Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-02 / 259. szám

1994. november 2., szerda Izraeli és palesztin elégedettség Kairó (MTI) — A casablancai konferencia zárónapján Izrael az arab országok gazdasági bojkottjának félhivatalos vé­gét és az öbölbeli monar­chiákkal való új kapcsolatokat ünnepelhette, míg a paleszti­nok maguk is úgy ítélték meg, hogy hasznot húztak a Közel- Keletről és Eszak-Afrikáról tartott gazdasági tanácskozá­son való részvételből. Úri Szavir, az izraeli kül­ügyminisztérium főigazgatója úgy vélekedett, hogy a csúcs- találkozó a bojkott nem hiva­talos „eltemetését” jelentette. Elmondta, hogy az izraeliek valamennyi Öböl menti arab Megértést Washington (MTI) — A balkáni ENSZ-erők főpa­rancsnoka, a francia Bert­rand de Lapresle altábor­nagy szerint a boszniai szerbeknek támogatásra és megértésre van szükségük, ha a világ azt akarja, hogy Boszniában béke legyen. A The Washington Post keddi számában megjelent nyilatkozatában a tábornok egyúttal szorgalmazta, hogy a szerbek érdekeit szem előtt tartva módosít­sák a nemzetközi összekö­tő csoport által kidolgozott rendezési tervet. — Ha túlságosan is nagy nyomás alá helyezzük a szerbeket, egyfajta kollek­tív öngyilkossággal fognak kitömi. ország képviselőivel találkoz­tak, s ezen államok közül né- hánnyal hamarosan hivatalos kapcsolatot létesítenek. Az izraeli küldöttség egyik tagja korábban jelezte, hogy a zsidó állam „a következő hetekben” hivatalos kapcsolatra lép Ománnal és Katarral. Simon Peresz külügymi­niszter valamennyi jelenlévő arab vezetővel találkozott, de a miniszteri megbeszéléseknél fontosabb, hogy az izraeli üz­letemberek egy sor találkozót tartottak arab kollegáikkal — mondta Szavir. Úgy értékelte, hogy „a konferencia nem iz­raeliek és arabok között folyt, hanem a tanácskozást sokkal inkább közös izraeli-arab erő­feszítésnek lehetett tekinteni, melynek az volt a célja, hogy meggyőzzék a világot: a ház rendben van”. A palesztin küldöttség ugyancsak elégedettségét hangoztatta, rámutatva: a kon­ferencia jó alkalom volt arra, hogy javítsák a kapcsolatot a palesztinokat anyagilag segí­teni kész országokkal és a Vi­lágbankkal. Fejszal Huszeini palesztin vezető szerint a ta­nácskozáson egyszerre lehe­tett üzletről és politikáról be­szélni. A diaszpórában és a meg­szállt területeken élő palesztin üzletemberek mintegy egymil- liárd dollárt irányoztak elő be­ruházásra — mondta az Euró­pai Unió és a palesztinok kö­zös kereskedelmi kamarájának elnöke, Hanna Szignóra, aki szerint Jasszer Arafat felhí­vása meghallgatásra talált. El­mondta továbbá, hogy szerinte a következő öt évben 12 mil­liárd dollárra lesz szükség a palesztin gazdaság beindításá­hoz. Az összeg kevesebb mint harmadát az adományozó or­szágok nyújtják, a nagyobb részt pedig palesztin üzletem­berek és arab országok fedezik — fűzte hozzá. Muzulmán győzelmek Boszniában Belgrád (MTI) — A boszniai muzulmánok kedd hajnal­ban elfoglalták a Szara­jevótól délre lévő Trnovót — jelentették be a szarajevói kormány illetékesei. A szer- bek és az ENSZ képviselői egyelőre nem erősítették meg a stratégiai jelentőségű város elfoglalását. Tmovo bevétele azt jelentené, hogy hamarosan sikerülhet felújítani az összeköttetést Szarajevó és a kelet-boszniai muzulmán enklávék között. Srebrenicában, az egyik kele­ti muzulmán enklávéban a NATO harci gépei kedden mélyrepülésben húztak el a szerb állások fölött, ahonnan korábban tüzet nyitottak az ENSZ-erők katonáira. Az inci­dens során egyetlen kéksisa­kos sem sebesült meg. Muzulmán források szerint a kormánycsapatok Északnyu- gat-Boszniában is folytatják offenzívájukat, és újabb terü­leteket foglaltak el a szerbek­től Krupa na Uni (Bosanska Krupa) környékén. A szerb források ezzel szemben szerb ellentámadásról és egyes, ko­rábban elvesztett területek visszafoglalásáról adnak hírt. A harcokban egyre aktívab­ban vesznek részt a Horvát­ország területén kikiáltott szerb állam egységei is: a szer- bek folyamatosan lövik Velika Kladusát, ahol az ágyúzásban több polgári személy is meg­sebesült. Néhány héttel koráb­ban a krajinai vezetők közöl­ték, hogy az ottani, jól fegy­verzett szerb hadsereg kész segítséget nyújtani a boszniai szerbeknek; kedden több kra­jinai vezető is célzást tett a harcokba való közvetlen be­avatkozásra. Kupresnél néhány órás vi­szonylagos nyugalom után is­mét fellángoltak a harcok. Az ütközetekben, csakúgy mint Bihac térségében, a muzulmá­nok oldalán a boszniai horvá- tok is részt vettek, akik koráb­ban általában igyekeztek távol tartani magukat a szerb-mu­zulmán összecsapásoktól. A muzulmán hadsereg ka­tonái Alija Izetbegovic elnök legutóbbi, nyilvános ígérete ellenére sem vonulnak ki a Szarajevó környéki Igman- hegységben lévő demilitarizált zónából, sőt Hervé Gourmelon ENSZ-szóvivő szerint a mint­egy 500 katona Sam-7 típusú rakétákat és nagykaliberű ak­navetőket telepített a hegység­ben kialakított muzulmán állá­sokba. A múlt Mátészalkán kereshető Lányával, Kellyvel Mátészalkán Elek Emil felvétele (Filmkedvelő, tévénéző ember számára nem lehet ismeretlen a neve. Már csak azért sem, mert jónéhányszor leírták: a szülei révén köze van Magyar- országhoz. Tudjuk, a valóság nem azonos a szereppel és a szenzációnak szánt közlések­kel. De kicsoda Tony Curtis? Nos, ezt maga mondja el, közvetlen modorban, abban a könyvben; amely a Delej Könyvkiadónál jelent meg, Révbíró Tamás fordításában. Ebből közlünk részleteket.) * * * Az életem olyan, mint egy bőségszaru: mindenféle gyü­mölcsök és zöldségek zúdul­nak elő belőle, minden látható rendszer nélkül. Emlékszel Az aranypolgár nyitó jelenetére? A vásznon az ablak minden át- tűnésen keresztül ugyanott marad, míg belül kerülünk, és egy száj azt mondja: — Ró­zsabimbó —, aztán pedig sem­mi magyarázat, egy szó sem esik az egészről a film legvé­géig. Szeretném megtudni, mi az én Rózsabimbóm — hogy New York melyik utcáján, Ka­lifornia mely táján található. Ez a könyv több szempont­ból is arról szól, hogy keresem ezt a Rózsabimbót. Abszolút szabályok nem léteznek. Ami létezik, az má­sok játékszabálya. Egyszer Hugh Hefner házában leültünk pókerezni, és egy pasas egy­szer csak megszólalt: — A szabályok a következők: a ket­tes dzsókert ér, de csak akkor, ha a harmadik játékosnál van; és a negyedik az osztó. A tétet csak egy dollárral lehet emel­ni. Emelni és teríteni csak an­nak van lehetősége, aki a kö­vetkező játékos előtt ül... — Hallgattam ezt a seggfejet, és közben arra gondoltam: Hát persze, naná. Jól tudtam, mit csinál. Megpróbálta úgy alakí­tani a játékot, hogy ne veszít­hessen. Irányítani. De nem le­het mindent irányítani. Erre hamar rájöttem. Anyám és apám pedig még ha­marabb. Hogy a szüleim hon­nan származnak és hogyan ne­velkedtek, az számomra meg­határozó fontosságú. Nagyon érdekel Európa. Ha a térképre nézek, eltörlöm az országhatá­rokat, és csak azt a hatalmas birtokot látom, ahová egy szűk hegyszoroson át bejöttek a mongóliai ősök, és Romániá­ban vagy Csehszlovákiában kötöttek ki..Mindig úgy éreztem, hogy a szoros után a java Magyarországra te­lepedett le. Amerikában ugyanez történt. Az emberek az Ellis Is- landen leszálltak a hajóról, és nyolc, ti­zenöt, huszonkét centtel a zsebükben Manhattanban lan­doltak. Addig jutot­tak előre, ameddig a zsebükben lapuló apró kitartott: talán New Yerseyig, ta­lán Cincinnatiig, ta­lán oda, ahol né­hány rokonunk élt. Ha csak egy ötös volt a zsebedben, miután kiszálltál a hajóból, megálltál Alsó-Man- hettenben. Ha hét cented volt, eljutottál Manhattan közepéig. Ha tíz centet mondhattál a ma­gadénak, a Bronxig nyomul­hattál előre. Az apám hihetetlenül jóké­pű ember volt, amint ez a fényképről is látszik. Anyám kicsit hasonlított Pola Negrire. A kis Pola Negri hosszú utat tett meg. A szüleim és a múltjuk ma is csodálatos rej­tély a számomra. Pár évvel ez­előtt a lányom, Kelly meg én elmentünk abba a magyaror­szági kisvárosba, Mátészalká­ra — alig ötven kilométerre az orosz határtól —, ahol az apám született. Láttuk a házát meg a zsinagógát, ahova kis­fiúként és fiatal férfiként járt. Az 1956-os magyarországi forradalom után ezt a zsinagó­gát bezárták, de egy öregem­bernél megvolt a kulcs, kinyi­totta nekünk. A falon ott volt néhány rokonunk neve, akik nem élték túl a holocaustot. Megrendítő élmény volt. Apám villanyszerelő akart lenni, apja, az én nagyapám szamaras kordéval vitte inas­nak Mátészalkáról a majd há­romszáz kilométerre fekvő Budapestre. Csakhogy amikor odaértek, a villanyszerelő mű­hely zárva volt. Érre ahelyett, hogy visszabumlizott volna Mátészalkára, fogta a fiát, és beadta inasnak a szabóhoz. — De papa, én villanyszere­lő szeretnék lenni. Nem vár­hatnánk holnapig? — Nem. Nekem vissza kell mennem, és ez a csacsi nem képes még egyszer megtenni ezt a távolságot. Másik meg nincsen. Ezt nevezem végzetnek! Ez határozta meg apám pályafu­tását. Egész életét egy műhely ajtaján függő lakat és egy sza­már gyönge lábai határozták meg. Apám tehát 1921-ben Ame­rikába jött, és szabóként dol­gozott. Igazából persze mindig is a szórakoztatóiparba szere­tett volna kerülni, valamiféle előadói minőségben, bár azt sosem tudta eldönteni, hogy milyen műfajban. Egy nap a kezébe került egy amerikai magyar újság, és fölfedezett benne egy hirdetést. „Tánco­sokat keresünk, óránként egy dollár — holnap reggel tíz­kor”, és hozzá egy brooklyni cím. (Következik: Első szavaimat magyarul ejtettem ki) Palesztin munkás próbál átjutni a Gáza-övezetből Iz­raelbe, az erez-i ellenőrzőpontnál, kedden. Tizenegy napig tartó határzár után a hatóságok nyolcezer pa­lesztin építőmunkásnak adtak munkavállalási enge­délyt AP-felvétel Ilí»aniie4»a Engholm... ..., a Német Szociáldemok­rata Párt volt elnöke telje­sen visszavonul a politikai életből, miután kiderült, hogy az atomenergia veszé­lyességét hirdető korábbi politikai hitvallásának éle­sen ellentmondva egy atomerőműveket működte­tő cégnél vállalt tanácsadói állást. (MTI) Hét aranyásóval... ...és a kitermelt arannyal a fedélzetén eltűnt egy orosz helikopter a távol-keleti Habarovszk körzetében. Az orosz rádió keddi jelentése szerint a Mi-2-es heli­kopter Fevralszk település­ről Zlatousztovszk városá­ba tartott, amikor a felszál­lás után nem sokkal meg­szakadt a kapcsolat a gép­pel, amely ekkor mintegy 30 kilométerre délre repült Zlatousztovszk városától. Az olasz... ...kormány hétfőn, az Euró­pai Unió Luxembourgban megtartott minisztertanácsi ülésén niegakadályozta, hogy megkezdődjenek a korábban tervbe vett tár­gyalások Szlovénia EU-be- li társult tagságáról. Az AFP keddi jelentése szerint Alain Lamassoure, a fran­cia kormány európai ügyekkel foglalkozó mi­nisztere közölte: az ügyet Olaszország és Franciaor­szág közös kérésére levet­ték a napirendről az Euró­pai Unió külügyminiszte­reinek tanácskozásán. (MTI) A tűzszünet... ...három hónapos meghosz- szabbításáról írtak alá meg­állapodást kedden Iszlá­mábádban a tádzsik kor­mány és az iszlám ellenzék képviselői. A dokumentu­mot Abdumadzsid Doszti- jev köztársasági alelnök és Akbar Turadzsonzoda, a Tádzsikisztán Iszlám Újjá­születéséért elnevezésű mozgalom alelnöke látta el kézjegyével. (MTI) Kambodzsában... ...megtalálták annak a há­rom külföldinek a sírját, akit a vörös khmerek még júliusban ejtettek túszul. A brit, a francia és az ausztrál turista halála mindeddig nem volt teljesen bizonyos. Most, hogy sírjukat kihan- tolták, a gyilkosság bizo­nyossá vált. (MTI) Szolzsenyicin intelmei az oroszokhoz Moszkva (MTI) — Alek- szandr Szolzsenyicin Nol- bel-díjas orosz író a múlt pénteken parlamenti be- szédédében nyíltan be­szélt az ország súlyos ba­jairól, de a honatyákat saját hatalmukon kívül semmi más nem érdekli — állapította meg a tekin­télyes Nyezaviszimaja Gazeta keddi számában. A liberális orosz lapban Alekszandr Glezer egyko­ron szintén száműzött író úgy vélekedett, hogy vala­mennyi képviselő elégedet­len volt Szolzsenyicin sza­vaival. Az író bírálataival ugyanis „fején találta a szö­get”, amikor arra célzott, hogy az egykori kommu­nisták — köztük sok képvi­selő —mára „a demokrácia élharcosaivá” váltak. Az sem tetszett a honatyáknak, hogy Szolzsenyicin a sze­mükre vetette: a forradalom előtti Oroszországban a képviselőknek egyáltalán nem voltak kiváltságaik. Glezer élesen bírálta Je- gor Gajdart, az Oroszor­szág Demokratikus Válasz­tása nevű frakció vezetőjét, amiért az lekicsinylő mo­sollyal hallgatta Szolzse­nyicin szavait. A cikkíró megállapította: a képviselő­ket nem érdekli semmilyen demokrácia, csupán saját hatalmuk. — Ha Szolzse­nyicin beszéde legalább részben a társadalmi bajok­ra irányítja a képviselők fi­gyelmét, akkor elmondhat­juk: még nem veszett el minden Oroszországban — tette hozzá. A mértékadó Izvesztyija szerint Szolzsenyicin be­széde nem vált jelentős po­litikai eseménnyé: csupán az író iránti tiszteletből, de korántsem lelkesedéssel hallgatták végig az alsóházi képviselők. — Aki prófétai jóslatokat, vagy legalább politikai önigazolást várt Szolzsenyicintől, annak csalódnia kellett. Az író minden frakciónak és hatal­mi ágnak kijutó bírálataiból a lap azt a következtetést vonta le, hogy a „vermonti remete” újra kényelmetlen­né vált mindenki számára, az új hatalmi elitnek és el­lenzékének egyaránt. Az újság a legfontosabb­nak ugyanakkor azt nevez­te, hogy Szolzsenyicin be­széde végleg eloszlatta azok ábrándjait, akik a nemzet „lelki atyjának” szerepében kívánták látni. — Fenntartások nélkül az író egyetlen szavát sem fo­gadja el senki, s nézetei nem is válnak a nemzeti megbékélés alapjává. __TÚL A MEGYÉN.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents