Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-04 / 54. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Ki parancsol itt? Ugye apukám, itt mi parancsolunk? — jutott eszembe nemrég a méltán népszerű Hofi Géza egyik kabaréja, amely azt a helyzetet tűzte pellengére, amikor egy faluban mindeneknek a tanácselnök a legfőbb parancsoltja és ura, s a hatalomból legalább annyival részesül kedves hitvese. A tanácsi időknek vége, tanácselnökök helyett vannak az önkormányzatok és polgármesterek, akiknek legfeljebb elnevezése, szerepköre azonban aligha változott: a település sorsáért, jelenéért és jövőjéért felelnek, ők azok, akik immár a nép bizalmából nem csak hatalmat, de súlyos felelősséget is a vállukra vettek. Nem mindegy hát, milyen emberek. Olyanok-e, akik képesek a közösségért élni, felülemelkedni az önös érdeken, vagy olyanok, akik egyéni érdeküket, netán bosszújukat hatalmi harcként próbálják a közvélemény előtt feltüntetni. Olykor sajnos megtehetik, s bár kevesen, de bizony akadnak, akik meg is teszik. Talán mondani is felesleges, ennek a harcnak legtöbbször a hatalom kapuján kívül esők isszák a levét. Az alkalom persze nem kevés. Az egészségügyi törvény például lehetővé teszi, hogy vállalkozói formában dolgozzanak az alapellátásban foglalkoztatott orvosok. A lehetőség az újra, a jobbra, az eredményesebbre és korszerűbbre tehát törvényileg adott, mégis akad a megyében és országosan is számtalan példa arra, milyen nehezen élnek vele némely önkormányzatok, melyeknek képviselői nem értik, vagy nem akarják érteni, miért is született a rendelkezés, amely ha kötelezővé nem is teszi, a vállalkozói formát szorgalmazza és segíti. „Hibája” legfeljebb annyi, hogy az önkormányzatokra bízza a döntés jogát, akik mondhatnak igent, mondhatnak nemet. S hogy miért választják még ma is néhol az utóbbi feleletet? Észérvekkel nehéz megmagyarázni döntésüket. Az önkormányzatnak ugyanis az egészségügyi ellátás biztosítása a feladata, mely feladatot és a vele járó felelősséget is a vállalkozó háziorvos kezébe tehetik. A beteg érdekei ezáltal nem sérülnek, hiszen ellátásuk a doktor feladata, érdekeinek csorbulását legfeljebb az önkormányzat érezheti, mivel megszűnik az orvos munkáltatója, egyesek értelmezése szerint parancsolója lenni, s vannak, akik ezt nehezen viselik. Szerencsére azért megyénkben is egyre több a pozitív példa, az olyan település, ahol nem csak engedik, kifejezetten támogatják is az egészségügyi vállalkozásokat, ahol ma már nem az érzelem, de a törvény az úr, s ahol már rég nem az a jelszó: ugye apukám, itt mi parancsolunk? Kovács Éva A polgári védelem napjainkban Az Alkotmánybíróság vizsgálja, jogszerű volt-e a korábbi összevonás AKTUÁLIS INTERJÚNK Berényi Levente Harasztosi Pál felvétele □ A területvédelmet nem lehet országhatárok közé szorítani. Az olajszennyezés vagy az ipari katasztrófa is éreztetné hatását a határon túlról. Milyen a kapcsolatuk a szomszéd országok polgári védelmi szakembereivel? — Épp az említett okok miatt az ukrán határ menti megye pv-szerveivel mintaszerű kapcsolatunk alakult az 1992-ben aláírt és a kölcsönös tájékoztatásról szóló jegyzőkönyv után. Két éve az árvízhelyzetről otthon értesítettek telefonon, de nem ritka, hogy a borsodiakat vagy a szlovákokat rajtunk keresztül tájékoztatják. A közeljövőben állami szintű szerződést kötünk az ukránokkal, s szeretnénk valamikor a többi szomszéddal is. □ Vészharang kongatása helyett — milyen ma a polgári védelem hatékonysága? — Kisebb létszámú, jobban felszerelt, a lakosságot, anyagi javainkat eredményesebben védő-óvó szervezetre van szükség. A kiképzésben erre törekszünk és az anyagi erőforrásokat is e célokra kérjük. Ha árvíz fenyeget, vagy eltörik egy gázvezeték, olajszennyeződés történik a folyón, a közfigyelem általában ilyen esetekben irányul a polgári védelem szervezetére. Joggal várják el az emberek, hogy egy katasztrófa esetén életüket és anyagi javaikat, valamint mindannyiunk közös tulajdonát szakszerűen mentsék a pusztulástól. De vajon ki menti meg képletesen a polgári védelmet, amely anyagilag és erkölcsileg is megsínylette a rendszerváltozást, és csak nagy jóindulattal mondva képes a ráruházott feladatoknak eleget tenni. Képes-e vészhelyzetben teljesíteni kötelességeit a polgári védelem? — erről beszélgettünk Berényi Levente ezredes, megyei polgári védelmi parancsnokkal. □ Kettős jubileumot köszöntöttek az elmúlt héten: fennállásának 60. évfordulóját ünnepelte a szervezet, és negyedik éve március elsejét a polgári védelem napjává nyilvánították. Nyugodt érzéssel tudtak-e ünnepelni? — Ellentmondásosak az érzéseink. A polgári védelem és jogelődje, a légoltalom mindig is maximálisan arra törekedett, hogy a társadalom által megfogalmazott feladatokat szakszerűen, pontosan, gyorsan ellássa. Az más lapra tartozik, hogy ehhez megfelelő eszközökre, műszerekre, magasan kiképzett emberekre van szükség. Enélkül ugyanis legfeljebb beszélhetünk a mentésről vagy katasztrófaelhárításról. Nem a felelősségünket akarom másra hárítani, de a színvonalas munkához pénzre volna szükségünk. □ Érdemes fellapozni a polgári védelem történelemkönyvét, hogy a hat évtized alatt mit várt el a mindenkori politikai vezetés és ezzel párhuzamosan a honi lakosság a szervezetüktől? — A gazdasági válságon túljutva, német minta alapján szervezték meg hazánkban a hatósági légoltalmat. S hogy a lakosság mennyire fontos szerepet tulajdonított az éppen bontakozó szervezetnek, alig két év múlva a társadalom is létrehozta a hivatalos mellett működő civil szerveződést, a Légoltalmi Ligát. Évtizedeken át egymást kiegészítve tevékenykedtek. □ Mi ellen akarták megvédeni a lakosságot az indulásnál? — Mivel az első világháborúban jelentek meg először a hátországot is bombázó repülőgépek, fejlődött jelentősen a technika, az első légitámadásokat követően szerveződött a különböző országokban a légoltalom. Érthető, hogy Magyarországon is a lokális védelem szellemében az egyes objektumok megóvása tűnt a legfontosabbnak. A második világháború szőnyegbombázásai mutattak rá, hogy a területi védelemre, a települések, ipartelepek, intézmények megvédésére kell a hangsúlyt fektetni. Az irányítás rendszerének kiépítése mellett a Légoltalmi Liga is bekapcsolódott a lakosság felkészítésébe. A második világháborúban a légoltalom és a Légoltalmi Liga megállta a helyét, 1944-ig, de a háború végén széthullott. Szovjet mintára szervezték újra. A hatósági légoltalom a tanácsokra épült, az üzemi légoltalom a céget érhető légitámadás kárfelszámolására tömegeket mozgató szervezetként alakult, a lakóházi önvédelmi csoportoknak a hagyományos fegyverekkel végrehajtott légitámadás hatásainak felszámolása volt a feladata. Óvóhelyek épültek, a budapesti metrót például tömegóvóhelyként vették számításba. másfajták kellenek, ezekre viszont nincs pénz. A 20-25 éves, harcigáz ellen védő felszereléseket kiárusítjuk — általában munkaruhának veszik —, de a klór, az ammónia ellen nincs védőruha. Az Öböl-háborúban eladták a gázálarcot, de a pénz a Belügyminisztérium kasszájában maradt. A megyében tíz személyre ha van korszerű védőeszköz. Hogy válaszoljak a kérdésére, arra azért mindenképpen elég volt a pénz, hogy Tiszavasváriban és Záhonyban a legkorszerűbb tájékoztatási rendszert építsük ki. □ Ha már a pénznél tartunk, a tűzoltóság és a polgári védelem összevonása a legfelső irányítási szinten hogyan jelentkezik a munkájukban? — Az integrált parancsnokság nehézkesen működik, s veszélyhelyzetben esetleg gondot okozhatna. Morálisan sem egészséges ez a „házasság”, mert ha gázálarcot vennénk, azt mondják, a tűzoltóknak kell a pénz gépjárműre, de fordítva is igaz. Most az Alkotmánybíróság vizsgálja, jogszerű volt-e az a kormányrendelet, amelyik döntött a két szervezet összevonásáról. □ Az önkormányzatokra, akárcsak régen a tanácsokra hárul a legnagyobb felelősség a lakosság védelmében. A most megválasztott polgármesterek mennyiben érzik fontosnak a krónikus pénzhiány miatt a polgári védelmi kiadásokat? — Az elvekkel természetesen nincs baj. A közelmúltban tartottunk egy tájékoztatót az új önkormányzati vezetőknek a polgári védelem speciális feladatairól. Jelenleg a megyében 16 ezer embert határozattal osztottunk be pv szakfeladatok ellátására, de a kiképzéseken dől el, hogy ők mennyire felkészültek. Nehogy olyan eset forduljon elő, mint ami korábban megtörtént: az egészségügyi szakfeladattal megbízott elsősegélynyújtó elájult a művér láttán... A két éve újraéledt civil szervezet, a Polgári Védelmi Szövetség igyekszik hatékonyan bekapcsolódni az állami feladatok végrehajtásába, és a kiképzésből is részt kértek. ^ Megyénkben legfőbb veszélyforrás az árvíz, száznegyven települést fenyeget az áradás. ^ ^ Kisebb létszámú, javainkat eredményesebben védő-óvó szervezetre van szükség. „ □ Megyénkben az első, „éles” vizsgájuknak az emlékezetes árvíz bizonyult 1970- ben. Nem kisebb volt a tét, mint azt igazolni: a polgári védelem alkalmas-e tömegkatasztrófa kezelésére, a lakosság és az anyagi javak szakszerű mentésére. Hányasra vizsgáztak? — Közel 50 ezer embert mentettünk ki, 6600 állati tetemet gyűjtöttünk össze és semmisítettünk meg, közel 6 ezer összedőlt ház romjait takarítottuk el, 23 növényvédőszer-raktárt számoltunk fel. A Szamos- Tisza-közi árvíznél 1814 polgári védelmi katona és 3860 szakszolgálati, önvédelmi beosztott számolta fel a károkat. Elgondolkodtató, hogy a mai polgári védelem képes lenne-e ilyen volumenű feladat végrehajtására? □ Az ezredes úr kérdéséből következik, hogy ma a polgári védelem lényegesen szerényebb anyagiakkal kénytelen megoldani a számára megszabott feladatokat. Mire elég ma önöknél a pénz? — A politikai, társadalmi, gazdasági változások természetszerűleg nem hagyhatják érintetlenül a polgári védelem szervezetét. Ma nem a háborús konfliktusok okozta károk felszámolására készülünk, hanem elsődlegesen a természeti és az ipari katasztrófák elleni védelem kap prioritást. Megyénkben a legfőbb veszélyforrás az árvíz, közvetlenül 140 települést fenyeget az áradás. A második helyen az ipari, technikai katasztrófákat tartjuk számon, közúton, vasúton több ezer tonna vegyi anyagot ^ Az Öböl-háborúban eladták a gázálarcot, de a pénz a BM kasszájában maradt. «4 mozgatnak. Az itt említett veszélyforrások elhárításának gyakorlása egyúttal a háborús helyzetben is adaptálható ismeretekkel vértezi fel a polgári védelmi feladatokban részt vevőket. Mivel technikai eszközeink, műszereink a tömegpusztító fegyverek elleni védekezésre alkalmasak, így azokat alig-alig használhatnánk egy katasztrófa esetén. A mai feladatok végrehajtására Tóth Kornélia
