Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-18 / 15. szám
KULTÚRA 1995. január 18., szerda 12 KeleMMagyarország Nyári egyetemek Nyíregyháza (KM) — A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat már a nyárra készül. Nyári Egyetemek ’95 címmel a napokban jelent meg az a programfüzet, amelyben a TIT kellemes és hasznos időtöltést kínál mindazoknak, akik pihenés közben tanulni szeretnének, és azoknak is, akik tanulás közben pihenni akarnak. Az egy-, illetve kéthetes nyári egyetemeken a résztvevők például a magyar tájakkal, a magyar népművészettel, Kodály zenetanítási módszerével ismekedhet- nek, és belpolitikai, gazdasági, mezőgazdasági, társadalmi, illetve urbanisztikai kérdéseket tanulmányozhatnak. A Jogi Akadémián alkotmányjogot oktatnak. A Pedagógiai Nyári Egyetemen az iskola pedagógiai, pszichológiai, szociológiai kérdéseit tanulmányozzák a hallgatók. Az Ökumenikus Nyári Egyetemen a történelmi egyházakról tartanak előadásokat. Nyíregyházán az idén július 23. és augusztus 5-e között rendezik meg a német nyelvű nyári egyetemet, amelynek a címe: Magyarország ma. Az érdeklődők tájékozató füzetet a TIT nyíregyházi szervezeténél kérhetnek. A kultúra napjára... ...emlékeznek a szatmár- csekei református templomban január 22-én. A magyar kulturális-művészeti élet képviseletében Melocco Miklós szobrász- művész méltatja az alkalom jelentőségét. (KM) A kassai... ...Thália Színház vendégeskedik szerdán a kisvárdai művészetek házában. A társulat a Makrancos hölgy című darabot mutatja be. (KM) Felsőfokú... ...növényvédelmi szakirányítók számára indít továbbképző tanfolyamot a nyíregyházi mezőgazdasági főiskola. Ugyanitt adózási tanfolyam kezdődik mező- gazdasági kistermelők és vállalkozók részére. Jelentkezni a főiskolán lehet. (Telefon: 433-401) (KM) Jazzbalett... ...és manökenképző tanfolyamra várják a fiatalok jelentkezését a nyíregyházi városmajori művelődési házban, ahol több közhasznú tanfolyam is indul. Elmarad... ...a nyíregyházi művelődési központban a január 26-ára hirdetett Kakukkfészek című színdarab bemutatása. (KM) A halott meggyfa Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Bényei József negyedik verseskötetének —A halott meggyfa — lírai darabjai még 1982-83- ban születtek. Annak ellenére, hogy elfogadta a kötetet a Magvető Könyvkiadó, mégsem jelent meg. Húzódott az ügy, végül is a költő arra kényszerült, hogy 1991-ben saját kiadásában megjelentesse. A gyászkeretes címlap a költészet jelenbeli sorslehetőségeire is utal. Talán ennek a tudásnak a fájdalma is ott van Bényei József legújabb verseskönyvében A kalapos király búcsúja ban. A szürke papírra nyomott versek és Szilágyi Imre illusztrációi a számvetés állapotának üzenetei. A költő — életkorát tekintve — valóban jogosult a számvetésre, a búcsúra. A versek a sötétség, a magány, a remény, a szépség és a felelősség óráiban születtek. Kötetbe rendezésük markáns kompozíciós törekvést mutat. A Prefatio (Előszó) és Az utolsó lap című vers képei egyaránt a reményt sugallják, a marad valami utánunk vigasztalását teszik a hit mellé. Milyen hát a költő számvetése? A sötétség óráiból ciklus versei leltárba veszik az adott helyzetet, amelyben „a ritmus biztonsága tart segít”, mert „megaláz- tatunk mindannyian”. Legmarkánsabban ez a Búcsú a kerttől című versben érezhető az elköszönés lírai gesztusa: „Többé nem látok egyetlen csodát sem” — írja rezignáltan a költő. A Hangtalan hajnalokban Kosztolányi Dezső Boldog, szomorú dala elevenedik meg. Az elköszönés lélekálla- pota fájdalommal itat át mindent: a jelent, a lehetséges jövőt, az emberi kapcsolatokat, a szerelmet. Az „Egyszervolt csókok jóíze” mára megkeseredik, már csak az emlék melegít, „íze és lángja sincs a vágynak.” S a költő, aki számtalan közéleti harcban viaskodott költőként, hírlapíróként, gondolkodóként Kard című versében így összegez: „Markolata maradt a kardnak, pengéje ál-csatákban tört el fs mire halálos lett a játék / fegyver sincs mivel odavágnék / Elvegyülök inkább a földdel.” Ebből a reménytelen körképből nem hiányozhat a költői szerep, a vers leértékelődése miatt érzett fájdalom sem. A kötet címadó versében József császár üzeni: „a költők és fejedelmek szükségtelenek”, „temessétek el a pacsirtákat, kis üzletek a fontosak." A költő nem igényli a sajnálatot, mert csak a tényeket sorakoztatja. Átalakulóban lévő életünk első esztendei a pragmatikus szempontokat helyezik előtérbe: megélni, túlélni. A költészet „a lélek balga fényűzése" (Tóth Árpád szellemét Bényei is idézi) napjainkban. De hát Bényei József reménytelensége éppen azért katartikus, mert Ä kalapos király búcsúja is a könyvespolcon lehet, még akkor is, ha csupán négyszáz számozott, kézjeggyel ellátott példány hagyta el a nyomdát. (Debrecen, 1994.) Húszéves az Irodalmi presszó Nyíregyháza (KM — B. I.) — Csendes jubileumot ünnepel szombaton az Irodalmi presz- szó. Pontosan húsz évvel ezelőtt gyűltek össze először az irodalom barátai egy vasárnap délelőtt Nyíregyházán a Hotel Szabolcs presszójában, hogy kávé és kóla mellett az irodalmi élet eseményeiről beszélgessenek. Az irodalmi matiné azóta is él, az irodalom kisebb- nagyobb rendszerességgel fehér asztal mellett ma is találkozhatnak írókkal, költőkkel, szerkesztőségek munkatársaival. Katona Béla irodalomtörténésszel, a matinék házigazdájával beszélgettünk az időtálló kezdeményezésről. — Nem ünnepelni vagy ünnepeltetni szeretnénk magunkat, de úgy érezzük, mégsem mehetünk el szó nélkül egy olyan dátum mellett, ami az irodalmi presszó életében mégis csak jelentős. 1975 elején tartottuk az első ilyen ösz- szejövetelt. A műfajt nem mi találtuk ki, akkor már működött Budapesten a Korona cukrászdában ilyen sorozat, irodalmi műsorral egybekötött találkozó, és ennek nyomán máshol is alakultak hasonlók. Nekünk az apropót az adta, hogy 1974 végén volt Sóstón Szabó Tünde és Katona Béla Archív felvétel egy rangos háromnapos irodalmi rendezvénysorozat. Akkor emlékeztünk az akkor már halott Váci Mihály születésének ötvenedik születésnapjára. Ebből az alkalomból a megyei könyvtár Bory Zsolt szerkesztésében egy antológiát jelentetett meg Kelet felől címmel. Ebben tűntek fel azok a megyénkben élő alkotók, akikből megalakult az írócsoport. Az antológia élő bemutatása volt az első rendezvényünk. Ekkor talán még a szervezők sem gondolták, hogy a sorozat megéli fennállásnak huszadik évfordulóját is. Az irodalom barátai általában havonta találkoztak eleinte a Szabolcs presszóban, majd az új művelődési központ kávéházában, később a Korona bárjában, mostanában pedig a TIT értelmiségi klubjában tartják rendezvényeiket. Nem is a helyszínek változása a fontos, hanem az, hogy az Irodalmi presszó, olyan rendezvények helyszínévé vált, amely igényes törzsközönséget tudott maga köré csoportosítani, most már közel 150 alkalommal. Az irodalmi összejövetel némileg hézagpótló szerepet töltött be, hiszen megyénk azon ritka régiók közé tartozik, amelynek nincs — a mostanában megjelenő Kelet felől című kiadványt leszámítva — irodalmi, művészeti folyóirata. A találkozó igyekezett a maga eszközeivel lehetőséget nyújtani az itt élő vagy innen elszármazott alkotóknak. Szinte mindenkit meghívtak ide, számon tartottak, aki gazdagította valamiképpen megyénk kulturális életét, hagyományait, akinek valamilyen irodalmi munkája napvilágot látott. Sok könyvpremiert tartottak itt, és szinte minden irodalmi műhelyt, különböző folyóiratok szerkesztőségeit meghívták ide. Katona Béla elmondta azt is, úgy tapasztalják, továbbra is van igény e rendezvénysorozat fenntartására, és az alkotók, érdemes művek sem hiányoznak. A január 21-i (rendhagyó módon szombaton 15 órakor a TIT székházában kezdődő) jubileumi összejövetel egy kicsit az emlékezés jegyében zajlik, és egy erdélyi költőnő, Gál Éva Emese mutatkozik be, akinek mostanában jelent meg a harmadik kötetete. Magángaléria és antikvárium Bodnár István Nyíregyháza, Mátészalka (KM) — Manapság egyre többen kereskedőként szeretnék megtalálni a boldogulásukat. Nincsenek könnyű helyzetben: a gomba módra szaporodó butikok, üzletek tömkelegében nehéz talpon maradni. Még nehezebb talán azoknak, akik a kultúra területén szeretnének üzletükkel érvényesülni, hiszen kevés jut manapság festményekre, könyvekre vagy hanglemezre. Néhány ilyen üzletet kerestünk fel, mi késztette őket arra, hogy kultúrával foglalkoznak, s vajon hogyan érvényesülnek? Mátészalkán már négy éve működik egy magángaléria, a Czibula házaspár Árkád képzőművészeti boltja. A házaspár nem véletlenül választotta ezt a kereskedést, hiszen a férj már régóta képkeretezéssel és régi képek restaurálásával is foglalkozik, a felesége pedig tanár. így, mivel a környéken nemigen akad képzőművészeti alkotásokat forgalmazó üzlet, ezzel próbálkoztak. Nem eredménytelenül. Több alkotó is szívesen lép kapcsolatba a pat- ronálókkal. Üzletükbe sokan nyitnak be, s többnyire nem is csalódnak, hiszen igénytelen képek, alkotások náluk nemigen kerülnek a falra, polcokra. A képek mellett iparművészeti munkák is megtalálhatók. Tevékenységüket képző- művészeti nevelésként fogják fel, gyakran vállalkoznak tárlatok, kiállítások rendezésére, amelyet olykor nagyobb teremben, a művelődési központban vagy másutt rendeznek meg. Mindig is a könyvek között érezte jól magát Szabó Attila, így nem véletlenül lett könyv- kereskedő. Nem könnyű vállalkozás, hiszen egyre több könyvesbolt zár be, és az utóbbi néhány év inkább az utcai könyvárusok ideje volt. Érdekes módon először az antikváriumban látott fantáziát, vagy négy-öt évvel ezelőtt meg is nyitotta üzletét az egyik nyíregyházi dufartban. A hely ugyan szűk, a forgalom viszont kielégítő. Az idő őt igazolta. Amire ő sem számított, a könyvek ára az égig szökött, a régi könyveket viszont fele, harmada árért lehet megvásárolni. Egy másik kis helyiségben aztán nyitott egy újabb üzletet is, ahol viszont kizárólag új könyveket értékesít. Mint mondja, nem könnyű a könyvkereskedők dolga, a kiadás rendje az utóbbi években teljesen megváltozott: bizony számtalan kiadó tevékenységét figyelni kell, hogy a jobb könyvekről le ne maradjon. S ha már a kiadásról esik szó, Attila maga is ad ki könyveket, több filozófiai és metafizikai könyvritkaság jelent meg a gondozásában. Sőt, Arkhé címen metafizikai folyóiratot is indított. Rendes Sándor pályaválasztásában is valami hasonló dolog játszott szerepet. Sándor ugyanis már tíz éve gitározik, és a Blues Road együttesben játszik. így került a hangszerek közelébe, és úgy gondolta, legjobb, ha a gyártóktól maga szerzi be a gitárt is. Mivel más zenészeknek is beszerzési gondjaik voltak, így Rendes Sándor megnyitotta a Music World hangszerboltját. Sajnos a mostani zeneirányzatok nemigen kedveznek az együttesek alapításának, ezért a kereslet is visz- szafogottabb. Ennek ellensúlyozására a Music World üzletet igyekeztek a zenészek találkozóhelyévé tenni, ahol szakmai gondokról véleményt is lehet cserélni, vagy éppen zenélni lehet tanulni. Áz üzletben olykor zenei előadásokat, hangszerbemutatókat tartanak, ami esetleg szintén új vevőket vonz. Három üzlet, három vállalkozó. Mindannyiuk érvényesülését segítette az, hogy a vállalkozásukban a kereskedésen túl nem csak üzletet látnak. A kultúra szeretetének többlete is megjelenik az üzletükben. Rugdalták egymást rendesen... Karádi Zsolt Nyíregyháza — Miközben hosszan töprengtem azon, hogy áldozzak-e az életemből százkilenc percet (és százhetven forintot) Sylvester Stallone legújabb monstre bulijának, A Specialistának a megtekintésére, az élet megoldotta ezt a rendkívül súlyos problémát: nem kaptam rá jegyet a Krúdy moziban. Sebaj, nézzük, mit adnak a Békében! A halál angyala. Nem rossz cím. A reklámszlogen olvastán („Az FBI-akció eredményeképpen több mint 2000 bűnöző került rács mögé”) inamba szállt a bátorság. Ha ilyen rossz fiúkról szól a mese, lesz ám itt csihi-puhi, meg piff-paff-puff! Esetleg dirr-dirr! Előérzetem nem csalt meg. Larry Ferguson filmjében aztán csak úgy záporoztak a pofonok, csattogtak az állkapcsok, bugyborgott a vér(festék), s rugdalták is egymást rendesen. Orrba-szájba, ahogy illik. S közben káromkodtak, szünet nélkül. Hiába, a bűnözők már csak ilyenek. Ha lőnek, ott vértóba száll a nap, s nyilván haló hörög. Apropó: lélekrajz. A főhős, a Charlia Sheen által életre keltett David Saxon nevű rendőr amolyan freudi beütésű pasas. Történetének váratlan pillanataiban be-bevillan néhány emlékkép: kis srác korában a nagybátyja időnként alaposan elagyabugyálta, míg egyszercsak a gyerek (véletlenül bár) agyonlőtte a kegyetlen rokont. Fölcseperedvén gondolt egyet, s rendőr lett. Találkozik egy bölcs, öreg apaccsal, aki elmesél neki egy történetet az emberről, aki elmenekült a saját árnyéka elől. E mese lesz A halál angyalának összetartó eleme: a SÍD néven a kemény legények közé beépülő David Saxon túljár az egész kábítószeres bagázs eszén. A mű (egyik) dramatur- giailag gyenge pontjaként a főszereplő összejön a rosszar- cúakról felvételeket készítő fotóriportemővel (Linda Fio- rentino). S hogy a szex (sőt a szemrevaló hölgy részéről a szerelem!) se hiányozzon a vászonról, sietve ágyba bújnak. Miközben szegény SID (David?) már lassan azt sem tudja, ki ő valójában, „kábszeres” vagy zsaru, a fényképek előhívása közben az egyik fotóról eltűnik az árnyéka. A sztori ismét rájátszik az öreg indián legendájára, s David (SID?) találkozik a halállal: a bandavezér egy bolt kirablása közben lazán agyonlövi az éladó kislányt, akinek vérző holttestét ölébe véve hősünkben újra fölrémlik a múlt, a lepuffantott nagybácsi véres teteme fölött jajgató kisfiú képe. Győz persze az igazság, és David hasba lövi a marcona főnököt. Ekkor megjelenik az inzert; a film valós történeten alapult: egy, a gonoszok közé beépült rendőr segítségével az FBI kétezer bűnözőt csípett nyakon. Mitagadás, legalább ötven percig idegenkedtem az elképesztően ocsmányul beszélő figuráktól, ám Ferguson mozijának második felében akadt valami. Valami, ami a magányos szupermen didaxisára épült ugyan, de mégis hatni tudott. S ez nem az epikai hitel kedvéért előbányászott freudista gyermekkor-motívum, hanem az (egyébként elpuskázott) lehetőség, amely néhány percre bár, a hős személyiségválságának ábrázolásában rejlett (volna). David ugyanis a már nem igazán szelíd motorosok között, minden gazemberségük ellenére, fölfedez néhány értékelhető gesztust. Megérti a csapat sajátosan vad és kérlelhetetlen erkölcsi (!) törvényeit, s már nem tudja, közéjük tartozik-e vagy sem. E dilemma mélyebb bemutatásával marad adós a Robert Stevens által kitűnően fényképezett alkotás, amely így csak a felejthető kommerszek sorát szaporítja.
