Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-24 / 304. szám
MÚZSA Nagy László A karácsony fás ember Búbosodon a tej a tűzön, mikor bejött a virradati kékség. Míg apám szénát rakott a jászlakba, anyám pedig társalgott a kismalacokkal, megszöktem az ágyból. Meguntam a lovaglást a tarajos vánkos-csikón, elindultam a hóban mezítláb, egyszál ingben. Talpam nyoma nem volt nagyobb a babérlevélnél. Nem fáztam. Lépegettem elszántan a falu iránt. Rókák ugattak a dombon, a dögtemetőnél. És távol égtek még a Bakony zsiványszemei. És tele volt harangszóval a világ. Jött szembe velem egy megviselt katonaköpeny a Világháborúból. Sovány ember köhögött benne s hirtelenül tétova lett. Lehet, a Kisjézust vélte sétálni a havon, hiszen a világító templomban őérte zengtek éppen. Közelebb érve rámismert az ember, leguggolt elém, kitárta a karját: Hová iparkodsz, Zászló? A kovácshoz, mondtam. Erre kigombolta köpenyét, engem pedig belülre gombolt, átlőtt, sorvadásos tüdeje fölé, a kisbaltához, mert az volt a belsőzsebében. Hörgésben, fujtatásban, szívdobogásban így vitt hazáig, az ágyba. Később az ablakból láttam a ziháló embert, jött az erdőből, hóna alatt jókora borókafenyővel, mintha zöld lovon lovagolna a hóesésben. Ma úgy látom a hóban, szájjal aggatja vére szalagjait örökzöld lovára, mert a halálba akkor indult. Én pedig igazán akkor születtem, mert akkor léptem először pajzs nélkül a télbe. Kozma Lajos rajza 1994. DECEMBER 24., SZOMBAT Betlehemes játékok kimutatható a regős, a pásztormotívum, melyek pogánykori kultúránk maradványai. A csekei játékból ide jegyzek egy kis részletet. Már a házban vannak, a betlehemet két székre letették, az élő szereplők körbe állták, a bábtáncoltató a betlehem mögé guggol és csengett: Angyal: Glória! Ripcse: Hallom, hallom, hogy tőtött káposzta rotyog a fazékba. Bábtáncoltató csenget. Angyal: Glória! Ripcse: Hallod öreg, ismét angyalszót hallok! A szerző felvétele Koridon: Hallom, hallom, hogy a kolbász kukorékol a kéményben. Bábtáncoltató csenget. Angyal: Glória! Ripcse: Hallod öreg, ismét angyalszót hallok! Koridon: Hallom, hallom, hogy kórót kaszálni híjnak a Sipka dűlőbe, ahol a köd- mön terem, de nem megyek mert Karácsony éccaka van... Hála a világ változásának mostanság már baj nélkül eljutottam az odaáti Halmi (Halmau) községbe ahol ma is, minden évben előadják a helybéli református lelkész szellemi gondozásában a misztériumot. Mintegy 800 református lélek él már a most nyolcezres településen. A szereplők meglett emberek, közel az ötvenhez. Fekete szalagos kalapban, pöd- rött, srófos bajusszal, „gyócs ingben, gyócs gatyában” gombos fekete lajbiban, rogyós szárú fekete boxcsizmában feszítenek. Egyházi énekeiket harmonikaszó kíséri, szavuknak zörgős botjuk koppantásaival adnak nyomatékot. A jelenet során egyénenként a betlehemi játszol elé térdelnek s szinte pillanatok alatt kisded gyermekké változnak, amint tegezve megszólítják a kis Jézust. Köszönetét mondanak neki, hogy az esztendő során megsegítette, megóvta családjukat, a szorongatások enyhültek, s kérik ha menniük kell majdan fájdalom nélkül tehessék... A térdeplős beszélgetés hosszan tart, szinte gyónásszerű s mindez a nézősereg, a háziak gyűrűjében. A házban templomi csendesség, a pulyasereg zsivalya is elcsitul, az öregek az ágyszéleken ülve nagyokat szuszognak nyögdécselve, a gyertya perceg, a kutya sem ugat a tornácvégen. Érezzük a Teremtő közelségét... Majd közös hálaének következik s a gazda a kredenchez hátrál a butelliáért. Tölt a kikészített poharakba és koccintanak. Miután az üres poharak visszakerülnek a kredenc szélére a betlehemesek az ajtó felé indulnak és rázendítenek: „Nosza tehát jó gazda, jó gazda, bocsáss minket utunkra, szálljon áldás házadra...” Mindez a hármashatár mezsgyéjén a karácsonyi éjszakában s ha csendes az idő a kapuban felerősödő ének áthallatszik Akiihegyen át Ukrajnába, hozzánk a két megmaradt Paládra az ottani és itteni magyarokhoz is. Az énekszó olyan mint a madár nem ismer határokat! Mindennap Weihnachten Rothenburg a legszebb német városka, ahol egész évben karácsony van Rothenburg. Az útikönyvek szerint Németország legszebb városa. Mit legszebb, legcsodálatosabb és egyben legmesésebb városa. De nem csak az útikönyvek szerint. Évente több millió látogató és turista keresi fel ezt a tizenötezres lélekszámú városkát Bajorországban, a Tauber partján. Az európai szemlélőnek pedig úgy tűnik, mintha csak japán turisták lennének. Jönnek csoportosan, egyénileg, idősek és alig néhány hónaposak, s mindegyikük nyakában fényképezőgép. Felvétel a Marktplatzon, a Gal- gentornál, nem maradhat ki a csodálatos St.-Jakobs-Kirche és a Rödertor sem, de akkor még nem készült fotó és videofelvétel a Spitalbástyánál és a városháza tornyából. Szóval, megannyi épület és tér, templom és múzeum, amely megörökítésre vár, hogy otthon dicsekedhessen vele a távolról jött ember, valóban a legpatinásabb német városka vendégszeretetét élvezte. Hivatalos nevén, Rothenburg ob der Tauber az egyetlen német város, amely körül megmaradt a városfal, így teljesen körbejárható a történelmi városmag, s oly érzése támad a sétálónak, éppen most sütik a szabadtűzön a pecsenyéjét, csapolják a hordóból a jóféle sört és patkolják a szomszédban a lovát. Ezek után nem véletlen, ha azonnal megkapja az idegent a középkori épületek szépsége, a tetők és az erkélyek összhangja, a kicsi és nagy, zömök és karcsú tornyok sokasága, a virágok tengere az ablakokban, a szűk és tágasabb utcácskák, a macskakövek, na és az ott élő emberek. Akik mintegy félrehúzódva járnak saját városukban, mert a látogatók tömege szinte elsodorja őket. Persze az ottaniak a turistákból élnek, a rengeteg kisebb és nagyobb étterem, szálloda és üzlet mindmind az oda látogatók kegyeit keresi, a legjobb kiszolgálást nyújtva nekik. Rothenburg az a város, ahol egész évben Weihnachten, vagyis magyarul, karácsony van. Január elsejétől december 31-éig tart itt az ünnep, hogy aztán minden kezdődjék elölről. S ez nem túlzás, ez a mindennapok valósága. Rothenburg az egyetlen városka a világon, ahol három üzletben az év minden napján, még vasárnap is csak a karácsonyi kellékeket árusítják, s ahogyan a reklámszlogen szól: még 30 fokban árnyéknál is. Már az ajtóban megkapja a látvány a betérőt. Hatalmas, feldíszített karácsonyfa fogadja és halk, lágyan szálló karácsohyi melódia tölti be a teret. Itt a legforróbb nyárban is teljes a karácsonyi hangulat. Kicsi és nagy egyaránt úgy lép be, mintha szentély küszöbét lépné át, s nem túlzás, az áhítat még órák múlva is magával sodorja az embert. A fenyőfától a szivárvány minden színében pompázó gömbökig, a gyertyáktól a szalvétákig, az apró ajándéktól a drágáig, a karácsonyi daloktól az angyalhajig itt mindig minden megtalálható és megvásárolható. S szinte hihetetlen, a nap minden órájában tömve vannak vásárlókkal az üzletek. Van, aki csak egy kis csecsebecsét vesz rothenburgi szuvenírként, mások már nyáron megvásárolják a karácsonyfadíszeket, de leginkább a gyerekek örülnek, s élvezik az üzletek kínálatát. Itt minden megfogható, kipróbálható. Karácsony közeledtével, Adventkor a Marktplatzon, a Városháza előtt az árusok tömege állítja fel kicsiny sátrát, s tart a forgatag szentestéig. Varázslatos ez az atmoszféra a középkori városkában. Olyen ez, mint a mesében, hiszen ilyenkor már leesik az elA romantikus Weihnachtsmarkt, karácsonyi vásár Rothenburgban impozáns kulissza, a St.-Jakobs-Kirche előtt A szerző felvétele Sipos Béla ső hó, kellemesen ropog az emberek lába alatt, fehérszakálú Télapót állnak körül a gyerekek és kimondva, vagy kimondatlanul, mindenki a Jézuskát várja...
