Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-19 / 168. szám

1994. július 19., kedd 14 Kelet-Magyarorszag CSUPA ÉRDEKES Orosz merénylet Hitler ellen Moszkva (MTI) — Két héttel a Szovjetunió megtá­madása után, 1941. július 5-én Lavrentyij Berija, a belügyi népbiztosság veze­tője különleges csoportot állított fel. A csoport fela­data az volt, hogy az ellen­ség hátországában és magá­ban Németországban is fel­derítő akciókat, illetve sza­botázscselekményeket hajt­son végre. Ekkor született meg az az ötlet, hogy merényleteket kell végrehajtani a német birodalom vezetői ellen. Egyik célpontjuk Hitler lett volna; kidolgoztak több ter­vet is, hogy eltegyék láb alól. Az akció meg is indult. Sztálin azonban közbeszólt, s megtiltotta, hogy szov­jet ügynökök merényletet kövessenek el Hitler el­len. Minderről a Krasznaja Zvezda című orosz napilap lebbentette fel a fátylat. A Berija által felállított csoport vezetője Pavel Szu- doplatov, helyettesei pedig Naum Ej tyingon és Dmitrij Melnyikov volt. Mindenek­előtt a Hitler elleni merény­letek terveit dolgozták ki. Ezek közül a legkülönö­sebbnek tetsző változat azon a feltételezésen ala­pult, hogy a németek elfog­lalják Moszkvát. 1941 szeptemberében és októbe­rében ez nem látszott elkép­zelhetetlennek. Úgy vélték, hogy Napóleon példáját kö­vetve Hitler is ellátogat a legyőzött Moszkvába. Ez esetben a merénylet szín­helyéül Moszkvát jelöl­ték ki. Titkos szervezeteket hoztak létre, és földalatti kapcsolathálózatot alakítot­tak ki. A másik tervben Berlint választották a merénylet helyszínéül. Ehhez az akci­óhoz különleges embert kellett kiválasztani, olyat, aki valamilyen úton-módon képes a náci vezetők köze­lébe férkőzni. A belügyi népbiztosság a szerencsés véletlennek köszönhetően hamar rátalált emberére. A nácik oldalára 1941 őszén átállt neves orosz színész­nek, Vszevolod Blumen­thal-Tamarinnak az unoka- öccsére, Igor Miklasevsz- kijre. Veszevolod-Tamarin át­állása után hamarosan a szí­nész hangja szólalt meg a németek rádióadóján; meg­adásra szólította fel a szov­jet hadsereget. A németek feltétel nélkül bíztak hűsé­gében. Unokaöccse ekkor Leningrád alatt harcolt. Amikor a belügyi népbiz­tosság felajánlotta neki az ellenség hátországában va­ló tevékenykedést, azonnal beleegyezett. A fiatalember tehetségesen bokszolt, ami­nek a későbbiekben igen nagy hasznát vette. Mikla- sevszkij 1942 tavaszán már Berlinből jelentkezett. A német elhárítás természete­sen alaposan leellenőrizte. Még kivégzését is eljátszot­ták. A fiatalember azonban kiállta a próbákat; végül beosztották a keleti légióba és megengedték, hogy ta­lálkozzék nagybátyjával. Miklasevszkij folytatta a bokszolást, s a németek megengedték, hogy verse­nyezzen. A szerencse az egyik bokszmeccsen szegő­dött mellé: a boksz világ­bajnoka, Max Schmeling — a német sport büszkesé­ge — felfigyelt rá, s meg­ajándékozta dedikált fény­képével. Miklasevszkij előtt kitárultak az ajtók, A történetbe itt kapcsoló­dik be a kaukázusi születé­sű Olga Csehova, az orosz származású híres német szí­nésznő, aki egykor Szta- nyiszlavszkij tanítványa volt. Miután véget ért rövid életű házassága Mihail Cse- hovval, az orosz színművé­szet kiemelkedő alakjával, 1921-ben Németországban telepedett le. Kapcsolatai azonban nem szakadtak meg az óhazával, s nagyon fontos dolgokról tájékoztatta Moszkvát. Cse­hova bejáratos volt a náci vezetés legfelső köreiben. Többször is személyesen találkozott és beszélgetett Hitlerrel, Göringgel és Go- ebbelsszel. Kapcsolatai ré­vén sokat megtudott a biro­dalmi kancellária titkairól. Miklasevszkijnek nála kel­lett megjelennie... A moszkvai csoport ve­zetői, Pavel Szudoplatov és Naum Ejtyington további három tapasztalt felderítőt rendeltek Berlinbe. Az ötös fogatnak az volt a feladata, hogy kezdje meg az előké­születeket Hitler meg­gyilkolására. Miklasevszkij előbb borúlátóan ítélte meg a kivitelezés esélyeit. Úgy vélte, hogy Csehova segít­ségével nem tudják végre­hajtani a feladatot. Követ­kező jelentésében ellenben közölte, hogy megtalálták a megoldást, s engedélyt kért az akció megtervezésére és végrehajtására. A merénylet tervének el­készültét jelentették Sztá­linnak. Utóbbi 1943-ban magához rendelte az állam­biztonsági népbiztost, Mer- kulovot és Pavel Szudopla- tovot. És Sztálin váratlanul határozott nemet mondott... Döntésének okáról nem kérdezhették meg Sztálint, aki egy személyben volt a hadsereg főparancsnoka, hadügyi népbiztos, a Nép­biztosok Tanácsának el­nöke és az Összoroszorszá- gi Kommunista Párt (bolse­vik) Központi Bizottságá­nak főtitkára. Szudoplatov és Merkulov egy évvel később mégis megkockáztatta* hogy még egyszer kérje Sztálin jóvá­hagyását a führer elleni me­rénylethez. Sztálin ismét el­utasította a tervet, de ezúttal meg is indokolta döntését — Hitler nem hajlandó különbékét kötni a Nyugat­tal. Ez azt jelenti, hogy sem az Egyesült Államok, sem Anglia nem folytathat kü- löntárgyalásokak amíg Hit­ler áll a náci birodalom élén. Abban az esetben azonban, ha Hitler eltűnne a történelem forgószínpadá­ról és Göring lépne a helyé­be, a nyugati nagyhatalmak számára megnyílna az út a kiegyezésre, s megköthet­nék a különbékét Németor­szággal — mondta. Sztálin számára tehát Hitler volt a záloga annak, hogy a Nyugat és Német­ország nem köt különbékét. Miklasevszkij így nem ka­pott utasítást a merénylet végrehajtására. 1944 végé­ig Berlinben maradt, s meg­oldott más veszélyes fela­datokat. Ezután átszökött Belgiumba, majd Francia- országba, s onnan tért visz- sza Moszkvába. A Tátra rabul ejti az embert Főleg kristályos kőzetekből áll és sziklák, hegyes csúcsok jellemzik a magasabbikat Budapest (MTI) — A Tátra rabul ejti az embert, mert aki meglátja az ég háttere előtt szürkén magasodó or­mait, azt valami ellenállha­tatlan erő vonzza oda, aki pedig egyszer már megis­merte, az örökös csodálója lesz. Ezek a szavak egy 19. századi útikönyv lapjain olvashatók, és azóta sok ember élete bizo­nyíték rá. A Kárpátokhoz tar­tozó Tátra, mely csupán 750 négyzetkilométeren terül el, az Alpok és a Kaukázus közötti terület legmagasabb hegysége. A terület egynegyede Len­gyelországhoz, a többi pedig Szlovákiához tartozik. Míg a Magas-Tátra főleg kristályos kőzetekből áll és sziklák, he­gyes csúcsok jellemzik, addig az Alacsony-Tátra üledékes kőzetekből felgyűrt domboru­latait megszelídítette a jégkor­szak. A hegység legmagasabb pontjai, a 2655 méter magas Gerlachfalvi-csúcs és a 2632 méteres Lomnici-csúcs Szlo­vákiában találhatók. Lengyel- országban a Rysy emelke­dik 2499 méterével a legmaga­sabbra. A Tátra felfedezése a 14. századra nyúlik vissza. Az el­ső felfedezők hegyi legelőket kereső kecskepásztorok vol­tak, őket követték az ércek után kutató bányászok. Ez utóbbiak a 17-18. században érckohókat építettek a völ­gyekben, ezeket azonban rossz jövedelmezőségük miatt be­zárták a 19. században. Lassan a vadászok, növénygyűjtők és természettudósok, majd a köl­tők, festők és zeneszerzők is felfedezték maguknak a gyö­nyörű tájat, hogy ihletet me­rítsenek műveikhez. Századunkban már a turiz­mus is egyre jelentősebbé vált. Ennek veszélyeit hivatott el­hárítani az 1873-ban Galíciá­ban alapított Tátra-egylet, mely tevékenysége során el­érte, hogy nemzed parkokat alakítsanak ki a hegységben. Az 1954-ben alapított Tátrai Nemzeti Park több mint 20 ezer hektárával Lengyelország második legnagyobb termé­szetvédelmi területe. A Tátra az óceáni és a konti­nentális éghajlat határán nyú­lik el. Gyakran hirtelen leesik a légnyomás, ami az itt „hal- ny”-nak nevezett, akár másod­percenként 100 méteres sebes­séggel is pusztító főn kialaku­lásához vezet. 1800 méter fe­lett az évi csapadék mennyisé­ge eléri az 1600 millimétert. A Tátra, főleg alpesi nö­vény- és állatvilága szigorúan védett Jellemző növényei a cirbolyafenyő és az erdei tör­pefenyő, legszebb virágai a helyiek által cicamancsnak ne­vezett havasi gyopár és a tur­bánliliom, tavasszal pedig lila krókusz virít A faunát legin­kább a szarvas és a zerge kép­viseli, bár a hegyekben elszór­tan találkozhatunk mormotá- val, medvével és sasokkal is. A természet sokfélesége és ki­vételessége miatt az UNESCO a nemzetközi bioszférarezer­vátum-] ánc tagjának nyilvání­totta a Tátrát Lengyelország területén a turisták számára 250 kilomé­ter, különböző nehézségi fo­kozatú vándorút áll rendelke­zésre. Nehezebb túrák esetén a Himalájában vagy az Andok­ban tapasztalatot szerzett ve­zetőt érdemes fogadni. A hegység nyugati részében a karszttevékenységnek köszön­hetően mintegy 550 barlang Sipos Béla felvétele van, közülük néhányat a turis­ták is látogathatnak. A túrázás azonban nem csak élvezet: az 1909-ben Zakopá- néban alapított hegyimentő­szolgálat adatai szerint egye­dül a Tátra lengyel részében 600 halálos áldozatot követel­tek a hegyek. Azonban az egy­re jobb edzéseknek és a leg­modernebb hegymászó- és mentőfelszerelésnek is kö­szönhetően évről évre csökken a halálos balesetek száma. A természetre nem csak a turisták jelentenek veszélyt A felső-sziléziai és a krakkói iparvidék szennyező anyagai már most komoly károkat okoznak az erdőkben. A ter­mészet védelme érdekében tett első lépésként a környéken a többnyire alkalmazott szén- és kokszfűtésről a gáz- vagy a geotermikus energiára épülő fűtésre térnek át. A Manöken Piss Nyíregyházán Poprád felől égbeszökik a Magas-Tátra

Next

/
Thumbnails
Contents