Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-21 / 18. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Marci kibírja „ Veréshez szokott fajta” — mármint a magyar —, düny- nyögöm Ady szavait. Merthogy: nekünk mintha mindig Mohács kellene ahhoz, hogy összekapjuk az erőnket, ráncba szedjük széthulló szándékainkat. Mi tagadás: az lS26-ot megelőző sejtelmességekből igencsak kijut valamennyiünknek mostanság. Maffi- alizálódó közállapotok, drogkommandók kiszorítós „játékai”, a sza- badversenyes kapitalizmus tőkefelhalmozási periódusának Marx beteljesült hipotéziseit messze túlszárnyaló gazdasági „rabló-agresszivitása”...És akkor még nem beszéltem az evidenciákról: a méregdrága húsról, kenyérről, tejről, üzemanyagról, az energia- tarifák és kommunikációs díjak, a közlekedési „árfekvés” őrülten gigan- tomán grafikonfelfutásairól. A létbizonytalanságba sodortak tömegeinek, a munkanélküliek százezreinek egzisztenciális ellehetetlenüléséről, a jóformán mindenkit „átejtő” szociális háló lyukacsainak ijesztő tágasságáról. De ez még, belátom, nem „ama sík”, nem Mohács. A szimpla, no- szogtató, jobb belátásra bíró po- fon(ok)nál viszont sokkal több, a kelleténél pedig milliószorta hatványo- zottabb. Mert idestova kezd elegünk lenni a követhetetlen távolságokba transzponált megoldások reményt adónak szánt emlegetéséből. Egy valamiben mégis megegyezhetünk. Nevezetesen abban, hogy legbensőbb és legféltettebb tartalékaink territóriumában nem engedünk a hajdanvolt nemzeti katasztrófát ismételni látszó „dúlásoknak”. Láttam nemrég egy kicsinyke zsenit, s áldom a szerencsémet, hogy legalább a tévéképernyő jóvoltából megismerkedhettem vele. A hét és fél éves Marcika kvalitásai átlag fölöttiekhez kiderült röpke másodpercek alatt. Ám bennem nem a matematikai feladványok megoldásvariációit kibrillírozó legényke IQ-csúcsa keltett némi optimizmusra okot adó rezonanciákat. Fegyelmezett mondataiból sugárzott a tisztaság egyszerű harmóniája. Azt, hogy korgó gyomorral nemigen akarózott verselnie, megmosolyogtam. Attól, hogy a legkedvesebb játékszere egy maga fabrikálta, gumihú- ros gyufásdoboz-gitár, férfiatlanul el- érzékenyültem. Az viszont, amit a napi iskolába járás kilométeres gyaloglásokkal tarkított, testet-lelket próbára tevő kötelezettségvállalásáról meg- jegyzett, nos emiatt nyitottam ki véleménypatakom zsilipéit. Marci apukájától „kölcsönzött” szlogenje imigyen szól: Magyar ember mindent kibír! Hiszem, akarom hinni, ez így lehet (és lesz). Tudom: a nádihegedűk, fűzfasípok, pertli-pengetősök játszódó komolytalansága nem old meg semmit. Általuk mégis könnyebb. Még tán a sírba hanyatlás is... Kállai János AKTUÁLIS INTERJÚNK Szigorítások a TB-nél A támogatások megmaradnak, de esetenként változnak, átalakulnak Dr. Havasi Sándor Elek Emil felvétele bázisköltségvetés alaposan rányomta bélyegét az adatokra, és sajnos tény, hogy például a nyíregyházi kórház néhány szakterületen a megyei szinthez képest is nyomott áron, a többinél olcsóbban dolgozott. □ Ez így marad az idén is ? — Nem maradhat így. Az úgynevezett kórház alapdíj kiegyenlítési program életbe lép, melynek célja, hogy a hasonló feladatokat ellátó kórházak azonos költségből gazdálkodjanak. A legnagyobb baj megelőzését szolgálják tehát azok az intézkedések, amelyekről dr. Havasi Sándorral, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár főosztályvezetőjével beszélgettünk. — A jelen egészségügyében több gond is létezik egyszerre. A megszületett kormányprogramban ezért több olyan tennivaló is szerepel, melyek sürgős intézkedéseket követelnek. A népjóléti kormányzat szándéka szerint ettől az évtől megkezdődik az egészségügyi finanszírozás decentralizálása, amely a megyéknek az eddiginél jóval több feladatot ad. Ez idáig nekünk valójában közvetítő szerep jutott, ezentúl lényegesen nagyobb jogkörrel rendelkezünk. Júliustól a tervek szerint a megyék finanszíroznak minden egészségügyi költséget, a háziorvosi intézményektől a járó- és fekvőbeteg szakellátásig. Mindezek pedig azért jelentenek bonyolult feladatokat, mert előzőleg szükség van egy struktúra- és kapacitásfelmérésre is, melynek következményeként konkrétan meghatározhatjuk tennivalóinkat. Szó van arról is, hogy országos és regionális egészségügyi tanácsok alakulnak, melyek a feladatok irányítását vállalják. □ A decentralizálás, a feladatok lebontása pozitív dolog, csak az a kérdés, képesek-e ma erre a megyék? — Képeseknek kell lenniük, hiszen mindez a betegek érdekét szolgálja. Ha a megyék vállalnak bizonyos feladatokat, akkor a betegellátás a beteg közelében történik, a valós igények kielégítése gyorsabb és eredményesebb lehet, és itt tudható pontosan az is, mely területeken milyen fejlesztésekre, netán leépítésekre lehet szükség. Kovács Éva Akárcsak az élet oly sok területén, az egészségügyben, illetve a társadalombiztosítási ellátások terén is lényeges szigorításokra számíthatunk ebben az évben. Ennek oka az, hogy a növekvő kiadások és a folyamatos áremelkedések lassacskán túlnőnek a lehetőségeken, s fennállhat a veszély, hogy egyes ágazatok finanszírozhatatlanná válnak. _____ ^ Országos és regionális egészségügyi tanácsok alakulnak, és a feladatok irányítását vállalják, yy □ Az előbb emlegetett kapacitásfelmérés mögött sokan visszafejlesztést, a kórházak esetében ágyszámleépítést, létszámcsökkentést sejtenek. Valósak a félelmeik? — A szándék nem elsősorban az ágyak megszüntetése, sokkal inkább a szerkezet megváltoztatása lehet. Annál is inkább, mert számokkal bizonyított tény, hogy ma a krónikus ágyak jelentős részén szociális problémák miatt fekszenek betegek. A megye hat kórházában 4500 ágy van összesen, ami azt jelenti, országosan nincs szégyenkeznivalónk, az arány több mint elég. Abban viszont, hogy ezeket az ágyakat maximálisan kihasználjuk, még jócskán van tennivaló. Hogy a pénzzel mennyire csínján kell bánni, mutatja, hogy csak a megyei kórház működési költsége az elmúlt esztendőben közel hárommilliárd forint volt. Azt sem lehet mondani, hogy minden zökkenőmentesen haladt az elmúlt időben, hiszen az előző évek teljesítménye, a régi □ Alaposan felborzolta a kedélyeket és számos bizonytalanságot szült a gyógyszerár-emelések híre. Melyek a legfrissebb információk? — Ez év első felének egyik legnagyobb feladata a gyógyszerár-támogatás szabályozása, amelyet mindenekelőtt az indokol, hogy a gyógyszerek árai mára rendkívüli módon megemelkedtek. 1989-től 1994-ig a társadalombiztosítás által kifizetett gyógyszerár-támogatás 18 milliárdról 61 milliárdra növekedett. Ezek a számok önmagukért beszélnek. Ugyanakkor tény az is, hogy az import liberalizációval — a külföldi gyógyszerek elterjedésével — folyamatosan nőttek az árak is, hiszen ezek a készítmények ötször drágábbak, mint a magyar termékek, még úgy is, hogy a megkötött alku alapján és piaci érdekből is harminc százalékkal olcsóbban adják hazánkban, mint adják más országokban. Ha mindezekhez még az inflációt is hozzávesszük, nem kell sokat magyarázni, mitől drágulnak a gyógyszerek, mitől nő a támogatás mértéke. Közismert tény az is, hogy Magyarországon a kívánatosnál jóval több gyógyszert fogyasztanak az emberek. 1993- ban például csak a járóbeteg-ellátásban 300 millió doboz gyógyszert ettek fogyasztottak, miközben tény, hogy a magyar gyógyszertámogatás két és félszer több például a szomszédos országokénál, hogy a nyugati államokról ne is beszéljek. □ A gond tehát bőséges, pénz azonban nemigen lesz több. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? — A gyógyszerár-támogatás rendszerének átalakítása ezért is van napirenden, s annyi már most látszik, hogy jelen állapotában az egyik legbonyolultabb támogatási rendszer. Lényege röviden az, hogy a leginkább rászoruló rétegeknek, az időseknek és a krónikus betegeknek nyújt elfogadható áron gyógyszereket, s ennek érdekében két alaplistát határoz meg, s ezeken az alaplistákon előtérbe helyezi a magyar készítményeket. Azok a gyógyszerek, amelyek nem szerepelnek az alaplistákon, nulla-, negyven- és hetvenszázalékos támogatásban részesülnek, s jóval több lesz a recept nélkül is kapható készítmény, csakhogy teljes árori. □ Miért kell két lista? — Az egyiket minden orvos felírhatja, a másikon szereplőt viszont csak szakorvos rendelheti. Az úgynevezett egyes listán lévő gyógyszereknél a támogatottság mértéke kilencvenszázalékos. Az alaplistán szereplő azonos hatóanyagú készítmények közül a legolcsóbb gyógyszer árát veszik száz százaléknak, s ahhoz adják a kilencvenszázalékos támogatást, a fennmaradó tízet a beteg fizeti, de ugyanez a helyzet akkor is, ha a gyógyszer méregdrága nyugati. Szerencsésebb egy példán szemléltetni a lényeget. Á Dic- lofenác Pharmavit ára 432 forint, amelyért a tb-támogatás révén a beteg a patikában 43 forint 20 fillért fizet. Az ugyanazon betegségre használatos, de jóval drágább Voltaren esetében is kilencven százalék a támogatás, de csak a magyar termék árához viszonyítottan, ezért tehát a Voltarenért 276 forint 80 fillért kell majd fizetni. A kettes alaplistán szereplő gyógyszereket szakorvos írhatja fel, vagy háziorvos, de szakorvosi javaslattal. Ezeknél a gyógyszereknél kilencvenöt százalékos a támogatás, szemben az eddigi nulla, ötven és nyolcvan százalékkal. ^ Megszűnik a nyugdíjasok táppénzigénye, változik a munkanélküliek táppénzre vétele, yy O Mikor lép életbe az új támogatási rendszer, mikortól fizetünk másképpen a gyógyszerekért? — Konkrét döntés még nincs, de a tervek szerint ebben a fél évben mindenképpen elkezdődik. □ Változásokról beszélnek a közgyógy- ellátási igazolványok esetében is. Mit jelent ez a gyakorlatban? — A közgyógyellátási igazolványok birtokosai nem térítésmentességet élveznek, hanem száz százalékban támogatottak lesznek. Ez nem afféle nyelvi fordulat, hanem azt jelenti, hogy a társadalombiztosítás csak a forintleértékelés vonzatait veszi figyelembe, csak azt kompenzálja. Ha emellett más okok miatt nő a gyógyszer ára, ehhez már nem tud hozzájárulni. A közgyógyellátási igazolvány, s a vele járó ingyenes gyógyszer továbbra is alanyi jogon jár, de a tervek szerint a rászorultság mértékét méltányosságból és szociális okokból is meg lehet állapítani. Abban, hogy az odaítélésről az önkormányzatok döntenek, semmi változás nincs. yy ..................................................................................................... " A nyíregyházi kórház néhány szakterületen a megyei szinthez képest is olcsóbban dolgozott, yy
