Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-30 / 178. szám

MAGÁNVÉLEMÉNY Aszálykor Furulyázik a ku­korica, érik a dinnye. Míg a tengeri levelei összesodródnak, szinte már az éh-, pontosabban a vízhalál küszö­bén állnak, addig a dinnye csak édesebb és lédú- sabb lesz, szívja magába az éltető napfényt és rá sem hederít a déli har­mincöt fokra. Nem, ebben nincsen semmi ellentmondás. Mert a kukori­ca gyökerei mintha lusták lennének a víz után menni, s úgy tűnik, inkább a kiszáradást választják. Ezzel szem­ben a dinnye, ha úgy tartja jónak, akár a talajvízszintig is lemegy. Az eredmény pedig közismert. Aszály van. Ennek megállapításá­hoz nem kell különösebb képesség. Hetek, lassan hónapok óta nem esett egy jó kiadós eső, s ha így megy to­vább, nemcsak a kukorica, de az em­berek is kiszáradnák. Meddig bírjuk még ezt a hőséget, s vajon mit kell majd ősszel és télen fizetnünk ezért? Mert abban biztos vagyok, ismét a mi pénztárcánk bánja meg az aszályt. Tavasszal még minden a legszebben kezdődött. Áprilisban nem volt hiány csapadékban — remélem jól emlék­szem —, ám a május már megmutat­ta a foga fehérjét, június pedig káni­kulával robbant be. Meddig? — kér­dezik sokan. Erre többen csak azt vá­laszolják: nyáron legyen nyár, télen pedig tél. Igenám, de mennyibe kerül majd karácsonykor mondjuk egy kiló kenyér, és vajon mennyit fizetünk a krumpliért, a zöldségért? Azt már meg sem merem kérdezni most, köz­vetlenül az áremelés után, mennyiért vehetünk akkor egy kiló húst? Szóval kánikula van. A Balaton partján, vagy a tenger mellett nyara­lók — a számuk egyre kevesebb — bizonyára örülnek ennek. A hűs ha­bok feledtetik az őrült meleget és ilyenkor még nem gondolnak a hol­napra. Majd otthon, a mindennapi munkába történő visszazökkenés közepette jut eszébe az embernek a másnap, a harmadnap és a többi. De akkor kegyetlenül beléhasít a fájda­lom, a tehetetlenség dühe. Ám ezen­túl vajmi keveset tud tenni az ember. Persze azért most sem kell természe­tesnek venni és elfogadni a természet által ránk erőszakolt tényeket és ezzel törvényszerűen együtt élni. Mi lehet akkor a vigasz? Pontosan erre ne találnának valami gyógyírt a huszonegyedik század küszöbén az okosok? Úgy érzem van kifelé, pon­tosabban felfelé vezető út, mert még a labirintusból is kitalál az ember szívós és kitartó munkával. Meg szi­gorú takarékoskodással, a kevesebb megbecsülésével. (Bár újból láthatunk az országutakon vastag csíkokban el­csurgatott búzaszemeket.) Különben nem kell mást tenni, csak követni a dinnye útmutatását. Mélyre, a vízig hatolni, s belekapaszkodni a legkisebb cseppbe — lehetőségbe — is, mert az élet ezt így kívánja. Sipos Béla Nyugodtan aludhatnak A bankok nem vállalkozásellenesek, hanem óvatosak és körültekintőek A KM hét végi melléklete ’94. VII. 30. AKTUÁLIS INTERJÚNK S2öke Judit Egy találóskérdés-féle: mi az? Sokszor bi­zony a legszívesebben megkerülnénk, de lehetetlen. Ha megszorulunk, áldjuk, rriert mit tennénk nélküle. Ne törjék a fejüket, a helyes válasz: a bank. Illetve a bankok. Vannak, akik szerint számuk sok, vannak, akik sze­rint kevés. Kétszintű bankrend­szer, bankkonszolidáció, adós­konszolidáció, bankbotrányok, milliók szatyorban... Azt mond­ják, nem jobb és nem rosszabb a bankok működése, mint a gaz­daság egésze. Meg azt is, hogy­ha szükséged van hitelre, csak akkor kapsz, ha bebizonyítod: nincs rá szükséged. Az Országos Takarékpénztár a palettán az egyik legerősebb. Igen tekintélyes mérlegfőösz- szeggel dicsekedhet, nagy pén­zeket forgat, azt rebesgetik, hogy Soros György helyezett kilátásba a banknál egy több mint tíz milliárdos alaptőke­emelést. Megyénkben a megyei igazgatóság élén személycsere történt, a nyugdíjba vonult Körtély Sándor helyére július 1- től Adóm Lászlót nevezték ki. Ádám László 1959 őszétől egyaZon mun­kahelyen dolgozik. Végigjárta a ranglétrát, s nem volt olyan év, hogy ne tanult vol­na. Legutóbb egy kétéves bankárképzőn foglalta össze eddigi bankszakmai is­mereteit, s most új, magas beosztása okán pedig helyi OTP-s tapasztalataival ötvöz­heti azokat. Ezen aktuális esemény ürü­gyén fogtuk „vallatóra”. □ Léteznek olyan közgazdasági tételek, ■melyek szakmai, tudományos alapon meg­állják a helyüket, s megfellebbezhetetlenek, de van olyan is, amelyek megítélés kérdése, mondhatni, politikai ízlés dolga. Milyen mértékben függnek a pénzügypolitika ele­mei a hatalmon lévő ideológiától? Mit vár Ön az új helyzettől például a monetáris politika érvényesülése tekintetében? — A monetáris politika a kormány gaz­di A laikus, az ügyfél nehezen tudja kö­vetni a kamatokkal való játszadozást, s a pénzügytechnikai lépéseket, folyton figyel­nie kell, hogy mikor éri meg betenni a pénzt a takarékba, s mikor jobb gyorsan kivenni és elkölteni... — Tény, hogy nem egyszerűek a folya­Ádám László Harasztosi Pál felvétele Monetáris politikai irányzatváltásra van szükség több területen. daságpolitikáját hivatott megvalósítani, tehát igazodnia kell a gazdaságpolitikai koncepcióhoz — ám több ponton független a politikától. (A monetáris politika, a pénz- politika a gazdaságban lévő pénzmennyi­ség szabályozása, a pénz és a hitelkínálati viszonyok alakítása. Eszközei többek kö­zött a kamatpolitika, a nyílt piaci műve­letek, azaz az értékpapír adás-vétel. A szer­ző.) A hatalomváltás a pénzintézetekre feltétlenül hatással lesz. Monetáris politikai irányzatváltásra van szükség több területen — az infláció csökkentése, megállítása, a foglalkoztatottsági arány kedvező ala­kítása, a forgalomban lévő pénzmennyiség helyes arányának megteremtése érdekében, de sorolhatnám még a célokat. Eddig többek között nem sikerült kedvezően be­folyásolni a fogyasztás-felhalmozás arányát sem. Egy ilyen válsághelyzetben feltehetően nagyobb tőkeinjekciót kellene adni a gaz­daságnak. Képesek is erre egyes bankok, van ugyanis forrásuk. Mint például az OTP-nek is. Mi eddig is partnerek voltunk a monetáris politika megvalósításának, így lesz ezután is. matok, minden mindennel összefügg, s így amolyan dominózásnak lehetünk tanúi. Az afféle monetáris szabályozás, mint volt például a legutóbbi jegybanki alapkamat­emelés, kedvezőtlenül hat a bankokra, drágábban jutnak forrásokhoz, betéti ka­matemelést kell végrehajtani, ez azonban nem hágyja érintetlenül a hiteleket, az meg az inflációt...Sok az ellentmondás is. □ Az elmúlt öt évben jött létre a mai ma­gyar pénzintézeti rendszer, s a jelentős vál­tozások, vele a várva várt stabilizáció még két-hárpm évig is elhúzódhat. Jelenleg több mint harminc bank, s több mint kétszáz takarékszövetkezet csábítja az ügyfeleket. Ha pedig csábítás, akkor piac. Van-e való­di verseny a pénzpiacon?-j- A verseny minden ügyfélkörben je­lei/ van, a lakosság, a vállalkozók, az ön­kormányzatok számlavezetésének elnyeré­séért. Hogy úgy mondjam, a lakosságot nem,kedvelte egyetlen bank sem, ellenben a mi partnereink között mindig jelentős súlyt képviselt, a pénzintézeti törvény meg­jelenésével jelentek meg versenytársaink e téren is. Én eredménynek tartom, hogy nem csökkent az OTP-vel kapcsolatban lévő magánszemélyek száma. Üzletpolitikai elképzeléseinkben természetesen számítunk rájuk. A folyószámla-stratégiával sze­retnénk jobban elismerni ezt a megtaka­rítási és készpénzkímélő formát, szeret­nénk, ha előnyben részesítenék a könyves betétekkel szemben. Nagyon készülünk az * * ........... ........................................................... Vajon, ki az a bátor ember, aki minden megfontolás nélkül adná oda a pénzéti ? lakosságnak régebben, „állampolgári jo­gon” nyújtott hitelek visszakerülése, mert akkor nem kellett vizsgálni a visszafizetés biztosítékát, itt valóban fagynak be hitelek. Minden olyan hátralékosnál, akinél a remény megvan a visszafizetésre, egyénre, családra szabottan átdolgozzuk a felté­teleket. Van példa a halasztás­ra, az átütemezésre is. Nem hagyhatjuk, hogy a kintlévő­ségeink elvesszenek. Pest és Borsod megye után egyébként a mi megyénkben a legnagyobb a lakossági hitelállomány, je­lenleg 15 milliárd forint. O Normálisan működő pi­acgazdaságban meghitt, bizal­mi kapcsolatnak kell lennie a pénzintézet és az ügyfelek között. Nálunk azonban mint­ha inkább a gyanakvás, a bizal­matlanság, a kiszolgáltatottság tenné nem túl felhőtlenné ezt a viszonyt. Különösen a vál­lalkozók szoktak keserűen és lemondóan legyinteni... — Ez a nagy lelki fájdalmam. A vállalkozók úgy érzik, nem vagyunk a barátaik. Ez a hangulat így érthető is. De a másik oldalról meg sorolhat­nám az óvatosság fogalmait: fizetőképesség, fizetőkészség, adósminősítés...A gazdaság nem épp opti­mális működése, a még nem tökéletes pi­ac, a fizetési morál, a pénzügyi jog hiánya az elmúlt időben nagy fegyelmezetlenséget engedett meg. Vajon, ki az a bátor em­ber, aki minden megfontolás nélkül adná oda a pénzét?! Bizonytalan üzletbe nem megyünk bele. Mifelénk alacsony az át­lagjövedelem, a megye szegény, sok a kényszervállalkozó... S épp ők nem ren­delkeznek a megfelelő feltételekkel. Csak a bankok nem képesek ezen a helyzeten javítani. Úgyhogy én nem vállalkozó-el- lenességről, inkább körültekintésről beszél­nék. □ A vezetőváltás a személycserén túl je­lenti-e az üzletpolitika módosulását? — Semmi esetre sem jelent irányváltást, én is nagyon fontosnak tartom a megyei univerzális számítástechnikai infrastruk­túra üzembe állására, mert eszköze lesz az áttekinthetőségnek, a túladminisztrált- ság megszűntetésének. □ Az emberek anyagi kondícióit érzé­kenyen jelzik a tőlük nehezen behajtható vagy be nem hajtott követelések, tartozá­sok. — Igen, a vállalkozásoknál a rossz minősítésű kintlévőségeink nagyságrendje minimális, de ami a nagy gondunk, az a ^ A falusi gazdálkodók idegenkednek a hitelektől, talán nem ismerik elég jól a feltételeket. t> érdekek és sajátosságok érvényesülését — s ez igazodik a központi stratégiához. Ar­ra ösztönözzük a vidéket, hogy a sokféle mezőgazdasági kedvezményes támogatási lehetőséget használja ki, ezeket az FM- segítségek jól kiegészítik, s további akciók is várhatók. Egyébként azt tapasztalom, hogy a falusi gazdálkodók idegenkednek a hitelektől — talán nem ismerik elég jól a feltételeket. Az önkormányzatokhoz sok szálon kötődünk, profi módon akarjuk őket menedzselni, ezt a területet megkü­lönböztetett figyelemmel, nagy megbe­csüléssel kezeljük a jövőben is. Szeretnénk a középes nagyságrendű és a jól működő nagyvállalati szintű vállalkozókat megnyer­ni. És persze, a speciális szolgáltatások bővítésével, a korszerű ügyfélkezeléssel sze­retnénk továbbra is a lakosság bankja maradni. □ Mit üzen azoknak a betéteseknek, akik már eddig is sok milliárd forintot bíztak Önökre? — Biztosíthatom őket, befektetéseikre biztonságosan vigyázunk, nyugodtan alud­hatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents