Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-08 / 84. szám
10 FŐVÁROSI TAVASA A költészet napja. Nappali virrasztást szerveznek április 9-én vasárnap 10- től 17 óráig József Attila sírjánál a Kerepesi temető 35-ös parcellájában. Színészek, versmondók, énekesek,' zenészek, költők, írók, civilek mondják, éneklik a költő verseit. A szervezők azt szeretnék, ha a látogatók egy-egy szál virágot vinnének magukkal. Április 11-én 18 és 22 órakor a Nemzeti Sportcsarnokban „Én, József Attila, itt vagyok!” címmel emlékestre kerül sor, melynek bevételét egy Balatonszárszón felállítandó József Attila-em- lékműre szánják. Az est sok-sok fellépője között lesz Bálint András, Cserhalmi György, Jordán Tamás, Kozák András, Mácsai Pál, Szakcsi Lakatos Béla és Sebestyén Márta. O 0 o Kocsis Előd: Rekviem című kisplasztikája is látható azon a kiállításon, amelyen a Gellért Szállóban az Erdélyből áttelepült magyar képzőművészek munkáit mutatják be. A huszonhárom festő, grafikus és szobrász az Erdély Művészetéért Alapítvány támogatásával, jótékony céllal hozta létre e tárlatot. Ezzel is segíteni kívánják a Makovecz Imre tervei alapján épülő szatmárnémeti Rákóczi Kollégium mielőbbi felépülését. o cm Színházi bemutatók. Április 18-28-ig az Egyetemi Színpadon kerül sor az Alternatív Színházi Szemlére. Látható lesz többek között John Lang The Holly Fool című produkciója, a Pont Színház Császármetszés című műhelybemutatója, a Nap Kör által előadott Operett 1914-19 című zenés futurista játék. A színházi bemutatók sorában a Madách stúdiószínpadán adják elő Pozsgay Zsolt Arthur és Paul című darabját, amely Rimbaud-ról és Ver- laine-ről szól, s akiket Juhász Jácint és Linka Péter alakít. A Erkel Színház 16-án és 18-án két különböző szerep- osztásban viszi színre Mascagni Parasztbecsületét és Leoncavallo Bajaz- zok című operáját. A Vígszínház 16- án mutatja be Shaw Szent Johannáját. cm □ Budapesti koncertek. Április 10-én az MTA Zenetudományi Intézetében Telemann estre kerül sor Affetti Musicali címmel. Másnap a Mátyás-templom a helyszíne a Honvéd együttes férfikara programjának. Liszt: Requiem- jét adják elő a Weiner Leó Szimfonikus Zenekar és Elekes Zsuzsanna or- gonaművész közreműködésével. Április 12-én a Zeneakadémia kistermében az Intermoduláció kamaraegyüttes hangversenyét rendezik. □ a a Jan Garbarek a bazilikában. Május 1-jén a Szent István-bazilikában lép fel a világhírű norvég szaxofonos Jan Garbarek és a brit Hilliard Ensemble. Közös koncertjük során adják elő az Officium című lemez anyagát, amely 1994 ősze óta napjaink zenei életének egyik szenzációja. Napkelet • A KM hét végi melléklete 1995. ÁPRILIS 8., SZOMBAT Agárdy Gábor a Nemzeti színpadán Dombrovszky Ádám Cl Az elmúlt hónapokban a Nemzeti Színház ismét reflektor- fénybe került. Hogyan élte át ezt a periódust — Fodor Gábor nyilatkozataitól Sík Ferenc halálán és a Merlinben rendezett Nemzeti Színház-tanácskozáson át — Ablonczy László? — tettük fel a kérdést a Nemzeti Színház igazgatójának. — Nemcsak engem, hanem a színház valamennyi tagját megviselte Sík Ferenc főrendező halála. Sikeres bemutatók sora: Tündöklő Jeromos, Panoptikum, Oszlopos Simeon, Csík- somlyói passió a My Fair Lady- vel tetőzött, s örömünk gyászba zuhant. Ami pedig a miniszter úr nyilatkozatait illeti: csaknem valamennyiben gazdasági kérdésekről szólt, tájékozatlanul és pontatlanul. S minthogy a Parlamentben és a TV Objektív című adásában hangzottak el, gazdasági igazgatónk kérte: amint azt a sajtó etikai szabálya kimondja, ugyanott vonja vissza állításait. A miniszter úr levélben elismerte: rosszul fogalmazott, de nyilvános korrekció igényéről nem vett tudomást. A Merlin tanácskozásról pedig: az előadók névsorából következett, hogy mire megy ki a játék. Méltatlan és megalázó helyzetben „szakmai” szempontokra hivatkozva akarták megsemmisíteni színházunkat. Többen olyanok szerepeltek, akik az elmúlt négy évben egyetlen előadásunkat se látták. Ami még visszatetsző, több olyan színházvezető vitte a hangot, akiknek színháza egyre lejjebb tart. Talán éppen ez is vezette őket, a Nemzetivel akcióztak, hogy magukról eltereljék a figyelmet. Méltóságunkat megőrizendő egyet tehettem: nem mentem el a tanácskozásra. Gondolja el, mintha pl. a Magyar Nemzet ügyeit a Népszava szerkesztőségében beszélnék meg, vagy netán Hámori Ildikó és Kozák András a Művelődési Minisztérium gondjait a Környezetvédelmi Minisztériumban vitatnánk meg! Képtelenség. □ A televízióban többször is azt mondták Önről, hogy elhárította a nyilatkozást, így van-e ez, illetve összefüggésbe hozható- e azzal, amit a parlamenti bizottsági meghallgatása során mondott: azaz, hogy egy szűk csoport uralja a színházi sajtót, amely egyfajta ízlésdiktatúrát próbál megvalósítani? — Nézze: az a Híradó és Objektív, mely egyetlen bemutatóról nem tudósított, de tendenciózus összeállításban valótlan számokat és gyűlöletről árulkodó anyagot készít a Nemzetiről, máskor engedély nélkül betör a színházba és a titkárságra „a pártatlanság” jegyében, azzal szemben megengedem, hogy távol tartsam magam. Politikai heccmesterek, akiknek esztétikához, színházcsináláshoz semmi közük, előadásaink iránt nem érdeklődnek, így nincs miről társalognom velük. Ezek az urak és hölgyek voltaképp a szűk körű, több évtizede hangos és uralkodó klikknek az udvartartásába tartoznak. Ami pedig a tételüket illeti, az úgy szól: nincs és nem is kell Nemzeti Színház. Leplezetlen indulatukban azt hitték, s meg is tettek érte mindent, hogy a Nemzeti Színház összeomoljon vezetésünk idején. Ez nem történt meg, sőt! Több, mint húsz taggal erősödött a társulat, növekszik bérletezőink száma, ami azzal is magyarázható talán, hogy a repertoárt úgy alakítottuk, hogy minden korosztály otthonra találjon. □ Milyen ízlésiránynak felel meg a mostani Nemzeti Színház? — Egyik fontos és más színháztól eltérő feladatunk, hogy egy stílus helyett a stílusok változatosságának adjunk helyet. Más színház megteheti, hogy egy ízlés vagy rendezői gondolkodás kizárólagos otthon legyen, a Nemzetinek a színek-házának kell lenni. Más Shakespeare és más a Csíksom- lyói passió világa: Gulyás Dénes szerkesztette világszínvonalú koncertsorozat (Rán- ki Dezső, az Amadinda együttes és mások) mellett jól elfér a My Fair Lady és a János Vitéz, s még ezekben is Gulyás Dénes! S a színházcsinálás egyik legfontosabb momentuma: mindenkinek meg kell találni a legjobb formáját. Nem kell mindenáron megváltani a színészeket: Agárdi Gábor vagy Kállai Ferenc, és Sinkovits Imre páratlan képességeit, személyiségét nem szabad ellenükben más stílusba törni — épp elég az, amit tudnak, csak győzzünk rá alapozni. A fiatalok: Őze Áron, Juhász Judit, Jászai László munkakedvét pedig működtetnünk kell — még sokféle irányban és változatosságban. □ Hogyan értékeli az előadásokat, melyeket emelné ki? — Több olyan előadást említhetek meg, amelyek közönségsikert nem arattak, ám a színház életét és művészi igényességét tekintve fontos előadásunk. így pl. a V. Frunza rendezte Cseresznyéskert vagy az A. Wajda jegyezte Menyegző. Az Iglódi István által rendezett Bánk bán és Szentivánéji álom táblás házakkal tart a 100. előadás felé, pedig dicsérő szót nem kapott a kritikától. A Novák Ferenc nevével jelzett Kőműves Kelemen három éve szerepel műsoron — tervünk szerint ősszel az európai nemzeti színházak szemléjén Moszkvába visszük. A János Vitézt — családi előadás — vasárnaponként véget nem érő tapssal éltetik a gyerekek. □ Milyen speciális kötelezettségei vannak a Nemzeti Színháznak? Színen Az ember tragédiája — A Nemzeti Színház hivatása külön interjút érdemelne, hiszen az öröklött feladatok, magyar és egyetemes klasszikusok és a szép magyar beszéd éltetése mellett ezredvégi és kelet-közép-európai létünk vállalására is kötelez. Az egyetemes magyarság színháza kívánunk lenni, s ebben a jelben látogatunk el határon túl élő nézőinkhez. Májusban például a horvátországi magyarokhoz utazunk Eszékre. De munkánkkal azt is kifejezni óhajtjuk, hogy a Duna medencében a népek csak békés egymásmellettiségben élhetnek. Noha háború dúl a délvidéken: ám a színházi együttműködésekben ezt nem vesszük tudomásul. Márciusban az újvidéki Szerb Nemzeti Színházat láttuk vendégül, májusban pedig az eszéki Horvát Nemzeti Színház jön hozzánk. A nemzet korszerű gondolatába a nemzetiségek is beletartoznak: erkölcsi és szakmai kötelezettségnek tartjuk, hogy a hazai szerb, cigány és más színházak életrehívását és megerősödését segítsük. Az imént említett feladatok a Nemzeti Színház összefogó természetét igazolják — ezt kell nekünk szolgálni. □ Mit lehet megvalósítani az idei költség- vetés keretei között? Lehet-e a jövőt tervezni? Megoldódik-e a főrendező kérdés? Kialakult-e már a jövő évi műsorterv? — A gazdasági és politikai átmenet rendkívül próbára teszi az embereket, s most nehéz is segíteni. De a március 12-i döntések irányát észlelve az is bizonyos: az irodalom és a művészet társadalmi súlya kérlelhetetlenül mélybe zuhan. A szűkös bankos észjárás csak azt nem veszi számba, hogy kis költségtöbblettel a színház és a művészetek sokat segíthetnének abban, hogy az emberek elviseljék a fenyegető és radikális váltást. Amennyire lehet, a Nemzeti Színház mégiscsak igyekszik segíteni: Sík Ferenc főrendező szívszorítóan váratlan halála után Iglódi István megbízott főrendezővel készítjük elő az új évadot. A Nemzeti főrendezői posztjára a pályázatot kiírták. Jómagam és a társulat úgy látná megnyugtatónak, ha véglegesen is Igló- di István vinné tovább a művészi ügyeket. A tervezett bemutatók körvonalazódtak: Szabó Magda Régimódi története, a La Mancha lovagja, Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője, Szép Ernő Lila ákáca, Lengyel Menyhért Lenni vagy nem lenni című játéka, Dürrenmatt Az öreg hölgye szerepel a tervek között. Hozzá külön és kellemesen nagy gondunk, hogy a Nemzeti Színház drámapályázatának megosztott első díjasaként Hubay Miklós Lavina, Pás- kándi Géza Diána és a róka és Sütő András Balkáni gerle című darabjainak helyet találjunk az 1996-os évben. □ Egységes-e a Nemzeti? Maga mögött érzi-e a színészeket, a többi dolgozót? — A gyűlöletabroncs szorításában a társulat, művészek, műszakiak, az adminisztrátori kar morális tartása sokat segített abban, hogy nem roppantunk össze. A hajsza szervezői épp ellenkezőt érték el, mint amit szerettek volna: minden gyötrelem közepette dolgoztak, éltették és éltetik a színházat. Nagy Gábor (ISB) felvételei A Nemzeti tovább él és létezik
