Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-11 / 36. szám

10 Napkelet • A KM hét végi melléklete 1995. FEBRUÁR 11., SZOMBAT Életjelek a magyar filmben Filmszemle ide vagy oda, a politikából ezúttal sem tudtunk kimaradni Kállai Ferenc: Megint tanú FŐVÁROSI TÉL Alcatel Zenei Estek. Budapesten és több vidéki városban (köztük február 15-én Miskolcon és március 22-én Debrecenben) is sor kerül az idén a tavalyihoz hasonló Alcatel Zenei Es­tekre. Egy éve javarészt szóló és kamaraesteket rendeztek, idén — egy kivételével — a program kamaraze­nekari kocertekből áll. A Weiner- Szász Kamarazenekar a miskolci Bar­tók Béla Zeneművészeti Szakközépis­kolában való bemutatkozását köve- tó'en Budapesten a Zeneakadémián február 21-én lép fel. □ O □ Lengyel kulturális hét. Február 15-én irodalmi esttel kulturális hét kezdő­dik a Nagymező u. 15. alatt lévő Len­gyel Intézetben. Öt fiatal, új utakat kereső fotográfus mutatlozik be Budapesten a Bolt Galériában. Bányai Péter, Csontó Lajos, Nagy Tamás, Soltész István, Szűcs Tibor — közülük ketten nyíregyházi alkotók — a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagjai. A kizárólag fotókkal foglalkozó galéria hatodik tárlata március elejéig tekint­hető meg □ □□ Színházi premierek. A Várszínház Szakonyi Károly: Vidám fináléját mutatja be február 18-án, s a Nemzeti színtársulata hat nappal később a He­vesi Sándor téren is premierrel rukkol elő. Ekkor kerül színre Móricz Zsig- mond drámája, az Úri muri. Ugyan­csak február 24-én a Játékszín egy an­gol szerzőpáros darabját adja elő elő­ször Hunyd be a szemed és gondolj Angliára címmel. Szintén ezen a na­pon a Művész Színház Goldoni: A ha­zug című komédiáját mutatja be. Em­lítsünk meg két február 25-i bemuta­tót. A József Attila Színház ismét Molnár Ferencet ad elő, Színház cím­mel. A rejtélyes cím három egyfelvo- násost takar. A Budapesti Kamara- színházban a Károly körúton pedig Csiszár Imre rendezésében viszik szín­re Csehov Ványa bácsiját. □ □ □ Tavaszra készülve. Március 10-én kezdődik az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál, melynek idén is hét vidéki városban (köztük Debrecenben) lesz­nek kísérő rendezvényei. A fesztivál már hagyományosan több kisebb fesztiválból áll össze. Idei érdekesség, hogy Bartók halálának 50. évfordu­lója alkalmából gazdag programvá­laszték lesz a nagy magyar zeneszerző műveiből. 1995-ben nem egy ország, hanem a skandináv és balti országok, valamint Skócia és Izland legrango­sabb művészei is eljönnek Budapestre. Lesz Ingmar Bergman-filmsorozat és az Iparművészeti Múzeum ad otthont a VARDE északi design-kiállításnak. □ □ □ A 100 esztendővel ezelőtt született Varga Nándor Lajos munkáiból nyí­lik február 17-én kiállítás a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Az 1978- ban elhunyt grafikus, festőművész, tanár művei ma a világ számos múzeumában (British Museum Lon­don, National Gallery Washington, Grafikai Gyűjtemény Torontó stb.) láthatók. A centenárium alkalmából idén grafikáit, olajképeit, akvarell- jeit több budapesti kiállításon is be­mutatják. Dombrovszky Ádátn Minden úgy indult, hogy a 26. Magyar Filmszemlén a Tanú diadalmenetének le­szünk szemtanúi. Már a felvezető sajtótá­jékoztatón néhány elejtett célzásból történt rá utalás, hogy idén „nem lesz gond” a vár­hatóan legnagyobb közönséget vonzó film díjának odaítélésével. Mert mint ismeretes, tavaly a felajánló Országos Program Maga­zin (akkor még Pesti Műsor) film híján nem adta ki a díjat. Idén viszont így vala­kinek dupla elismerés járt (sőt a tavalyi ka­mataival), s mint kiderült, végül azt tény­leg a Megint tanú című film „érdemelte ki”. Persze, nem könnyű a közönség fejével gondolkodni, s hát az is tény, hogy egye­nes arányosság semmiképpen sincs aközött, hogy egy film milyen színvonalon van meg­csinálva, és hogy hányán nézik meg. El­rettentésképpen álljon itt az az országos adat, miszerint a tavalyi szemlegyőztes (s azóta számos nemzetközi elismerésben ré­szesült) Woyzecket összesen 5041-en lát­ták a magyar mozikban. Ehhez képest — már a mostani Szemle zárónapján beje­lentették, hogy csak a fővárosi mozikban három nap alatt a Megint tanú nézőszáma hatezer felett van. (A tavalyi 18 játékfilmet egy év alatt összesen 161 128-an látták, s ha Bereményi Géza: Turnéjának 34 455 nézőjét leszámít­juk, akkor ez a szám nem éri el a nyolc­ezres átlagot! Tarr Béla Sátántangója (igaz, nyilván extra hosszúsága miatt) 843 fizető nézőt vonzott, de az Abel a rengetegben is csak 996-ot. Ez utóbbi mentsége, hogy a Magyar Televízió igen hamar műsorra tűzte.) A legendás Tanú A Tanúnak persze hatalmas a mítosza, hi­szen az 1969-es film azon „átkos időben” igen sokáig volt dobozban. Pelikán József személye így aztán még inkább legendává vált, az akkori film számos mondata szinte szállóige lett, hiszen például a „nemzetközi helyzet azóta is csak fokozódik”. A sors pedig úgy hozta, hogy akkoriban szóba se jöhetett a Tanú bármilyen fesztiválon va­ló elindítása. így hát most már a 26. Ma­gyar Filmszemle ünnepélyes nyitóelőadásán (amikor mi mást vetíthettek volna, mint épp a Megint tanút) ott volt a levegőben, hogy ami késik, nem múlik: a film második része „kaszálhat” majd a díjak között. Nos, végül az említett közönségdíjon kí­vül kapott még egy „legjobb producernek” járó elismerést és még egyet, amit viszont elvitathatatlanul megérdemelt. Ezt pedig a legjobb férfi alakításért, melyet — a sok jó színészi teljesítmény ellenére — Kállai Ferencen kívül most tényleg nem lehetett volna másnak odaítélni. Kállai és szí­nésztársai próbálták menteni, ami menthe­tő. De ők kevesek voltak ehhez. A majd­nem kétórás film második fele szinte telje­sen megvágatlan! Bacsó Péter érezhetően nem tudott mit kezdeni azzal a teherrel, amit az 1969-es filmjének mítosza ránehe­zített. Folytatni is akarta azt, szinte sereg­szemleként vonultatta elő a régi szereplő­ket. De legfeljebb az derült ki a nagy össze­visszaságban, hogy a kisember a nagy tör­ténelmi változásokból annyit ért meg: bi­zony, „az élet nem habostorta”. S hogy mennyire nem az, azt várhatóan megerősíti az a tény: minden valószínűség szerint tény­leg a Megint tanú lesz az a film, amit a leg­többen néznek meg a 26. Magyar Film­szemle darabjai közül a moziban. S lám: magunk is ezzel foglalkoztunk a legtöbbet, holott ezúttal valóban igen sok jó filmet láthattunk az öt nap alatt. Abszo­lút értékelésre már csak azért sem vállal­kozhatunk, mert az összes film megnézése egyszerűen képtelenség, főleg a do­kumentumfilmek között. Szorítkozzunk most éppen ezért csak a játékfilmekre, ame­lyek közül hármat emelnék ki a sorból. A csodálatos Esti Mindenek előtt a Kosztolányi-adaptációt, az Esti Kornél csodálatos utazását. A fiatal Pacskovszky József kitűnő filmet készített, s a bemutató alkalmából az Uránia mozi közönsége hosszú-hosszú vastapssal jutal­mazta az alkotókat. Nem véletlenül kapta e filmért a legjobb operatőrnek járó díjat Gózon Franciskó, hiszen képi világa igen­csak meghatározza a művet. Máté Gábor és Erdélyi Mátyás is finom eszközökkel alakították az érett, illetve az ifjú Estit, s Igó Éva ugyancsak megérdemelten kapta meg a legjobb epizódszereplőnek járó dí­jat részben épp e filmbeli játékáért. A csók című novellára (ebben játszotta az anyát Igó Éva) felfűzve a rendező értő módon bánt az irodalmi anyaggal, s ha az össze­hasonlítás némileg túlzott is, nekünk Huszárik Zoltán Szinbádja jutott eszünkbe a film láttán. Mindössze rendezői különdíjat kapott Enyedi Ildikó szép filmje, a Bűvös vadász, s ugyanezt érdemelte ki Szomjas György is a Csókkal és körömmel című filmjéért. Érdemes külön szólni a Filmszemle egyik színfoltjáról, Szirtes Andrásról, akinek Fu­rniere tekercsek című munkájáért adtak különdíjat. A film születésének 100. év­fordulóját Szirtes úgy ünnepelte, hogy vett egy korabeli felvevőt, előhívót és vetítőt, és azokon a helyszíneken forgatott, ahol a• Lumiere testvérek is jártak. Az archaizáló stílus, a humoros előadásmód érdekes kí­sérletet ígér, s hogy ez a munkát ne marad­jon abba, nyilván ezért kapta Szirtes a 200 000 forintos különdíjat. Művészileg jól megcsinált, de rendkívül lehangoló film a játékfilm kategória nagy­díjasa, Gothár Péter A részleg című munká­ja, mely egy világvégi kis kalyibában játszó­dik. Vajon milyen esélye van ennek a film­nek arra, hogy valóban találkozzon a kö­zönséggel? Az ünnepélyes eredményhirdeté­sen pedig a zsűrielnök Kovács András világosan kifejtette: a film közönség nélkül nem létezhet. S vajon a mai magyar film halódását látnánk? Hiszen 30 éve a Húsz óráért nyolcszázezer ember ment be a mo­ziba! Kovács András mondta ezen mondatokat is: — Végignézve a szemlére küldött fil­meket, sok életjelt fedezhettünk fel. Nem szenvedtünk Mivel dokumentumfilmek megnézésére ez­úttal nem jutott idő, álljon itt Schlett Ist­vánnak, a dokumentumzsűri elnökének a véleménye a mostani termésről: — Mind a 39 filmet becsülettel végig­néztem. Meg kell mondanom: nem szen­vedtem. Mindben volt információ vilá­gunkról, mindegyikben voltak emberi sor­sok. Talán tematikailag kicsit szűk ezen fil­mek köre, divattémák hajszolása is ta­pasztalható. Sajnos, a filmművészetben rej­lő lehetőségeket nem mindegyik használta ki. Pedig a mi értékelésünknél az volt az egyik szempont a témaválasztás és a gon­dolati feldolgozottság mellett. Ezek alapján a fődíjat Doszpod Béla munkája kapta, melynek címe Egy nap döntöttem: drog helyett élet. Rendezői dí­jat kapott Gyarmathy Lívia és Moldoványi Ferenc is. S ha már a dokumentumfilmekről szól­tunk, álljon itt a Magyar Történelmi Film Alapítvány jajkiáltása. Mint ismeretes, az új kulturális tárca teljesen megvonta támo­gatását az alapítványtól. A 20 tagú kura­tórium tagjai a Filmszemlén tartott sajtó- tájékoztatójukon fejtették ki véleményüket. Furcsamód épp egy, a kormányzópárthoz tartozó országgyűlési képviselő (egyben ki­váló filmrendező) volt a legaktívabb. Kosa Ferenc elmondta, hogy miközben hivata­los kormányszinten a művészetek többcsa­tornás támogatásáról esik szó, a Fodor Gá- bor-féle kultuszminisztérium egy tollvonás­sal dönt ilyen kérdésekben. A MSZP-s hon­atya példátlannak nevezte, hogy miközben a hat parlamenti párt egy-egy képviselője közösen kért a történelmi dokumentumfil­mek támogatására pénzt, azt egyszerűen fi­gyelmen kívül hagyták. Gulyás Gyula, a szakma másik nagy neve ehhez tette hoz­zá: „Ez még nem egy lefutott mérkőzés. Nem olyan időket élünk már, amikor ama­tőr ökölvívó meccsen elég volt a bírákat megvásárolni!”. Szóval — 26. Magyar Filmszemle ide vagy oda, a politikából ezúttal sem tudtunk kimaradni. ac Jelenet az Esti Kornél című filmből Nagy Gábor (ISB) felvételei JL

Next

/
Thumbnails
Contents