Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-22 / 95. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Kirakat Meghívás pezsgés vacsorára Harapófogóban vannak a szakszervezetek s velük együtt a munkavállalók a sajtó, amikor eltúlozza a szegénységet, mert hogy szerinte, amíg kiflit rugdosnak az iskolából hazafelé menet a gyerekek, addig az országban nincs szegénység. Aztán a végkövetkeztetés: hogy nekünk — nekem — talán fogalmam sincs arról, mi az igazi szegénység. (Nem csak fogalmam van, sajnos, tapasztalatom is, de ez most nem tartozik ide.) Különböző élmények, különböző a megközelítés s a krónikás azon töpreng: vajon melyik állítás az igaz. Azoké, akik vallják, hogy milliók csúsznak le (ugye ez olvasható ki a lapokból) vagy azoké, akik úgy tudják, hogy itt nincs szegénység, de vannak jópénzes vevők, akiknek semmi se drága. Túloz-e a sajtó, ha arról cikkez, hogy a gazdasági átalakulás, az egekig érő adósság csökkentésének fájdalmas árát az elszegényedő milliók fizetik meg; azok, akik nyitott- könyv-életükkel a mindenkori hatalomnak kiszolgáltatottjai? Vagy a talmi csillogás lenne a való? Aztán megszületik gondolatban a felelet: a (vad)kapitalizmus építésének ötödik esztendejében bizony szakad a társadalom, szegényekre és gazdagokra. Hogy kik vannak, s kik lesznek többen, ezt eldönteni nem nehéz feladat a Tisztelt Olvasónak. Angyal Sándor Rosszindulat nélkül aligha talál hibát a legkritikusabb szem is a gyönyörű öltönyön: remek a színe, kitűnő a szabása, az üvegen át is látszik, hogy ez nem 100 százalék poliészter, ez valahol a gazdag Nyugatról hozott anyagból készülhetett. A megkésett tavaszi napfényben sütkérező és vevőre váró eladó szívélyesen válaszol a kérdésre, hogy ugyan mennyit kóstál egy ilyen öltöny. „Önnek megszámoljuk huszonkílencezerért.” A csodálkozásra, hogy mennyiért, tágra nyílt szem a válasz: „Ugyan, miért akad fenn ezen a tisztelt vevőjelölt úr, hiszen van itt még odébb 50-60 ezer forintos is, amit a jobb köröknek szoktunk ajánlani.” Mondja a bámészkodó, de, kérem, egy ilyen drágább öltönyért havi százezer bruttót kell keresni, s kinek van ma ennyi fizetése? A csodálkozó tekintet még nagyobb csodálkozásba vált át: mintha csak azt mondaná, hol él maga, uram, hiszen itt sok ember keres százezret, meg még többet is... Ismerősöm mesélte ezt a lerágott- csont történetet, s erre nekem az a levél jutott eszembe, amelyikben bírálatával tisztelt meg az egyik szatmári ember, amikor reagált a tv-munkatár- sak elbocsátását megkérdőjelező írásomra. Szerinte helyesen cselekszik a kormány, annyian vannak már, hogy egymásba érnek, meg egyébként is, meg kell várni az intézkedések hatását, majd csak utána minősíteni. Mindehhez hozzátette, hogy igaztalan □ Mi lesz, ha a kormány lesöpri az asztalról az ajánlatokat? Az azért nagy tekintélyromlást jelentene, nem? — Itt most többről van szó, mint az MSZOSZ presztízsveszteségéről. Azt nem hinném, hogy egyetlen indítványunk sem nyer. Az sem kizárt, hogy egyes prominens vezetőink — akár Paszternák László és Nagy Sándor — kilépnek az MSZP-ből. □ Erre szokták mondani, hogy „na, és akkor mi van”? Ez azért nem nyomásgyakorlási eszköz, pusztán egy ártalmatlan jelzés. Ráadásul passzív. S a szakszervezetek nem erről nevezetesek. — Nincsenek elvetve a nagyobb nyomásgyakorlás eszközei sem, de a helyzet még nem annyira kilátástalan és nem annyira éles, hogy ez napirendre kerülne. Vannak elképzeléseink azért kifejezetten önálló, ám konstruktív megoldásokra is. Az MDF- kormány idején Sándor László és Nagy Sándor tárgyalt a Nemzetközi Valutaalappal. Ennek eredményeképp számos kérdésben halasztást kaptunk — ez akkor egy vacsorán múlott... A közreműködésért akkor köszönet járt. Alkalomadtán most is közvetlenül — akár a többi konföderáció nevében is — a nemzetközi pénzintézetekhez fordulunk majd azzal a kérdéssel, hogy melyik fontosabb nekik: a társadalmi béke Pál felvétele vagy a költségvetés gyors ütemű, drasztikus reformja. □ A piaci viszonyokat megtestesítő Munka Törvénykönyve eléggé hátrányos helyzetbe hozza a munkavállalókat. Azt gondolná az ember, hogy az egyéni érdekérvényesítési törekvések szűkülő lehetősége szinte kikényszeríti a szakszervezetbe tömörülést. De mégsem emelkedett oly mértékben a taglétszám egyik konföderációban sem, hogy a szakszervezet megfelelő ellensúlyt képviselhessen, kivéve a speciális helyzetben lévő vasutasokat. No, meg azért mintha a kormány ezzel tökéletesen tisztában is lenne, s talán kissé vissza élne vele. Pedig több emberük ott van a parlamentben... — Vannak vitáink a miniszter asszonnyal is, aki pedig elismert szakember, tapasztalt érdekvédelmis. Nem vettük jónéven, hogy a kormány a költségvetési csomaghoz közvetlenül nem kapcsolódó egyes témákat (hiszen az államkasszába nem jelent bevételt), mint a Munka Törvénykönyve egyes passzusainak módosítása, is beterjeszt a szakszervezetek tiltakozása ellenére. S ráadásul ezt a miniszter asszony még munkavállaló-barát lépésnek is nevezi. Gondolok itt például a távolléti díjra, a munkaidő keretre. Nagy Sándort is sokan támadják amiatt, hogy belépett az MSZP-be, de a többség szerint, s ezek közé tartozom én is, nehezebben kerülnénk a fontos döntéseknek még a közelébe is. Ha a pozícióinkat teljesen feladnánk, akkor lenne teljes a kirekesztettségünk, s keresgélhetnénk újra a kedvező lőállásokat, ami, bizony sok energiát lekötne. S ami a leglényegesebb, ennek következtében a munkavállalók végképp magukra maradnának. AKTUÁLIS INTERJÚNK 55 Nem minden munkavállaló-barát lépés az, amit egyesek annak tartanak. 99 Szőke Judit A magyarországi, a társadalmi és egyéni lét minden területére kiterjedő, történelmi jelenőségű változássorozat egyik meghatározó eleme a munka világával, a foglalkoztatással kapcsolatos. Szétporladtak a nagy állami vállalatok, elolvadt az érdek- védelem egyetlen lehetősége, a szakszervezeti mozgalom. Ebben és a konföderációk összeugrasztásában, persze, az előző kormánynak volt egy leheletnyi „érdeme”...A mostani „szocialista többségű liberális kormány” pedig korlátozni látszik a még megmaradt utóvédeket is. Az MSZOSZ több mint 900 ezer tagjával az ország legnagyobb szakszervezete. Kongresszusra készülnek, közeledik május elseje, no meg sztrájkok, tüntetések lógnak a levegőben... Egyszóval aktuálisnak látszott, hogy néhány témában megszólaljon az MSZOSZ megyei képviseletének nemrégiben megválasztott vezetője, Vaskó Mihály. A nyíregyházi kertész üzemmérnök, előzőleg a MEDOSZ munkatársa, épp a szervezet egészét érintő korszerűsítésbe csöppent bele. Az eddigi testületi felállást, a működés mechanizmusát úgy változtatták meg, hogy az a réteg is elérhető legyen, amelynek nincs megyei szervezete. Az ágazati szakmai függetlenített titkárok testületében — rögzített megállapodás alapján — funkcionális és ágazati-szakmai feladatokat végeznek. A megyei képviseleti testület húsz tagú. A megyében is ők a legnagyobb szakszervezet, ám ezzel, persze, soha nem lehetnek elégedettek. Folyamatos cél a tagszervezés, a szervezetépítés. □ Május 5-6-án soros kongresszusukat tartják. Van-e az időpontválasztásnak különösebb oka, avagy véletlenül kerül a gazdasági-politikai események sűrűjébe? — 1990-ben volt az alakuló első kongresszusunk, egy évre rá már soron kívülit tartottunk a szakszervezeteket sújtó törvények miatt. Négy évente kell összehívni legszélesebb fórumunkat. Ám most a társadalmi-gazdasági helyzet miatt is valóban jól jön az időpont, mert nyilván lesz erről ** Nem várjuk, hogy minden egyes alternatív javaslatunkat elfogadja a kormány, *9 is mondanivalónk. Rendkívül tagolt az MSZOSZ. 53 tagszakszervezetünk van, a néhány száz főstől a több tízezer főt számlálóig, a régi működési feltételek nem adtak elég lehetőséget a rugalmasságra, s a döntéshozatali szisztéma eléggé nehézkes. Mindemellett a legfontosabb az elkövetkező időszak szakszervezeti stratégiájának meghatározása. Az alakuló piacgazdasági keretek között ki kell alakítani a megfelelő érdekvédelmi formákat és technikákat. Valódi szakszervezet szeretnénk lenni. □ A működés feltételei között fontos szerepet játszanak az annak idején a vagyonnal összefüggő, parázs vitát kiváltó kérdések. Mára már tiszta vagyoni helyzetet sikerült teremteni? — Igen, de a májusi üzemi tanácsi választások eredménye alapján lesz a vagyon az ágazatok között véglegesen felosztva. Egyébként nem tisztult a kép a jogkörök tekintetében az üzemi tanácsok és a szak- szervezetek körül. A többi konföderációval most kezdjük építeni az együttműködést, újraindítottuk a szakszervezeti kerékasztalt. A vélemények eltérése ellenére fontos témákban lehetnek és vannak is egységes állásfoglalásaink. ^ Jelen helyzetben nincsenek elvetve a nagyobb nyomásgyakorlás eszközei sem. 99 ciális megszorítások. A mi verziónk sem kellemes, csak más számokkal számoltunk. Azt sem ártana tisztázni, hogy a kormány milyen szerepet szán a szakszervezeteknek: egy megalázót avagy egy tárgyalópartnerit... Vaskó Mihály , Harasztosi □ Ez az újjászervezett egységes fellépés mostanában felértékelődik. Ön személyesen is részt vett az ellencsomag készítésében. Mi a véleménye ennek fogadtatásáról? — Nem nézhettük tétlenül a kormány megszorító intézkedéseit, ezért dolgoztuk ki az alternatív gazdaságpolitikai javaslat- csomagot. Sajnáljuk az elmaradt társadalmi-gazdasági megállapodást. Mintha ez előrevetítette volna a március közepén meghozott kormányzati intézkedések árnyékát. A kormányintézkedéseket alapjaiban nem vitatjuk, indokait elfogadjuk, de nem értünk egyet a megoldási megközelítésekkel. Mi egyéb forrásokat is tudunk a 170 milliárd forint begyűjtésére. Az érdek- egyeztetési tárgyalások folyamatosak, a Munka Törvénykönyvével és a tb-önkor- mányzatok vagyonhoz juttatásával kapcsolatosan is. A kérdés az, hogy a kormány mennyire fogadókész. Nem várjuk, hogy minden egyes javaslatunkat elfogadják. Bokros miniszter úr a feketegazdaság tettenérése tekintetében például teljes mértékben igazat adott képviselőinknek. Talán jobb lett volna, ha a stabilizációs program megvalósítását ezzel és az államháztartás reformjával, valamint a saját berkeken belüli rendcsinálással kezdik. És csak utána jöttek volna a feltétlenül szükséges szó-
