Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-29 / 307. szám

1994. december 29., csütörtök MŰVÉSZET, OKTATÁS Háromdimenziós grafikák A Munkácsy-díjas Nagy Sándor szobrász kiállítása a Jósa András Múzeumban Harasztosi Pál felvételei kei vörösmárvány-sorozat: fi­gurák, olykor életképek. A csi­szolókorong ezeken már job­ban dolgozott. Itt az ejthet ámulatba, milyen virtuóz mó­don kezeli. Mintha idegvég­ződései ezen a veszedelmes szerszámon lennének. A kö­vek nagyrészt öregeket ábrá­zolnak, férfiakat, asszonyokat. Ez alkalommal a testtartásuk beszél: éppen beszélgetnek, tervezgetnek, pletykálnak, megszólják a fiatalokat. Emlé­kezhetünk egyik legbájosabb régi zsánerszobrára, melyen egy nagyanyó tanítja kis lány­unokáját a kispadon „ülni”. Érdemes ezek technikáját is megfigyelni. Egy-két summás, elnagyolt vonás, talán nem is a helyén volna, a végeredmény azonban meglepően a művészi elgondolást igazolja, mert a helyén van. A legutóbbi pár év is hozott némi változást Nagy Sándor művészetében. Külső jegyei szerint neolitikus, főleg keleti mediterrán jellegű, maszkos idolokat, botszobro­kat és sziklarajzokat készített. Ez a beskatulyázás természe­tesen csak a megértés meg­könnyítése végett érvényes, valójában nem erről van szó. Ezek a maszkos arcú, archai­záló idolszerű főleg női figu­rák a korábbiak tovább fej­lesztése, tovább érlelése, melynek folyamán valami ba­rokkos virtuozitás felé hajló tendenciát lehet kivenni. A mozdulatok helyzete, moz­gástere változatosabb és na­gyobb, és nagyobb bravúrral van megoldva nem egy eset­ben a rövidülés problémája is. Az arc jelentősége a mini­mumra csökken, a kőbe vésett sziklarajzokon és töredékeken el is marad. Sok esetben az lehet a szemlélő érzése, hogy egy háromdimenziós rajzzal, egy térbe transzponált grafiká­val áll szembe. Persze a lényeg nem ez, hanem mint minden művészeti alkotás esetében, a kifejezés, a meggyőzés ereje. Lehetne, s kellene még töb­bet is beszélni Nagy Sándor művészetéről, az ország egyet­len kőszobrászának itt kiállí­tott alkotásairól, méltatni sajá­tos egyéniségét, gyökereinek a nyíri homokba való mély le- bocsátását, befejezésül csak annyi álljon, hogy a múlt év­ben vette át Göncz Árpád köz- társasági elnök úrtól a Magyar •Köztársaság Kiskeresztjét és az utolsó Fidemen márvány éremsorozatával díjat nyert. Részlet a fejszobrokból az emlékművet a város szívé­ből, megközelíthetetlen lett és egy oldala meg sem nézhető.) Á december 9-én a múze­umban megnyílt kiállítás 654 kiállított műtárggyal Nagy Sándornak minden eddiginél teljesebb kiállítása, és bár kis­sé zsúfoltnak hat, a rendezés ötletes, újszerű és méltó a kiál­lított anyaghoz. Úgy van ösz- szeállítva, hogy néhány kisebb szobor a művész legkorábbi pályaszakaszát is bemutatja, van egy nagyon szép sorozat az érett korszakából kb. 15 év­vel ezelőtti időpontig, az anyag túlnyomó része azon­ban az utolsó idők termése. Nagy Sándort nem érheti a vád, hogy bőbeszédű lenne, ezt a szobrok is elárulják. Ez alkalommal feloldódott és minden korábbiaknál elmesél­te kérésemre, hogy lett szob­rász, mert az élet olykor na­gyon különös tud lenni. Gye­járó gimnazistáktól, hogy Nyíregyházán megnyílik a szabadiskola. Egy szobrát, az öccse volt egy bőrrel, elvitte Nyíregyházára, s megmutatta Boross Gézának. Tetszett ne­ki, de elküldte Berky Nán­dorhoz. Felvették és Juhász Ferenc a kollégiumában szál­lást is adott neki. Két év múlva Pál Gyulával és Dániel Rejn- holddal együtt kerültek a kép­zőművészeti főiskolára. A kiállításon az első korsza­kának a művei könnyen felis­merhetőek. Alig vannak meg­munkálva, majdhogy termés- kőszerűen hatnak, csak az ar­cok, kezek élnek. Úgy 1967. táján a spiccvésővel kezdett jelzéseket tenni az arcokba, ezekből is van néhány kiállít­va. Technikailag a következő lépés a csiszolókorong volt, amit azután nem is tett le. Nagyon szép és hosszú volt az a korszaka, melyet akár édesanyját látjuk sok-sok vál­tozatban, hanem a falu népé­nek nagy részét, a szobrász meg tudná mondani kicsoda. Az arcok ritkán derűsek, érde­mes ezeknél megállni, s tanul­mányozni őket. A szomorú­ságnak, bánatnak, elnyomott- ságérzetének a képei, gond ül az arcokon: nélkülözés, nehéz sors rótta rájuk a ráncokat, na­gyon megtaposta az élet eze­ket az embereket. Nagy Sán­dor nemcsak mélységesen együtt érez velük, hanem ki is tudja fejezni ezeket a sorsokat és bármennyire is nem reálisak ezek a portrék, de olyan karak­terisztikusak, hogy azt túlzás nélkül csak a római portrékhoz lehet összevetni. És az idő fo­lyásával egyre kedvesebbek ezek az arcok, mert sokunkat emlékeztetnek azokra, akik szeretteink voltak egykor és azóta eltávoztak. Van a kiállításon egy pisz­Koroknay Gyula Nyíregyháza — Nagy Sándor szobrászművészt és művésze­tét valójában nem kell bemu­tatni városunkban, hiszen na­gyon sokan ismerik. Ismerik, mert tulajdonképpen közülünk való, ha Pesten is él. 1923-ban Bujon született, hol pár év óta az út mellett emelkedik szép mártír-emlékműve. Miután már kitanulta a kőművesszak­mát, a szobrászatot a szabad­iskolában kezdte tanulni Ber­ky Nándor keze alatt. A 70-es években két kiállítása is volt Nyíregyházán, mindkettőt e sorok írója rendezte. Elsőt a Vasvári Pál Gimnázium évfor­dulójával kapcsolatosan a sza­badtéri színpad parkjában, mikor az álciprusok és a vi­rágzó bokrok közt elhelyez­kedő márványok úgy hatottak, mint egy darabka reneszánsz álom. A másik alkalom pedig az idő tájt adódott, mikor az alkotójuk Munkácsy-díjat ka­pott. Szobrászunkat a város­ban lévő alkotásairól is sokan ismerik. Sóstón a szökőkút kö­zelében a lassan mohásodó, női alakká kinagyolt kőtömb 1966 óta beszél az ébredés utáni frissességről. Másik al­kotása nagy mű: a Nyíregyhá­za város által megrendelt Örökválságoszlop. Nagy Sán­dornak talán ez főműve, 23 ra­gyogó portréjával, tősgyöke­res szabolcsi arcokat kőbe fa­ragva századoknak fogja hir­detni emlékünket. (Legújab­ban az új térátrendezés dicső­ségére megtörtént ismét, hogy nem tudta a bal kéz, mit csinált a jobb, és mintegy kiiktatták Művek a térben rektorában Bujon az iskolai ünnepélyeken mindig a Kos- suth-szobrot nézte, főleg azon csodálkozott, hogy lehetett a füleket megcsinálni. Majd évek teltek el, kőműves lett, s mint leventét kivitték Német­országba. A konyhán dolgo­zott, a krumpliból fejeket fara­gott. A hadifogságban unal­mában elkezdett szipkákat fa­ragni emberfejjel. Ä legszeb­bet hazavitte, de nem akarta senki elhinni, hogy ő készí­tette. Bebizonyítania kellett. Egy szép napon hallotta a be­„buji” korszakának is nevez­hetünk, pontosabban az előző­vel együtt, ugyanis makacsul és következetesen kitartott gyerekkora élményvilágánál, otthoni embereket, asszonyo­kat, gyerekeket faragott, a fa­lusi emberek világát, de olyan módon, hogy a sorsukat is be­leírta az arcukba. Önkéntelen adódik itt a párhuzam Pál Gyulával és Batári Lászlóval, ők voltak még annyira ide­kötve a szülőföldük rögéhez. Nagy Sándornál nemcsak ap­ja, s bátyja kucsmás fejét, az Modellértékű szakképzés Vincze Péter A szakképzés jelenlegi helyzetéről, a várható vál­tozásokról beszélgettünk a közelmúltban dr. Benedek Andrással, a Munkaügyi Minisztérium helyettes ál­lamtitkárával. Stratégia □ Hogyan ítéli meg a szakképzés jelenlegi helyze­tét? — A helyzet megítélése sommásan nem rossz! Ne­vezetesen, a szakképzés tal­pon maradt, s azok a vál­ságjelenségek, amelyek az évtized elején a gyakorló- helyek számának csökke­nésével, a gazdasági szer­kezet bizonyos elemének a leépülésével függtek össze, azok úgy tűnik, hogy ma már többé-kevésbé megol­dódtak. Illetve az átalakulás folyamatában a szakkép­zést olyan válságjellemzők kísérik, amelyektől nem mentes a térség vagy adott esetben a világ szakképzési rendszere sem. A magyar szakképzés jelenleg egy sa­játságos váltás előtt áll. A rendszer egészében újra kell gondolni a stratégiai célokat. Ezek a célok sok­kal jobban kell, hogy kö­tődjenek a gazdasági reál- folyamatokhoz, a verseny- képesség felől kell megkö­zelítenünk a szakképzést. Finanszírozás □ Mit jelent ez régiókra lebontva, még pontosabban megyénkre, Szabolcs-Szat- már-Bereg megyére? — Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye egyike azoknak a térségeknek, ahol súlyos foglalkoztatási gondok vannak. Itt figyelembe kell venni, hogy nem csupán egy gazdasági szerkezet- váltás, hanem a foglalkoz­tatás szintjének drasztikus csökkenése következett be. Ez egyfelől kiszorította a képzetlen munkaerőt a munkaerőpiacról, illetve esetenként olyan foglalkoz­tatási lehetőségekben nyil­vánul meg, amely átmeneti szempontból figyelembe vehető. Gondolok itt a bérmunka-lehetőségekre, ugyanakkor hosszabb távon a szakképzésnek nem lehet ez a célja. Valójában kor­mányszinten is végig kell gondolni, hogy a régiók komplex fejlesztési formá­jába a szakképzés miként illeszkedik. A térségben, hasonlóan az ország más térségéhez, a képzés meg­nyújtásával, a képzettségi színvonal emelésével, nem utolsósorban a szakképzés új formáinak kísérleteivel, illetve a középiskolai kép­zés keresztmetszetének a növelésével kellene változ­tatni, bővíteni a képzési kí­nálatot (idegen nyelv, új technológia, a vállalkozási ismeretek beépítése stb.). □ Várható-e finanszíro­zási változás az iskolák ja­vára? — Mindenféleképpen bí­zom benne, hogy egy hosz- szabb távú stratégia meg­nyitja a finanszírozás plussz forrásai előtt az utat. Nevezetesen, hogy a nor­matív finanszírozás mai szürke gyakorlatából ki­mozdulunk és egy differen­ciáltabb, a térséget és a szakmai feladatokat is fi­gyelembe vevő finanszíro­zást biztosítsunk az iskola- rendszerű képzésen belül mindenki számára, hogy szakképzettséget szerezzen. Ugyanakkor látni, hogy az állam által mozgósított for­rások korlátozottak. Éppen ezért a kamarák létrejötte, s az általuk mozgósított gaz­dasági potenciál olyan té­nyező, amelyet figyelem­be kell venni. A kama­rák egyik fő tevékenysége a szakképzés támogatása, s az azzal kapcsolatos koordináló funkciók ellá­tása. □ A megyénkben több is­kola különböző beiskolázá­si kísérletbe kezdett. A kis- várdai szakközép és szak­munkásképző 1995 szep­temberétől négy évre bőví­tette a szakmunkásképzést. Az első két évben pályaori­entáló képzést, a harmadik és negyedik évben a speci­ális szakképzést biztosítja. Mi erről a kezdeményezés­ről a véleménye? Kísérletek — Hosszabb távú törek­véseink egyértelműen a 16 éves kor utáni szakképzés felé irányul. Ebben az át­meneti helyzetben, mely még jó néhány évig jellem­zi az átalakulást, ez a mo­dell példaértékű azért, mert - a tízéves általános képzési ciklushoz illeszti a szak­munkásképzést. Az ország­ban néhány helyen már pró­bálkoznak ezekkel a kísér­letekkel, amit a Munka­ügyi Minisztérium részéről messzemenőkig támoga­tunk. Néhány sorban „Köpök... ...a Nyugatra” — ezzel a címmel jelenik meg jövőre az orosz szélsőjobboldal vezérének, Vlagyimir Zsiri- novszkijnak újabb könyve. (MTI) Petőfi Sándor... ...százhetvenkettedik szü­letési évfordulóját a hagyo­mányokhoz híven ezúttal is két város ünnepli meg Bács-Kiskunban. A költő által szülőhelynek nevezett Kiskunfélegyházán és Kis­kőrösön. (MTI) II. János Pál... ...pápát tüntették ki első­ként Róma város most ala­pított békedíjával, a „Róma díja a békéért és a humani­tárius tevékenységért” el­nevezésű kitüntetéssel, amelyet nemrég vehetett át. (MTI) Búd Spencer... ...és Terence Hill új filmjét ezekben a napokban mu­tatják be Karácsonyi bu­nyó... címmel a mozikban. (MTI) Horváth Jenő... ...színművész és rendező december 21-én, 73 éves korában hosszú szenvedés után elhunyt. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents