Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-10 / 187. szám

HAZAI HOL­1994. augusztus 10., szerda Anonim tüskecsokor Kállai János-w- t gy tűnik: ezekben a i / kizsigerelő, fejlán- v_y goltató, drasztiku­san hevült napokban sem lankad a levelezőkedve az embereknek. Ha nem is gar- amadával, azért csak csur- ran-csöppen egy-két iro­mány — névvel vagy névte­lenül (ez utóbbi megoldás jóval gyakoribb). Mit hoz a posta, mi van a kópertában ? A bontogatás és böngészés izgalmát a sivatagi hőség sem lankasztja. Kisebb-na- gyobb, mondhatnám föld­hözragadt ügyek taglalásá­val próbálnak az „infor­mátorok!' állásfoglalásra, színvallásra késztetni ben­nünket, a „médiákok" ilyen­olyan formátumú és vehe- menciájú képviselőit, pon­tosabban: munkásait. Szemelgessünk ízelítőül a kevés újdonságot kínáló problématárból! Zajosak a lakótelepi éjszakák, szeme­tesek a városi parkok, ran­dalíroznak a fiatalok, lefa­gy izzák a buszon egymást a honpolgárok, becsapnak húsz forinttal az ABC-ben, az újságárusnak soha sincs aprópénze visszaadni, lan­gyos a sör, eldobálják a pa­rázsló csikket,.. Soroljam még? Rezignálton mondom: ezerszer megírtuk már a je­lenségeket, s ment-e a világ elébb? De félre az apátiával! Mert azért vannak „tartal­masabb” üzenetek is időn­ként a borítékban. A napok­ban került a kezembe egy rám is címzett lista. Gondo­lom, összeállítója írásaim sztenderd témáitól — ok­tatás, nevelés, iskola — ins­pirálva tisztelt meg a bizal­mával. Olyan dolgokról tudósít, melyek kimerítik a vádas­kodás fogalmát, s nem is akármilyen bűnelköveté­sekre céloz a „súgó". Te­szem azt: pl. okirathamisí­tás, vizsgáztatási szabályta­lanság, vezetői önkényeske­dés. A bibi az egészben persze ott van, hogy minden mon­datba be-becsúszik egy-két olyan apróság, amitől hi­teltelenné, kicsinyes szemé­lyeskedéssé silányul az egyébként talán figyelemre, megvizsgálásra méltó in­formációtömeg. Papírko­sárba vele? —fontolgatom. Mégsem teszem. Várok egy kicsit, hátha sikerül egyszer személyesen találkoznom az engem ismerővel. Akkor majd beszélgethetünk: ne­vesítve mindazt, amit kell. Mert a „játék" így tisztes­séges. Mindenféle Kempingtábor... ...építését kezdte el három vállalkozó Tiszabecsen a dióligetben, közel a Tisza partjához. Már az idei fő­szezonban is hasznát vehe­tik a tábornak a falusi turiz­mus kedvelői, de az igazi beüzemelésre jövőre kerül sor. (KM) Kanadában... ...tanulmányúton. A Mun­kaügyi Minisztérium szer­vezésében Gönczi András, a megyei munkaügyi köz­pont osztályvezetője, Marik Sándomé, a megyei mun­kaügyi tanács képviselője és Várkonyi István, a nyír­egyházi átképző központ igazgatója a közelmúltban Kanadában és az amerikai Atlantában tanulmányozta a mobil átképző rendszert. Egy világbanki program keretében megyénkben is (első sorban a szatmári ré­szen) be fogják vezetni a mobil átképzési rendszert. Fogyasztók... ...védelme. A Fogyasztóvé­delmi Főfelügyelőség me­gyei szervezete augusztus 11-én csütörtökön 8-tól 12 óráig Kisvárdán a polgár- mesteri hivatalban foga­dóórát tart. A felügyelőség képviselője kereskedelmi, vendéglátói és szolgáltatá­sokkal kapcsolatos témák­ban fogadja az érdeklődő­ket, s konkrét tanácsot, vagy segítséget is ad nekik. (KM) Pszichológiai... ...tanácsadás lesz augusz­tus 10-én délután fél öttől Nyíregyházán a Váci Mi­hály Művelődési Központ­ban. (KM) Véradást... ...szerveznek a Vöröske­reszt közreműködésével augusztus 10-én szerdán Baktalórántházán, Nagy- szekeresen és Zsarolyán- ban. (KM) Rendezvények Mozi KRÚDY MOZI: Menekü­lés Absolonból. Előadások kezdete: 16,18,20 óra. BÉKE MOZI: Vipera. (Csak 18 éven felülieknek!) Előadások kezdete: 16, 18, 20 óra. MONTÁZS ART MOZI augusztus hónapban szüne­tel! KABALÁS AUTÓS MO­ZI: Lángoló jég. Előadás kezdete: 21 óra. Kiállítások A kender termesztésétől a népi textíliákig címmel a szövés-fonás világából tár­gyakat, eszközöket bemuta­tó kiállítás nyílt a sóstói múzeumfaluban. A nyíregyházi Jósa And­rás Múzeumban Drozsnyik István képzőművész Szék­letetek című kiállítása lát­ható szeptember 30-ig. Antall István és Csut­kái Csaba portrékiállítása a Nyíregyházi Városi Galéri­ában. Az 1994-es Sóstói Nem­zetközi Éremművészeti és Kisplasztikái Alkotótelep anyagából összeállított ki­állítást augusztus 30-áig te­kinthetik meg a tárlatláto­gatók a Nyíregyházi Városi Galériában. A mátészalkai Szatmári Múzeumban Rodolfó em­lékkiállítás és Kelemen Ti­bor képei várják a látogató­kat. Vendégünk Frankfurt első embere Magyarország a megfelelő úton halad, az út azonban hosszúnak ígérkezik Helmut Reischmann a nyári egyetem egyik kurzusán Harasztosi Pál felvétele Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Ősz hajú, szemüveges, tekin­télyes külsejű úr Helmut Reischmann, aki a napok­ban befejeződött Nyíregyhá­zi Nyári Egyetem egyik hallgatója volt. Az 55 éves német-francia nyelvtanár, katolikus hittanta­nár, aki egyben a frankfurti parlament elnöke, a „Frankfurt városának első polgára” tiszte­letbeli cím birtokosa, immár ötödször van Magyarországon — mint mondja —, ebből két­szer hivatalos küldöttség tag­jaként járt nálunk, a másik három útját már magánem­berként tette meg. Szavai sze­rint több dolog is vonzza Ma­gyarországra, ezek egyike az egyetem változatos és szín­vonalas programja. Örök titok — Mi az, ami miatt vissza­járok az Önök országába? — ismétli a kérdést, majd moso­lyogva ad magyarázatot, so­rolja az okokat. — Egyik, hogy Magyarországnak ez a sarka és ez a rendezvény szá­momra egy örök titok. Olyan titok, amelyeket az ember csak a legjobb barátainak szokott elmondani. Nekem szinte min­den tetszik, amit itt látok és találok: a nyári egyetem vál­tozatos programja, az itt élő emberek, akik között már sok barátot is tudhatok, a táj, a gyönyörű vidék, no meg a bo­rok. Az Egri bikavér és a To­kaji­Fél évtizede jár Magyaror­szágra. Mit tapasztalt ezen idő alatt, mit változtunk mi az Ön szemében, s változtunk-e egy­általán az Ön véleménye, sze­rint? — Először 1987-ben, még a kommunista időkben jártam az önök hazájában, s akkor számomra a legizgalmasabb élmény az volt, hogy Magyar- országon akkori NDK-sokkal találkozhattam, s lehettem itt együtt. — Az élet akkor ebben az országban szürke volt, az em­berek rezignáltnak látszottak. Most mindennek az ellen­kezőjét tapasztalom: tarkaság, vidám színek uralkodnak, az emberek legtöbbje optimista, s valójában majdnem olyan minden, mintha otthon, Né­metországban lennék. Hibánk talán nincs is? — Dehogyis nincs. Rengeteg új házat, üzletet lehet látni, ez jó dolog. Hatalmas a forga­lom, igen sok a szép, új nyu­gati autó, ez is jó. Csakhogy utóbbinak negatívuma is léte­zik, mégpedig az, hogy mára már itt is igencsak szennyezett a levegő. Másik negatívum — teszi hozzá Helmut Reischmann huncut mosollyal, tréfálkozva —, hogy számomra túl zsíros itt az étel. De komolyra fordít­va — folytatja a véleményt —, ami Magyarországon ta­pasztalható, egy hatalmas, po­zitív fellendülés. Számomra vonzó a magyar vendégszere­tet, a szívélyesség, amiben ré­szünk van itt. Egy kívánságom azért lenne, mégpedig az, hogy a fiatalok tanuljanak nyelveket. Egy ifjú európainak szerintem manapság legalább három nyelvet kellene tudnia. Én mint gyakorló nyelvtanár is erre biztatom őket. Ön Frankfurt első polgára, a frankfurti parlament elnöke, aki — mint az eddigiekből is kiderül — igencsak jól ismeri a magyar gondokat és örömö­ket. Kérem, mondja el mi az, ami ez idő szerint az Ön váro­sának, Frankfurtnak legna­gyobb problémája. — Frankfurt legnagyobb gondja a pénz. Jelenleg 8,4 milliárd márka a város deficit­je, s ez azért figyelemre méltó adat, mert a település Német­ország leggazdagabb városá­ból mostanra a legjobban ela­dósodott várossá lett. Most mint az őrültek spórolunk. Sorra zárják be az uszodákat, az ifjúsági centrumokat, a különféle egyesületek nem kapnak állami támogatást, ön­magukat kénytelenek eltar­tani, s ha hiszi, ha nem, az iskolákban a diákok maguk takarítják a tantermeket. Állami pénzen — A takarékoskodás része az is, hogy a parlament tagjai szinte alig utaznak, mára meg­szűntek az állami pénzen szer­vezett külföldi delegációk. Mint látja, nálunk sem köny- nyű. Épp ezért merem mon­dani, hogy érzésem szerint Magyarország a megfelelő úton halad, az út azonban hosszúnak ígérkezik. Legye­nek hát jövőjüket illetően opti­misták és türelmesek, én szur­kolok önöknek. Hitmélyítő csendes hét Szabolcsbákán A tudomány önmagában sajnos nem elég, mert szobatudósokat nevel Szabolcsbáka (KM — BJ) — Hitmélyítő szolgálatra felké­szítő csendes hét kezdő­dött hétfőn Szabolcsbákán, amelynek egyik szevezője Pap László pomázi reformá­tus lelkész, társszervezője és házigazdája Bartha Katalin református lelkész. Az immár harmadik alkalom­mal megrendezett csendes hét résztvevőinek száma első al­kalommal 38 volt, tavaly het­venen jöttek el, most hasonló nagyságrendű a létszám, eny- nyien jöttek el tanulni: hogyan adják tovább családjukban, is­merőseik körében az evangé­liumot, s tanulni, hogyan lehet új életet kezdeni Jézus Krisz­tusban. — Azok számára rendezzük ezt a lelki munkásképző hetet, akik hitre jutottak, akiknek a szívükben élő hit van, akik Jézus Krisztust követik, akik járatosak a Bibliában — mondja Bartha Katalin lel­kész. — Nem olyanokat, akik ke­resik, hogy van Isten, vagy nincs Isten, hanem akik már járatosak a Bibliában. Ez a hét ez nem elegendő természete­sen, hogy az ember megta­nuljon mindent, de a csendes heteken kívül mindenki a saját gyülekezetében hallgatja min­den vasárnap az igét. — A hitmélyítő szolgálatra felkészítő csendes hét arra szolgál, hogy az ifjúságnak az a része, amelyik valamilyen szinten már ismeri a Bibliát, segítsen annak megismerteté­sében, szolgáljon, mert renge­teg az elveszett, kallódó fiatal, és összegyűjtésükben ők tud­nak legtöbbet tenni — mondja Pap László. Arra készítjük fel őket itt Szabolcsbákán példá­ul, hogy hogyan szólítsunk meg embereket, mi az, amit Is­ten ránk bízott, mi ebben a fia­talok szerepe, mi a lelkipász­tor szerepe? — Arra is felkészült a gyü­lekezet, hogy ha bevetődik ide egy félig ittas, félig drogos fi­atalember, de valami vággyal a szívében is, nem belerúgunk, hanem megsimogatjuk. A gyülekezeteknek az ilyen fia­talok befogadására is fel kell készülni, a fiatalt pedig arra szeretnénk felkészíteni, hogy észrevegye a gyülekezet, és ne kerülje ki nagy ívben. A talál­kozás után úgy tudjunk beszél­ni, hogy elhiggye: van megol­dás, van szabadulás, mert van szabadító, az Úr Jézus Krisz­tus. Erről vallást tenni nem akárhogy kell, ezt is meg kell tanulni. Ezt gyakoroljuk majd ezen a héten. — Tavaly óta kifejezett cél­ja a csendes hétnek a szolgá­latra való felkészítés — foly­tatja Pap László. Eredetileg ez ifjúsági hitmélyítő hét volt, a Jézus Krisztust megváltónak valló fiatalok továbbépítése. Az ige azt mondja, hogy mind­ezek mellé ragaszthatok tudo­mány, ezt szeretnék most hoz­záragasztani a hitükhöz. De a tudomány önmagában nem elég, mert szobatudósokat ne­vel. Márpedig az élet iszonya­tos kihívásokat tartalmaz az egyházakkal szemben, nem mindegy, ebben hogyan állják meg a helyüket. A szabolcsbákai rendezvény megszervezését — a lelki- pásztorokon kívül lehetővé tette a helybéli gyülekezet ál­dozatvállalása, segített a pol- gármestei hivatal, a tsz, hisz a Nyíregyháza, Debrecen és Miskolc környékéről érkezett fiatalok többsége családoknál lakik, a tsz átadta az irodáját ebédlőnek, az óvodában főz­nek, noha ott is nyári szünet van. ifr" Sürgős esetekben Nyíregy­házán a Szent István út 16. szám alatt látják el a bete­geket. Az ügyeletes gyógyszer­tár este nyolctól reggel nyolc óráig Nyíregyházán a Főnix Patika a Dózsa György u, 12. szám alatt kereshető fel. A Piremon Kisvárdai Üzemigazgatósá­gának 35 fős varro­dájában készül a magyarországi Tungsram-üze- mekben használt összes munkaruha. Az évi tízezer darabos megren­delés 30 millió fo­rintot hoz a var­rodának Balázs Attila felvétele mmm »» m m Tuskés sarok

Next

/
Thumbnails
Contents