Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-24 / 226. szám

MAGÁNVÉLEMÉNY A harmadik Megosztani a termelés kockázatát Az Agrárrendtartási Hivatal elnöke nyilatkozik a Kelet-Magyarországnak Mozgásban az üzlet, hallhattuk, olvashattuk a szlogent. A gon­dolat szellemes, találó, hiszen a sikeresség való­ban nem lehet meg dinamizmus nélkül. Ez az új­fajta magatartás felelhet meg csak az élet kicsi és nagy kihívásainak. Gyors és határozott döntésekre van szükség. Olyanokra, amelyek mögött ismeretek, felkészült­ség, intelligencia húzódik. Mindez akkor jutott eszembe, ami­kor a nyíregyházi sétálóutcában egy félig elegáns, félig szakadt öltözetű fi­atalember jött velem szemben. A ke­zében egy Westel-valamennyi, és ko­moly üzleti tárgyalást folytatott. S az­nap még vagy kétszer találkoztam ha­sonlóval. A kanyarodó gépkocsit egy kézzel kormányozta a vezetője, mert éppen telefonált. Fontos üzleti ügy. Mozgásban az üzlet. A napilapok meg arról cikkeznek, hogy a gazdaság teljesítőképessége bizony nagyon gyengécske. Privatizáció ide meg oda, az elmozdulás szinte észrevehetetlen. Pedig kívülről úgy látszik, hogy min­den a legnagyobb rendben. Luxusau­tók és villák. Hatalmas vagyonok. Nehogy azt higgye bárki, hogy irigy­lem a Mercedeseket, a BMW-két. Legfeljebb egészségesen. A teljesít­ménnyel megszerzett vagyongyara­podásnak normális ember nem lehet az ellensége. Mostanában mindenki jól megta­nult egy szót: korrupció. Már-már fe­ledésbe merült, legfeljebb a legfelső szinteken űzték, amíg lehetett. Ma vi­szont áthálózza az emberi kapcsolato­kat. Már zsarolni is lehet. Mégpedig nyilvánosan. „Ha én egyszer kinyi­tom a számat — idézte szegény jó Sa­lamon Bélát egy egyik önkormányzati képviselő —, ha én egyszer elkezdek beszélni. ” Lett is erre csend. Vitatkoznak a maffiózók. S közben persze előkerül a stukker is. A tét az ország felosztása. Kié legyen a ma­gyar piac: az ukrán, a csecsen, az orosz maffiáéi Mi meg csak né­zünk. Azt látjuk a moziban meg az HBO-n, hogy két lehetőségünk van: a szegénységet választjuk, s akkor senkinek se kerülünk az útjába, vagy magányos hősként nekifeszülünk az ármánynak, és megtanulunk a pisz­tollyal bánni. Furcsa módon a harmadikat senki se kínálja. Azt, hogy lassú, de biztos lépésekben lehet előrejutni, gyara­podni a vagyonban, a sikerben. Néha meg is bukni. De fel lehet tápászkod- ni, és újra elkezdeni. Félelem, erőszak nélkül. Munkával. Ez a lehetőség nyújtaná az igazi mozgást az üzleti életben, a gazdaságban s a minden­napokban is. Nagy István Attila AKTUÁLIS INTERJÚNK Galambos Béla A hazai agrárpiac és annak révén a ter­melés kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá tétele érdekében életre hívott agrárrend­tartás tavaly március elsején lépett életbe. A Földművelésügyi Minisztériumban ezt követően hozták létre az Agrárrentartási Hivatalt, amelynek élén idén augusztustól új elnök áll dr. Tarján Balázs személyében. Vele beszélgettünk az időszerű kérdések- ről. □ Ön az agrárrendartás és a hivatalának megreformálását tartja szükségesnek. Mi­lyen változtatásokra gon­dol? — Az elmúlt másfél év számos tapasztalat megszer­zését tette lehetővé. Gondol­junk csak a húsembargó­ra, majd a következménye­ként túlsúlyos sertésál­lomány gondjaira, de említ­hetjük az almatámogatás körüli viharokat, az aszály hatását, amelyeket nyilván­valóan tetézett a kárpótlás­sal összefüggő tulajdonosi bizonytalanság és a fizető- képesség már folyamatos­nak nevezhető hiánya. A szükséges intézkedések fel­színre hozták a törvény pon­tatlanságait, szabályozási visszásságait. Csak néhány ezek közül: túlzottan hosszú az az idő, amely egy eldön­tött piaci beavatkozás után a folyamat lezárásáig — ide­értve a pénzügyi akció végét is — telik el; át kell gondol­ni, hogy a GATT-megái- lapodás érvénybe lépése után mely eszközök használhatók fel, hiszen pl. az engedélyezés, vagy a lefölözés már kiesik az eszköztárból; feltétlenül szükséges, hogy a jelenleginél pénzkímélőbb megoldások is bevethetők legyenek, mint a közraktározás és az alapvetően nem állami pénzekkel történő beavatkozások ösztönző támo­gatása. Az Agárrendtartási Hivatalban a szakmai színvonal további emelése mel­lett erősíteni kell a pénzügyi és a jogi mun­ka tartalmát, minőségét. Úgy gondolom, elkerülhetetlen a hivatal jogállásának közép- és hosszú távon történő meghatá­rozása, amelynek lényege az önállóság fokozatos, az igényekhez igazodó növelése. ^ Túlszámlázások révén az exportőrök egy része meg nem engedett mértékű _______bevételhez jut. yy □ Az exporttámogatási rendszeren mi­lyen átalakításokat terveznek? — Az exporttámogatás az agrárrend­tartás egyik legfontosabb eleme, a pénzü­gyi források közül pedig a legnagyobb összeget képviseli. Éppen ezért a rendszer működésének hibái fokozottan fejtik ki kedvezőtlen hatásukat. Sajnos ma már egyre inkább azt mutatják az adatok, hogy az exportőrök egy része — visszaélve a jelenlegi, árbevételhez kapcsolódó „kul­csos” támogatási rendszerrel, ún. túlszámlá­zások és a hozzá kapcsolódó háttérszámlá­zások révén — meg nem engedett mértékű és összegű bevételhez jut. Ehhez szorosan társul az exporttámogatás önbevalláson alapuló lehívási módszere, amelynek rende­zése év végén, az egyéb adótartozások összevezetésével történhet. Ezért a támoga­tási rendszert a fix összegű, termékben mért mennyiségi kiszállításra épülő megol­dás felé kívánjuk elmozdítani. O Mi volt a múlt évi almaexport-támo- gatás hibája, ami miatt Ön szerint sem érte el a célját? Idén számíthat-e támogatásra az almaágazat? — Az elmúlt esztendőben a normatív tá­mogatáson felül mintegy 1,7 milliárd forint többlettámogatás és a beavatkozásra félre­tett tartalék összeg lehívása történt meg az alma és almából készült termékek esetében. Összességében 3 milliárd forint fölöttire rúg az almát érintő támogatás. Sajnos az Tarján Balázs, az FM Agrárrendtartási Hivatal elnöke alkalmazott módszer — elsősorban a fel- vásárlási árkiegészítés — nem egyértelműen vezetett a termelők megsegítéséhez. Külön­böző okok miatt a támogatás egy része má­sutt csapódott le. Azt sem lehet elhallgat­ni, hogy a külföldi importőrök is „beszá­mították” árajánlatukba az állam által nyújtott többlettámogatást. Az idén — a jelenlegi információk birtokában — a Hi­vatal véleménye szerint nincs a piaci moz­gásokból származó piaci zavar. Miután az agrárrendtartás rendelkezésére álló esz­közök ezek megoldását szolgálják, nem lá­tunk okot a beavatkozásra. Természetesen nem vitatjuk, hogy az almatermelő régiók, elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg megye esetében visszatérő, szociális, térségi prob­lémáról van szó. Úgy vélem, hogy ma már elérkezett az ideje az almaágazatot átfogó javaslat el­készítésének. Ennek keretében kell az em­lített, nem rendtartással összefüggő kér­désekre megoldást találni. □ Milyen szerep hárul a piacszabályozás olajozottabbá tételében a terméktaná­csokra? ^7 Bizalommal tekintünk a terméktanácsokra, amelyek érdekegyeztetést tesznek lehetővé. — A Hivatal részéről továbbra is biza­lommal tekintünk a terméktanácsok mű­ködésére. Nagyon fontos szerepük, hogy természetes terepet adnak az egyes termék­pályák szereplőinek, tehát a termelők, fel­dolgozók, kereskedők és fogyasztók érde­keinek egyeztetésére, konszenzus kialakí­tását teszik lehetővé. így — a rendtartási törvény értelmében — megfelelő partnerei lehetnek a miniszternek a szabályozásban. Különösen aláhúzza ennek jelentőségét, hogy ma még szétszabdalt, nem kialakult tulajdonosi szerkezetű, bizonytalanságok­kal, gyakran jogsérelmekkel teli piaci fo­lyamatok között kell ezt az egyeztető tevé­kenységet elvégezni. □ A gabona jövő évre meghirdetett garantált árát (tonnánként 8800 forint) az érdekképviseletek keveslik. Elfogadható- e az az érv, hogy a minőségi búza (B1) ter­melése magasabb költségekkel is jár? — A földművelésügyi miniszter az étke­zési búza garantált árát hirdette meg 8800 forint értékben. Az érdek- képviseletek ezt bíráló véle­ménye — megítélésem sze­rint — a garantált árról val­lott eltérő értelmezésen ala­pul. Ez külön kifejtést igé­nyelne, itt annyit tartok szükségesnek elmondani, hogy a kormányzat vélemé­nye szerint a garantált ár nem tartalmazhat jövedel­met, hanem piaci zavar ese­tén (és csak akkor!) az értékesítési biztonságot adja a termelő számára. Máskép­pen kifejezve: az állam meg­osztja a termelés kockázatát a termelővel, amennyiben az normál piaci áron nem tud­ja áruját értékesíteni. Ilyen megközelítésben igen tisztes­séges arányban lép be az ál­lam, zavar létrejöttekor. A megállapított ár a minőségi­leg magasabb követelménye­ket kielégítő étkezési búzá­hoz igazodik. □ A rozs, aminek jelentős részét Szabolcsban termelik, miért nem vonható be a garantált áras kenyérgabona körbe? — Jelenleg a már hivatkozott agrár- rendtartási törvény rendelkezik a garantált áras termékek köréről. Ennek megváltoz­tatása a parlament hatáskörébe tartozik. Úgy vélem, a garantált áron kívül más rendtartási eszközök is segíthetik a ter­melők — előbb említett — értékesítési biz­tonságát. A szerző felvétele 77 Feltétlenül egyeztetni kell a termelői igényeket a feldolgozóipar és a lakosság lehetőségeivel. □ Várható-e a szabolcsi termelőket végső soron sújtó burgonya-, illetve almaimport- engedélyezés? — A mezőgazdasági alapanyagok im­portjának megítélése csak minden érintett érdekének együttes mérlegelésével lehet­séges. A hazánkban megtermelt, illetve megtermelhető mezőgazdasági termékek esetében az importhiány, választékbővítés, esetleg irreálisan magas ár letörése miatt következhet be. Feltétlenül egyeztetni kell a termelői igényeket a feldolgozóipar és a lakosság lehetőségeivel, hiszen végső soron a túlzott védelem — és ez érvényes a feldolgozókra is — nem kívánatos elké­nyelmesedéshez, monopolhelyzethez, a fo­gyasztás (feldolgozás) mennyiségének visz- szaeséséhez, ezáltal piacvesztéshez vezethet. Ez pedig nyilvánvalóan visszaüt a ter­melésre. Ezért az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal és a termelői érdekkép­viseletekkel, valamint a termékpályát kép­viselő terméktanácsokkal közösen döntünk ilyen kérdésekben. /'K : .......^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ / ^ ^ ^ ^ ^ ^

Next

/
Thumbnails
Contents