Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-09 / 160. szám
Napkelet • A KM HÉT VÉGI MELLÉKLETE A tudósok daradlcsoÁl Interjú a mai magyar valóságról dr. Andorka Rudolffal, a 0KE ream TÁRLAT Alkotótábor Fülöp Sándor: Vajai kép N emrég zárta be kapuit a vajai alkotótábor. Vaja első alkalommal vállalkozott arra, hogy tucatnyi művésznek teremtsen az alkotáshoz megfelelő körülményeket, adjon a művészeknek közel két hétig otthont. Mindeznem olcsó dolog manapság, azonban ennek előnye is van. Közismert, a sóstói nemzetközi éremművészeti telepen megforduló vendégek a szíves vendéglátásért milyen gazdag gyűjteményt hagytak a városnak. A vajai múzeum birtokában is sok alkotás található, a korábban itt megfordult művészek hagyatékaként. Most ez a gyűjtemény bizonyára tovább bővül. A mostani alkotótáborban született művekből három vajai ihletésű képet mutatunk be tárlatunkban. Szentmiklósi Nagy Sándor: A vajai vár Micska Zoltán: Tisztelet Vay Ádám- nak Rendkívül gyors és radikális társadalmi átalakulás zajlik Magyarországon és a többi volt szocialista országban. Olyan folyamat, amely az egész világtörténelemben egyedülálló. Hiszen valóban nincs arra példa, hogy a szocializmusból a kapitalizmusba történő átmenetnek lehettünk volna tanúi. □ Izgalmas időszak, mely remek kutatási terület lehet egy társadalomtudós számára. — Valóban az — mondja dr. Andorka Rudolf egyetemi tanár, ismert és elismert társadalomtudós, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem rektora. — És mindez azért is különösen érdekes, mert olyan most a társadalmunk, akár egy laboratórium, mely rendkívüli módon alkalmas a vizsgálódásra, és a magyar társadalomtudóst mindez közelről, mondhatnánk úgy is: személyesen érinti. A világ- irodalomban nincs még elmélete ennek a kutatási területnek, bár igen sok külföldi társadalomtudós is foglalkozik a témával. □ Önt milyen részterület érdekli leginkább? — Engem, mint szociológust a társadalmi szerkezet és rétegződés változása foglalkoztat főként, és elsősorban empirikus vizsgálatokat végzek. Azt próbálom felderíteni, hogy melyik rétegnek magas vagy alacsony a jövedelme, jók-e vagy rosszak az életkörülmények, milyenek az esélyeik helyzetük javítására, illetve kik a szegények, és miért válnak azzá. □ Meglehetősen ismertek professzor úr szegénységvizsgálatai, és az ezekből adódó következtetések. — 1992 óta a Magyar Háztartási Panel adatfelvételei alapján végeztük e vizsgálatokat, 2000 háztartás 4500 felnőtt tagját kérdeztük évről évre jövedelméről, munkájáról. E két ismétlődő téma mellett minden évben váltakozva több más témára vonatkozóan is teszünk fel kérdéseket. Az ilyen változó témákhoz tartozik például az elégedetlenség, a különféle lelki problémák, a családok közötti kapcsolatok. Eddig három hullámban történtek a vizsgálatok, 1992-ben, 1993-ban és 1994-ben. □ Milyenek a szegénység tendenciái hazánkban e vizsgálódások alapján? — Nagy vonalakban elmondható, hogy a társadalomnak körülbelül egynegyede, egyötöde él ma a KSH által számított létA balzsam Milyen szépen hangzik ez a szó: balzsam! Hát még akkor, ha az ember fiát köszvény, csúz, reuma, lumbágó, csontkopás, has- és körömcsikarás, no meg szúnyogcsípések sanyargatják. Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha kijelentem: ezek a nyavalyák már magától a balzsam szótól, ettől a lingvisztikái műremektől is veszítenek egy kicsit fáj- dító képességükből. Balzsam! Az ember illatos pépnek képzeli, hűsítő vagy éppenséggel zsibbadályt keltő hatással, ami — akár a legerősebb kábítószer—átitatja a test minden porcikáját. Csakhogy! A szúnyogcsípések esetében szertefoszlik ez az illúzió. Mert miféle pem- pő dacolhat azokkal az égő, fájdalmas dudorokkal, amelyek minden könnyelmű vakarászás után a duplájukra növekednek? Valljuk be: semmilyen. Az egyedüli esély a megelőzés. E célból készült a SZÚNYOGRIASZTÓ BALZSAM, s bár halmazállapotát tekintve nem sokban különbözik a többi pacsmagtól, hatása merőben más. Nem befelé, hanem kifelé hat. Elzavarja a szúnyogokat. így azok nem a bemázolt vál- lak, fényesre brillírozott lapockák és iszam- lóssá lakkozott kézfejek felől rohamoznak, minimumnál kisebb jövedelemből. Sokak számára azonban a szegénység csak átmeneti állapot: egyik évről a másikra a szegényeknek körülbelül kétötöde annyira javítani tudja jövedelmi helyzetét, hogy felemelkedik a szegénységből, ugyanakkor mások süllyednek a helyükre a létminimum alá. Ez egyrészt némileg reményt keltő, hiszen a tartós, reménytelen szegénység az igazán súlyos probléma, másrészt azonban azt jelenti, hogy a magyar társadalomnak legalább egyharmada hosszabb-rövidebb időre megtapasztalta az elmúlt években a szegénységet, a nélkülözést. És persze létezik, sőt talán nő is a tartós szegénység. □ Mely rétegek tagjait veszélyezteti különösen a szegénység? — A szegénységben élők aránya a gyermekek között igen nagy és a közelmúltban nőtt. Utánuk azok a fiatal felnőttek következnek, akik családot alapítottak, akiknek kisgyermekeik vannak. Érdekességként említhető az adatok alapján, hogy a közhiedelemmel ellentétben a nyugdíjasok körében a szegények aránya az átlagosnál alacsonyabb és a munkanélkülieknek csak kevesebb mint a fele él a szegény háztartásokban. A munkanélküliség nem annyira oka a szegénységnek, mint amennyire a munkanélküliség fokozottan veszélyezteti azokat, akik már amúgy is szegények. Különösen nagy és az elmúlt években nagyon erősen nőtt a szegénység a cigány etnikumhoz tartozók körében. A szegénységtémában végzett háztartás panel-vizsgálatok lehetőséget adtak arra is, hogy kérdéseket tegyünk fel az életkörülmények különféle dimenziójával kapcsolatos elégedettséget tekintve. Ezeket a lelki egészség, hanem a nadrágülepen, a cipő likacsain és a kiskabát gomblyukán keresztül. A szúnyogbalzsamnak továbbá megvan az az előnye is, hogy összeszedi a port a levegőből, és a bőrre tapasztva valóságos „ma- szatpáncélt” képez. Az sem mellékes, hogy a szúnyogbalzsam kissé ragadós. Jobban mint a csiriz, ám kevésbé mint a pillanatragasztó. (Egy ismerősöm például törött vécékagylót ragasztott össze szúnyogbalzsammal.) Ez a csodaszer mégsem a fentiek miatt került be a balzsamfélék népes táborába. Az őt megillető díszhelyet elsősorban pikáns illatának köszönve harcolta ki, ami talán a leghasznosabb tulajdonsága. Nem, nem a szúnyogriasztó effektus növekszik ezáltal (az említett szipolyférgeknek nincs szaglószervük), a szúnyogriasztó balzsam használóját széles ívben kerülni fogják — az emberek. A méregpohár Egy felhőtlen júliusi délelőttön, amikor az árnyék és a léghuzat világpiaci ára a száraz aranyéval vetekedett, Lombos Károly, a Bangalló stoppolófa és gurigagyár dolgozója beleivott az alsócsömörnöki fürdőmedence vízébe. A balesetre csúcsidőben került sor, Balázs Attila felvétele az elidegenedés, az anómia jelenségeit vizsgáló kérdéseket csak az 1993. évi második hullámban tettük fel. □ És mire utalnak a válaszok? — Ha figyelembe is vesszük azt az elfogadott álláspontot, hogy az általános köz- megelégedés nem kívánatos, hiszen a fejlődést soha nem az elégedett emberek viszik előre, akkor is szembetűnő, hogy nálunk milyen nagyfokú az elégedetlenség a saját jövedelemmel, az életszínvonallal, valamint a közállapotok közül a gazdasági helyzettel, a politikai intézményekkel szemben. És ez az elégedetlenség 1992-ről 1993- ra növekedett. A vizsgálatok szerint ez az elégedetlenség különbözik életkor, nem és egyéb társadalmi jellemzők szerint. A szegényebbek érthetően elégedetlenebbek a jómódú rétegnél. A vizsgálódások azt mutatják, hogy a magyar társadalom lelkiállapota meglehetősen rossz, és ez leginkább a rossz anyagi helyzettel függ össze. Mindezzel szorosan összefügg az elidegenedés és az anómia jelensége is. A szociológiában anómiának nevezzük az értékek és viselkedési normák zavarát, elidegenedésnek nevezzük az élet értelmetlenségének, a rajtunk kívül álló erőknek, a hatalomnak való kiszolgáltatottság érzését.. □ Mire hívja fel mindez a szociológusok figyelmét? — A szociológus következtetése az, hogy a magyar társadalom legsúlyosabb öröksége nem a gazdaság rossz állapota, hanem a fejlett piacgazdaság működéséhez és a politikai demokráciához nélkülözhetetlen állampolgári kultúra, az értékekre, normákra vonatkozó konszenzusnak a hiánya, vagyis — szociológiai szakkifejezéssel élve — az anómia és az elidegenedés. amikor a medencében és környékén mintegy hatszáz főnyi izzadó, böfögő, harákoló, köpködő és szellentő vendégsereg tartózkodott. Hogy az eset miként ment végbe — egy rosszul sikerült csukafejes, vagy egy közönséges fuldoklás következtében —, azt most ne firtassuk. Elégedjünk meg a beleivás szomorú tényével, aminek következtében egy nagyfröccsnek megfelelő mennyiségű, ám ennél jóval kocsányosabb állagú matéria került hősünk szájüregébe, onnét pedig gyomrának mélységes fenekére. Lombos Károly nem volt ijedős természetű, ám amikor hosszú másodpercek múltán végre levegőhöz jutott, úgy inait kifelé a vízből, mintha egy óriáscsíbor marta volna fültövön. Hanyatt-homlok rohant a törülközőjéhez, és a lehető legalaposabban átvizsgálta a testét. Azt hitte, kiütéseket talál a lába szárán, vagy mérgezésre utalók kék foltokat, de egyelőre semmi ilyet nem tapasztalt. Idegessége közben nőt- tön-nőtt, s olyan gyenge lett, hogy ha nem ült volna, menten összeesik. Nem lehetett kétséges: a bekortyintott, s minden valószínűség szerint bacilusoktól hemzsegő folyadék megkezdte átkos munkáját. Eszébe villant, hogy egy gyors és alapos gyomormosás talán még megmenthetné az MAJOROS SÁNDOR: A nyár piciny örömei
