Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-03 / 208. szám
Balázs Attila felvételei pótlási jegy árfolyama, bár még igen messze volt a névértékétől. A brókercégek is mind jobban ráálltak a kárpótlási jegyek felvásárlására, megkezdődtek a részvényjegyzések, a kisbefektetőknek is adtak egy minimális sanszot. Mindezek már nemcsak kínálati, hanem keresleti piacot is teremtettek, ami az árfolyam lassú emelkedését jelentette. Az eredeti kárpótoltak ekkorra már nem gondoltak semmilyen privatizációra, semmilyen új befektetésre, örültek, hogy ha jóval névérték alatt, de legalább készpénzért el tudják adni a jegyeiket. A kárpótlási jegy piacán pontosan ez a bizonytalanság hozta az irtózatosan nagy összegű manipulációkat, amikor is a hiszékeny embereknek fűt-fát és főleg névértéken történő halasztott fizetést ígértek cégek és magánemberek, amelyek nagy részénél ha a példánkban szereplő ultipartit kellene idézni, akkor a kárpótoltaknak pénz az ablakban. Ebben a helyzetben még tovább növelte a bizonytalanságot az, hogy a privatizációnál a készpénzfizetéseket részesítik előnyben még akkor is, ha erről viták, módosítások, újabb előterjesztések jelentek meg. A piac mindezt természetesen negatívan méltányolta, hiszen több egységnyit zuhant a kárpótlási jegy névértéke. A cégek többsége is lehúzta a rolót a kárpótlási jegyért vásárolni akarók előtt, ők is csak készpénzért árusítanak. Úgyhogy eddig ebben az egész kárpótlásban több a kár, mint a pótlás. Máthé Csaba MAGÁNVÉLEMÉNY Ultijegy Még egy ilyen krach a kárpót- lásijegy-piacon és akkor nem marad más hátra a kárpótoltaknak, minthogy leüljenek négyesben egy asztalhoz és elkezdjenek forintos alapon ultizni. Persze azért a partnereknek arra is kell vigyázni, nehogy valamelyikük degeszre nyerje magát, mert akkor mit fog kezdeni a kötegelt kárpótlási jeggyel? Tavaly nyártól és még az év elején valamennyire már bizakodóbbak voltak a kárpótoltak. Eleinte amikor kezükbe nyomták a kárpótlási jegyet, sokan azt sem tudták, mit csináljanak vele. A kárpótlási jegy egyéb felhasználásához meg igen szűk volt a kínálat, a privatizáció alig-alig indult be, emellett néhány bolt elfogadta a jegyet vásárláskor, de csak igen nyomott árfolyamon. Ahogy a privatizáció meglódult, az ÁVU az ügyfél- szolgálati irodáin keresztül elkezdte propagálni a magánosítási pályázatokat, mindjárt emelkedett a kárKeresztény értékeinkről AKTUÁLIS INTERJÚNK ponton vagyunk. Mindenekelőtt azt mondom, hogy igen pozitív dolog, hogy a nép szabadon fejthette ki az akaratát. Tehát az a demokrácia, amely most megvalósulóban van, szerintem egy nagyon pozitív tényező. A másik pozitív dolog, hogy ezek a környező kormányok, amelyek kissé megváltoztatták színezetüket, be akarnak lépni Nyugat-Európába, ami azért pozitív dolog, mert ez bizonyos értékek elfogadását is jelenti. Én szeretném aláhúzni, hogy ezek az értékek keresztény értékek is. Ilyen a demokrácia megszilárdulása, az emberi jogok védelme, bizonyos életformák tiszteletben tartása, de a szabadságjogok — mint a gondolkodás, a kultusz vagy az egyesülési szabadság — a nyugat-európai örökségnek a szerves részét képezik. Én biztos vagyok benne, hogy ezeket Európa többi részében is tiszteletben fogják tartani. □ Az elmúlt négy évben elkezdődött az egyházi vagyon visszaadása, de nem haladt olyan ütemben, mint ahogyan kellett volna. Most az új kormány szándéka szerint meg akarja szüntetni az egyházak állami támogatását. Életképesek lesznek-e az egyházak vagyon és a megvont támogatás nélkül? — Az egyházi javak visszaadása nem a rossz szándék miatt volt ilyen lassú, hanem hiányzott hozzá a pénzügyi háttér, a szükséges források. Az ilyesmihez nagyon sok pénzre van szükség. Ugyanez a helyzet folytatódik most is, tehát ha meg is lesz a jó szándék, de hiányoznak a források. Reméljük, hogy eztán meglesznek azok is. Ami pedig a kormány szándékát, az állam és az egyház szétválasztását illeti, az nagyon nehezen megvalósítható dolog, hiszen itt két közösség — az állam és az egyház — él együtt, amelynek ugyanazok az alattvalói, ugyanazok az állampolgárok a tagjai. Vannak olyan ügyek, amelyeket közös ügyeknek kell tekintenünk, amelyek közösen átjárják a két közösség életét. Ezeket nem lehet tisztán elválasztani egymástól úgy, hogy azok fehéren feketén megkülönböztethetők legyenek. □ Milyennek látta nuncius úr ezt a Nagy- boldogasszony-napi búcsút? — Ez egy nagyon bensőséges és átérzett ünnepség volt. Nagyon sok ember eljött erre a búcsúra, és sokan igen messziről zarándokoltak ide. Ez azt is jelenti, hogy ezek az emberek igen fontosnak tartják a bolAz egyházi javak visszaadása nem a rossz szándék miatt volt ilyen lassú. dogságos Szűz Mária jelenlétét életükben és a magyar államban is már rögtön a kezdetektől, Szent István óta, aki Szűz Máriát a magyarok védasszonyának választotta. Ez az ünnep, amely a legnagyobb Mária- ünnepe az egyháznak, Szűz Mária mennybevételének napja, közel is esik Szent István ünnepéhez, amely egyúttal nemzeti, állami ünnep is Magyarországon. A két ünnep nemcsak a naptárban, hanem az emberek szívében is közel áll egymáshoz, s mindkettőnek sok mondanivalója van a magyarok számára. A boldogságos Szűz Anya tiszteletének sajátos nyelvezete van, amely elvezet minket Jézus Krisztushoz és a keresztény élethez. Mária a magyarok nagyasz- szonyaként minden keresztényhez szól, s ugyanígy szól Szent István is, és erősíti a magyarokban mind a nemzeti, mind a vallásos érzelmeket. Ezt éreztem én ebből a búcsúból. Nagyboldogasszony napján a máriapócsi búcsú ünnepi liturgiáját Angelo Acherbi érsek, apostoli nuncius, II. János Pál pápa magyarországi képviselője végezte. Acherbi nuncius úrral sokszor találkoztunk Máriapócson. Részt vett II. János Pál pápa látogatásának előkészítő munkálataiban, itt volt 1991. augusztus 18-án, amikor a pápa végezte a nagybúcsút, 1992-ben a pápalátogatás évfordulóján ő szentelte fel a pápai szentmise emlékére létesített Pápa teret és az ott elhelyezett keresztet, s tavaly Achilles Silvestrini bíboros úr látogatásakor ő is részt vett azon az ünnepségen, amelyen a bazilika bronz kapuját felszentelték. Most Keresztes Szilárd megyéspüspök meghívására a máriapócsi búcsú főcelebránsa volt és a szentbeszédet is ő mondta. A szertartás után exkluzív interjút adott lapunknak a vatikáni diplomata. □ Nuncius úr magyarországi tartózkodásának kezdete óta évente eljön Máriapócsra, illetve Szabolcs- Szatmár-Bereg megyébe. Milyennek látja, milyennek ismerte meg a vidéket, az itt élő embereket? — Mindig szívesen jövök Máriapócsra. Most is örömmel fogadtam el Keresztes püspök úr meghívását, aki arra kért, hogy ezen a csodálatos ünnepen együtt imádkozzunk. Mári- apócs a legismertebb és leglátogatottabb magyar búcsújáró hely. A kegyhely — úgy tűnik nekem — nagyon vonzza az embereket. Az Istenszülő Mária, akit itt annyira tisztelnek, nagy vonzerő mindenkinek. És itt találkozunk a bizánci hagyománnyal, amelyben egészen különös jelentősége van a Mária-tiszteletnek. □ A szentatya magyarországi látogatásának évfordulóján minden évben ünnepség volt Máriapócson. Milyennek látja nuncius úr a pápalátogatás hatását a magyarországi hitéletben? — A pápa nagyszerű emléket vitt magával Magyarországról és már ez is komoly gyümölcse a látogatásnak- Azt is látjuk, hogy az országban folyamatosan nagy buzgósággal teljesítik azokat az útmutatásokat, amelyeket a pápa akkor adott. Hadd utaljak különösen a nagy esztergom-bu- dapesti egyházmegyei zsinatra, amelyet néhány hete fejeztek be. Ezt a zsinatot éppen a pápa rendelkezéseinek végrehajtá%% .................................... Folyamatosan nagy buzgósággal teljesítik azokat az útmutatásokat, amelyeket a pápa akkor adott. ^ saként tartották meg ebben a hatalmas egyházmegyében, és így a fővárosból indul ki az egyházi életnek az az átszervezése, újjáélesztése, amely reméljük hamarosan kiterjed a többi egyházmegyére is. Tudom, hogy a görög katolikus egyházban is nagy lendülettel folyik egyfajta újjáéledés, amely sokféle területre kiterjed. Nemcsak a máriapócsi kegyhelyre utalok, amely egészen új lendületet kapott a pápa itteni látogatása idejétől, hanem más kezdeményezésekre is. Ismerjük azokat az erőfeszítéseket, amelyek Keresztes püspök úr szívében vannak például a szemináriumíejlesztésre vonatkozóan, hiszen remélhetjük, hogy a nyíregyházi szeminárium rövidesen egyetemi fakultássá válhat, amely akadémiai fokozatokat adományozh t. □ Nuncius úr ' ik előkészítője volt a magyarországi e ízmegyei rendszer átszervezésének. egítélbető ilyen rövid idő alatt: milyen hatása érezhető a szervezeti változásnak az egyház belső életében és a hívek között. — Egy ilyen átszervezésnek elsősorban hosszú távon jelentkeznek a gyümölcsei, de rövid távon is érzékelhető kedvező hatása. Már idéztem az esztergom-bu- dapesti egyházmegyei zsinatot, amely épAngelo Acherbi pen a területi átszervezés jegyében született. Erre a fővárosnak minden részéből érkeztek papok és világi hívek, akik korábban három egyházmegyéhez tartoztak. A zsinatnak néhány ülésén magam is részt vettem. Ezen a zsinaton megfogalmazódott az a vágy — és ennek végrehajtását kérték az esztergomi bíboros érsektől —, hogy az egyházi életet új működési formákkal kell elevenebbé tenni. De gondolhatunk az itt lévő szomszédos egyházmegyékre. Az egyik a görög katolikus egyházmegye, amely az ország egész területére kiterjed, s amelynek székhelye Nyíregyházán van. A másik a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye a nyíregyházi társkatedrálissal, amely területét tekintve lényegesen kisebb. Ennek az egyházmegyének az alapításával az volt a cél, hogy a püspök közelebb kerüljön a néphez és a papokhoz, mert ez nagyon fontos. Különösen fontos, hogy közel legyen a papokhoz, mert így tudja lelkesíteni őket. Ez volt a cél a kaposvári egyházmegye alapításával is. Nyilván időre van szükség, amíg ezek az intézmények teljesen kialakulnak, és elrendeződnek a dolgok. A debreceni püspök szerencsés volt. Úgy tudom ő már megszerezte az ottani házát, ez egy igen nagy gyümölcse ennek az átalakításnak. A kaposvári püspöknek ez még nem sikerült, de reméljük rövidesen ő is a saját székhelyén fog lakni. ^ Az volt a cél, hogy a püspök közelebb kerüljön a néphez és a papokhoz, mert ez nagyon fontos, □ Kelet-Európábán jelentős társadalmi változások zajlanak. Miként érintik ezek az egyházat? — Nagyon nehéz nekem erről ítéletet alkotnom, főleg így, hogy itt vagyok Magyarországon, ahol még épp csak elkezdte működését az új(kormány. Várakozó állásBalogh József v ■ * ' ‘ 1 *' BBS
