Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-18 / 66. szám
TÁRLAT Szepessy Béla grafikái Meditációs kereszt A nyíregyházi tanárképző főiskola rajz tanszékének művész-tanára legújabb alkotásaival szerepel a Városi Galéria tárlatán. Monotípiáit így, együtt még sohasem láthatta a közönség. A félszáznál több grafikai lap markáns vonulatát képezi három sorozat: a Meditációs képek, a Hajdútánc és a Transzfigurációk. Ez utóbbi első darabja, a Rippl-Rónai József találkozása egy ufólénnyel a művész legfrissebb terméséből került a kollekcióba. A meditációs grafikák a keleti kultúrák hatását mutatják, a transzfigurációk pedig egy újszerű kifejezésmód lehetőségeiről adnak hírt. Az ufós képnek eszerint egyik lehetséges olvasata a groteszk világában fogható meg, a másik inkább egy mélyebben gyökerező gondolatiság felé irányítja a szemlélőt: azt fejezi ki, hogy az anyagiság és a szellemiség miként hat egymásra, hogyan alakul, transzfigurálódik egyik a másikba. Korpusz Balázs Attila reprodukciói A legdekoratívabb művészet Budapesten, az Erzsébetváros szivében megnyílt a Róth Miksa emlékház Kádár Márta Nincs még egy olyan dekoratív művészet, mely oly mélységesen fogná meg a lelkünket, mint az üvegfestészet, mert az üvegfestményeken beömlő világosság, maga a megszínesített napfény, a tűzben nemesedett szín válik napfénnyé. Ez az oka annak a misztikus hatásnak, mely a dómok üvegfestményeiből felénk árad, mert ellentétben minden egyéb dekoratív festménnyel, melynek anyaga mindenkor holt és változatlan, az üvegfestmény színei az átszűrődő napfényben folyton rezegnek és változnak, irizálnak és ragyognak, aszerint, ahogy a fénysugarak behatásai változnak és ezáltal mintegy élő jelenségként hatnak reánk. Róth Miksától idéztük a fenti sorokat, s mindezt abból az alkalomból, hogy egykori lakásában Budapesten, az Erzsébetváros szívében a minap megnyílt a Róth Miksa emlékház. A falakon a mester üvegképei, üvegmozaikjai, nagyarányú munkáinak vázlatai, részletrajzai. Eredeti környezetben, ebédlőjének, hálószobájának berendezésével, a család használati tárgyaival, a művészbarátok festményeivel, szobraival, gyönyörű antik bútorokkal. Ez a ház, annak idején a kortárs művészeti élet egyik központja volt. S a helyreállítást szorgalmazóknak is nagyratörő terveik vannak. A nemrég elhunyt Róth utód, Amália mindent megtett, hogy egységben megőrizze apja hagyatékát. Testvérével, a korábban meghalt Erzsébettel még Rákosi Mátyást is meggyőzték, az örökség megőrzésének fontosságáról. Igaz, az üvegműves műteremből lakásokat alakítottak ki, de a két idős hölgy bennmaradhatott az emeleti szobákban. Erejük, energiájuk fogytán talált rájuk Ráday Mihály, aki tovább szorgalmazta az anyag egybetartását, s a házban múzeum alapítását. Támogatta az ötletet a kerületi tanács, majd az önkormányzat, alapítványt hoztak létre a cél érdekében és 1995-re sikerült megtenni az első lépést. Az emeleti épületrészben nyitva a múzeum, az emlékház. A továbbiakban szeretnék a földszinti egykori műhely funkcióját is visszaadni, s ott egy üvegcentrumot létesíteni. Itt aztán szimpóziumokat rendezhetnének, a főiskolásoknak gyakorló műhelyül szolgálna, s a közönség számára is látványosan elevenedne meg egy kézműves üvegműhely. Stílusosan, az egykori tulajdonos szellemében. Mert Róth Miksa igen alapos mesterségbeli tudással felvértezve jutott el a csúcsra. Apja műhelyében ismerkedett a szakmával, abban a műhelyben, amely az idő tájt az egyetlen volt, ahol az utolsó céhmester értett az ólomba foglalt üvegek készítéséhez. Külföldi tanulmányutakon igen, művészeti főiskolákra nem járt. Alig volt húszéves, amikor 1885- ben megalapította üvegfestészeti műintézetét és meghonosította az üvegmoza-Ablak az Országház delegációs folyosójáról ikot. Évtizedeken át ellátta az akkor erőteljesen fejlődő Budapest középületeit üvegmunkáival. Olyan megrendeléseket kapott, mint a Szent István Bazilika, az Országház, a Deák-mauzóleum, a Széchenyi fürdő, a Zeneakadémia üvegablakainak és üvegmozaikjainak elkészítése. Külföldről is megkeresték, Norvégiában, Olaszországban, Hollandiában, Mexikóban vannak nagy jelentőségű üvegmunkái. Sikereit elismerések, kitüntetések jelzik: az Iparművészeti Nagy Arany Államérem (1899), a párizsi, a torinói, majd az amerikai St. Louis-i világkiállítás aranyérme, nagydíja, a Ferenc József-rend, az Olasz Királyi Koronarend, stb. Azon kívül, hogy pompás szecessziós, az art decot és a historizmust is egyesítő üvegfestményeket és mozaikokat alkotott, két eredeti hangú és lírai hangvételű önéletírása is ránk maradt. Az Egy üvegfestőművész az üvegfestészetről címűből idéztük a bevezető sorokat. A marosvásárhelyi Közművelődési Palota üvegablaka (A képek a Helikon Kiadó Róth Miksa albumából valók) KORÁNYI TIBOR: Megismerni az életet...? Fiatalok mustrálgatják a kirakatokat. Vidáman rajzanak egy tablókép körül. Hangos tőlük az utca. — Apám...! Figyeld a nyanyát, hogy kilóg az orra a fejéből! — Az a rinocérosz sokkal érdekesebb! — Nem az, te marha! Mellette, az a vizenyős hólyag! Mekkora rajzfilmfigura lehetne a mandró?! — Fígyusz, emberek! Egy királynő! Istenem, Kleopátra él! Az ő osztályában szívesen lennék Antonius, de még kígyó is. — Pont a te kacsanyomorítód kellene neki, mi? Figyeld, Ludmilla, hogy belenézett a lencsébe! Nem mondta neki az a hülye fotós, hogy takarja le a fejét. . — Nicsak! Egy irokéz harcos! Miért vagy morcos kis Diáktipró? — Gyerekek! Nem látjátok, hogy a nő boldogtalan? A tekintete vágyakozó, szexuálisan teljesen kielégületlen lehet, nem kellene hagyni! — Annak a nyakkendősnek olyan kommunista feje van... Nem tudja a kis akháj, hogy már a dórok ideje járja. Az Isten is durva munkát végzett, amikor elkezdett differenciálni, hát hogy néz ki ez a nő? Na ez se látott még pisilőt közelről... Ennyire ismernék ezek a gyerekek az életet...? Az utcazaj szerint láthatók továbbá lófejek, seggfejek, nagy méretű állati nemzőszervek, alternatív képzelőerővel megalkotott mindennemű térplasztikák, egyebek... Csak játék. Nincs jobb a tablóképek faggatásánál. Az ember csak megáll előttük, és vallatóra fogja az orcagyűjtemények legincselgőbb darabkáit. Nagy népi társasjáték. Korhatár nélküli, és ingyenes; meg aztán szerepeket osztani pofára, olyan filmrendezős dolog. Az élet is nagy rendező mostanában, belejött a szereposztásba igencsak. Ha utcai tablók egész alakos figurái ráadásul elevenek. Markáns testi jegyekkel hívják fel magukra a köz kíváncsi figyelmét. Attól olyan markánsak, hogy már messziről felismerhetők. Szinte apacsok módjára ütnek el a „civilizált, rendes” emberektől. Hajlott a hátuk, tétovák a mozdulataik, lépteik iránytalanok, halk szavúak, szemlesütve járnak. Szégyellnek élni. Szégyellnek elvegyülni, szégyellnek sugározni. Kisugározni magukból, hogy ők munkanélküliek. Egy új társadalmi rend (szégyen) bélyegei. Magukban hordják a reklámot: Látjátok? — Mi így élünk. A mi gyerekeink munkanélküli anyák-apák gyerekei. Tudjátok, mi vagyunk a fölösleg, a nem kellők, a leírtak. Az eredeti tőkefelhalmozódás korának, és Isten (vagy nem az ő...?) emberválogató szenvedélyének élő áldozatai. Valahogy úgy alakult, hogy nem mi rohangáltunk ki az elmúlt években Bécsbe halottaskamrányi hűtőházakért, videókért, hifi-csodákért, nem mi futtattuk fel az autószalonok forgalmát, és a bankoknál se mi állunk sorba életjobbító hitelekért — persze merőben talányos okokból. Valamely lelkes szavazók lehettek inkább, akiknek megmondatott, hogy pénzre pénzt! Olyanok, akik nehezebben szeretnének bejutni a mennyek országába, mint ahogy egy átlagos teve tud átjutni a tű fokán... És mi? Mi tengődünk. Elvagyunk. Mi vagyunk a vegetációra ítéltek, az altalaj, mások emberszerű kinövéseinek trágyái. Mi vagyunk a megértők. Az optimisták, a bízva-bízók, az izzó hitű reménykedők! Egyúttal mi vagyunk azok is, akik már nem szoktunk otthon beszélgetni. Mi már nem kérjük számon gyerekeinktől az iskolai előrehaladást, mi nem járunk színházba, nem veszünk virágot se ballagásra, se születésnapra, és nem megyünk olyan helyekre, ahol az emberek nevetni szoktak. Ritkán szólunk, inkább csak jelekkel érintkezünk, a hangokat köhögésre használjuk. Már nem is nagyon legyintgetünk. Az otthonainkban fel-alá sétálgatunk, sajátos hangulatot termelünk. Mindenesetre átadjuk gyermekeinknek az egészséges életmintákat sorra: a lehorgasztott fejeket, a némaságot, a
