Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-11 / 36. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK Tejhiányos részvénytársaság A piaci konkurenciaharc mindenkit fejlesztésekre sarkall az iparban Máthé Csaba Az elmúlt év áprilisában az ÁVÜ IT nem hirdetett győztest a Szabolcstej Rt. privatizációs pályázatában, bár a pontszámok alapján a legjobb ajánlatot benyújtó konzorcium, az rt. MRP szervezetből (906 fővel alakult meg) és a menedzsmentből alakult Lakto Kft.-é volt, amelyet végül a következő körben hirdettek ki győztesnek. A konzorcium tavaly novemberben kötötte meg a szerződést az ÁVÜ-vel. A privatizációs pályázat hátteréről, a cég fejlesztési terveiről Márföldi István vezérigazgatót kérdeztük, aki egyben az MRP ügyintéző szervének képviselője is. □ Nem érzi azt, hogy az április halasztás mögött egyfajta politikai döntés állhatott, hiszen a döntés pontosan a választások idejére esett? — A döntés valóban egy kritikus, éppen a kormányváltás időszakára esett. Bár az is igazság, hogy azok a személyek nem változtak, akik végül is a konzorcium ajánlatát fogadták el. Úgy érzem utólag, mindenképpen befolyásolta ez a tény a pályázat elbírálását, és éppen ezért előbb versengő ajánlattételre szólították fel az érdekelt cégeket. Szerintem nem külföldit és nem egy jobb ajánlatot várt az ÁVÜ, hanem azt, hogy ehhez a konzorciumhoz kapcsolódnak a termelők is, ahogy korábban terveztük is. Ha ez sikerül, akkor már az első körben döntés születik és nem húzzák, halasztják a pályázat elfogadását. □ Miért nem tudtak megegyezni a régió öt legnagyobb termelőjével, akik nemcsak a szakmai befektetőknek kiírt ötven százalék plusz egy szavazatra, hanem a mezőgazdasági termelőknek kiírt huszonöt százalék plusz egy szavazatnyi részvénycsomagra is beadták a pályázatukat? — Úgy érzem, hogy a döntés elhalasztásában nemcsak a kormányváltás, hanem az is motiválta az ÁVÜ IT-t, hogy az öt termelő által benyújtott pályázat végül kis különbséggel volt gyengébb, mint a konzorciumé. Az rt. vezetése szerint az lett volna az igazán sikeres pályázat, ha a menedzsment, dolgozók és termelők közösen adják be a pályázatot, olyan tulajdoni aránnyal, hogy az ötven százalék plusz egy szavazatot harmadoltuk volna. Emellett a ^ Nem jobb ajánlatot várt az ÁVÜ, hanem azt, hogy ehhez a konzorciumhoz kapcsolódjanak, termelők pályázhattak volna a huszonöt plusz egy szavazatnyi részvénycsomagra, amit meg is tettek, így az ő részesedésük 42 százalék lett volna, tehát több mint a dolgozók és a menedzsmenté. Többszöri egyeztetés után sem sikerült egyezséget kötni, ugyanis a termelők a 75 százaléknyi tulajdonrészből ötven százalék plusz egy szavazatot akartak megszerezni. Az rt. vezetése ezt szakmai okok miatt nem tartotta jónak. Mivel a termelők a kisebbik részvénycsomagra az árfolyam ötven százalékát kínálták, azt az ÁVÜ nem fogadta el, így az a helyzet alakult ki, hogy továbbra is az ÁVÜ birtokolja az ötven százalék mínusz egy szavazatnyi részvénycsomagot. □ A hírek szerint egy teljesen új variációt dolgozott ki a pénzügyi kormányzat az állami tulajdonban maradt részvénycsomag értékesítésére, hiszen úgynevezett élelmiszeripari társaságokat akarnak létrehozni. Ön szerint ez mennyire fog sikert aratni? — Ebbe az öt regionális élelmiszeripari társaságba akarják beletenni azokat a megmaradt üzletrészeket, amelyek különböző cégek privatizációja során, illetve még nem privatizált cégeknél állami kézben maradt, például hús, kenyér, konzerv, tej és egyéb élelmiszeripari tevékenységet folytató társaságoknál. Az így összegyúrt társaságokat kívánják a tőzsdére vinni. Ehhez szakmai befektetőt nagyon nehéz lenne találni, ugyanakkor egy pénzügyi befektető számára is talány lenne egy ilyen vegyes felvágottá társaság. □ Az önök cégére is igaz lenne az, hogy a kormány akárcsak a HungarHotelsnél úgy dönt, hogy inkább megtartja ezt az állami tulajdonú részt és saját maga rendelkezik vele, nem privatizálja? — Véleményem szerint jobb megoldás lenne az, ha a kárpótlási jeggyel rendelkezők részére felajánlanák a megmaradó részvénycsomagot, amire az eddigi információnk alapján lenne vevő. A külföldiek részéről is van érdeklődés a cég iránt, amelyről bővebb információt adni még korai, ugyanakkor a külföldiek sem értik, miért van szükség a regionális társasági formára. □ A privatizáció pénzügyi lebonyolítását nem a számlavezetőikre, hanem az Inter- Európa Bankra bízták, amely a közeljövőben a részvénytársaság egyik tulajdonosa ^ A termelők a 75 százaléknyi tulajdonrészből ötven százalék plusz egy szavazatot akartak. ^ lesz azzal, hogy ötven milliós tőkeemelést hajt végre. Minderre miért volt szükség? — Azzal, hogy az Inter-Európa Bank tőkeemelést hajt végre a részvénytársaságban, a nyerési esélyünket növelte a privatizációs pályázatnál, ugyanis a pályázat során a tőkeemelést is pontozták. Minderre azért inspirálták a pályázókat, mert köztudott, hogy az élelmiszeripar tőkehiányos. Az ezért kapott pontok is hozzájárultak ahhoz, hogy a végső elszámolásnál több pontja lett a konzorciumnak, mint a termelőknek. Úgy érzem, ezzel a bank is jól járt, hiszen január elsejétől ez a pénzintézet vezeti a számlánkat, ami számlaforgalomban közel nyolcmilliárd forintot jelent. □ A banki finanszírozás mellett legalább ugyanolyan fontos Önöknek a biztos termelői háttér. Viszont az öt legnagyobb termelő, akik pályáztak a nagyobbik részvénycsomagra, pályázatukban azt is leírták, amennyiben nem nyernek, máshová adják el az alapanyagot. Tartották magukat ehhez? — Számunkra az is veszteség volt, hogy nem sikerült velük egy közös konzorciumot alkotni, ugyanakkor azt is sajnáljuk, hogy az öt termelőből hárommal megromlott a kapcsolatunk. A nyírbátori, a csengeri és a csaholci tsz bejelentette, hogy január elsejétől nem nekünk, hanem információink szerint a miskolci cégnek szállítja az alapanyagot, a másik kettő, a kótaji és a dombrádi tsz viszont továbbra is partnerünk maradt. Idén a felvásárlásunk várhatóan a tavalyival megegyező mennyiségű lesz, éppen emiatt érint bennünket három megyei nagyüzem kiesése, hiszen már tavaly is a felvásárolt alapanyag húsz százalékát más megyékből szállítottuk üzemeinkbe. A hiányt a megyében lévő állomány bővítésével és a Borsod megyei beszállítók növelésével kívánjuk pótolni, de azt is tudjuk, hogy mindez nem sikerül maradéktalanul, ugyanis már az elmúlt évben öt-hatmillió liter tejjel kevesebbet vásároltunk1 fel annál, mint amennyit a megyében és az országban eladhattunk volna. ö Idén rengeteg új termék piacra dobását tervezik, amelyhez plusz alapanyag szükséges. Mennyire tudják ezt a kettősséget megoldani? — Az alapanyag hiány prognosztizálásunk szerint ebben az évben is megmarad, sőt várhatóan növekedni fog. Ennek ellenére már január másodikán egy új termékkel léptünk ki a piacra, az ízesített joghurtokkal. Év közepén újabb termékcsaláddal jelentkezünk, a tartós, dobozos termékekkel. Mindezt figyelembe véve szerintem a ................................................... / ^ A hiányt a megye állományának bővítésével és borsodi beszállítók sza- porításával pótolják. ^ második fél évben nagyon fog hiányozni az az alapanyag mennyiség, amelyet a három termelő kiesése okoz. Ahhoz viszont, hogy piaci pozíciónkat megtartsuk, illetve munkát tudjunk adni a közel kilencszáz fős dolgozói létszámnak, mindenképpen fejlesztenünk kell. Ha valaki korábban elemezte a termékszerkezetünket, azt a következtetést vonta le, hogy a cég egy lábon áll, egyedüli vezérterméke a Túró Rudi, illetve a Túró Robi, a többi termék általános, olyan, amelyet társcégek is gyártanak. A több lábon álláshoz tartozik az ízesített joghurtok, a tartóstejtermékcsalád gyártása, valamint az aszeptikus pohártöltőberendezés beállítása áprilistól, amellyel a jelenleg gyártott poharas termékek fogyaszthatósági idejét megnyújtjuk, illetve ezzel a gyártósorral tartós ízesített desszerttermékeket gyárthatunk. Szerintem a piacon egyre kíméletlenebb konkurenciaharc fog-kezdődni, és azok a cégek, amelyek időben nem teszik rendbe termékszerkezetüket, néhány éven belül komoly gondjaik lehetnek Márföldi István Elek Emil felvétele MAGÁN VH E E M É N Y Csődtömeg Én, mint az állam polgára, jóleső érzéssel hallgattam a helyi önállóságot megtestesítő ön- kormányzatok alakulásának lehetőségét. Tízmillió honfitársam közül bizonyára milliók vélekedtek hasonlóan. Kis falvak tucatjai elegelték meg a társközségi szerepkört, a sok esetben mostohatestvérségnek is beillő jogviszonyt. A saját lábukra álltak, bekalkulálva azt a fenyegetést, hogy esetleg képtelenek lesznek az intézményeket önállóan működtetni, hogy a sürgető fejlesztésekről ne is beszéljünk. Pro és kontra példák sorakoznak a települési önállóság mellett és ellen. Noha még mindig több székhely- és társközség képtelen volt eddig a vagyoni osztozkodásra és rossz házastársak módjára civódnak, a legtöbb helyen azért pontot tettek az egymáshoz láncolt sors végére. Kegyetlen dolog az önállóság, ha a pénzügyi oldalt nézzük. Ahogy a családok is kénytelenek szembesülni az energia és más szolgáltatások árainak drasztikus emelésével, a vágtató élelmiszer-árakkal, az ördögi körhöz hasonló, minden szférát sújtó inflációval, hisz a termékben vagy á szolgáltatásban benne foglaltatik az energia, a szállítási díj, a reklám, a bér, a tb- járulékok és még egy sor költség. Az önkormányzatok is fogyasztók a maguk módján és akár a családokban, nekik is lehetőleg pontos költségvetést kell készíteniük. Ezekben a napokban ülnek össze a helyi képviselők, hogy megpróbálják felmérni, mire mennyi jut az idén, mivel tudnak takarékoskodni és mivel nem. Felborzolta a kedélyeket az önkormányzatok csődhelyzetéről szóló híradás. Igen furcsa dolog azzal a ténnyel szembesülni, hogy esetleg egy kis közösség választott testületé által irányított önkormányzat a tönk szélére kerülhet. Lehúzzák a rolót és bezárhatják a falut? Vagy szanálják az önkormányzatot, mint egy gazdálkodó szervezetet? Vannak városok, községek megyénkben, amelyek kétszámjegyű, tízmillión felüli hiánnyal kénytelenek nekivágni az idei évnek. Legfeljebb reményük lehet rá, hogy ésszerű gazdálkodással lefaragnak valamit a hátrányból. A pályázatokat és a céltámogatásokat már nem lehet előre bekalkulálni a készülő költségvetésbe. így a saját erőből elkezdett, még oly fontos beruházásokat sem biztos, hogy be tudják fejezni falvak sorában. Pedig a helyi önállóság megvalósítása változatlanul a legnagyobb vívmánya az önkormányzatiságnak. De az egyre üresebb kamrában nehéz okos háziaszonyként viselkedniük. Tóth Kornélia
