Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-29 / 101. szám
L MAGÁNVÉLEMÉNY Tisztázó Aligha gondolták 1889-ben a II. Internacioná- lé párizsi alakuló kongresszusán résztvevők — amikor május elsejét nemzetközi ünneppé avatták —, hogy több, mint egy évszázaddal később ugyanolyan kétségek között lesznek a szervezők, mint hajdanán: sztrájkot, tiltakozó felvonulást vagy Szinyei-Merse idilljéhez hasonló majálist szervezzenek. Gondolom, aki száz évre, vagy még többre tervez, hajlamos arra gondolni: egyszer majd valóban csupán ünnep lesz ez a nap mindenütt a földön, s nem a követelések, tüntetések napjának szinonimája — mint volt a kezdetekben Amerikában, vagy e század elején is, Európában. Ma a Magyar Köztársaságban május elseje állami ünnep és munkaszüneti nap. Ám messze nem felhőtlen és jókedvű ünnep most, 1995-ben, bár jogokért nem kell harcolni. A megélhetésért — a nagy többségnek — annál inkább. Mert nemcsak a családoknak kell szorosabbra húzni a nadrágszíjat mostanában — bár kétségtelen, sokaknak ez a legfájdalmasabb. Szorongatják az intézkedések az intézményeket — például az önkormányzatokat is —, ahol szintén nehéz szívvel hozzák meg a döntéseket. Nem csak az okoz gondot, hogy az általános szűkösség közepette nem jut pénz a fejKM-archív — Elek Emil lesztésekre, sőt gyakran alapvető fenntartási tennivalókra sem, hiszen — ha belátható időn belül megindulna a fellendülés, mint ahogy a politikusok ígérik — bizonyos elmaradásokat pótolni lehetne, s az ember hajlamos abban bízni, hogy ez így is lesz. Bonyolultabb azonban a helyzet az emberekkel, hiszen nagyon sok helyen létszámot is kell csökkenteni. Hiába használjuk a hangzásában kellemesebb „karcsúsítás” szót, az elbocsátás akkor is fájdalmas, ha esetleg az adott munkahelyen jelentősebb végkielégítéseket is tudnak fizetni. Észérvek és szociális meggondolások csatáznak sokhelyütt. Ha csökkenteni kell a létszámot, először elengedik a továbbdolgozó tevékeny nyugdíjasokat, hiszen ők „csak” egy plusztól esnek el; aztán a még gyökeret sem vert pályakezdőktől búcsúznak, akikhez nem kötődnek érzelmi szálak. A bejárók következnek ezután, majd a különböző egységek, részlegek megszüntetése. Kórházból, gyermekintézményekből is kerülhet ezek közé. Akárhogy is nézzük: voltak már sokkal szebb és sokkal nehezebb körülmények között ünnepelt május elsejék is. Most egy nagy sztrájk után talán tisztázó ünnep lesz — a szolidaritás jegyében. Marik Sándor Pontokért az iskolaringben A mi feladatunk a folyamatok ésszerű szakmai keretek között tartása AKTUÁLIS INTERJÚNK Dr. Báthory Zoltán Balázs Attila felvétele fogalmaz: a közoktatás finanszírozási rendszerét át kell alakítani úgy, hogy a központi költségvetésen belül a normatív hozzájárulás ne növekedjék. Mi hozzátesszük: de ne is csökkenjen! Hogy ez reményeink szerint így legyen, ehhez júniusig a következőket kell elvégeznünk: felmérni az intézményhálózat hatákonyságát; az intézménylétesítés és működtetés feltételeit; a közoktatási rendszer szerkezetét; az állami feladatvállalás mértékét; a foglalkoztatás teljesítményhez kötött mértékét (az egy pedagógusra jutó oktatott létszámot), ennek függvényében a tényleges tanítási idő arányát a teljes munkaidőn belül; s mintegy „menet közben” mindehhez el kell végezni a kapcsolódó törvények módosítását. És még egy lényeges momentum: ha a racionalizálás során esetlegesen felszabadítható pénzeket vissza tudjuk forgatni az oktatásügybe, akkor lesz tartalmi fejlesztés, akkor lesznek kitörési pontok. De: csakis akkor. Megszorító intézkedések. így aposztrofáljuk már-már szlogenné egyszerűsítve a március 12-ével datált költségvetés javító csomagot, melynek tartalmából — ha tetszik, ha nem — valamennyiünknek ki kell venni a részünket. Az egyes ágazatokat érintő konkrét döntések előkészítő csatározásai javában dúlnak, s jóllehet: az oktatási-nevelési intézményeket illetően a folyamatok lezajlásának határhónapja június, az izgalom, a feszültség pedagógusberkekben érzékelhetően növekszik. Mit tehet ebben a kényszerpozícióban a szakminisztérium, mely — mint közismert — modernizációs, fejlesztési koncepcióját nemrég szintén letette az asztalra. — Viszonylag kevés a reményt adó momentum e sanyarú helyzetben — kezdte az igen összetett problématömeg analízisét Báthory Zoltán, az MKM helyettes államtitkára. De még mindig vannak szolid tartalékok oktatási rendszerünkben; ha őket egy szerényebb koncepcióban jelenítjük meg, haszna származhat belőle az iskoláknak. □ Az iskolák, óvodák, kollégiumok döntő többsége önkormányzati fenntartásban működik. A restrikció viszont a helyi szintet több oldalról fenyegeti. — Az önkormányzatok valóban elérték a lehetőségeik plafonját. Minden eszközzel racionalizálni akarnak. A mi feladatunk nem lehet más, mint a folyamatok ésszerű és szakmai keretek között tartása. Csak így képzelhető el, hogy a racionalizálásból modernizáció kerekedhessen. Persze, a tények — tények. Az általános iskolai korosztály létszámcsökkenése 1988 és 1994 között 233 ezer, a jelenlegi létszám egyötöde. A pedagógusok száma a vizsgált periódusban ezerrel mérséklődött, az iskoláké viszont 245-tel növekedett. Rossz a kapacitáskihasználtság — mondják a közgazdászok, amiben van igazság. Viszont ne hallgassuk el: aránytévesztés figyelhető meg a költségvetési ráfordításokban. 1993-ban ez még 58,7 százalék volt, az idén már csak 48,7 százalék. Az állam, mint ez is mutatja, kiszorulóban van az oktatásból, a helyiekre mind több teher hárul. □ Az önkormányzatok a szorítások kikényszerítése közepette mit tehetnek? — Nagy dilemma számukra: továbbra is erőn felül vállalni az áldozatokat, vagy, mint említettem: a helyi megfontolások alapján karcsúsítani, ahol csak lehet. Ez utóbbira lesz több példa, csaknem biztos, s elsősorban a városokban. (A kistelepülések problematikája külön elemzést érdemel.) □ A Művelődési és Közoktatási Minisztérium az oktatás-nevelés napi gondjainak ismeretében miben látja a fejlesztés szerényebb lehetőségeit? — Szerintünk két kitörési pont kínálkozik: az egyik a tartalmi szabályozás, a másik a középiskolai oktatás expanziója. A modernizációs startégia bázisa tehát a középiskola. A férőhelyek számát növelni szükséges az úgynevezett felső középfokon. Ezzel kivédhető az elitizációs folyamat, vagyis egy párhuzamos iskolarendszer létrejötte. Hogy ez ne következzen be, két lépést kell tennünk. Az elsőben: a 14-16 éves korosztály képzésének teljesen általánossá tétele az elérendő, a második a felső középfok 75-80 százalékos telítettsége mint cél. A középfok átalakítása a tömeg- oktatás szemléletének megfelelően, ez bizony módszertani váltással jár együtt. A középiskola metodikáját lesz szükséges „ál- talánosiskolásítani'”. Mert, s nem hiszem, hogy újat modok: elit módszerekkel nem lehet tömeges középfokú oktatást művela középfokon elsősorban a 9. évfolyam megszervezésére fordítsák az erőket; ha oda garantáltan mindenkit fel tudnak venni, következhet a hat- vagy a nyolcosztályos formáció engedélyeztetése. □ Említette, helyettes államtitkár úr, hogy a kistelepülések iskolái nehéz helyzetbe kerülhetnek. — A gyerekek 4 százaléka tanul kistelepülés iskolájában. Ott a fajlagos ráfordítás összege 3,5-szerese a városinak. Hangsúlyozom: a kérdést nem az iskola, hanem a kistelepülés mibenléte felől kell megközelíteni. Onnan, hogy mit akarunk, mit várunk a parányi falvaktól, községektől. Ez nem oktatás-, hanem társadalompolitikai kérdés. □ Amiről most szó esett, az nagyon is materiális szinten jelentkező probléma. Mi mennyibe kerül, megéri-e, s ha igen, kinek? — A közoktatás szervezésében nem szabad egyetlenegy automatizmusból kiindulni. A tanulólétszám csökkenése azt sugallja: csökkeneteni kell a csoportok számát, a pedagógusokét. Természetesen: ez nem ilyen egyszerű. De, amivel nemigen tudunk vitatkozni, s ami tényleg sürgős változtatásért kiált: a kötelező óraszámok, a túlóraszám, az egyéb tevékenységek mennyiségének a gondhalmaza. A pedagógus munkakört célszerű újra definiálni. Mi a kötelező, s mi nem. A minisztériumnak kötelessége védeni a szakmát, jóllehet a paramétereink több vonatkozásban nem állják ki a nemzetközi összehasonlítás próbáját. □ Az egyezkedés, a tárgyalások során mi az, amiben nem szeretnének engedményeket tenni? — A központi bérfinanszírozás visz- szahozatalának szándékával nem tudunk azonosulni. Ez csorbítaná a helyi szintű autonómiát. Mert, ellentétben sokak feltételezésével, ez nem adna a pedagógusnak létbiztonságot. Sőt, az egzisztenciáját egy olyan központtól tenné függővé, melyben nemigen tudnák „bemérni”: mit csinál a tanító, a tanár a munkahelyén. A demokráciában tanügyi dolgokban is a központi és a helyi szabályozás együttes érvényesítése lehet csak célravezető: bérügyekben és a tartalmi szabályozásban egyaránt. A pénzügy így A férőhelyek számát növelni szükséges az úgynevezett felső .........._____________________ ni. A váltás tehát, komoly pedagógiai kihívás! A tartalmi szabályozás modernizációját a szűkösség közepette is el kell végeznünk. Emellett a szaktárca kitart, feladásról tehát nincs szó. □ A szükséghelyzet levezetése-átvezetése milyen technikákkal tűnik megoldhatónak? — A tanulócsoportok létszámának enyhe emelésével. Nem drasztikus növelésről van szó: az általános iskolában csoportonként átlagban 4-5 főnyi a növekmény; a középfokon pedig nincs változás a mostani normatívához képest. A másik, ennél fontosabb intézkedés a csoportbontás korlátozása lesz. A legtöbb bújtatott állás itt rejtezik, hozzátéve: a bontás valójában a minőségi oktatás eszköze — ha tényleg ez van a hátterében. A korlátozás tervezett mértéke: az össztanulói óraszám 20%-ának arányában lehet bontani. Egy idegen nyelv és még egy stúdium kiscsoportos oktatására ez elegendő. Az egyéni foglalkozásokra jy A közoktatás szervezésében nem szabad egyetlen automatizmusból kiindulni. jj az össztanulói óraszám 10%-ának megfelelő mennyiségben futja. A harmadik dolog az ingyenes oktatás garantált időtartamának a csökkentése. Most 3-tól 25 éves korig terjed; az érettségi, ill. az első szakma megszerzéséig. A korhatár 22-re, de lehet, hogy 18 évre fog leszállni. Az iskolaszerkezet átalakításának lelassítását szintén célul tűztük. A „fék” azt szolgálja majd, hogy Kállai János m « ................................................................................................................. aushi <'' Menet közben el kell végezni a kapcsolódó törvények módosítását.
