Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-29 / 256. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY A boldogságról Az Amerikai Kongresszus 1776. július 4-én fogadta el a Jefferson által fogalmazott Függetlenségi Nyilatkozatot. Azt a dokumentumot, mely hitet tesz az emberi jogok, mint a szabad társadalmi együttélés alapelve mellett. Július 4. azóta is az USA nemzeti ünnepe. „... Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, hogy az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartoznak a jog az élethez és a szabadsághoz, valamint a jog a boldogságra való törekvéshez. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az emberek kormányzatokat létesítettek, amelyeknek törvényes hatalma a kormányzottak beleegyezésén nyugszik. Ha bármikor, bármely kormányforma alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa vagy eltörölje, és új kormányzatot hozzon létre, amelyik olyan alapokon nyugszik és hatalmát oly módon szervezi meg, ahogy a legmegfelelőbbnek tűnik, hogy biztonságot és boldogságot teremtsen... Amennyiben a visszaélések és bitorlások hosszas sorozata, melyek mind ugyanazt a célt követik, leleplezi a szándékot, hogy a népet a korlátlan zsarnokság uralma alá gyűrje, akkor a népnek jogában áll, sőt kötelessége, hogy az ilyen uralmat lerázza és leendő biztonságára új biztosítékot teremtsen.” Eddig az idézet, melynek szövege mostanában oly gyakran jut eszembe, s melyről úgy tartom, tartalmát és gondolatát a világ összes országában, a világ összes emberének és kormányának érdemes lenne többször is elolvasnia. Elolvasnia, megismernie, s szinte szó szerint követnie a benne foglaltakat. Betűről betűre, kívülről kellene fújnia mindenekelőtt azoknak, akik bármilyen rendű és rangú hatalomra törekeszenek, akik arra tartják magukat méltónak, megfelelőnek és érdemesnek, hogy mások sorsán jobbítsanak, embertársaiknak segítsenek, a népeknek, tömegeknek utat mutassanak. Pártállástól függetlenül, bibliaként kellene ismerniük a Függetlenségi Nyilatkozat szellemét és szövegét kormányoknak és kormánytagoknak, minden rendű és rangú politikusnak. Nem ártana még kellő időben felolvasást tartani belőle ugyanakkor azoknak, akik épp ezekben a napokban, az önkormányzati választásokon — önszántukból vagy éppen felkérésre — jelöltként mások szószólójának jelentkeznek. S nem ártana, ha december 11. után sem felejtenék: nem csak nekik, másoknak is joga van a boldogsághoz... Kovács Éva AKTUÁLIS INTERJÚNK A GATE nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Kara — nappali tagozatos hallgatói létszámát és oktatói gárdájának nagyságát tekintve — nem tartozik a mamutintézmények közé. Háromszáznyolcvan diák, ötvennégy tanár. Vélhetjük: mindenki ismer mindenkit, a kapcsolattartás mechanizmusa viszonylag egyszerű, kiegyensúlyozott, ha úgy tetszik: emberi és családias a hangulat az „emgén”. Dr. Varga Lajos oktatási főigazgató-helyettes — e tisztében október 1-jén erősítették meg újabb három évre — mint a hallgatói önkormányzati ügyek egyik legautentikusabb ismerője együttműködési ars poeticáját egyszrerű szavakkal fogalmazza meg. — A hallgatóinkkal — a konfliktusokat megelőzendő — konzultációs és baráti kapcsolatokat kell kialakítani. Vallom: a krízishelyzetek elkerülhetők, minden vitás kérdésben lehet megegyezéses alternatívákat felsorakoztatni. És e téren nem okvetlenül a hivatalos formák a legcélravezetőbbek. □ Mikortól tevékenykedik a hallgatói önkormányzat (HŐK)? Milyen a „felállása”? Mire terjed ki a kompetenciája? — A HŐK egy éve alakult meg; azzal a céllal, hogy támogatja, segíti a főiskola oktatómunkáját — amiben és ahol csak tudja. A hat főt számláló testületben két-két hallgató képviseli a gépészeket, a gazdászokat és a repülősöket. Működési szabályzatuk készülőben, a Kari Tanács elé a közeljövőben kerül. □ A Kari Tanácsban — a főiskola legfontosabb fórumán — miként érvényesül a HŐK szava? — Csongrádi Zoltán harmadéves gépész, mint a HÓK választott elnöke hivatalból tagja a tanácsnak. A hallgatói jelenlét aránya: a testület összlétszámának egynegyede. ^ Az üléseken minden, az intézményünk munkája szempontjából meghatározó kérdés terítékre kerül. •• mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmrnmm Mivel a havonkénti kari üléseken minden, az intézményünk munkája szempontjából meghatározó kérdés terítékre kerül, érthető, hogy az oktatói-hallgatói viszonyt illetően milyen nagy szerepe van a rendszeres véleménycserének, az egyeztetéseknek, a kölcsönös beleszólásnak. Ez nem a jus murmurandi — a morgás jogának — intézményesítése. Sokkal több. □ Kérem, említsen néhányat a közösen megvitatott kérdések közül! — A tanulmányi rendet meghatározó vizsgaszabályzat kérdésköre tipikusan a megbeszélendő területek közé tartozik. A vizsgarend beosztása, a kollokviumok lebonyolításának mechanizmusa, a gyakorlati jegyek problematikája. Ezek mindegyikének a kialakítása igényli a hallgatói vélemények figyelembevételét. A HŐK felvetésére hosszabbítottuk meg pl. a vizsgaidőszakot négyről öt hétre. A diákjaink és az oktatók egyaránt a lehetséges utóvizsgák számának a korlátozását javasolják. A jelenlegi „parttalanság” e tekintetben a felsőoktatás presztízsét rontja. A javaslat lényege: egy hallgatónak három félévben tíz utóvizsgánál ne legyen többre alkalma. □ Milyen volt a fogadtatása, a visszhangja az oktatógárda hallgatói véleményezésének? — Ez nem vadonatúj kezdeményezés; korábban is volt véleménynyilvánítás. Most a HŐK közreműködésével tesztlapos módszerrel bonyolódott le. A folyamatban való Dr. Varga Lajos Balázs Attila felvétele részvételtől a diákok elzárkózhattak. Az oktatók munkáját értékelő, minősítő lapok zárt borítékban, a tanulmányi osztály közvetítésével jutnak el az illetékes tanszék- vezetőhöz. Etikai elvárás: személyiségi jogokat semmiképpen sem szabad sérteni a sokak által erősen vitatott hasznú teszteléssel. □ Szociális helyzet, ösztöndíj, juttatások, tandíj. Mind megannyi feszültségforrás, kritikus pont a hétköznapok korántsem gondtalan sodrásában. Hogyan tud „belépni” a küzdősáncba a HŐK? — A HŐK a legkülönbözőbb fórumokra delegálja a képviselőit: az oktatási, a jegyzet , a diákjóléti bizottságokba, a tudományos diákköri tanácsba. Maradjunk példaként a diákjólétinél (DJB)! Ez a HÖK- nek nem alárendelt, fontos ügyekben döntő szerv „gazdálkodik” az állami költségvetésből a főiskolásainknak juttatott pénzösszeggel. Kimunkálja az ösztöndíjodaítélés elveit, a juttatások „célba érésének” technikáját. A szociális segélyezésre elkülönített pénzalap életre hívása új for—„Lemegy” belőle az ezerhatszáz forintnyi kollégiumi díj (a tanulmányi eredményességet doppingolandó, a három egészes átlagot el nem érők ennél valamivel többet fizetnek). □ Tehát: itt is ezerrel emelkedett a koli- térítés összege? — Egy, a nyolcvanas években hozott rendelkezés szerint tavaly még hatszáz volt a fejenkénti térítés. Ahhoz, hogy a bentlakás feltételei legalább szinten maradjanak, illetve működőképes legyen a kollégium: emelni kellett. A kollégiumi bizottság az igazgató előterjesztése alapján vitte közgyűlésre a zsebbe vágó ügyet. Ellentmondás nélkül, a közgyűlés megszavazta a változtatást; gondolva: a helyiségek festése, berendezésének felújítása, a kulturális és egyéb programok pénzelése enélkül nem megy. □ De nem csak lakni, jóllakni is kell: testiekkel, szellemiekkel... Erre miből telik? Milyen a hallgatók szociális helyzete? — Az étkezést az ösztöndíjából mindenki maga gazdálkodj a ki; ugyanígy a taneszközeit, jegyzeteit, könyveit is az alapellátás összegéből fedezi. Persze, mondanom sem kell: így nézve már a 8-10 ezer forint sem sok, pedig ennyit csak a jobb előmenetelűek kapnak. Sok a szociálisan hátrányos helyzetű hallgatónk; a csonka családi hát- terűek száma sem csekély. A szülők egy része tartósan munkanélküli. A hazai forrásokra ilyenformán nem nagyon lehet számítani. □ Tandíj? Mit szóltak a majdnem bevezetéséhez a legérintettebbek? — A hallgatók? Most, hogy még nem megy élesben a dolog, nemigen foglalkoznak vele. A személyes véleményem a következő: valamilyen tandíj — előbb-utóbb — mégicsak fizetendő kell, hogy legyen, ha nem is holnaptól. Olyan világban élünk, melyben mindennek megvan az ára. Igaz, a nálunk sokkal gazdagabb országokban szokás így megközelíteni ezt a mifelénk mindmáig kényesnek tartott kérdést. Pedig, a megfelelő kompenzációs szisztéma kidolgozásával, nagyobb törés nélkül itt sem a szegény és tehetséges tanulók kirekesztőmacio. 77 Ellentmondás nélkül, megszavazta a közgyűlés a változtatást, a programok enélkül nem mennek. •• ..............................................................SS Erről a HŐK és a DJB írásban kötött megállapodást. Igen fontos lépés volt, mivel, ezáltal van lehetőségük a rászorultaknak eseti vagy rendszeres támogatáshoz jutni a mindenkit megillető havonkénti négyezer forinton felül. Ez utóbbi egyben az ösztöndíj minimuma, a maximum elérheti a tíz-tizenkétezer forintot. Cl Mielőtt bárki krőzusoknak vélné a főiskolásokat, tisztázzuk: mire futja az ösztöndíjból? 77 Ha a háttérben kölcsönös szándékok vannak, minden konfliktus ________kezelhető. déséhez vezetne a tandíj-kötelezettség. Hangsúlyozom: ezt a magánvéleményem; de tudom, a hallgatók jelentős hányada hasonlóképpen vélekedik. □ Apropó! Honnan származnak a naprakész információi? Ugyanilyen tájékozott a hallgatók ügyes-bajos dolgairól a többi oktató is? — Hogy a kapcsolatom valóban élő legyen a hallgatókkal, elsősorban az én érdekem. Másképp aligha tudnám ellátni a vezetői feladataimat. Az oktatók? Nos, az arisztokratikus távolságtartás a mi házunk táján nem jellemző. Gyakoriak az egyeztetések; a tanárok általában rugalmasan fogadják a főiskolások kéréseit. A szokványszinten túlmutató, értékes kapcsolatok sem ritkák hallgatók és oktatók között. De, hát, mint a beszélgetésünk kezdetén mondottam: minden konfliktus megelőzhető, kezelhető, ha a háttérben a megértésen, elfogadáson és jobbítani akaráson alapuló, kölcsönös szándékok húzódnak meg. Több, mint a morgás joga Az oktatói-hallgatói viszonyban nagy szerepe van a véleménycserének • ^ |
