Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-13 / 190. szám

Verseny magyar sikerrel Károly Róbert veretett először aranydukátot 1325 körül TÁRLAT Művésztelepi alkotások Orbán Endre: Udvar II. (kréta) A hejcei Nemzetközi Mű­vésztelep az idén immár negyedik alkalommal fo­gadta július második fe­lében a határainkon innen és túl élő, munkálkodó képzőművészeket. A többségükben hivatásos alkotók, va­lamint néhány amatőr harmincfős csapatában heten képviselték az er­délyi festészetet, grafikát, szobrásza- tot, de érkeztek táborozok Ukrajná­ból, Szibériából csakúgy, mint Sop­ronból, Tiszaújvárosból, Miskolcról és megyénk több településéről. A két­hetes együttlét idején született mű­vekből a község polgármesteri hiva­talában munkakiállítást rendeztek, ahol az érdeklődők megtekinthették a különböző technikákkal készült, változatos tematikájú és hangulatú alkotásokat. A tárlat anyagát — melyből ízelítőül kínálunk olvasó­inknak néhányat—a jövőben bemu­tatják Nyíregyházán és Kisvárdán. Ivan Rotsyv: Meseillusztráció Muhi Sándor: Rács II. (tollrajz) Harasztosi Pál reprodukciói Juhász Ferenc A közelmúltban Amerikában rendezett pénz-szépségversenyen a nemzetközi zsűri által válogatott emlékérmék között a mieink figyelemreméltó sikerrel szerepeltek. A hat kategóriában kiosztott első díjak közül ket­tőt a magyarok hoztak el. Az egyiket egy 1988-ban, Szent István halálának 950. év­fordulójára az MNB által kiadott érmé­vel. A nagydíjat pedig egy olyan albán pénz kapta, aminek magyar volt a tervezője, s a mai pénzverdénkben készült. □ Mindig ilyen szépek és sikeresek voltak a magyar pénzek ? — kérdeztük Ge- dai Istvánt, a neves numizmatikust, a Nem­zeti Múzeum főigazga­tóját. — A pénz valójá­ban kisplasztikái al­kotás, s mint ilyen, mindenkor a maga stílusának megfele­lően viselkedik. Az első magyar pén­zünk, Szent István korából, egy Karo- ling templomot ábrá­zolt. Ez egy általános európai ábrázolásnak a magyarított változata sokak véleménye szerint ebben a körben a legmű- vészibb alkotás. □ Lehet-e tudni, hogy hol készítették el ezt az érmét? — Az Árpád-ház korában, a 13. század közepéig Esztergomban volt a pénzverde, de nem kizárt, hogy az el­ső magyar pénzt Székesfehérváron verték, s a műhely csak ezt követően költözött át Esztergomba. □ Beszélhetünk ennek a pénznek a kon­vertibilitásáról ? — Ehhez a korabeli európai pénzrend­szerben kell gondolkodnunk. Természete­sen a különböző kibocsátók nem azonos minőségű érmeket adtak ki, a minőség a magyar pénzeknél is hullámzott. All. században egészen Kálmán királyig, Eu­rópa legjobb pénzének számított a mienk. Jellemző például, hogy a vikingek, akiknek akkor nem volt saját pénzverésük, ezért egyes német kibocsátókét és az angolokét használták, de a magyarokét is. Ezt skan­dináv éremleletek is tanúsítják. Persze nem kell túlzásba esnünk, a korabeli kereske­delmi kapcsolatokból eredően túlsúlyban voltak a német érmék. Például több ezer éremlelet közül százegynéhány körüli az a lelet, amiben magyar pénz is előfordult, (Részlet az önéletírásból) Hétfőn kazalba raktuk az összes gyepszénát, vacsora után, estefele megkalapáltam a kaszámat, naplemente után körúlkerültem a búzatáblát, és ott, ahol a legérettebbnek találtam, hozzáfogtunk Bandival a kötél- csináláshoz. Bandit még tanítgatni kellett, mert még nem tudta, hogyan kell összeilleszteni a kötélnekvaló két végét, de hamarosan beletanult. Egy jó óra múlva be­mentünk lefeküdni. Másnap 28-án, kedden hajnalban, még napkelte előtt teleöntöttem egy kétdecis la­posüveget aratási pálinkával. Dobogó szív­vel mentem az istállóba, arra gondoltam, hogy hátha Bandi megijedt a ráváró ma­rokveréstől, és hazaszökött. De nem — első szavamra felkelt, szénát dobott a lo­vak jászolába, én lehánytam a ganét aló­luk, aztán tokmány a pantalló- és gatya- korcba, kasza a kézbe, laposüveg a zsebbe, és irány oda, ahol este abbahagytuk a kö- télcsinálást. Ott az este elkészített és kévébe kötött kötélcsomó mellé állítottam a la­posüveget, kaszát, tokmányt mellé, és ne­és ha több ezer példányból állt egy érem­lelet, abban csak néhány magyar pénzt találtak. □ Meddig voltak forgalomban a közép­kori magyar pénzek? — A középkornak volt egy jellegzetes adóformája: évente új pénzt bocsátottak ki, ennek következtében elveszítette névér­Mátyás király aranypénze tékét a „régi”. Magyarországon ez I. And­rás korában következett be. I. Andrástól II. Béláig csak kétévenként verettek új pénzt. Ugyanakkor Szent István pénzei nemcsak uralkodása idején, hanem később is használatban voltak, sírleletekben talál­tak már egymás mellett Péter, és Aba Sá­muel, valamint Szent István kori pénzeket is. □ Mikor született meg az első magyar aranypénz? — Magyarországon aranydukátot elő­ször Károly Róbert veretett 1325 körül. Igen különleges alkalmakkor előfordult, hogy bizánci mintára nálunk is vertek ko­rábban aranypénzt. Van egy érménk, amit vagy maga Szent István, esetleg Szent Lász­ló veretett István szentté avatásának emlé­kiláttunk a kötélcsinálásnak.Tövestül nyú't- tük a kötélnekvalót, így hosszabb lett a kötél, no meg jobb is volt vele a kévéket bekötni. Jobban rácsavarodott a töves kö­télvég, mintha lekaszáltból készült volna. Amikor ki volt az öt kéve kötél, ötösbe raktam, és még csináltam további 4-5 kévére valót. Általában 18-22 keresztet arattunk egy nap alatt, de jó volt, ha megelőztük magunkat kötelekkel, mert ha egész éjjel fújt a szél, a következő reggel nem lehetett csinálni, mert nem volt har­mat, és a szárazon készült kötél kötéskor tekerés közben elszakadt. Szerencsések voltunk, ha volt az előző napról kimaradt kötelünk. Frústök után kaszásnál kasza, marok­verőnél kuka és egy kanta ivóvíz, így men­tünk az érett gabonatáblához. Parasztembernek az a legmagasztosabb, — fölemelőbb érzése, amikor — mielőtt az első kaszasuhintást megteszi — végigtekint a szép, viaszsárga kalásztengeren, és jóleső, szívet melegítő érzéssel állapítja meg: ezt én teremtettem! Ősszel elszórtam a magot, kére. Ebből összesen három példány ma­radt fent. □ Említette, hogy a magyar pénzeknek külföldön is tekintélye volt. Használhatták itthon ezeket a pénzeket idegen uralom alatt is? — Ennek vizsgálatára leginkább a török kor alkalmas. Egyértelműen akkor is ma­gyar pénzeket használtak, ritkábban a törökökét. Különösen a jó minőségű ara­nyat és a tallért, az úgynevezett értékpén­zeket. Egyszer Bagdadban, találtam olyan magyar és Magyarország környékéről származó pénzeket, amelyek egy leletet képeztek. Ez ugyanolyan összetételű volt, mint egy kora­beli magyar éremlelet. Ez is azt bizonyítja, hogy a török ka­tonák is azokat a pénzeket használták, amelyeket a ma­gyarok. Feltehető, hogy a török katonát áthelyezték az iraki határra, s vitte magával a Magyarorszá­gon összeszedett vagyo­nát. Az sem elhanyagol­ható szempont, hogy ak­koriban Magyarország­nak meglehetősen gaz­dag ezüst és aranybá­nyái, aranyat tartalmazó folyói voltak. □ Vajon a középkorban is volt már pénzhamisítás? — Természetesen, a pénz- hamisítás egyidős a pénverés- sel. □ Mennyire volt jellemző, hogy egy adott korban vert pénzt a király képmása díszített? — Többé-kevésbé jellemző volt. Ugyanis mitől pénz a pénz? Attól, hogy valaki garantálja az értékét, hogy az előírt súlyban és finomságban készült. A legkézenfekvőbb volt az, hogy aki ezt ga­rantálta, annak a képmását megjelenítették az érmén, és körben ráírták, hogy ki az il­lető. Napjainkban is előírás, hogy a pén­zen rajta legyen: Magyar Köztársaság. A címer is a kibocsátó hatóság jelképe, de ezt nem mindenütt teszik rá a pénzre. □ A Nemzeti Múzeumnak teljes a pénz­gyűjteménye? — Mondhatjuk, hogy a magyar pénzek­ből a legteljesebb, de azt nem állíthatjuk, hogy egy gyűjtemény teljes. Hiszen bizo­nyos hiányok mutatkozhatnak, másrészt soha nem lehet tudni, hogy mikor kerül elő addig'ismeretlen lelet. Például az említett első magyar pénzről csak 1968-ban vált ismertté, hogy ez a típus magyar pénz. Éppígy az első arany pénzt is amulettként tartottuk számon sokáig, csak néhány éve vált bizonyítottá, hogy ez egy 11. századi magyar fizetőeszköz. kikelt, betakarta a hó, majd jött a kikelet, nőni kezdett, szárba szökkent, millió ka­lászt hozott, viaszsárgán érett, és most itt van előttem, várja, hogy learassam. Be­takarítsam, elcsépeljem. Ugyanezt éreztem én is akkor és azután következő aratásokkor, mikor először fen­tem meg a kaszámat, és fenés közben tak­tusra rigmusoltam: „Kaszám éles, kenye­rem bélés, én vagyok a Vásárhelyi pusztán egy éhes béres.” Mire Bandi megszólalt: — Aaz-a, ha maga béres, akkor én mi vagyok, Imre bátyám? — Te, .te csak egy marokverő vagy, aki szidja az acattüskét, mikor megszúrja a ké­zit. Vegyél magadhoz nyolc kötelet, mert olyan hosszú előtt kalászok, hogy nyolc kéve lesz benne. Még egyszer végigtekintettem a még csonkítatlan búzatábla fölött és „Uram Jé­zus, segíts meg” sóhajtással megtettem az első kaszavágást. Mivel Makó József bátyámnak felese voltam, tudtam, hogy a magam erejéből, egy kaszával nem győzök mindkét helyen CSIZMADIA IMRE: Délelőttől alkonyaiig

Next

/
Thumbnails
Contents