Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-12 / 268. szám
Napkelet • A KM hét végi melléklete 1994. NOVEMBER 12., SZOMBAT TAUÓZÓ Kállai János Szín-világ A Nemzeti Színház lapjának ez évi hatodik száma rendkívül gazdag tartalmával lepi meg az olvasót, különösképpen a színházművészet rajongóit. Egy boldog színésznőt, Götz Annát interjúvolt meg a folyóirat munkatársa abból az alkalomból, hogy az igen népszerű színésznő a most kezdődött évad első részében a Nemzeti Színházban és a várszínházban nem kevesebb, mint kilenc darabban játszik. És közben továbbra is fellép Egerben... A folklór szerepe a színházban címmel kezdődik meg Novak Ferenc tanulmányának a közlése; ez alkalommal az első részt adják közre a szerkesztők. A Színház és kritika rovatban Keresztury Dezső és Hegedűs Géza dolgozatai próbálják ráirányítani a figyelmet a színikritika bizony eléggé „összekuszálódott” alapfeladataira. Dalos László Kesa elment című, érzelem- és adatgazdag nekrológféléje a nemrég elhunyt Innokentyij Szomktunovszkíj zsenialitása, emberi nagysága, egész színészi pályafutása előtt hajt fejet. Búcsúztatóként Shakes- peare-1 idézi: „Jó éjt királyfi! Nyugosszon angyal éneklő sereg!” Az említetteken kívül aztán még számos böngésznivaló akad a Szín-világban: Váradi Hédi titkairól, a K. u. K. Panoptikumról, az anekdotahős Molnár Ferencről. Pánsíp A Pánsíp vélhetően nem sokak számára tűnik ismerősnek kies kis hazánkban. A második évfolyamát jegyző kárpátaljai kulturális magazin idei legfrissebb száma (sorban: a negyedik, „összesenben” a kilencedik) az augusztus-szeptemberi hónap „terméséből” kínál egy csokorra való, értékes publikációt. A Jelen idő című „fejléc” alatt olvashatjuk Nagy Zoltán Mihály sokat sejtető című riportját: „Örülnünk kell, hogy megvagyunk”. A Szemle rovatban találjuk Papp István recenzióját az utóbbi idők egyik legizgalmasabb kiadványáról — Mezsgyén állva címmel jelent meg). Aki hozzájut az ismertetett kötethez, tanúja lehet egy kísérletnek, mely arra volt hivatott, hogy feltérképezze a kárpátaljai magyar értelmiségi közérzetet. A Szellemi horizont-ban kapott helyet Mészáros Blanka dolgozata Szabó Lőrinc lírai rekviemjének (újrafelfedezéséről. Élő népművészetünk 1973-tóÍ kilenc alkalommal Nyíregyháza adott otthont az ! le népművészet kiállításnak, h Most másodszor rendezik a I rangos szemlét Budapesten, a Válogaott alkotások az Élő népművészet kiállításról Nagy Gábor (ISB) felvételei Egy átírt könyv, nagyon régről Nyéki Károly Amerikából hazalátogató barátom döbbenten fedezte fel könyvtáram polcain a Jud Süss című kötetet. Döbbeneté csak akkor enyhült, amikor felvilágosítottam a szerzőről, aki nem más, mint Lion Feuchtwanger... Tehát, nem az a bizonyos 1942-es kiadású „történelmi regény”, amit a magyar kiadás számára „átírt” bizonyos Hopp Henrik és az illusztris szerző J. R. George. Mondanom sem kell, hogy akkor, a háborús Magyarországon a könyvet igen intenzív propaganda mellett „népszerűsítették”, a lélekmér- gezés eszköze volt, mármint a náci változat. Az idősebb korosztályok még emlékeznek a filmre, amit a német és a csatlós megszállt országok mozijaiban vetítettek: Júd Süss. Természetesen, semmi köze nem volt a valós történethez, a zsidók elleni gyűlöletkeltés primitív eszközévé vált. Rendezője az a Veit Harlan, aki 1936-ig jelentéktelen színész volt, ezután kezdett rendezni. Röviddel a Jud Süss készítése előtt vált el zsidó feleségétől (1940.) Ez idő tájt a nácik még két német zsidófilmet mutattak be a Jud Süss mellett: A Rothschild és a Der Ewige Jude (Az örök zsidó) című, kifejezetten antiszemita „alkotásokat”, amelyek lélektanilag szolgálták a zsidóság jövőbeni kiirtását, az ún. Endlösungot... A Jud Süssnek különben különös utóélete van. 1945-ben 1000 játékfilm és 500 dokumentumfilm került a szövetségesek kezére. Ezeket kilenc náci film kivételével később háborítatlanul játszották a mozikban, így a Jud Süsst is... Állítólag a film kópiáit bizonyos országokban máig is forgalmazzák — a még élő antiszemitizmus nagyobb dicsőségére!-k
