Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-08 / 84. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Rolószponzor Szponzorok nélkül nem megy. Már lassan unni kezdem ezt a mondatot, rántok egyet a vállamon, de mégis elismerem: mecénások nélkül nincs sportrendezvény, az énekkar nem tud kiutazni külföldre, vagy egyik-másik kórház képtelen újabb műszereket vásárolni. Szabad a vásár, mindenki azt próbálja megpumpolni, akit tud, be lehet vetni barátot, rokont, ismerőst csábító reklámlehetőséget kínálva. Mindez remekül működne egy jól kiépített piacgazdaságban, ahol a konkurens cégek egymás reklámköltségét felüllicitálva próbálják termékeiket minél nagyobb tömegben eladni. Nálunk, ha ilyen cég akad, vezetői legszívesebben homokba dugnák a fejüket és letagadtatnák magukat, mert lassan elviselhetetlen a szponzorkeresők zaklatása. Jól értették, mindez kimeríti a zaklatás fogalmát, ha nemet mondanak nekik az egyik szobában, egy másik csatornán újabb körítéssel próbálják az adott céget becserkészni. A sor végeláthatatlan, a tömeg nemhogy oszolna, még növekszik, újabb és újabb rendezvények, túrák szervezése kezdődik, amelyhez pénz, pénz és pénz kell. A kitartás, a rámenősség azért higy- gyék el meghozza a gyümölcsét, mindig csurran-cseppen néhány zöldhasú, úgyhogy csak összejön az a program még akkor is, ha a tervezetből bizonyos dolgokat pénz hiányában ki kell húzni. Az adakozás tény érői természetesen más, hasonló cipőben járó mecénáskeresők is hallanak, amelyre egyetlen módon válaszolnak: beindítBalázs Attila illusztrációja ják az irigység faktort, ha neki adtál, akkor nekünk miért nem jelszóval, pláne ha még ezt azzal fűszerezik, a mi programunk lényegesen nagyobb reklámlehetőséget nyújt, mint a másiké, amire jutott forrás. Ekkor jön el az a pillanat, amikor a cégvezető, hogy megszabaduljon a szponzorkeresők nyomásától, az ilyen eseményekre szánt pénzt inkább odaadná egy bizottságnak, az döntsön, kinek, mennyi jusson. A szponzorok számára az évi ke- 1 retük elosztásánál az már csak hab a tortán, ha annak a rendezvénynek, programnak a szervezőit, akiket anyagilag támogattak, azzal vádolnak meg kollégáik, munkatársaik, vagy egy másik részleg vezetői, hogy nem is arra költötték az összeget, amire kapták. Na ilyenkor szokták lehúzni a rolót a cégek és azt mondják, tudjátok mit, ha akartok valamit szervezni, akkor nyúljatok a zsebetekbe, de ne a miénkben kotorásszatok. És képzeljék, mindez minden évben megismétlődik. És hol van még a piacgazdaság... Máthé Csaba AKTUÁLIS INTERJÚNK Dr. Kiss Erzsébet Balázs Attila felvétele □ Mostanában mintha a munkáltatók és munkavállalók, illetve a doktorok és önkormányzatok között is gyakrabban lángolna fel a vita. Egyes vélemények szerint ennek a jelenleg érvényben lévő egészségügyi törvény is az oka, amely nem tilt, csak lehetővé tesz, nem meghatároz, csak javasol dolgokat. Nem csoda hát, ha egyes ön- kormányzatok saját szájízük szerint próbálják értelmezni a törvényeket... — A törvényhozók szándéka az volt, hogy a betegellátás érdekében mind az orvos, mind pedig az önkormányzat megtehessen mindent, amit lehetőségei megengednek. A félreértés épp a lehetőségek és a kötelességek körül szokott kialakulni, s a magyarázatokat a személyes kapcsolatok is befolyásolják. Ezek a viták többnyire Hírlik, Amerikában az orvosok civilként nagy ívben kerülik a betegeket: balesethez, rendkívüli eseményhez se szívesen mennek közel, mert tudják, ha a dologból netán per lesz, igencsak nehéz helyzetbe kerülhetnek. Mint kiderült, az orvosi perek száma hazánkban is mindegyre szaporodik. Dr. Kiss Erzsébet ügyvéd, a megyei Jósa András kórház jogi képviselője szerint a folyamat még csak most terebélyesedik, a nehezedő körülmények e területen is éreztetik majd hatásukat. — Tények bizonyítják, hogy hazánkban és a megyében is szaporodnak az úgynevezet műhibaperek, amelyek egy része indokolt, más részénél egyértelműen megállapítható, a pénzszerzésen kívül más motivációjuk nincs. Az is tény, a társadalomban fokozódik az orvosellenesség, ami a túlterheltségből, a nagy betegforgalomból adódik, hiszen az orvosok sok esetben huszonnégy órát dolgoznak, napjaik összefolynak. A műtétes szakmákban gyakori, hogy egy intenzíven végigdolgozott ügyelet után reggel 8-tól frissen és mosolyogva ismét fogadnia kell az orvosnak a pácienseket. Mindezekből látható, bármennyire szeretnék, az orvosoknak egyszerűen nincs idejük, hogy ne csak a testi bajokkal, hanem érzelmi problémákkal, lelki gondokkal is foglalkozzanak. □ A növekvő ellenállás, a szaporodó elvárások oka lehet az is, hogy a tévhit szerint az orvosok jól keresnek, mondhatni dúsgazdag emberek... — Valóban. A terjedő orvosellenes hangulatnak,, a negatív megítélésnek oka lehet a paraszolvencia, magyarán a hálapénz is. A betegek elmondják egymásnak, ki kinek mennyit adott, és lehet, hogy a mesés összegből egyetlen fillér sem igaz. Azt is kevesen hangoztatják, hogy a kezdő orvos fizetése a létminimum kétszerese, s hogy egy nyugdíj előtt álló is alig keres any- nyit, amennyi a tisztességes megélhetéshez öregkorában elég. az alapellátásban, a háziorvoslásban tapasztalhatók, az intézményekben egyértelműbb a helyzet. Fontos tudni: az állampolgárok gyógyító-megelőző szolgáltatást az állami egészségügyi szolgálat vagyis a Népjóléti Minisztérium és az önkormányzatok által fenntartott intézetek, intézmények, szolgálatok és szervek útján az állam köteles biztosítani. Az állampolgár — néhány kivételes esetet leszámítva — először ség részeként az önkormányzat feladata. A minimumon felüli műszer és berendezés adhatók, de nem kötelező. Nyilvánvaló, hogy a gazdagabb település többet költ a rendelőjére, a szegényebb helyeken kevesebb jut az ilyesmire is. □ A betegkártya körül valóságos botrányok kavarognak több helyen. Van rá példa, hogy visszaélnek hatalmukkal az ön- kormányzatok. Mit mond a törvény a betegkártyákról? — A betegkártya olyan dokumentum, amelynek segítségével a beteg saját elhatározása alapján orvost választhat. Az önkormányzat a betegkártya bevezetése idején köteles volt kifüggeszteni az orvosok nevét és szakképesítését, ezzel is könnyítve a polgárok választási lehetőségeit. Ugyanígy köteles informálni arról is, ha az orvosok sorában változás történik. A betegkártya az orvost a beteg ellátására kötelézi, s a választás után már csak kettejük, az orvos és a beteg között létesül viszony, az önkormányzat szerepe megszűnik. Mondhatjuk úgy is, ettől a ponttól kezdve kívülálló, a két fél kapcsolatába nem szólhat bele. Fontos tudni, hogy a betegkártyák, illetőleg a betegek adatait tartalmazó törzskartonok — legyenek papíron vagy számítógépes lemezen — harmadik személynek nem szolgáltathatók ki. A beteg adatai tehát titkosak, azok kezeléséről törvény rendelkezik, és bármely esetben csak a beteg, halála esetén hozzátartozója rendelkezése alapján vagy hatósági megkeresésre szolgáltatható ki (például rendőrség, ügyészség, bíróság). Ha a beteg új orvost választ, betegkártyáját és a betegségéről szóló információkat tartalmazó törzskartont korábbi orvosa köteles kiadni a betegnek vagy az általa megjelölt orvosnak. □ Arról, hogy mi az orvos kötelessége, sokat és részletesen beszéltünk. Arról azonban, hogy milyen kötelezettségei lehetnek a betegnek, alig ejtettünk szót. Márpedig gyakran megesik, hogy olyan dolgok miatt kerül sor életmentő beavatkozásokra, súlyos műtétre, hosszan tartó kezelésekre, amit a beteg köznyelven szólva magának keresett: mértéktelenül cigarettázott, alkoholt fogyasztott, szinte szándékosan tette tönkre magát. — Ez olyan orvosetikai kérdés, melyet az Egészségügyi Törvény is szabályoz, hisz külön címszó alatt rendelkezik az alkoholisták, valamint kábítószer-élvezők és gyógyszert kóros mértékben fogyasztók gondozásáról és gyógykezeléséről. Az önpusztításnak ezenkívül is számtalan formája van, az orvos azonban ezen az alapon nem tagadhatja meg a beteg ember gyógykezelését, nem büntetheti, nem lehet bírája. Az orvos nem ítélkezhet, ő nem bíró, hanem gyógyító, aki mások megsegítésére esküdött. Viszont ezért az orvost a társadalom a polgárok részéről is több megbecsülés és tisztelet kell hogy megillesse. ^ Az orvos nem ítélkezhet, ő nem bíró, hanem gyógyító, aki mások segítésére esküdött, ** ^ Az állampolgár, néhány esetet leszámítva, először a háziorvossal kerül kapcsolatba, yy a háziorvosi szolgálattal kerül kapcsolatba. A háziorvosi szolgálatokat a települési önkormányzatok tartják fenn és ennek keretében biztosítaniuk kell az ellátás személyi és tárgyi feltételeit. Ezt az önkormányzat teheti úgy, hogy a rendelőt és a népjóléti miniszteri rendeletben előírt felszerelést biztosítja, és az orvost, mint közalkalmazottat foglalkoztatja. A másik megoldás, hogy az orvos vállalkozó magánorvosként látja el ezt a feladatot, a társadalombiztosítási és az adóvonzattal együtt. Ebben az esetben az orvos és az önkormányzat között kétoldalú megállapodás, szerződéses jogviszony jön létre az ellátást illetően. □ A háziorvosi rendelők felszereltsége változó. Van ahol valóságos kis műtők és laboratóriumok, van ahol csakis a minimális feltételek vannak. Mit mond erről a témáról a törvény? — A háziorvosi rendelők felszerelését a vállalkozási szerződés megkötésekor a felek .................................................................................... A betegkártya segítségével a beteg saját elhatározása alapján ______választhat orvost, yy rögzítik, a kétoldalú megállapodás a szerződésben meghatározott időben lép érvénybe. A törvény tételesen felsorolja azokat a minimum felszereléseket, amelyeket egy háziorvosi rendelőnek tartalmaznia kell, ezeknek a biztosítása az ellátási kötelezettKovács Éva A méregdrága egészség A nehezedő körülmények egyre jobban éreztetik hatásukat a gyógyításban A-