Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-29 / 256. szám
1994- OKTÓBER 29., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete 11 Asszonyok fekete fatyában, A síron még friss koszorúk halma. Az özvegy zokogva nézi a hantot, ami alatt párja immár örökre megpihent. Életének ötvennyol- cadik esztendejében hirtelen ragadta el a Csontkezű. Két hét múlva ünnepelték volna házasságuk harmincnegyedik évfordulóját. Nagy vacsorát terveztek a két lányukkal, a vökkel és a három kisunokával... Jaj- dul a fekete ruhás asszony, belül üres tompaság fészkel, tíz körmével kaparná ki a sírt, hogy férjét magához ölelhesse. Idősebb lánya azonban szelíd erőszakkal eltereli a tölgyekkel szegett út felé: — Kijövünk holnap is — súgja halkan. A karikás szemű özvegy kábán engedelmeskedik. Mintha ez egy szörnyűséges álom lenne, nem akarja elhinni, hogy férje nincs többé. A zakója is úgy van letéve a karosszékre, ahogy másnapra előkészítette. Pirkadatkor vitte el a szívroham, az orvos azt mondta, fel sem ébredt. De az asz- szonyt marcangolja a vád: miért aludt ő mellette olyan mélyen azon az éjszakán...?! Kegyes a hirtelen halál, de talán ezzel a legnehezebb megküzdeni az ittmaradot- taknak, özvegyeknek. Pörölycsapásként zúdul rájuk a valóság borzalma. A betegségnél — bár remél az ember és hárítja az elmúlás gondolatát — valahogy mégis felkészül rá. A tragédiát azonban nem könnyíti meg, de sokat segít az özvegyasszonyoknak, ha körülveszik a családtagok, rokonok, emberek. Amikor a gyász első szakasza, a szinte ájult öntudatlanság elmúlik — gyakorta ugyanúgy cselekednek, főznek, mosnak, mintha férjük még élne —, ráeszmélnek a megváltoztathatatlanra. Hisz létük, világuk más gyökeresen átalakult. Üresnek, jövőtlennek érzik, kicsúszik lábuk alól a talaj. Kapaszkodnának, ám sokuknak nincs kibe, mibe... Margit, a 32 éves könyvelőnő két éve vesztette el a férjét. Öt év házasságuk alatt próbálkozásaik ellenére sem született gyermekük. Sógora, sógornője ritkán kopog be hozzá. Szülei nem élnek, testvére nincs, ő tényleg egyedül maradt. — Iszonyatosan hiányzik a férjem, sokkal jobban, mint azelőtt — vallja meg Mind lelki eredetű, úgynevezett pszichoszomatikus betegség, mint a gyomorfekély, bélgyulladás... Meglehet, ez amolyan lelki menekülés is, hogy törődjenek vele, szeressék. A magukra hagyott öregek produkálnak ilyen betegségeket vészkiáltásként. Az özvegyek közül sokan, különösen, ha együtt élték le az életüket, pár hét, hónap, év múlva követik párjukat a sírba. Utánuk sorvadnak vagy megbetegednek (gyakran rákban); többen öngyilkosok lesznek, mert férjük elvesztését nem akarják, nem tudják érzelmileg kiheverni... Aztán a belenyugvás időszaka az önel- emésztők kivételével előbb-utóbb elkövetkezik. Hogy ki, mennyi idő alatt jut el idáig, az sok mindentől függ: az özvegy személyisége mellett például attól, hogy mennyi ideig, milyen házasságban éltek együtt, hogyan kötődtek testileg-lelkileg egymáshoz. Sőt a család, rokonság hozzáállása sem mindegy, hiszen vannak családtagok, akik el sem tudják képzelni, hogy az özvegy esetleg megint férjhezmegy, de még a barátot is elutasítják. Szerencsére előfordul az ellenkezője is, amikor maga a család egyengeti új utakra az özvegy életét. Ám bárhogy is van, a magára maradt, nemritkán kisgyermeket nevelő özvegynek olyan gondok szakadnak a nyakába, amikkel férje halála előtt ketten birkóztak meg. Ilona a román határ menti kis falucskában élő 47 éves özvegyasszony tíz éve maga neveli három gyermekét. Á legidősebbet, a tizennyolc éves lányt a nyáron- adta férjhez. — Egy gonddal kevesebb — törli kötényébe a kezét, épp a malacoknak keverte a moslékot. Sárga falú házacskájának udvarán tyúkok kapirgálnak, libák gágog- nak, még egy tehénkéje is van, azzal szántja a kárpótlásba visszakapott három holdnyi földet. — A másik kettő ipari iskolában tanul. Az uram megesketett a halálos ágyán, hogy szakmát adok a kezükbe — mondja, miközben kávét tesz föl a régimódi spórra. Nézem, nézem, nincs már asszonyformája, gumicsizmájában, avitt melegítőjében olyan, mint egy férfi. Nyúzott, agyonhajszolt, kakasszóval kel, éjfélkor fekszik. Kell a pénz, mert az özvegyi nyugdíj az árvaellátás és családi pótlékkal együtt sem elég a megélhetésükhöz. Időnként segíti őket az önkormányzat, de minden olyan drága. □ Gondol-e időnként a szerelemre, férjhez menésre? — bukkan ki belőlem a kérdés. — Gondol a... — vágja rá szókimondó- an és olyan lesújtó pillantást vet rám, hogy rögtön másra terelem a szót. □ Mi lesz, ha kiröpülnek a gyerekek, egyedül marad öregségére? — Nem maradok, a legkisebb fiú itt fog élni velem a családjával. Amikor a hagyatéki tárgyalás volt, ebben megegyeztünk. Különben — húzza félmosolyra a száját — nekem elég volt a boldogult urammal a házasság. így nem parancsol nekem senki, eleget ugráltam, míg élt. Az özvegységet tehát sokféleképp élik meg az asszonyok, van aki felszabadulásként egy rossz házasság igája alól. A kutatások szerint az özvegység — írja Miriam Stoppard — érdekes módon kevésbé viseli meg őket, mint a férfiakat. Viszont mivel a nők általában hosszabb ideig élnek, előbb-utóbb elveszítik házastársukat. A hatvanöt éven felüli nők közül háromból kettő házastárs nélkül, többnyire özvegyen él tovább, lelkén hordva a fekete fátylat. Tóth M. Ildikó keserűen. — Nem igaz, hogy az idő begyógyítja a sebeket, csak mélyebbek, fájdalmasabbak lesznek. Attila halála után teljesen értelmetlennek éreztem az életemet, beszedtem egy marék gyógyszert, de megmentettek. Amikor magamhoz tértem, ráordítottam az orvosra, hogy miért nem hagyott meghalni?! Aztán súlyos depresszióba estem, amiből — nagyon hálás vagyok érte a kolléganőimnek —, munkaterápiával gyógyítottak. Naponta jöttek hozzám, hozták a munkákat, ráfogták, hogy sürgős, így elfoglaltam magam... Munkoholista lettem — mosolyodik el szomorúan. □ Fiatal és csinos. Miért vállalja az önként magányt, amikor kereshet barátot, társaságot? — Nem, még nem! — kiált fel tiltakozva. Majd bocsánatkérőn hozzáfűzi: — Úgy érzem elárulnám Attilát, a szerelmünket. Értse meg, ő itt él bennem, velem... Talán majd egyszer. De kérem, erről ne beszéljünk többet. Tudom, a pszichológusom elmagyarázta, hogy el kell engednem őt, addig nem fogok meggyógyulni. Értem én, de még most képtelen vagyok rá. Margit — és ez is igen gyakori a depresszióban gyötrődő özvegyasszonyoknál — betegségek sokaságával küszködik. Balázs Attila felvételei a km vendége Zárt láncú biztonság Tóth Kornélia Helyet cserélt a szekrényében a terepszínű gyakorlóruha és a divatosan szabott öltöny. Valójában melyikben érzi jobban magát, a rendőri ezred egykori cselgán- csozója, a Bizalom Vagyonvédelmi Rt. elnök vezérigazgatója? Nehezen tudna rá határozott választ adni, mert a köznapi szóhasználatban kommandónak titulált rendőri ezred a lekötötte minden percét és energiáját, néhány éve azonban a biztonság szavatolásának üzleti útját- módját kereste és találta meg. A kálmánházi születésű fiatalember a nyíregyházi mezőgazdasági szakközép- iskolában érettségizett, majd a határőrséghez vonult be Nyírbátorba. Az a fajta ember, aki nem ijed meg a saját árnyékától, nem véletlenül került leszerelés után a rendőri ezredhez. Tagadhatatlan, hogy az akciófilmek, a látványos elfogások, a bűnözők kézre kerítése mindig is felcsigázta érdeklődését. Nem bírta volna elviselni, ha alulmarad a küzdelemben, ezért számos sportágat kipróbált: például cselgáncsozott, futott. Jó hasznát vette a küzdeni tudásának, amikor géppisztolyos, szökött katonát üldöztek és fogtak el a balatoni szőlőskertben. Ám ekkor egyik társuk véletlen áldozata lett a lövöldözésnek, ez a megrázó élmény elkísérte sokáig. Talán tudat alatt még nagyobb gondot fordított a biztonságra. Ez az érzés vezette, amikor a rendőri ezredben és a küzdősportokban szerzett ismereteit az üzleti világban akarta kamatoztatni. 1986-ban az Erzsébet Áruház rendészeti vezetője Pesten, majd Demján Sándor megbízta a Magyar Hitelbank Rt. biztonsági szol- g á 1 a t a egyik vezetői feladatával. Túróczi An- Túróczi Antal tál ezután megszervezte a Bizalom Vagyonvédelmi Kisszövetkezetet, amely 1994 júliusában részvénytársasággá alakult. Éz a cég az ország számos kereskedelmi bankjának a vagyonát őrzi. Az üzleti élet színesebb, a benne szereplők gyarapodnak, így nem véletlenül jelennek meg újabb igények. A biztonságos pénz- és érték-továbbítás fontosságát senki előtt nem kellett bizonygatni. Ezért szervezte meg a Bizalom Rt. a repülőgépes pénz- és értékszállítást az országban. Úgy látták, az üzleti világ, a bankélet egyre erőteljesebben sürgeti a biztonság szavato- Szücs Róbert felvétele lását. így a feladótól a címzettig „zárt láncú” a szolgáltatás. Golyóálló üvegű, páncélozott autó gördül a megrendelő által megjelölt helyre, s viszi el a szállítandó holmit a repülőgép vagy a helikopter fedélzetéig. Ott fegyveres őr biztosítása mellett helyezik el a légi járművön a küldeményt, majd a landolás után ismét páncélozott autó fuvarozza el a célállomásig. így a váratlan helyzeteket, az esetleges támadásokat elkerülhetik és biztonságosan jut el a készpénz, az ékszer, az értékjegy, vagy bármilyen jelentős anyagi érték a címzetthez. Mint azt Túróczi Antal megfogalmazta: a gyorsaság és a biztonság a legfontosabb. Az országban már 19 leszállópályát használnak. A rendőrséggel szorosan együttműködnek, hiszen ahol értékek vannak és esetleg bűnelkövetőkkel számolhatnak, az együttműködés a rendőrséggel múlhatatlanul fontos. A család már Pesten telepedett le, de hetente jönnek haza Kálmánházára az idős szülőket meglátogani. Túróczi Anta'lnak a fia már teljesen civil szakma, a számítástechnika iránt érdeklődik. Közelről látta az apja nem mindennapi munkájának az árnyait is. JL
