Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-21 / 18. szám

MAGÁNVÉLEMÉNY Marci kibírja „ Veréshez szo­kott fajta” — mármint a ma­gyar —, düny- nyögöm Ady sza­vait. Merthogy: nekünk mintha mindig Mohács kellene ahhoz, hogy összekap­juk az erőnket, ráncba szedjük széthulló szándéka­inkat. Mi tagadás: az lS26-ot mege­lőző sejtelmességekből igencsak kijut valamennyiünknek mostanság. Maffi- alizálódó közállapotok, drogkom­mandók kiszorítós „játékai”, a sza- badversenyes kapitalizmus tőkefelhal­mozási periódusának Marx beteljesült hipotéziseit messze túlszárnyaló gaz­dasági „rabló-agresszivitása”...És ak­kor még nem beszéltem az evidenci­ákról: a méregdrága húsról, kenyér­ről, tejről, üzemanyagról, az energia- tarifák és kommunikációs díjak, a közlekedési „árfekvés” őrülten gigan- tomán grafikonfelfutásairól. A létbi­zonytalanságba sodortak tömegeinek, a munkanélküliek százezreinek egzisz­tenciális ellehetetlenüléséről, a jófor­mán mindenkit „átejtő” szociális háló lyukacsainak ijesztő tágasságáról. De ez még, belátom, nem „ama sík”, nem Mohács. A szimpla, no- szogtató, jobb belátásra bíró po- fon(ok)nál viszont sokkal több, a kel­leténél pedig milliószorta hatványo- zottabb. Mert idestova kezd elegünk lenni a követhetetlen távolságokba transzponált megoldások reményt adónak szánt emlegetéséből. Egy valamiben mégis megegyezhe­tünk. Nevezetesen abban, hogy leg­bensőbb és legféltettebb tartalékaink territóriumában nem engedünk a haj­danvolt nemzeti katasztrófát ismétel­ni látszó „dúlásoknak”. Láttam nemrég egy kicsinyke zse­nit, s áldom a szerencsémet, hogy leg­alább a tévéképernyő jóvoltából meg­ismerkedhettem vele. A hét és fél éves Marcika kvalitásai átlag fölöttiekhez kiderült röpke másodpercek alatt. Ám bennem nem a matematikai feladvá­nyok megoldásvariációit kibrillírozó legényke IQ-csúcsa keltett némi opti­mizmusra okot adó rezonanciákat. Fegyelmezett mondataiból sugár­zott a tisztaság egyszerű harmóniája. Azt, hogy korgó gyomorral nemigen akarózott verselnie, megmosolyog­tam. Attól, hogy a legkedvesebb já­tékszere egy maga fabrikálta, gumihú- ros gyufásdoboz-gitár, férfiatlanul el- érzékenyültem. Az viszont, amit a na­pi iskolába járás kilométeres gyaloglá­sokkal tarkított, testet-lelket próbára tevő kötelezettségvállalásáról meg- jegyzett, nos emiatt nyitottam ki vé­leménypatakom zsilipéit. Marci apu­kájától „kölcsönzött” szlogenje imi­gyen szól: Magyar ember mindent ki­bír! Hiszem, akarom hinni, ez így le­het (és lesz). Tudom: a nádihegedűk, fűzfasípok, pertli-pengetősök játszódó komolytalansága nem old meg sem­mit. Általuk mégis könnyebb. Még tán a sírba hanyatlás is... Kállai János AKTUÁLIS INTERJÚNK Szigorítások a TB-nél A támogatások megmaradnak, de esetenként változnak, átalakulnak Dr. Havasi Sándor Elek Emil felvétele bázisköltségvetés alaposan rányomta bélye­gét az adatokra, és sajnos tény, hogy pél­dául a nyíregyházi kórház néhány szak­területen a megyei szinthez képest is nyo­mott áron, a többinél olcsóbban dolgozott. □ Ez így marad az idén is ? — Nem maradhat így. Az úgynevezett kórház alapdíj kiegyenlítési program életbe lép, melynek célja, hogy a hasonló felada­tokat ellátó kórházak azonos költségből gazdálkodjanak. A legnagyobb baj megelőzését szolgálják tehát azok az intézkedé­sek, amelyekről dr. Havasi Sándor­ral, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár főosztályvezetőjével beszél­gettünk. — A jelen egészségügyében több gond is létezik egyszerre. A megszü­letett kormányprogramban ezért több olyan tennivaló is szerepel, me­lyek sürgős intézkedéseket követel­nek. A népjóléti kormányzat szándé­ka szerint ettől az évtől megkezdő­dik az egészségügyi finanszírozás de­centralizálása, amely a megyéknek az eddiginél jóval több feladatot ad. Ez idáig nekünk valójában közvetítő szerep jutott, ezentúl lényegesen na­gyobb jogkörrel rendelkezünk. Júli­ustól a tervek szerint a megyék fi­nanszíroznak minden egészségügyi költséget, a háziorvosi intézmények­től a járó- és fekvőbeteg szakellátá­sig. Mindezek pedig azért jelentenek bonyolult feladatokat, mert előző­leg szükség van egy struktúra- és ka­pacitásfelmérésre is, melynek követ­kezményeként konkrétan megha­tározhatjuk tennivalóinkat. Szó van arról is, hogy országos és regionális egészségügyi tanácsok alakulnak, melyek a feladatok irányítását vállalják. □ A decentralizálás, a feladatok lebontá­sa pozitív dolog, csak az a kérdés, képe­sek-e ma erre a megyék? — Képeseknek kell lenniük, hiszen mind­ez a betegek érdekét szolgálja. Ha a me­gyék vállalnak bizonyos feladatokat, akkor a betegellátás a beteg közelében történik, a valós igények kielégítése gyorsabb és eredményesebb lehet, és itt tudható ponto­san az is, mely területeken milyen fejlesz­tésekre, netán leépítésekre lehet szükség. Kovács Éva Akárcsak az élet oly sok területén, az egész­ségügyben, illetve a társadalombiztosítási ellátások terén is lényeges szigorításokra számíthatunk ebben az évben. Ennek oka az, hogy a növekvő kiadások és a folyama­tos áremelkedések lassacskán túlnőnek a lehetőségeken, s fennállhat a veszély, hogy egyes ágazatok finanszírozhatatlanná vál­nak. _____ ^ Országos és regionális egészségügyi tanácsok alakulnak, és a feladatok irányítását vállalják, yy □ Az előbb emlegetett kapacitásfelmérés mögött sokan visszafejlesztést, a kórházak esetében ágyszámleépítést, létszámcsök­kentést sejtenek. Valósak a félelmeik? — A szándék nem elsősorban az ágyak megszüntetése, sokkal inkább a szerkezet megváltoztatása lehet. Annál is inkább, mert számokkal bizonyított tény, hogy ma a krónikus ágyak jelentős részén szociális problémák miatt fekszenek betegek. A me­gye hat kórházában 4500 ágy van össze­sen, ami azt jelenti, országosan nincs szé­gyenkeznivalónk, az arány több mint elég. Abban viszont, hogy ezeket az ágyakat maximálisan kihasználjuk, még jócskán van tennivaló. Hogy a pénzzel mennyire csínján kell bánni, mutatja, hogy csak a megyei kórház működési költsége az elmúlt esztendőben közel hárommilliárd forint volt. Azt sem lehet mondani, hogy minden zökkenőmentesen haladt az elmúlt időben, hiszen az előző évek teljesítménye, a régi □ Alaposan felborzolta a kedélyeket és számos bizonytalanságot szült a gyógyszer­ár-emelések híre. Melyek a legfrissebb in­formációk? — Ez év első felének egyik legnagyobb feladata a gyógyszerár-támogatás szabályo­zása, amelyet mindenekelőtt az indokol, hogy a gyógyszerek árai mára rendkívüli módon megemelkedtek. 1989-től 1994-ig a társadalombiztosítás által kifizetett gyógyszerár-támogatás 18 milliárdról 61 milliárdra növekedett. Ezek a számok ön­magukért beszélnek. Ugyanakkor tény az is, hogy az import liberalizációval — a kül­földi gyógyszerek elterjedésével — folyama­tosan nőttek az árak is, hiszen ezek a ké­szítmények ötször drágábbak, mint a ma­gyar termékek, még úgy is, hogy a meg­kötött alku alapján és piaci érdekből is har­minc százalékkal olcsóbban adják hazánk­ban, mint adják más országokban. Ha mindezekhez még az inflációt is hozzá­vesszük, nem kell sokat magyarázni, mitől drágulnak a gyógyszerek, mitől nő a támo­gatás mértéke. Közismert tény az is, hogy Magyarországon a kívánatosnál jóval több gyógyszert fogyasztanak az emberek. 1993- ban például csak a járóbeteg-ellátásban 300 millió doboz gyógyszert ettek fo­gyasztottak, miközben tény, hogy a ma­gyar gyógyszertámogatás két és félszer több például a szomszédos országokénál, hogy a nyugati államokról ne is beszél­jek. □ A gond tehát bőséges, pénz azonban nemigen lesz több. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? — A gyógyszerár-támogatás rendszeré­nek átalakítása ezért is van napirenden, s annyi már most látszik, hogy jelen állapo­tában az egyik legbonyolultabb támogatási rendszer. Lényege röviden az, hogy a leg­inkább rászoruló rétegeknek, az időseknek és a krónikus betegeknek nyújt elfogadha­tó áron gyógyszereket, s ennek érdekében két alaplistát határoz meg, s ezeken az alaplistákon előtérbe helyezi a magyar készítményeket. Azok a gyógyszerek, amelyek nem szerepel­nek az alaplistákon, nulla-, negyven- és hetvenszázalékos támogatásban részesülnek, s jóval több lesz a re­cept nélkül is kapható készítmény, csakhogy teljes árori. □ Miért kell két lista? — Az egyiket minden orvos felír­hatja, a másikon szereplőt viszont csak szakorvos rendelheti. Az úgy­nevezett egyes listán lévő gyógysze­reknél a támogatottság mértéke kilencvenszázalékos. Az alaplistán szereplő azonos hatóanyagú készít­mények közül a legolcsóbb gyógy­szer árát veszik száz százaléknak, s ahhoz adják a kilencvenszázalékos támogatást, a fennmaradó tízet a beteg fizeti, de ugyanez a helyzet akkor is, ha a gyógyszer méregdrá­ga nyugati. Szerencsésebb egy pél­dán szemléltetni a lényeget. Á Dic- lofenác Pharmavit ára 432 forint, amelyért a tb-támogatás révén a beteg a patikában 43 forint 20 fil­lért fizet. Az ugyanazon betegségre használatos, de jóval drágább Vol­taren esetében is kilencven száza­lék a támogatás, de csak a magyar termék árához viszonyítottan, ezért tehát a Voltarenért 276 forint 80 fillért kell majd fizetni. A kettes alaplistán szerep­lő gyógyszereket szakorvos írhatja fel, vagy háziorvos, de szakorvosi javaslat­tal. Ezeknél a gyógyszereknél kilencvenöt százalékos a támogatás, szemben az eddi­gi nulla, ötven és nyolcvan százalék­kal. ^ Megszűnik a nyugdíjasok táppénzigénye, változik a munkanélküliek táppénzre vétele, yy O Mikor lép életbe az új támogatási rendszer, mikortól fizetünk másképpen a gyógyszerekért? — Konkrét döntés még nincs, de a ter­vek szerint ebben a fél évben mindenkép­pen elkezdődik. □ Változásokról beszélnek a közgyógy- ellátási igazolványok esetében is. Mit je­lent ez a gyakorlatban? — A közgyógyellátási igazolványok bir­tokosai nem térítésmentességet élveznek, hanem száz százalékban támogatottak lesz­nek. Ez nem afféle nyelvi fordulat, hanem azt jelenti, hogy a társadalombiztosítás csak a forintleértékelés vonzatait veszi fi­gyelembe, csak azt kompenzálja. Ha emel­lett más okok miatt nő a gyógyszer ára, ehhez már nem tud hozzájárulni. A köz­gyógyellátási igazolvány, s a vele járó in­gyenes gyógyszer továbbra is alanyi jogon jár, de a tervek szerint a rászorultság mér­tékét méltányosságból és szociális okokból is meg lehet állapítani. Abban, hogy az odaítélésről az önkormányzatok döntenek, semmi változás nincs. yy ..................................................................................................... " A nyíregyházi kórház néhány szakterületen a megyei szinthez képest is olcsóbban dolgozott, yy

Next

/
Thumbnails
Contents