Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-12 / 162. szám

1994. július 12., kedd Jl6»<Q[yzdS Nullamegoldás Orémus Kálmán A zt hiszem, túlzás nél­kül állíthatjuk, hogy pedagógusberkekben az utóbbi éveknek két sláger­témája volt: az F-kategória körüli botránysorozat, mely­nek hullámai máig sem ültek el, illetve a Nemzeti Alap­tanterv. Amikor a NAT első változata megjelent, a szak­ma amolyan higgadt derű­látással fogadta. Jól látták ugyan a hiányosságait, de úgy gondolták, gyakorlati tapasztalatokon alapuló ész­revételeiket majd figyelem­be veszik a végleges változat kialakításánál, s ezzel a hi­ányosságok kiküszöbölhe­tők. Annál is inkább, mert az illetékesek minden létező fó­rumon arra biztatták a pe­dagógusokat, szóljanak hoz­zá bátran az alaptanterv­hez. Aztán egy napon arra éb­redtek, hogy ez az alaptan­terv nem az az alaptanterv. Pontosabban, az illetékes tárca újabb szakembereket bízott meg egy újabb vál­tozat kidolgozásával. Majd megszületett a harmadik, sőt később a negyedik vál­tozat is. És a pedagógusok megint megtanulhattak va­lamit, nevezetesen, hogy itt már rég nem az oktatás színvonalán, esetleg főbb irányain van a hangsúly, hanem az egyes szakmai lobbik érdekei döntenek. Azaz, a mérkőzés jelen esetben úgy tűnik döntet­lenül végződik. Stílszerűen azt is mondhatnánk, nulla­nulla. Mint azt a sajtó nem­rég megszellőztette, jelen­tős szakmai fórumok tartják csaknem teljes egészében életképtelennek az eddigi alaptanterv-változatokat, ezért valószínűleg az egész bekerül a süllyesztőbe. Le­het, hogy kezdődik az egész elölről, újabb szerkesztőbi­zottságokkal és újabb vál­tozatokkal. Am nekem ezzel nem is az a legnagyobb bajom, hogy a sok fölöslegesen elvégzett munka már eddig sem két forintjába került az ország­nak. Inkább attól félek, hogy így évekig, vagy akár évtizedekig el lehet még to­tojázni. Csak a tanár nem teheti meg, hogy szeptem­ber elsején azt mondja a di­áknak: „Eredj haza édes fi­am, mert odafönn még nem döntötték el, mit várjanak el tőled és tőlem!” Hírcsokor A Máriapőcson... ...a középiskolásoknak ren­dezett Országos Színjátszó Táborban kedd este Me­gyeri Zoltán színművész tart előadást a Commédia deirarte-ról. Az előadás 20 órakor kezdődik. (KM) Zárva tart... ...a nyíregyházi Váci Mi­hály Városi Művelődési Központ július 18-31-e kö­zött. Az intézmény új tele­fonszáma 411-828. (KM) Pótvizsgára... ...felkészítő tanfolyamot szervez a Kölyökvár au­gusztus 8-19. között általá­nos iskolások számára ma­tematikából, kémiából, fi­zikából, magyar nyelv és irodalomból. Igény esetén más tantárgyak is szóba jöhetnek. (KM) Nemzetiségi... ...tábor nyílt július 11-én Csanád városában. A tábor­ba 200 magyar, szlovák szerb és román gyermek vesz részt. (KM) Szakképesítést... ...adó pénzügyi-, számviteli, és vállalkozási ügyintézői tanfolyamokat indít ősztől a Perfekt RT. (Nyíregyháza, Szabadság tér 11.) (KM) Néhány négyzetméteren Stuttgart (MTI) — Heinz Müller stuttgarti nyugdíjas öt­ezer könyvet gyűjtött ösz- sze. A világirodalom klasz- szikusaitól a pomóírásokig minden megtalálható gyűj­teményében — néhány négyzetméteren. A köny­vek ugyanis kicsinyek, ki­sebbek és legkisebbek. Van köztük olyan, amelynek nagysága nem haladja meg egy bélyeg nagyságát. A vitrin üvege mögött ott lát­ható Geothe Faustja, Schil­ler minden drámája, Marx Tőkéje. Magyarországot, Csehországot, Kanadát, Franciaországot és Orosz­országot is minden jelentős írója képviseli. Helyet fog­lalnak a gyűjteményben az egyházak szent könyvei is, a Bibliától a Koránig. — 1970 óta gyűjtök mi­niatűr könyveket — mesél­te a a nyugalmazott nyom­dász a dpa német hírügy­nökség munkatársának. — Minthogy magam is szak­mabeli vagyok, mindig el­ragadott az apró könyvek nyomdai- és könyvkötésze­ti technikája. Müller hobbijával jó tár­saságban van: Napóleon császár és Franklin D. Roosevelt elnök szintén szenvedélyes miniatűr- könyv-gyűjtő volt. S most Müller társai egyesületet alkottak. Kiállításokat, cse­rebörzét és árveréseket akarnak rendezni. Minia­tűrkönyvnek számít min­den nyomtatott termék, amelynek legnagyobb mé­rete nem haladja meg a tíz centimétert. Az átlagos mi­nikönyv nagysága azonban 4 és 7 centiméter között van. A későbbi századokban az apró könyvek gyakorlati célokat szolgáltak. így pél­dául zarándokok és utazók könnyen magukkal vihet­ték, s természetesen még ma is előfordul, hogy isko­lai vizsgánál miniszótárak- ból puskáznak a tanulók. Hazai siker a fesztiválon Pálúr Endre Molnár Károly felvétele Molnár Károly Szatmárcseke (KM) — Úgy éjjel 11 óra körül szólították a színpadra Szatmárcsekén az etűd kategória első díjasait, a Fehérgyarmati Független Vi­deós kör tagjait. Filmjük címe —, amelyet a TV2 csatornáján is bemutattak — East Tem 365/170. A készítők: Pálúr László, Vitovszki Tibor, ifj. László Béla. A csoport tag­jaival beszélgettem. Egy szójáték — mondja a discósként megismert show- mann, Vitovszky Tibor — utalva a vesztemre. A 365-ös szám jelzi ennyi napból áll egy esztendő. Ezzel azt hiszem nincsen gond. Ugyanis a film a tehénről szólt. S aki tehén­nel foglalkozik, annak 365 nap egy év. Ott nincs ki­hagyás. Legfeljebb az lehet kérdés, hol tart? Mi a 26. hé­ten, a 170. napon készítettük a filmet. Azt már Pálúr László az FFVK egyik mindenese fogal­mazta meg, sokkal érthetőbb lett volna, ha a film elejére rá­kerül a főcím. Szatmár másképpen Viszont borzalmas kapkodá­sok közepette kellett vágni. Megpróbáltuk megkeresni azt a témát, mely azért nem szok­ványos téma. Nem vízimalom, nem csekei temető, nem Köl­csey, nem Móricz, nem tiszai halászat, hanem Szatmár, va­lahogy másképpen. Ehhez vi­szont a három perc nagyon ke­vés. Csak úgy elég, ha gyorsí­tunk. Az FFVK, illetve alkotó közösségünk egyik tagját, László Bélát, a fehérgyarmati városi televízió operatőrét megkértük, tájékozódjon, van- e erre lehetőség? Izzadtunk, szaladtunk, mindenki szeme láttára vágtunk. Ismét Vitovszky Tibor veszi át a szót. — Több ötletünk volt. A há­rom perc azonban határt sza­bott. Két napot forgattunk a mezőn. Ebből kellett három percet csinálni. Valami kon­cepció kellett. Amikor én a te­héntartás színét és fonákát fel­vetettem Laci és Béla azt mondták, hogy mi ebben a po­én? Hiszen mindenhol van csorda. Ez viszont kisari csor­da. Ebben László Béla kollé­gánknak nagy érdeme van. Kevés visszajelzés A győztesek joggal örültek a sikernek. S joggal róttak meg mindenkit, hogy a televízió Képújságában az eredményről egy sort sem lehetett olvas­ni. Azt a nyertesek mondták el, hogy őket senki nem hívta. Szatmárcsekén egy félreeső helyen leültek. Senki nem fog­lalkozott velük. Hozzánk sen­ki nem szólt. Tiszta véletlen, hogy ott voltunk, csak az ér­deklődés vitt bennünket. Úgy éreztük, hogy ez fájt valaki­nek, hogy mi az itt egyáltalán nem jegyzet fehérgyarmati Független Videós Kör kiérde­meltük a nemzetközi zsűri megbecsülését. Ők semmit sem tudtak rólunk. Az elisme­rés így valóban csak nekünk szólt. Újra bemutatják Nagyon szeretnénk hinni, hogy a fehérgyarmatiak együtt örültek a győztesekkel. A díj, amit neves emberek adtak, nagy kitüntetés. Nincs mit szé­gyellni azon, hogy nem a ha­táron túlra, nem Szombathely­re, nem Budapestre vagy ép­pen Miskolcra került a leg­jobbnak szóló elismerés. Tény, hogy a megye tv né­zői többsége még napjainkban is Tokaj segítségével fogja a magyar Tv 1-es és 2-es prog­ramját. így nem valószínű, hogy az egyébként is dolog­időben sugárzott filmeket so­kan nézték. Práger György a Falu Tv főszerkesztője, de Tóth Károly, a regionális adá­sok felelős szerkesztője is ígé­retet tettek, hogy a nyertes ki­lenc filmet az elkövetkezendő hetekben bemutatják. Almodovar abszurd történetei Kása Hajnal Napjaink spa­nyol filmművé­szetének egyik legkiemelke­dőbb, s legis­mertebb alkotója Pedro Almo­dovar. Magyarországon négy filmjét mutatták eddig be: a Matadort, az Asszonyok a tel­jes idegösszeomlás szélén, a Kötözz meg és ölelj! és a Tű­sarkot. Aki megszerette Almo­dovar abszurd, különös, de az életből merített történeteit, an­nak sohasem okoznak csaló­dást a rendező művei, amelyek egy teljesen új színt hoznak a világ filmgyártásába. Olyan viszonyokat, kapcsolatokat je­lenít meg, amik a hétköznapi sémáktól, s a hollywoodi min­táktól eltér, de létező, amolyan érzelmi szubkultúra. Maga Pedro Almodovar megtestesíti mindezt: öt szerető és tíz film, amelyet írt és rendezett, fém­jelzik eddigi pályafutását. Kü­lönböző nemzeti és nemzetkö­zi díjak tulajdonosa. Megszál­lottja az olyan filmeknek, amelyeknek főhőse egy vál­ságban lévő színésznő. Bár magánéletével és testével kap­csolatosan szégyenlős, film­forgatás, forgatókönyvírás köz­ben levetkőzi gátlásait. Ez a különös és ellentmon­dásos alkotó legújabb filmjét Almodovar: Kika címmel ké­szítette el, ami a címben sze­replő Kika története: Kika el­pusztíthatatlan optimizmusú sminkművész. Együtt él egy titokzatos divatfotóssal Ra- mónnal, aki a női fehérne­műkre specializálta magát. Munkái a fényképek mani­pulációján alapulnak: a nagy kollázsok mindig a legérzé­kibb megnyilvánulásban mu­tatják a női testet. Kika és Ramón szeretik egymást. Mint sok férfi, Ramón is keveset beszél és teljesen leköti anyja öngyilkossága. A lánynak van egy ellensége, Andrea, a Seb- helyes arcú, aki „A nap leg­rosszabbja” című különös va- lóság-show rendező riportere. A műsor minden morális, ide­ológiai vagy esztétikai szem­pont nélkül mutatja be az élet rémes dolgait. A Kikát szinte a fulladásig körülvevő szűk kör­ben van egy amerikai is, Ni­cholas, Ramón mostohaapja. A férfi egy bohém író, aki al­kalmanként kitölti a lány sze­xuális életében lévő űrt. Elet- társa nem tud a köztük lévő kapcsolatról, de Kikát sem ér­deklik Ramón titkai. Arról sem tud, hogy előtte a fiúnak Andreával volt viszonya. Köz­ben a házvezetőnője Juana szerelmes lesz úrnőjébe, s öcs- cse Paul, a volt pomószínész megszökik a börtönből, s első dolga az, hogy elmegy nő­véréhez, s annak úrnőjét, Ki­kát megerőszakolja. A rendőr­ségi bejelentés után megjele­nik Andrea is, hogy showja számára riportot készítsen a lánnyal. Amikor Kika a tévé­ben meglátja megerőszakolá­sának bemutatását, optimiz­musa szertefoszlik. Ami eddig vidám komédia volt, most a féltékenység, a bosszú, a meg­oldatlan gyermekkori trauma, a többszöri gyilkosság sötét drámájává válik. Kika miután számtalan megaláztatást szen­ved el, sikerül környezetéből felszabadítania magát... A film készítéséről P. Almo­dovar így vall: „Soha nem vál­toztattam meg ennyiszer egy címet. Végül ugyanaz történt, mint az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén-nel és a Mit tettem-mel, vagyis, hogy visszamentem az eredetihez, más szavakkal a munkacím­hez, a Kikához. Amikor el­kezdtem írni a forgatókönyvet, Kika figurája vált a történet gazdájává és tulajdonosává. Az általam elmesélt történet két nagyon intenzív nap alatt játszódik. Vidám operettként kezdődik és visszás módon végződik. A film központi té­mája: a nagyvárosi élet szo­rongó érzése, a kommunikáció hiánya és a borzalom, mint egyetlen láthatárok. Szükség volt egy olyan monumentális vitalitású figura megalkotá­sára, aki nem omlik össze, amikor szembesül ezekkel az elemekkel. Szükségét éreztem Kika megmentésének, az ő megóvása olyan volt, mintha magamat menteném meg. A Kika a legrejtélyesebb fil­mem, de nem lehet elkülöníte­ni a többi művemtől. Tartal­mazza kilenc előző filmem elemeit, de talán ezt a legne­hezebb besorolni valahová és ez képviseli a legjobban mos­tani lelkiállapotomat. Olyan benyomásom van, hogy ezzel végére értem egy ciklusnak és egy újat kezdek el. Milyen irányban? Nem tudom. Életem és filmes munkásságom jövője a változás folyamatában van. Még nem tudom, merre tartok, és nem is érdekel. Ha van egy dolog, amit kérek a jövőtől, az az, hogy legyen meglepetés számomra. Nyírbátor Múzeumi sétányán helyzték el a közelmúltban Schmidt Sándor és fiának a közös alkotását, a három életfát. A három különböző méretű mű érdekessége, hogy több nyírbátori motívumot is tartalmaz Elek Emil felvétele j.- KULTÚRA ___

Next

/
Thumbnails
Contents