Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-03 / 286. szám
12 Újjávarázsolt régi templom Kevés régió dicsekedhet ennyi egymás mellett pompázó műemlékkel feltárása előzte meg. Nem ok nélkül: hiszen már egy 1436-os feljegyzés sírbolttal rendelkező, haranglábtorony nélküli kőtemplomról ír. A régészeti feltárás során aztán kiderült, hogy különlegesen értékes templomról van szó, amelyen szinte végigkövethető félévszázad építészete. Már a gótikus eredetű istenháza előtt létezett ott egy félköríves szentélyű korai téglatemplom, amelynek megtalálták a falmaradványait. Aztán előkerültek a szentély Boditáf István TÁRLAT Pálfy István festményei Pálfy István: Kék madár Y 7" tsérletek címmel „foglalta 1/ össze” Pálfy István, a Kár- pátalájáról idén átköltö- JL. ^L. zott (jelenleg Nagycserkesz, Vadasbokorban élő és munkálkodó ) művész 2 992-től 94-igszületett festményeinek kollekcióját. A nyíregyházi Városi Galériában közszemlére bocsátott festmények, metszetek, grafikák egy rendkívül sajátos hangulatú- univerzum színpompás „kivitelezésű” témáit kínálják a látogatónak. A művész gyermek- és ifjúkori élményei valahonnan a tudatalatti szférából kúsznak elő, és „megütköznek” a második világháború utáni, kárpátaljai valóság többségükben lehangoló fényeivel. A vásznakon megelevenednek a nagymamák ifjúkorának rekvizítumai, egy kedves, ironikus mesevilág figurái. Meglehet, azért, hogy a kaffkai logikátlanságé környezet kontrasztjai még élesebb hangsúlyt kaphassanak általuk. Ettől a lét-kettősségtől aligha lehet szabadulni. Pálfy „Putyú” István gyakran bizarrnak érzett produktumai szinte kivétel nélkül ezt sugallják. Pálfy István: Lesben Pálfy István: Cirkusz az egész világ Pálfy István: Hajnal utca blues Balázs Attila reprodukciói A megyénkbe érkező külföldi vendégeknek, turistáknak nem nehéz útiprogramot összeállítani; természeti értékeink mellett régiónk páratlanul sok műemlékkel is dicsekedhet. A míves és többnyire névtelen mesterek mellett — bármily furcsa is — talán a törököknek is köszönhető, hogy az országot pusztító dúlásuk során többnyire kerülték ezt a mocsaras és távoleső vidéket; így fennmaradhattak a falvak egyszerűségükben is szép templomaikkal. Újabb, rangosabb szentegyházak építésére pedig az itteni szegénység miatt ritkán kerülhetett sor. A legtöbb középkori templom így őrződhetett meg az évszázadokon át az utókor büszkeségére. Ezek az értékek európai rangúak, hiszen környékünkön kevés régió dicsekedhet azzal, ennyi egymás mellett pompázó műemlékkel. A sor most egy újabb, csodálatosan szép, helyreállított építménnyel bővült, az újjávarázsolt bereg- daróci református templommal. A turisták útiprogramja még színesebb lesz: Nyírbátor, Tákos, Csaro- da, Vámosatya, Kisszekeres, Nagyszekeres, Szamostatár- falva, Csenger, Csen- gersima után érdemes lesz Beregda- rócra is betérni. A pompás helyre- állítás egy kicsit a véletlennek is köszönhető: a helyi református egyházközség presbitériuma Czapp József lekész vezetésével még 1991 januárjában határozta el templomának esedékes renoválását. A munkák megkezdése előtt szerencsére az Országosan Műemléki Felügyelőség helyszíni szemlét tartott, és megállapította, a templom műszaki állapota olyan rossz, hogy nagyobb mérvű szerkezeti megerősítésre lesz szükség. Ezt viszont a templom műemlékiAgyagfalván, a székely szabadságszobor mögött, a faíuszél házai között, észbontó pazarlással ragyog, villog, tündököl, délibábként lebeg a pusztuló őszi táj fölött egy ház. Mintha lerombolt mítoszaink kavargó Tejűt-ködéből erre a tenyérnyi helyre zuhantak volna a napok, holdak s a csillagok, irizáló szivárvány-ködök lebegnek körötte, éteri illúziókat ébresztvén a nagy metamorfózisról, melynek sóhajokból épült hidjai alatt átlobogva, egy másik, tiszta életünkben szabadok, igazak leszünk, akár egy hóvirág vagy egy őzgida. Mint egy elvarázsolt kastély, mint a mesebeli, elátkozott messzi üveghegy, ahová az örök boldogság megvételére, tarisznyájukban hamuba sült pogácsával, mogyoró- fapálcán lovagolva indultának szegényjá- nosék, s a mindenükből kiforgatott legkisebbik királyfiak, olyan ez a ház, amelyet Nagy Dezső épített, üvegtetői alatt a pirosló paradicsomfák között a gazda egy- személyben szegényjános és legkisebb királyfi is. Mert a középkorú férfi, aki kőből és tömör téglákból épített házára a tetőszerkezet helyébe üvegházat épített, akár a legkisebb királyfiak, akár a szegények, mintha bűbájosság alatt élnek, a mágikus háromszorok és hétszerek diktatórájában vívja harcait, küzd egy talminek tűnő álomért, egy lidérces illúzióért. Ezt a férfit naponta kiröhögték, leintették csúkülönböző periódusból származó téglaburkolatú járószintjei, egy karzat alapfala, egy régi sekrestye, és egy falalapozás. A falkutatás során tisztázódott, hogy a mai épület felmenő falai a gótikus kiépítésből származnak, a korábbi templomból — amely az Árpád-korban épült egyhajós téglatemplom volt — nem őrződött meg semmi. Kiderült, hogy a templomot többször átalakították. A tervezők a helyreállítási terv elkészítésékor a szerkezeti megerősítés mellett azt akarták, hogy az épület középkori értékeit hitelesen bemutassák. Hosszú-hosszú munkálatok során így jött létre a mai újjávarázsolt templom. A hosszadalmas munka miatt bizony sokat kellett tűrniük a beregdaróci híveknek. — Mint a siralomvölgye, úgy nézett ki minden — emlékezik vissza Czapp lelkész úr. Több évig fandáros módon, ahogy csak a Székelyföldön tudják egymást marni a társak, taposta volna vissza őt a rongy középszerbe a kivállani akarókat és tudókat sanda szemmel, kancsin néző falu, a pletyka trágárzöld hínártengerén terelte volna a konvencionális, a konzervatív hétköznapi szürkületbe, hogy ne akarjon mást, hogy ne akarjon többet, jobbat, ne akarja a csodát. Mielőtt belépek a házba, még egyszer felnézek a tetőre, ahol a piros cserepes födém helyett egy üvegház ragyog. Sérti szemem a nagy fényesség, s a szemvakító fájdalom még sajgóbbá válik, amint tekintetem az udvar, a zöldséges kert patópáli látványával ütközik. Csenevész kukorica, néhány gazzal felvert krumplifészek, disznótökök kondája dagonyázik a burjános, iszaproj- tos, tyúkorfüves, papsajtos sokadalomban, melyek között megtörtén, lehajtott fejjel bólogat, megtiport gyermeklányként egy árvácska, szirmait hullató napraforgó. Ha ott fent, az üveghegy belsejében a paradicsomkert lakozik, akkor itt, a lentiek látványa, ha nem is a poklot, de a purgató- riumot juttatja eszünkbe. De nem hagyunk fel minden reménnyel, „a szörnyű Tengert maga mögé veszti / második Ország kerül íme szóra / ahol kitisztul az emberi szellem / s méltóvá lesz, hogy legyen ég lakója” — mondjuk Danteval, lélekben megerősítve, belépünk a házba, s a frissen vakolt csak a gyülekezeti teremben lehetett tartani az istentiszteleteket, ezért féltek, hogy megfogyatkozik a nyáj. Kerülgetni kellett az árkokat, és bizony az építkezés sok gonddal járt. A türelem viszont elnyerte méltó jutalmát, az idén szeptemberben átadták a templomot, amelyet valóban úgy alakítottak ki, hogy a régmúlt időkre emlékeztessen. Mindezekről Szathmári István, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal területi felügyelője tájékoztat, akivel az épületet is megszemléljük. Egy részlet maradt az egykori Árpád-kori templomból, a diadalívet visszaállították régi pompájában, s a gótikus boltozat is gyönyörűre sikerült. Új szószék épült a megtalált alapokra, és a templom déli bejárati része az eredeti formában kialakítást nyert. Az épületbe belépőt valóságos ékszerdoboz fogadja. A padok kék- színűek, akár a kazettás mennyezet, amelyen az aranyszínű csillagokból világít a lámpa. A szó itt kevés, a látványt meg kell tekinteni. A rendbehozatal példás összefogás eredménye, a helyreállításhoz szükséges mintegy 20 millió forintot nem volt könnyű előteremteni. Sokan segítettek, elsők között a műemlékvédelmi felügyelőség, de a helyi hívek áldozatvállalását sem feledhetjük. Megérte. Az új évezred küszöbén a régiek mívesen elkészített hagyatékában dicsérik az Urat a beregdaróci hívek. előszobából vaslétrán felkapaszkodunk az üveghegybe, miközben ezerszáz Miért névre hallgató ördög dühöng körülöttünk. Miért épített ilyen házat, ilyen csillagosat Nagy Dezső? Miért, mi okból, kinek akarta lehozni a Földre az égből a csillagokat? Miért akart közelebb kerülni a Holdhoz, a Naphoz, miféle holdkór vonzza a magos- ságos egek felé? Miért, miért, miért? Trópusi meleg fogad, ellentmondóan a kinti didergető ősznek, bágyasztó langyosság honol, a paradicsomoszlopok között pára leng. Arrébb felkapaszkodó uborkasorok, bámuló levelük már szüretvéget jelez, a termés zömének betakarítása után vagyunk, így nem csoda, ha a látvány egyáltalán nem ama paradicsomkertbéli idilli időket juttatja eszünkbe. Bizony, ennek az üveghegynek a belseje messzire esett az elíziumi mezőktől, ami egy kicsit a gazda hiányos zöldségtermesztési szakismereteinek a számlájára is írható. Ha jól utána számolok, az itt megtermelt zöldség kellő szaktudással megteremhetett volna lent a földön, a kertben, üvegház nélkül is. Miért tehát? Miért? — Egyszer olvastam, vagy hallottam a rádióban — mondja a férfi —, hogy Japánban a házak tetejére fákat ültetnek. Azóta ezt a gondolatot nem tudtam kiverni a fejemből. Nekifogtam házat építeni, szép, nagy családnak való házat terveztem el, két A szószék és a gótikus boltozat A szerző felvételei FERENCZES ISTVÁN: Az üveghegy rabja Napkelet • A KM hét végi melléklete A templom régi pompájában
