Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-09 / 34. szám

1995. február 9., csütörtök 12 Kelet-Magyarország KULTÚRA Anyanyelvi eseménynaptár Nyíregyháza (M. K.) — 1995 első fél éve anya­nyelvi rendezvények tekin­tetében igen bőségesnek tűnik, s ezek közül néhány országos rangú. Január elején már lezaj­lott az a helyesírási ver­seny, amelyet az Apáczai Csere János Gyakorló Álta­lános Iskola szervezett meg, s bár csak a megyéből vettek részt 5-8. osztályos tanulók, a létszám akár egy országos döntőé is lehetne: a 190 versenyző és az őket kísérő 50 szaktanár minden dicséretet megérdemel, hisz szabad idejüket ilyen „non­profit” tevékenységre for­dították. A TIT Anyanyelvi Szak­osztálya az idén is megszer­vezi a magyar nyelv heté­nek előadás-sorozatot már­cius végén, melynek köz­ponti témája a következő: Beszélni nehéz, a kommu­nikáció verbális és nem verbális elemei. Április közepén a Bes­senyei György Tanárképző Főiskola ad otthont a pe­dagógusjelöltek Kazinczy Ferencről elnevezett „Szép magyar beszéd” verseny or­szágos döntőjének. A se­regszemlén 50 felsőoktatási intézmény hallgatója érke­zik Nyíregyházára. Két hónap múlva pedig ugyancsak a megyeszékhe­lyen rendezik meg a Be­szélni nehéz körök vezetői­nek szakmai továbbképzés­re szolgáló egyhetes össze­jövetelét. S ha sikerül meg­teremteni az anyagi hátte­ret, a tavalyihoz hasonlóan az idén is sor kerül a „fehér- gyarmati kruzsokra”, azaz az anyanyelvi táborra. E rendezvények támo­gatóit nehéz volna ehelyütt felsorolni, egyet azonban feltétlen meg kell említeni: a Jurányi TIT Centrum a felsorolt események minde­gyikének a szó nemes értel­mében vett mecénása. Hírcsokor A túristvándi... ...tanítóról, Makay Béláról mutattak be dokumentum­filmet a magyar filmszem­lén. A hetvenperces doku­mentumfilmet Zsigmond Dezső készítette. (KM) Februárban... ...újabb koncert várja 27-én a komolyzene barátait a nyíregyházi művelődési központban. A Szabolcsi Szimfonikus Zenekart ezút­tal Martos László vezényli. Nöegyleti... ...bált rendeznek a máté­szalkai művelődési köz­pontban február 11-én. A mulatság 20 órakor kez­dődik. (KM) Földbirtok-... ...tagosítások Magyarorszá­gon és Szabolcs megyében címmel tartanak előadást a Jósa András Múzeumban február 13-án. (KM) Szabadkán... ...tartják a Magyar Játék­szín Társaság kihelyezett ülését február 9-10-én. A határon túli színházak talál­kozóján a kisvárdai művé­szetek háza munkatársai is részt vesznek. (KM) Pályázati pénzből Fehérgyarmat (M. K.) — Évekkel ezelőtt, a Bárdos Lajos Általános Iskola di­ákjaira támaszkodva kezdte meg munkáját Juhászáé Csurka Ildikó, a fehérgyar­mati városi művelődési központ szakelőadója, a he­lyi bábcsoporttal. Az akkor még kisdiákok megismer­kedtek a különböző báb­technikákkal, illetve maguk is készítettek bábokat. Az évek teltek, s a csoport ra­gaszkodása nem csökkent e művészeti ág iránt. A felkészülést követően természetesen bemutatko­zásra is sor került. A helyi óvodákban szívesen látott vendégek voltak az elmúlt években. A ma már középiskolás lányok, iskolai tanulmá­nyaik mellett a hét egy-egy délutánját bábozással töltik. Az évi fellépéseket is össze kell egyeztetni a tanévi munkával. Az óvodákban délelőtt fogadják szívesen a csoportot. A diákok iskolá­ból való mulasztása azon­ban hátráltatná tanulmányi munkájukat, így csak elke­rülhetetlen esetekben vál­lalnak fellépést a délelőtti órákban. Most új darab betanulá­sába kezdtek. Ez várhatóan a tavaszi szünetre „elké­szül”. Pályázati pénzből nyílott lehetőség a fellépé­sekhez szükséges anyagok megvásárlására. A csoport vezetője a VMK dolgozó­jaként tevékenykedik. A csoport tagjai pedig az ügy iránti lelkesedésből. Azt kissé nehezményezik, hogy a fiúk nem lelkesednek a bábért. Folytatni ez a cél­juk, mely remélhetőleg sok sikert, s a nézőknek sok örömet eredményez. A bábcsoport Molnár Károly felvétele A kassai Makrancos Kata Jelenet a darabból Színházi felvétel Minya Károly Nyíregyháza (KM) — „Ez aztán tud, ez a Shakespeare William.” Ez a Cseh Tamás- dalsor az elismerő hanglejtés­sel és csettintéssel akár min­den Shakespeare-darab után elhangozhatna. A Móricz Zsigmond Szín­ház idei repertoárjában nem szerepel az angol klasszikus színre vitele, így jól jött az, hogy egy vendégjáték erejéig meghívták a most 25 éves Kassai Thália Színházat Mak­rancos hölgy előadásukkal. Ugyanakkor az sem elhanya­golható szempont, hogy a me­gyeszékhely helyzeti előnyét kihasználva határon túli ma­gyar színháznak adott lehető­séget, hogy jelezze: léteznek, játszanak. A klasszikusok újraértelme­zése és átdolgozása, vegyítése és adaptálása korában jó látni olyan előadást, amely az ere­deti, hagyományos feldolgo­záson alapul. Dezsényi Péter rendezése mind színészveze­tésben, mind látványban erre épült. A szinte díszlet nélküli előadás (csak néhány háttér­függöny be- és kihúzása jelez­te a helyszínváltozást) azt tette lehetővé, amit a szerző akart: csak a szövegre és a játékra fi­gyelhetett a néző. így igazi já­tékot, vígét, a szó eredeti ér­telmében vett komédiázást láthattunk a Kassai Thália papjaitól és papnőitől. Petruchio, a főszereplő akár (vállalko­zó) korunk hő­se is lehetne, s egy elképzelt, általa ma fel­adott apróhir­detés egyúttal a mű tartalmát is megadhatná imigyen: meg- zabolázhatat- lan, fékeve- szett hárpiák kordában tartását és kezes bá­ránnyá szelídítését tisztes ho­zomány fejében vállalom. Jel­ige: darócból damasztot. Történik ugyanis Páduában, hogy egy gazdag úr csípős nyelvű, kotnyeles leánya se­hogy sem akad kérőre egy nemesember (ismét maian szólva) kihívást látott eme hölgy megnevelésében. A módszer roppant egyszerű: csak überelni kell a durvasá­got, a makrancosnál pokrócab- bul kell viselkedni, s mindjárt szófogadó lesz. Az már csak a Shakespeare-mese jutalma, hogy a végén valóban egymás­ba szeretnek, s a „várakozó lis­tán és pályán” lévő húg is férj­hez mehet szíve választottjá­hoz a nővér „felszabadulása” után. Makrancos Katalin Dósa Zsuzsa m.v. megformálásában elég lágy volt, s a kedvesebbik arc megmutatása közelebb állt hozzá. Petruchiót a Kassai Színház egyik vezető színésze, Bocsárszky Attila alakította változatosan és játékosan. Gyurkovics Mihály, mint só- her vén kecske kérő emelhető ki az előadásból, valamint a Tranio szolgát alakító Fahó Tibor, aki gesztusaival és mozdulataival a valamikor Nyíregyházán játszó Mátrai Tamást juttatta eszünkbe. Bár igaz a mondás, hogy nincs olyan szénásszekér, amelyre még egy villával föl ne férne, de az is igaz, hogy ezen az estén a pótszékekkel kibővített színházterembe aligha fért volna be még egy néző. Bizony szívesen fogad­nánk még több vendégelő­adást a határon innen és túlról, amelyek hasonlóképpen siker­re lennének „ítélve”. Egy gazdag életmű néz le ránk Baranyi Ferenc Nyíregyháza — „Miért jöt­tem haza? Méltóan befejezni az életutat. Megírni az össze­foglaló, nagy regényt. Ehhez a szülőföld szaga kell...” — írja Galambos Lajos egyik tár­cájában, miután hazatér szülő­földjére a Nyírségbe. A kétol­dalas kis írás a Kelet-Magyar­ország írógéplapján, flekkeket jelölő fekete határvonalak kö­zött szorong. A Kelet-Magyar­ország szerkesztőségén, amely 1979-es hazatérése után igye­kezett segíteni az akkor 50 éves írónak, hogy újra meg­találja önmagát. Tudjuk nem sikerült a méltó befejezés. Nem született meg az össze­foglaló, nagy regény. Csak egy dráma Adyról, amely azonban az íróasztal fiókjában maradt. Pedig szimbolikus alakjaival, mondanivalójával, a felvetett problémáival ma- randadóbbnak tűnik mint sok Madrid (MTI) — Az Arles-i Van Gogh Alapítvány szer­vezésében kiállítás nyílt a madridi Centro Cultural de la Villa kulturális központ kiállítótermében. A kiállítá­son olyan kortárs művészek alkotásai szerepelnek, akiket Van Gogh 1888-ban Arles- ban festett képei ihlettek meg. Van Gogh barátja, Toulouse- Lautrec tanácsára költözött a dél-francia falucskába. Ott remélte ugyanis megtalálni azokat a fényviszonyokat, amelyekről úgy hitte, csak Ja­pánban, az általa rendkívül nagyra becsült tájképek hazá­jában léteznek. Itt festette leg­híresebb képeit, amelyekért ma csillagászati összegeket fi­zetnek a gyűjtők, de amelyek akkoriban csak értetlenséget és megvetést váltottak ki. Ar­les lakói is értetlenséggel és más írása. 1986-os halálakor nekrológok sora vesz búcsút tőle, hogy tíz év múlva csak­nem a teljes feledésbe merül­jön neve. Manapság már csak lexikonok szócikkei emlékez­nek meg róla, mint egy letűnt kor letűnt írójáról. Pedig ben­ne is, mint sok kortársában, voltak hitetlenségek és kéte­lyek, amelyeket reméljük idő­vel majd számba vesznek, hogy teljesebb és tisztább ké­pet kapjunk életéről, munkás­ságáról. Ezt a munkát segítheti majd Galambos Lajos hagyatéka, amely 1993. március 6-án ke­rült a Jósa András Múzeum Irodalomtörténeti Gyűjtemé­nyébe. Az 1024 tételből álló anyagot az író lányától Galam­bos Andreától vásárolta meg a múzeum. A kéziratok feldol­gozását jelentősen megköny- nyítette, hogy a hagyatékot a vásárlás előtt Farkas László, — a megszűnt Új írás olvasó- szerkesztője, Galambos Lajos megvetéssel viszonyultak a „bolond” festőhöz, hiába ke­reste Van Gogh a velük való kapcsolatot. Á korabeli híres festők is lebecsülték alkotásait. Közben a zseniális festő arról álmo­dott, hogy olyan festőközössé­get alapít Provence-ban, mely­nek tagjai szeretetben és har­móniában dolgozhatnának együtt. Ez az ötlet 100 év el­teltével valósult csak meg. Akkor csak Gauguin követte barátját Arles-ba, de kettőjük kapcsolata sem volt felhőtlen. Van Gogh túlságosan is cso­dálta Gauguint, és annak ma­gabiztosságával szemben csak a saját szerénységét tudta a vitákban felmutatni. Egy ilyen vita következményeképp vág­ta le Van Gogh borotvával a saját fülét. A most Madridban kiállított, Van Gogh művészetéből vagy életéből inspirálódott alkotá­barátja — gondosan rendsze­rezte, csoportosította. Drá­mák, filmforgatókönyvek, tár­cák, novellák, töredékek, jegy­zetek, kötetben nem szerepelt írások c. feliratok álltak a dossziékon. Több ezer fólió- nyi kézirat került az instruk­ciók figyelembevételével be- leltározásra. Kusza betűkkel papírra ve­tett napi tennivalók, novellák és tárcák vázlatai, egy sornál tovább nem jutó gondolatok és kész, legépelt művek, ame­lyekbe itt-ott még kézírással került néhány apróbb módo­sítás, javítás. Versek, az indu­ló író költői próbálkozásai. Dátum 1954, 1957. Fájdalmas hangú levelek a családnak. Le­velek íróktól, költőktől, bará­toktól. „Nagy drámát írtál, szépet, szívszorítóan magyart! — írja az egyikben Fábián Zoltán a Fegyverletételről. Szerződések, kitüntetések és oklevelek. Köztük a Friss Újság 1949-es riportpályáza­sok egyik fő témája éppen a levágott fül. Roland Topor „Fület Vincent-nek” című ké­pét szöveg is kíséri, mely a bikaviadalokon szokásos „dí­jakéra utal (az igazán sikeres matadort egy vagy két levágott bikafüllel, illetve a megölt bi­ka farkával ajándékozzák meg). A Van Gogh szelleme által ihletett, most Madridban kiál­lított alkotások másik állandó témája a művész tárgyainak és témáinak reprodukálása. Nap­raforgók, tájképek, szobabel­sők. Drámai tanúságtétel an­nak a zseniális festőnek az utolsó időszakából, aki halál­tusájában a következő Szavak­kal búcsúzott az élettől: „A nyomornak soha nincs vége,”. A magyar turisták számára ajánlatos a kiállítást felkeres­ni, nem mindennapi tárlatot láthat, ha esetleg Madridban jár. tán való szereplésért. Iga­zolványok, leckekönyvek (többek között a Kótaji Elemi Népfőiskoláé és a Nyíregyházi Királyi Katolikus Gimnázi­umé — ma Vasvári Pál Gim­názium) és munkakönyv. Újságírói jegyzetek, 1973-as útinapló: „Azerbajdzsán, író, üdv. — Iráni írónő — üdv. Na megint én — Lángos és földieper halálig. Erjesztett szamártej, olyan mint a kefir némi rummal...” Fényképek a kótaji szülőháznál édes­anyjával, és fiával, író-olvasó találkozón, Váci Mihállyal beszélgetés közben, és végül a Kelet-Magyarország szerkesz­tőségében. Elgondolkodva maga elé néz és cigarettázik. Egy élet, egy életmű néz ránk a lapokról, fényképekről, dokumentumokról tele siker­rel és csalódással, hitekkel, a hitetlenségekkel, megvalósult és elmaradt tervekkel, álmok­kal. 1993-ban végleg hazatért Galambos Lajos szülőföldjére. Új könyvek Budapest (MTI) — A má­sodik világháború hadszín­tereit mutatja be az ókori mitológia lenyűgöző vilá­gába és a pszichológia tit­kaiba kalauzolja az olvasót a Holnap Kiadó most meg­jelenő új kiadványaival. A második világháború ese­ményeit frontharcosok, harctéri tudósítók, túlélők visszaemlékezéseinek fel- használásával elevenítette fel H. S. Commager. Az angol szerző nemcsak az európai hadszíntérről ad képet, hanem a nálunk alig ismert távol-keleti frontról is. Szintén harmadízben lát napvilágot Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája című könyve. Ebben egye­bek mellett olyan kérdé­sekre is választ kaphatunk, hogy miért szerencsés az egyik ember, s miért sújtja balszerencse a másikat? Hommage ä Van Gogh Madridban A nyomornak soha nincs vége — mondta a zseni festő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents