Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-01 / 232. szám
12 tárlat // Őszi szemle Szabó Endre: Vermeer variáció II. N éhány éves szüneteltetés után, az idén ismét nagyszabású szemlén mutatkoztak be szűkebb pátriánk képzőművészei a nyíregyházi Városi Galériában. A festészet, a szobOrr Lajos: Ős kos legyőzése rászat, az iparművészet, a grafika és a fotó „ágazatának” művelői éves termésük legjavát tették közszemlére az Őszi Tárlat 1994 elnevezésű bemutatón. A harminchat kiállítószáznál több kompozícióját a tematikai és stílusbeli gazdagság, a megdolgozott matériák sokfélesége, a klasszikus hagyományokhoz kötődés és az újabb irányzatokhoz közelítés szándéka jellemzi. Gál Ludmilla: Labirintus Elek Emil reprodukciói Napkelet • A KM hét végi melléklete Mastroianni hetvenéves Negyven éve az ellenállhatatlan latin szerető, a sikeres csábító őstípusa Néhány éve még azt sem tudta elképzelni, hogy valaha is meghalhat. Marcello Mastroianni, aki több mint 40 éve az ellenállhatatlan latin szerető, a sikeres csábító őstípusa a mozikban, szerdán töltötte be 70. életévét. Időközben távozott az élők sorából Federico Fellini, Mastroianni szeretett barátja és alteregója, öt hónappal később követte őt özvegye, Giulietta Masina. — Róma üressé vált nélkülük — mondja Mastroianni — az „édes élet” idejének vége. Mastroianni gyászol, de azért nem adja teljesen búnak a fejét. „Az édes élet” volt az a film, amely 1960-ban meghozta a világsikert és az első Oscar-díjat számára — emlékeztet a DPA. Jóllehet a Róma közelében, egy asztalos fiaként született filmcsillag karrierje jóval előbb, még a negyvenes évek végén megkezdődött. A fiatal építészhallgatót Luchino Visconti fedezte fel egy egyetemi színpadon. Első nagyobb filmszerepe a Nyomorultak volt, majd következett Az öt város meséje, s kimagasló színpadi alakításai A vágy villamosában és Az ügynök halálában. Már 30 film állt a háta mögött, amikor Az édes élet meghozta számára a nemzetközi elismerést. A léha újságíró szerepében, Anita Ekberg oldalán megteremtette a kor európai férfijának modelljét: a felelősségtől Mastroianni a Házasság olasz módra című filmben (1964) Archív felvétel mentes, elegáns és hiú, egyúttal zavart és sérülékany, a hősiességtől távol álló férfi típusát. Még divatot is teremtett vele: fekete keretes szemüvege, angol Triumph sportkocsija, sőt órája is utánzókra talált. Mastroianni filmtörténetet írt olyan rendezők irányításával, mint Visconti, Vittorio De Sica és újra meg újra Fellini. Pályája állomásait olyan filmek jelzik, mint a 8 és fél, a Válás olasz módra, a Ginger és Fred. „Szívtipró hírnevének” mit sem ártott, hogy közben idős férfiszerepeket is eljátszott. Egyik legutolsó, a We don’t want to talk about it (Nem akarunk beszélni róla) című filmjében például hagyta, hogy koránál jóval idősebbre sminkeljék. De nemcsak a kamera előtt igyekezett hű maradni a szép asszonyok szeretőjének szerepéhez. Bár 1950 óta házasságban élt Flora Carabellával, ez nem volt akadálya számtalan kalandjának: partnerei között találjuk Catherine Deneuve-t, akitől lánya is született, Faye Dunaway-t, Jacqueline Bisset-et, Monica Vittit. És a kalandoknak még mindig nincs végük. — Ha szép lányt látok, megbolondulok — vallja be őszintén Mastroianni. — Ez mindig így lesz, százéves koromban is. A múlt halott, a jövő bizonytalan A hatvanéves Brigitte Bardot: az élet mindennapos munka, harc, küzdés BB gyűlöli az újságírókat. A sohasem titkolt ellenszenvet egy napra felfüggesztette, mint karácsonykor a lövészárokban szembenálló ellenfelek a harcot. Brigitte Bardot hatvanesztendős, ez volt az alkalom, hogy néhány kiválasztottnak engedélyezte a kérdezést, de csak írásban. íme, néhány részlet az ünnepi jegyzékváltásból; ő is írásban válaszolt. „Boldog születésnapot, Brigitte. A 60 esztendő valami kis fájdalmat, félelmet, vagy győzelmet jelent Önnek?” „Egyiket sem. Számomra a 60 az 59 logikus következménye.” „Milyen érzéssel nézi meg magát a régi filmjeiben?” „Számomra a múlt halott, a jövő bizonytalan. Csak a jelenben élek.” „Hogyan alakult az élete a gyermekkori álmaihoz képest?” „Az élet nem álom! Az élet mindennapos munka, harc, küzdés. Az élet az, amivé tesszük. Ami pedig az én életemet illeti, azt teljes egészében kitöltik az állatok. Életcélom az, hogy enyhítsem a szenvedésüket, könnyítsék a szomorú sorsukon megállítsam a pusztításukat, elviselhetővé tegyem a halálukat, amikor az már elkerülhetetlen. Elszánt küzdelmet jelent az én életem. De én akartam, hogy így legyen.” „Hogyan él?”A lehető legegyszerűbben. Vidéken, távol a zajtól, a világtól, az állataim körében. Szívesen látom a barátaimat, gitározok, vegetáriánus konyhát vezetek, flamencót táncolok, olvasok, keresztrejtvényt fejtek. Életerős, vidám ember vagyok. De az is igaz, hogy gyakran sírok, megosztom az állatokkal a fájdalmat.” „Madame, szokott imádkozni?” „Igen. Mindegy, hogy hol, amikor szükségét érzem.” „Nem is olyan régen férjhez ment, elmondaná, miért?” „Csak.” „Milyennek látta a testét, az arcát, a szépségét, és milyennek látja most?” „Sohasem tartottam magamat bájosnak. És ez most is érvényes.” „Ón szerint most ki a legszebb nő?” „Szerintem Claudia Schiffer.” „Mit gondol, idős korban is lehetnek szépek a nők?” „Ha a szépség belülről árad, az kívül is látszik, akkor is, ha ráncos arc takarja. Ha felszínes külsőségek jelentik, a világ semmilyen ráncfelvarrása nem segít.” „Egy férfi, nő, gyerek vagy kígyó közül kit választana?” „A férfit.” Brigitte Bardot-t 1952-óta filmezik Archív felvétel BÁN ZSUZSA: A mesélő mami története Állt az ablaknál botjára támaszkodva, összeszorított szájjal, és makacs hallgatása szinte lüktetett Margit dobhártyáján. Elkapta róla a pillantását, és kiment a konyhába, ahol férje a nemrégen leszedett konyhaasztalnál az újságot olvasta. — Na, beleegyezett? — kérdezte, amikor Margit nekiállt mosogatni. — Nézd meg, mit csinál! — lábadt könnybe az asszony szeme. — Már vagy félórája áll az ablak előtt és nem hajlandó megszólalni. Le kellene feküdnie, ehelyett azért is ott áll. Vasárnap volt, kora délután. A nyár olyan hűvös volt, hogy kimozdulni sem lehetett. Meg aztán hogyan? A nagybeteg mamával? Vagy nélküle, azzal, hogy aludjon már egy-két órát ebéd után? így ment ez már két hete, amióta hazahozták a szociális otthonból. Jánosnak eny- nyi szabadságába került ez az idő. Kénytelenek voltak tenni valamit, mert a mama az első napok után, amit az otthonban töltött, hirtelen rosszabbul lett. A vérnyomása felment, az ételt eltolta magától, a végén be is lázasodott. Egyre csak azt hajtogatta, vigyék haza, mert ő itt meghal. Hetvennégy éves volt, az agytrombózis után már nem tudta egyedül ellátni magát. Először kórházba került a kis vidéki családi házból, amelyet addig példásan rendben tartott. Ott kellett hagynia kis kertjét a gyümölcsfákkal, virágos bokrokkal, szeretett üvegházával. A bénulás, mely a jobb oldalát érte, feloldódott lassan, kicsit már beszélni is tudott, bár nehezen értették. Először persze hazahozták. A gyerekek örültek is neki, aztán lassan közömbösekké váltak. Ez már nem a régi mami volt, akinél kicsi koruk óta nyaralni szoktak, aki olyan finom szilvalekvárokat főzött nekik. Nem az a mami, aki olyan érdekes történeteket tudott mesélni régi emberekről, nyári viharokról, amikor a szénakazalban kerestek menedéket a mezőn rekedt gyerekek. Sikerült aztán helyet szerezni neki a szociális otthonban. Nem volt könnyű, sok ló- tás-futásukba került. Megmagyarázták neki, hogy dolgozniuk kell, a gyerekek iskolába járnak, és ő nem maradhat egész nap őrizetlenül a lakásban. Mami sírva fakadt. Rázta a fejét, hogy ő idegenek közé nem megy. Aztán mégis elérkezett a nap, amikor bevitték. Margit összeszorult szívvel kapkodott, reszketett a keze, amíg összecsomagolt. Taxival vitték be az otthonba. Megmutatták a szobát, ahová kerül, leültették az ágya szélére. Megkérdezték, nem akar-e lefeküdni? Olyan szerencsétlenül üldögélt ott a fekete ünneplő ruhájában, olyan védtelennek és elesettnek tűnt.
