Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-18 / 66. szám
1995■ marcivs 18., szombat Napkelet • A KM hét végi melléklete Sándor nincs Abaktai katolikus temetődomb messzire látszik. Tetején egy hatalmas, öreg szilfa, mellette pedig egy frissen felgereblyézett sírhant. Rajta pár szál virág, s egy kis, alacsony fejfa. Itt nyugszik Berki Sándor, élt 33 évet. Öt árvát hagyott maga után, s hamarosan megszületik a hatodik. Lakásuk itt van a közelben, rögtön a temetődomb tövében. A helybéliek csak Mankó-telepnek hívják, de van persze rendes, becsületes neve: Mankó Mihály utca. Kicsi utcácska ez, alig tucatnyi házzal. Szép, nagy kőházakkal, s pár igazi viskóval. Berkiék lakása a szebbek közé tartozik, az utca derekán. Csendes, szokatlanul hallgatag a telep, Berkiéknél sincsen otthon senki. Sorra nyitjuk az ajtókat. A konyha üres, az első szobában metsző hideg, s egy megroggyant szekrénysor. Csalódottan fordulnánk vissza az udvarra, de ekkor feltűnik egy sovány, feketébe öltözött asszony, ölében aprócska, kék szemű tündér. O a legkisebb gyermek, s riadt csodálkozással nézi az idegeneket. Pontosabban csak engem, hiszen Fejér Imrémé szinte mindennapos vendég erre. A baktalórántházi önkormányzat gyámügyese vette többek között pártfogásába a családot, amikor megtörtént a tragédia, amikor elütötte egy autó Berki Sándort. — Arankám, van valami gondotok? — néz szeretettel a kis, törött asszonyra, aki csendesen ingatja a fejét. — Nincsen semmi... — törli meg a szemét, aztán kinyitja az ajtót. — Tessenek beljebb jönni, jó meleg van odabent. — Látom, új bútorokat vettél — áll meg Fejérné a küszöbön, s körbe járatjuk a tekintetünket. A fal mellett barnára pácolt szekrénysor, az ablak alatt széles franciaágy, mellette rökamié, két kényelmes fotel..., csak a figyelmesen nézelődő veheti észre, hogy nem újak. — A rokonokkal vettük Nyíregyházán. Huszonhatezer volt a szekrény, tizennégy az ágy, hetvenezret fizettem, meg hármat a fuvarért. A falakon néhány színes, újságból kivágott színészfotó, s két szentkép. Jézus Krisztus, mint jó pásztor, s az egyik apostol gyermekekkel. □ Milyen vallásnak? — töröm meg a csendet, mely hirtelen szállt ránk, alig hogy helyet foglaltunk. — Én református, az uram meg katolikus. De én már nem nagyon hiszek, nem én, semmiben. Hát hogy hihetnék ezek után — csuklik el a hangja. Tavaly, október 24-én egy baktai kisszövetkezet munkásai facsemetéket ültettek a négyes főúton, Nyírpazony határában. Köztük volt Berki Sándor is. Reggel még csepergett az idő, a felesége kérlelte, hagyja most ki ezt a napot, úgyse lesz abból a munkából semmi. Az ember azonban csak legyintett. Örüljünk Aranka, hogy munkát találtam. Hogy mondhatnám, nem megyek!? Ki ad akkor kenyeret a pulyáknak? Délelőtt tizenegy tájban tűnt fel a halált hozó autó. Beíerohant a fát ültető emberekbe. Hármat is elgázolt, Berki Sándor nyomban szörnyethalt. — Azt mondják, a legújabb típusú Mercedes volt — gyűrögeti a fotel kirojtosodott szövetét az özvegy. — Jöttek a rendőrök, hogy menjek velük Nyíregyházára, mert baleset érte Sanyit. Két óra Ő még nem igen tudja, mi történt A szerző felvételei többé... hosszat járkáltam a sebészet előtt, de azt mondták az orvosok, hogy őhozzájuk nem hoztak ilyen nevű beteget. Hazajöttem, itthon tudtam meg, hogy meghalt. □ Miből élnek? — Kapjuk az özvegyi nyugdíjat, az árvaellátást', a családi pótlékot. Megélünk belőle, csak hát az ember! □ Mikor kerültek össze? — Ó... — jelenik meg először a szája szögletében egy aprócska mosoly —, szinte pulyafejjel. Én voltam tizenöt, Sanyi meg egy évvel öregebb. □ És hol éltek? — Apáméknál. Aztán meg vetet- Ketten a sírnál tünk vályogot, Sanyi kapott a munkahelyén, az itteni Tüzépen egy kis deszkát, gerendát, s felépítettük a házat. □ Milyen volt? — Kicsi. Ma már putrinak hívják az olyat. Egy helyiségből állt csak, de a mienk volt. Bár még most is abban élnénk, mert ott boldogok voltunk. Ha szegények is, de boldogok. Az asztalon vékony fóliában egy megsárgult film két kockával. Mindkettőről Berki Sándor néz ránk, még valamikor igazolványképnek készíttette. Aki ismerte, állítja, ritka dolgos, szorgalmas ember volt. Tizenhat évesen már Leninvárosban dolgozott, az apósának kellett felelősséget vállalnia érte. Égy ízben félre hívta a csapatvezető az öreget. Kerítsen még vagy tíz ilyen fiatalembert, felépítem velük az országot! — A gyermekek...? — simogatja meg a mellette üldögélő kislány fejét a fiatalasszony —. A két kicsi talán még fel sem fogja, hogy nincsen többé apjuk. De a két nagy, a nyolcadikos Sanyika, meg az ötödikes Szilárdka nem tud úgy elmenni a sír mellett, hogy meg ne csókolják a keresztet. Ott, a temetőn át járnak az iskolába, mindennap sírva jönnek haza. □ Sanyikéból mi lesz? — Traktoros. A bakti szakiskolába jelentkezett, bízom benne, hogy megállja a helyét. Bár sokat rontott, nagyon megviselte, hogy magunk maradtunk. — A hatodik gyermeket mikorra várja? — Április végén. Csak kibírjam addig, mert én azóta egy roncs vagyok, s nem szedhetek gyógyszert. □ Mi lesz a kicsi neve? — Tihamér. Azt mondta az apja, legyen Tihamér. Kint süt a nap, a meleg homokban kutyák hemperegnek. A ház előtt egy valamikori diófa, de már csak a tönkje látszik. Fiatal hajtások sarjadnak a gyökereiből. Gyenge, védtelen hajtások. Mintha csak Berki Sándort, s a gyermekeit látnánk. Balogh Géza a km vendége A Primom-díjas bankszakember Máthé Csaba Az !994-es PRIMOM-díjat a napokban vette át Mogyorósi Arpádné, a Kereskedelmi Bank Rt. nyíregyházi fiókja vállalkozási osztályának vezetője, aki négy és fél évig a PRIMOM Alapítvány kuratóriumának tagja, a mikrohitel bizottság vezetője volt. A családjával Oroson, kertes házban élő agrármérnök végzettséggű Mogyorósiné neve mellett huszonnégy év óta szerepel a bankos jelző, hiszen 1971-ben, a gyes után <— leányuk német-olasz szakos tanárnő, Székesfehérvárott a Teleki Blanka Gimnáziumban tanít — a Magyar Nemzeti Bank állásajánlatát fogadta el, előtte termelőszövetkezetnél dolgozott. A kétszintű bankrendszer kialakulásával a debreceni születésű szakember átigazolt a Kereskedelmi Bank Rt.-hez, ahol előbb az állami gazdaságok és élelmiszeripari cégek hitelezésével foglalkozott. Öt éve, amikor létrehozta a bank a vállalkozási osztályt, Mogyorósinét nevezték ki osztályvezetőnek. — A nagy cégek felbomlása, a kisvállalkozások számának jelentős növekedése miatt hozta létre ezt az osztályt a bank, amelyhez a nem jogi személyiségű kisvállalkozások finanszírozása tartozik — mondja az osztályvezető. — Sajnos, rengeteg a kényszervállalkozó, többségük munkanélküli, aki szakmai múlt és gyakorlat nélkül, valamint minimális pénzzel kezdi a vállalkozást. Bár kérünk üzleti tervet, annak megalapozottsága sokszor megkérdőjelezhető. A kisvállalkozói kör igen felhígult, a hitelezésnél a banknak éppen ezért rendkívül óvatosnak kell lennie. A kezdőkről ciója nincs a pénzintézetnek, nincs még adóbevallásuk, vagy a több éve vezetett naplófőkönyvük, amibői lehet következtetni az üzletmenetre. A banktitok szigorú előírásai miatt pedig alig lehet valamilyen adatot beszerezni a vállalkozóról. Éppen ezért kér kemény jogi biztosítékokat a bank a kezdő vállalkozóktól, hogy csökkentse a kockázatot. Amikor közel öt ' . éve a Primom Alapítvány számlaveze<v tője a Kereskedelmi Bank Rt. lett, Mogyorósinét a pénzintézet képviseletében az alapítvány kuratóriumának tagjává választották. Nemsokára újabb megbízást kapott, az alapítvány mikrohitelbizottság-vezetőjévé nevezték ki. Ezeken előadóként is szerepelt, nemcsak a vállalkozásokkal kapcsolatos tudnivalókat, hanem a bank valamint az alapítvány hitelezési koncepcióját ismertette. A pontos, naprakész információnyújtáshoz az is szükséges, hogy a pénzintézet által szervezett valamennyi tanfolyamon részt vegyen, emellett elengedhetetlen a folyamatos önképzés.— Élőször 300 ezer forint volt az egy vállalkozáshoz kihelyezhető hitelmaximum, később az összeg 500 ezerre emelkedett, amelyből kimondottan a kezdő- és kisvállalkozásokat finanszírozza az alapítvány — folytatja Mogyorósiné. — Az átlagos hitelállomány alig haladja meg a háromszázezer forintot, ami bizonyítja, hogy a hitelkonstrukcióval ténylegesen mikrovállalkozásokat segítettük. A mikrohitelre azok a vállalkozók pályáznak, akik a banki előírásoknak nem felelnek meg, egyrészt azért, mert kezdők és őket a pénzintézetek nem szívesen hitelezik éppen az igen magas kockázat miatt. Másrészről a tőkeszegény vállalkozóknak nyújt segítséget a mikrohitel. Gyakorlatilag azok is pénzhez juthatnak, akik számos bankot végigjárva csak elutasítást kaptak. A mikrohitel előírásai között a következők szerepelnek: két évnél nem régebbi lehet a vállalkozás, kétmillió forintnál nem lehet nagyobb a vállalkozás eszközeinek nettó értéke, az éves árbevétele kisebb mint 6 millió és 10 főnél nem foglalkoztathat több dolgozót. A jelentős könnyebbség az, hogy a hitellel azonos nagyságú jogi biztosítékot kér az alapítvány. Mindez lehet a hitelből vásárolt gép, berendezés, vagy valamilyen ingatlan is. Aki viszont a hitel összegét kisebb értékű gépekre költi, annál azért plusz ingatlanfedezetet is kérünk, hiszen ezeket a gépeket könnyű elidegeníteni, valamelyik más cégnek vagy magánszemélynek eladni. Szabad idejében olvasgat, a konyhában főzőcskéi a pihenőkertet gondozza, amelyet örökzöldekkel és virágokkal ültetett be, illetve a háztartást vezeti. A hét végi családi kirándulások elég célirányosak, hiszen míg leányuk tanult, addig Szeged volt a végcél, manapság gyakran Székesfehérvárra látogatnak, ahol lányuk tanít. Azért bevallja, nem igazán természetjáró, inkább otthon ülő típus. Mogyorósi Árpádné Harasztosi Pál felvétele
