Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-26 / 174. szám

1994. július 26., kedd HITÉLET Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét különösen kedvelik a lengyel turisták, egyik bázisuk a sóstói Igrice nyaralófalu és kemping. Koncsek László igazgató kezdeményezésére Adamczyk Bogdan, a minorita rend nyírbátori szerzetese a nyári szezon ideje alatt lengyel nyelven celebrál minden vasárnap misét a nyaralófaluban Balázs Attila felvétele A kisvárdai zsidóság tragédiája Kisvárda — „Nem akarok már emlékezni, / emlékeimtől elvérezni” — vallják sokan, túl sokan a vers igazát. Vallják programszerűen, ám nem a to­vábblépésért, hanem a puszta kényelemért. Ugyan mire jók a felzaklató emlékek s a zakla­tó emlékezők? Nem jobb fa­gyos feledéssel sújtani őket? Emlékezek vagy csak fájok? — kérdi szorongva Ady A föl­támadás szomorúsága c. ver­sében. Doleo, ergo sum — fá­jok, hát vagyok, így mondja egy másik e századi írástudó, Illyés, s megkísérli megfogal­mazni a kifejezhetetlent: „Mert olyanokat éltünk meg, amire ma sincs ige.” Csak sí­rás, s végül: ki könnyeit nyeli. A Második siralomban maga Jeruzsálem panaszolja: „Nézd, Uram, és lásd: / Kivel bántál így valaha?” A munkaszol­gálatban éhenhalt Sárközi György ekképpen örökíti meg a rettenetét: „... baljós üstökös gyűl az égen s ránkmutat...” Mik is történtek itt Eu­rópában az európai zsidóság­gal? — kérdjük újra és újra. Holocaust(um) — sűrítjük egyetlen szóba az elmondha- tatlant. Egészen (el)égő áldo­zat, ezt jelenti a görög szó. A Tóra, a Törvény rendelése sze­rint nap mint nap bemutatták az egyetlen templomban az egyetlen istennek. De mikor elfordultak az Örökkévalótól, és idegen iste­neknek áldoztak, fölkelt a Ma- gasságos, s választott népé­re szabadította az asszírokat, majd a babilóniaiakat. Kiket meghagytak e kíméletlen ke­selyűk, azok váltságul von­szolhatták esendő életüket sötét vizek folyásához. Kikép­Röviden Cigányóvodát... ...létesített az idén százki- lencven éves Szatmári Egy­házmegye Nagykárolyban és Erdődön. (ÚE) Tízmillió... ...forint értékű adományt ajándékozott a Máltai Sze­retetszolgálat a kisvárdai kórháznak. (KM) Ifjúsági... ...házat építenek a római ka­tolikusok hamarosan Mis­kolcon. (ÉM) Fölmentették... ...a papi szolgálat alól Lipi- en Mihály iharosi kisegítő plébánost, aki azzal vádolta meg a püspökét, hogy sik­kasztott. (KM) A bécsi... ...egyházmegyében megfe­lelő képzés után nők is vé­gezhetnek temetést. (UM) zett kitelepítők sorakoztatták s indították őket a vérengző vá­rosba, Nini vébe, majd a máso­dik deportálásban a messzi Mezopotámiába. Nincs már, ki fölmenjen Jeruzsálembe, s ha menne is, üszköt lát, a sala­moni templom romokban. „Az ablakban bagoly huhog, / és holló a küszöbön.” Próféták rettentő jövendölései, íme megelevenedtek, Izrael és Jú- da fogságra vettetett s szétszó- ratott. Az erővel elvittek fűz­fára akasztották a dávidi hárfát az idegen földön. Ének apad­tán nehéz fogadást tettek: „Jeruzsálem... nyelvem tapad­jon ínyemhez, ha nem emléke­zem meg rólad!” A száműzöt- tek maradék joga: inkább átokzsoltárt mondanak ma­gukra, ámde nem énekelnek parancsszóra. (A precízen ki­munkált népirtás idején mé­giscsak énekeltek a rúd elé fo­gott foglyok, éneklő lovaknak nevezték őket a buchenwaldi árják.) Hát egyidős a gyűlölet az emberrel? Antigoné sorsa örökös sorstragédia? A folytatás, a pusztítás totá­lissá tétele már eszázadi tör­ténet. Teljes megsemmisítés várt a zsidó nép egyharmadá- ra, hatmillió életre. A hatmil­lió égő áldozatból tizenkétezer Kisvárda környéki, s mintegy négyezer a kisvárdai. A már­ciusi német megszállás nem­csak a befogadó ház szuvere­nitását tette semmissé, megpe­csételte a Dávid-csillag vise­lésére kényszerítettek sorsát is. Eichmannék nemcsak a há­ború értelmetlen elhúzódását hozták, hanem a zsidókérdés végső megoldását is. Ahogyan ők mondták egy gyorsan pergő germán szóval: Endlösung. Nyíregyháza (KM-T. K.) — Több mint 12 ezer hittestvér részvételével szerveztek nagy­szabású kerületkongresszust Jehova tanúi megyeszékhe­lyünkön július elején. A zök­kenőmentesen megszervezett kongresszus szóvivője, Német József elmondta: igen sok kül­ső érdeklődő jött el a nyilvá­nos előadásokra. A szeretettel­jes légkör, amelyet nemcsak itt, hanem a testvérek közt is tapasztalnak, meggyőzheti az idegent: a törődés, a másik emberre figyelés, a közös el­vek és nézetek, a minden kö­rülmények közt történő segít­ségnyújtás olyan pozitív tulaj­donságok, amelyek sajnos, hi­ánycikknek számítanak a hét­köznapokban. A rendezvény legfontosabb része a személyes elhatározás­ból fakadó keresztelkedés volt, amely azt szimbolizálja, hogy az alámerítkezéssel „meghalt” a hibákkal, bűnök­kel teli régi ember és újjászü­Zsidótalanításban jártas gyors, gyakorlott hétpróbások segí­tették a rendőrség és a csend­őrség embertelen erőfeszíté­seit. Történelmünk egyik legtra­gikusabb évében, 1944. május 29-én és 31-én a kisvárdai gyűjtőtáborba hajtottak elin­dultak végzetes útjukra. Mar­havagonokba préselték őket, s irány a halálláger: Auschwitz. Kenyeret kaptak csupán, egy ablakkockányi eget, vizet, s a testi szükségletekre szolgáló edényt már nem. „...fogadá­sukra már készen... sarkig ki­tárult a halál.” — így idézi meg a múlhatatlan múltat Pi­linszky. Fél százada ennek. A kisvár­dai zsinagóga előcsarnokában fojtott szavú s szótalan emlé­kezők, arcukon a megrendülés árkai. Márványtáblák mered­nek ránk, kihűlt betűk, és a be­tűkben valaha a világteremtés­ben megismételhetetlen éle­tek. Ahol mesterségként gya­korolták a halált, nevetek sem volt Évike, Hannuska, csak számotok. Tárgyként kezeltek benneteket. El is törtetek idő­nap előtt, gyenge virág mártí­rok. Kitárul a Siralmak könyve: „Nézd, Uram, és lásd: kivel bántál így valaha?” Múltba és jövőbe merengőn hallgatjuk a Kisvárdáról szár­mazott rabbi, Markovics Zsolt emlékező és emlékeztető sza­vait. — Látom a hamuszin ég­bolton arcotok, nagyapám, nagymamám... és alig látom már azt a hajdani csillagot, mikor szombat előestéjén ott­hon gyertya gyűlt, s ti imád­kozni indultatok ebbe a letett, mint Isten szolgája. Ez a szolgálat egy életen át tart: s nemcsak a hitgyakorlásban, is­meretekben, hanem erkölcsös életvitelben is méltónak kell lenniük a tanúknak Jehovához. A háromnapos kerületkong­resszus egyik fontos előadását a Budapestről érkezett Ram­mer József tartotta: Miért kell most félnünk az igaz Istent? A szónok kifejtette, milyen mér­tékben szennyezi be az ember most a földet és saját magát, s a Biblia szerint a Teremtő ép­pen ezért fogja isteni ítéletét kitölteni a Földre. Ezután bib­liai jövendöléseket sorolt fel, amelyek alátámasztják, hogy Isten azokat az embereket, akik félik őt, egy új világba vezeti be. Számos tapasztalat bizonyítja, hogyan védte meg isten a tanúit és teszi ezt ma is. Bibliai drámát vittek színre a kongresszuson, azt a gondo­latot sugallva, választás előtt állnak az emberek. Választhat­ják Isten követését, vagy en­zsongó zsinagógába. Aztán itt is elenyészett az istenes élet, elhalkult a Halljad, Izrael... Olyan kicsinyeket is elragad­tak, akik alig tudták megkü­lönböztetni jobb és bal kezü­ket, s meg kellett tanulniuk dr. Mengele intését: jobbra vagy balra... töredezett a kép: egyi­ken vétlen virágok, másikon sötéten gomolygó gyűlölet. S mikor elfogynak az emlékező és emlékeztető mondatok és félmondatok, fekete gyász­ének fájdalma hasogatja az eget, s a szívet. Évezredek s a félszázada történtek sűrűsöd­nek időtlen keserűséggé. Szemközt a megtörténtekkel, fölemeljük szívünket mégis, most már a gyásztól a vágyig. A megpróbált és szemétre ve­tett Jóbnak egyedül az emléke­zete maradt s te tudod, Uram, mennyit bír az ember... „Ki itt belépsz...” emlék­szünk a dantei Pokolra? Ki belép a kisvárdai zsinagógába, az emlékezés sátora borul fö­léje. Merő feketeségével vonul be lelkűnkbe, mint az elkomo­rult éj bakacsinja. Szemközt őrtorony, nap s hold helyett vakító reflektor, feszes csend­őr korabeli öltözetben, szöges­drót, s robotra fogott munka­szolgálatosok kinagyított képe. Alul földből kimeredő csontok iszonyú látomása, s tengernyi kavicskő, kik voltak valaha örömnek örülök, bánat­ban csüggedők. Fekete kaftá- nos zsidó férfi mered a múltba, mintha a Siratófalnál emlé­kezne. Emlékezik a sötétség óráira, a kirekesztő drótkerí­tésre. És arra is, hogy a szö­gesdrót alatt idővel fű és virág fakad. Bakajsza András gedhetnek a külső világ csábí­tásainak. Párhuzamként eleve­nedett meg az alkalmi színen, milyen választás előtt álltak az ókori izraeliták, mielőtt beke­rülhettek az ígéret földjére. Jehova tanúi modernkori története száz évvel ezelőtt kezdődött Magyarországon. Benedek Andrásné 1908-ban elkezdte hirdetni a Biblia jó hí­rét Hajdúböszörményben. Ha­marosan egy férfiakból álló kis csoport szintén elkezdte ter­jeszteni Isten királyságának hí­rét. Amikor kitört az első vi­lágháború, már számos biblia­tanulmányozási csoport léte­zett a fővároson kívüli váro­sokban. 1922-ben tíz hazai vá­rosból gyűltek össze a tanúk, hogy együtt ünnepeljék Krisz­tus halálának emlékünnepét. Mint arra a Jehova tanúi Ma­gyarországon című kiadvány­ban a szerző utal: modernkori történetük az Egyesült Álla­mokban vette kezdetét. Világ­központjuk New Yorkban van. A Biblia a hiteles forrás Megyénkben a kegyszobor A székesegyház előtt a kegyszobor Balázs Attila felvétele Nyíregyháza (KM) — Egy héten át megyénk vendége volt a katolikusok egyik leghíresebb kegyszobra, a fatimai szűz szobra. A Ró­zsafüzér Királynője július 9-én érkezett Nyíregyhá­zára, ahol a görög katolikus templomban fogadták. Másnap reggel kísérték át a római katolikusok székes- egyházába, hétfőn pedig megyei körútra indult. Min­denütt, ahol csak megfor­dult, így Máriapócson, Kis­várdán, Mándokon, Máté­szalkán, Nyírbátorban a hí­vek sokasága fogadta a szob­rot, melynek ezt követően az útja Debrecenbe vitt. Papszentelés Nyíregyháza (KM) — A hittudományi évek befejez­tével, rendszerint júniusban szentelik fel az ifjú papo­kat. így történt ez most is. Krakomperger Zoltán fel­szentelésére azonban július 10-én került sor a nyíregy­házi székesegyházban. A szabolcsi fiatalember hosz- szú külföldi tanulmányút után tért vissza szülőme­gyéjébe, ahol Bosák Nán­dor püspök szentelte fel. Megújul a templom Ópályi (KM) — A Nyírség és Szatmár határán majd’ minden faluban élnek gö­rög katolikusok, így van ez a Kraszna mentén fekvő Opályiban is. Az itteni görög katolikusok templo­ma a környék egyik legérté­kesebb egyházi épülete, az idő azonban sajnos nagyon megviselte. Balogh Géza felvétele A hívek összefogásával, bel- és külföldi adomá­nyokból az épület felújítása tavaly nyáron kezdődött meg. Akkor a huszártor­nyot és az elöregedett tető- szerkezetet renoválták, il­letve cserélték ki, most pe­dig, mint a képünk is bizo­nyítja, a harangtomyon van a sor. A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents