Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-01 / 232. szám

10 GALÉRIA Budapesti ősz N émet és magyar operaéne­kesek gálája. Október 8- án német-magyar opera­gálára kerül sor Budapes­ten, amelyen rangos énekesek adnak elő olyan zeneszerzőktől, mint Weber, Erkel, Goldmark, Mozart, Beethoven és Wagner. Az Operaház idén már har­madik alkalommal ad otthont a Bu­dapesti Operabarátok Egyesülete dísz- hangversenyének. Két éve amerikai- magyar, tavaly osztrák-magyar gálára került sor, jövőre pedig olasz-magyar gála következik. A német-magyar est rendezője Kerényi Miklós Gábor lesz. PROGRAMOK A GOETHE IN­TÉZETBEN. A német kulturális in­tézetben (Budapest, Adrássy út 24.) a közelmúltban mutatták be Bakos Gábor kiállítását (képünkön). A fi­atal magyar képzőművész bemutató­ját követően október 5-én nyílik a Ludwig Múzeumban (Budavári Palo­ta) Tim Ulrichs kiállítása. A Goethe Intézet szeptembertől decemberig sor­ra kerülő programjainak rendkívül gazdag választékából emeljük még ki az október 8-i régi Zeneakadémián hallható Boris Blacher Ensemble kon­certet, amelyen magyar és német szer­zők művei hallhatók. Bakos Gábor alkotása BUDAPESTI ŐSZI FESZTIVÁL. Szeptember 23 óta tart már a főváros nagyszabású őszi kulturális esemény­re. A programokból a Goethe Intézet is kiveszi a részét. A kortárs opera fesztivál október 3-án kezdődik Melis László Kleis meghal című darabjának ősbemutatójával. Ugyancsak ősbe­mutató Faragó Béla: A titok című darabja, október 6-án pedig az Óbu­dai Társaskörben mutatják be Szoko- lay Sándor: Missa Pannonica című operáját. PIRANESI PARAFRÁZISOK. Ok­tóber 7-én nyílik a Szépművészeti Múzeumban egy kortárs magyar képzőművészeti kiállítás. A múzeum a közelmúltban mutatta be a XVIII. századi grafikus, Piranesi kiállítását. Ezt követően hirdettek pályázatot kulturális öröksége apropóján. Az erre elküldött pályaművek lesznek most láthatók, melyeknek nagy része grafika, de nem hiányzik a rajz, a fotó, a festmény, a szobor és a dísz­letterv sem. A kiállítás egy szeletet kíván bemutatni a transzavantgarde korszak eklektikájából. JOHN SURMAN ISMÉT MAGYAR- ORSZÁGON. A Debreceni Dzsessz- napokról jól ismert angol fúvós, John Surman október 11-én norvég zenésztársával Karin Kroggal lép fel a Petőfi csarnokban. A bariton-, a szopránszaxofon és a basszus klari­nét virtuóza kiváló kísérletező mű­vész. A koncertet követően a nézők láthatják Surman filmjét is „My Grandmother” címmel, melynek kí­sérőzenéjét természetesen ő maga sze- tezte. A ZENE VILÁGNAPJA. Október elsején, a zene világnapján kezdődik a Korunk zenéje kortárs zenei fesz­tivál. A Zeneakadémia nagytermében a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar lép fel, Krauze, Jeney és Petrassi da­rabokat előadva. Október 5-én ugyanott Durkó Zsolt szerzői estjén a Magyar Állami Hangversenyzene­kar koncertje lesz hallható. A régeb­bi zene kedvelői számára egy október 2-i programot ajánlhatunk szintén a Zeneakadémiáról: az Orfeo zenekar Vivaldi-darabot ad elő. Napkelet • A KM hét végi melléklete _______________ 1994. október 1., szombat Értsük jobban egymás kultúráját A Kelet-Magyarorszägban bemutatkozik: a budapesti Goethe Intézet igazgatónő: „Várunk mindenkit, aki érdeklődik a német azonban Németország a világ egyik legnagyobb Goethe Intézetét hozta lét­re Budapesten a terve­zettnél sokalta több mun­katárssal. Nagyobbat, mint Londonban, Párizsban, New Yorkban. □ Milyen az Önök kap­csolata más külföldi inté­zetekkel. Riválisnak tekin­tik-e például itt Buda­pesten a Francia Intézetet, mely egy önálló modern Duna-parti épületben igen látványos programokat szervezve végzi munká­ját? — A Francia Intézet egészen más kultúrpoliti­kát folytat, mint mi. Nem hiszem, hogy konkurál­nánk egymással. Inkább az a jellemző, hogy egyes programok szervezésekor együtt is működünk más országok kulturális intéze­teivel, így a Francia Inté­zettel is. A kétoldalú kap­csolatok építése mellett erre is hangsúlyt helyezünk. Az európai gondolattal nem is fér össze a kultúrák konkurenciája. De a lényeg: mi más mód­szerekkel dolgozunk, mint például a Fran­cia Intézet. Számunkra nem a látványos események a legfontosabbak, hanem sok­kal inkább az, hogy a mélyben kapcsola­tokat építsünk. Mi nem tekintjük magun­kat program-ügynökségnek sem, amely nagyszabású rendezvények szervezésével foglalkozik. □ Milyen jellegű programokat szervez­nek? — Egy konkrét példa alapján próbálnám megvilágítani, hogy mi számunkra a fon­tos. Meghívtunk például egy frankfurti ko­reográfust, aki hat héten át magyar tán­cosokkal fog dolgozni. Ennek eredménye­ként decemberben a Petőfi Csarnokban sor kerül egy előadásra, s később ugyanezt a darabot az együttes Németországban is elő­adja. A hangsúly tehát az együttműködé­sen, a kölcsönös inspirációján van. Ugyan­így: német és magyar festők közös kiál­lítását rendezzük meg. A cél, hogy jobban értsük, ismerjük egymás kultúráját. □ Kik látogathatják a rendezvénye­ket? — Intézményünk nyitott, számos prog­ramunk van persze. Általában egy magyar szerző bemutatja német kollégáját, s utá­na következik egy beszélgetés, esetleg vita. Nem kell hivatalos meghívó e rendezvé­nyekre, hanem várunk mindenkit, aki ér­deklődik a programjaink, a német kultúra iránt. nanszírozzuk. Ez azonban nem jelent sem­miféle politikai függőséget. A Goethe Inté­zet 100 százalékig független és politikailag semleges. Munkánkat semmilyen formában nem befolyásolná, ha a választások után ne talán tán egy másik párt, egy másik ko­alíció kerülne Németországban hatalomra. Jellemző például, hogy miközben annak idején Izrael német elismerését követően az arabok megszüntették diplomáciai kap­csolataikat Németországgal, ugyanak­kor a Goethe Intézeteket nem záratták be. Mi erre az autonómiánkra büszkék is va­gyunk. □ Kérem, beszéljen Önmagáról is! Ho­gyan került éppen Budapestre? — Romanisztikát,.germanisztikát, filozó­fiát tanultam, utána azonnal a Goethe In­tézet munkatársa lettem. Évekig Német­országban, majd Djakartában és London­ban. Két és fél éve az volt a kérésem, hogy Budapesten dolgozhassak. Már korábbról ismertem a magyar kultúrát, sok barátom is él Budapesten. Sikeres volt a pályázatom, s azóta férjemmel, aki üzletember, itt élek Magyarországon, s nagyon jól érzem ma­gam. □ 1988-ban indult a budapesti Goethe Intézet — talán akkor nem is ezzel a név­vel. Mérföldkő volt-e ez az időpont a ma­gyar-német kulturális kapcsolatok törté­netében? — Azt gondolom, igen. Amikor alapí­tották, egy szokványos méretű intézetet ter­veztek 14-15 munkatárssal. Az egyesítés­ben játszott magyar szerepet követően A Goethe Intézet hangulatos kávéháza Nagy Gábor (ISB) felvételei Dombrovszky Ádám 1988 óta működik Buda­pesten német kulturális intézet. Az Operaház tő- szomszédságában lévő épületben kerestük meg Barbara Sietz asszonyt, hogy a Goethe Intézet magyarországi munkájá­ról tájékozódjunk. Elő­ször az intézet történeté­ről kérdeztük a budapesti igazgatónőt. — A Goethe Intézete­ket az 50-es évek eljén alapították müncheni központtal. Az egész vi­lágon ma összesen 160 intézet működik. Egyes országokban — mint pél­dául a viszonylag kisebb Magyarországon — egy intézetünk van, de példá­ul az Egyesült Államok­ban öt Goethe Intézet is dolgozik. Barbara Sietz □ Milyen feladatokkal kultúra iránt” jöttek létre? — A legfontosabb cél a kulturális kap­csolatok, cserék kiépítése volt. Hangsúlyoz­nám, hogy nem kizárólag kultúra-export­tal kívántunk foglalkozni. Tény, hogy a külföldiek számára közelebb akartuk vin­ni a német kultúrát, de feladatként fogal­mazódott meg az is, hogy más népek kul­túráját mi is megismerjük. A másik fontos cél a német nyelv tanítása és ápolása. En­nek érdekében német kurzusokat szerve­zünk, s ami még fontosabb: az iskolák, egyetemek német nyelvtanítását támogat­juk. Mindemellett információkat szolgálta­tunk Németországról, bemutatjuk értékein­ket. Tulajdonképpen a Goethe Intézet meg­alakulásának az volt a lényege, hogy az ad­digi szerteágazó munkát egy kézbe össz­pontosítsuk, s felelőssé tegyük ezek meg­oldásáért. □ Jelentkeztek-e új feladatok a német egyesítés után? — Nagyon sok. A határnyitást követően igen sok új feladatunk lett. Kezdve azzal, hogy Közép-Kelet-Európában számos új Goethe Intézetet nyitottunk meg. Budapest nem tartozik e sorba, hiszen itt intézetün­ket már 1988-ban, tehát egy évvel az egye­sítés előtt megnyitottuk. Ez akkor — az el nem kötelezett országnak számító Ju­goszláviát nem számolva — az első Goethe Intézet volt e térségben. Azóta itt a kör­nyező országokban is létrejöttek intézetek, de van azért még lemaradásunk: például Szlovéniában még nincs. Van viszont már jó néhány volt szovjet köztársaságban: Minszkben, Kijevben, Szentpéterváron, s természetesen Moszkvában. De akadnak még országok, ahol egyelőre nincs Goethe Intézet, s ez meg is adja a mi feladatainkat. Újdonság nyilván az is, hogy míg koráb­ban az akkori NSZK-t reprezentálta az in­tézet, ma már az egykori NDK kultúráját is fel kell vállalnunk. Ez a gyakorlatban például azt jelenti, hogy ma már az új szö­vetségi államokból is hívunk meg tudóso­kat, művészeket, együtteseket. Budapest­nek olyan szerepe is van, hogy olykor éppen itt találkoznak össze a szellemi élet különböző német területekről érkező reprezentánsai és itt vitáznak egymás­sal... □ De hát ez korábban is így volt. A Balaton-part volt például a szétválasztott német családok egyik nagy találkahe­lye. — Valóban, Magyarország már akkor fontos szerepet játszott a mi életünk­ben. □ Tartanak-e valamilyen kapcsolatot a német kisebbségekkel? — Természetesen van kapcsolatunk pél­dául a pécsi Lenau-házzal. Szívesen látott vendégek nálunk a magyarországi néme­tek, vagy bármilyen német, aki éppen Ma­gyarországon tartózkodik. De hangsúlyoz­nám: a mi közvetlen feladataink közé nem tartozik az, hogy velük foglalkozzunk. Nekünk a magyarok számára kell prog­ramokat szerveznünk. □ Kormányszerv-e a Goethe Intézet? Honnan kapják a pénzt a működésük-höz? — A külföldön működő Goethe Intéze­teket a német állami költségvetésből fi­

Next

/
Thumbnails
Contents