Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-09 / 160. szám
1994■ JÚLIUS 9., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Mesetermő tálon sötét féltenék i&6«ssasasistmiiíssaíts«sf8St Tóth ML Ildikó Nagy, fekete felhő ereszkedett a földre, és kitört a pokol. Heves zápor verte végig a tájat, villámok cikáztak, dörgött, csattogott. Ember, állat menekült, amerre látott. Aztán minden elcsendesedett; az égen szivárvány színes hídja ragyogott. Sárga fénypászmák fürösztötték a fákat, bokrokat. Nehéz földszag keveredett a virágok fojtóan édes illatával... Ráámultam a Nyíri Mezőségre: mesetermő ez a táj, annyi arca van! Talán ezért született épp itt, Tiszaeszláron a sötét vérvád ükapáink korában: 1882 húsvétján eltűnt innen egy szomorú szemű cselédlányka. A tizenhat éves Solymosi Eszter nem került elő élve. Halálával a zsidókat vádolták: vérét vették, hogy belekeverjék a húsvéti pászkájukba! Az ártatlan vádlottakat Eötvös Károly író-politikus védte sikerrel. Eszlárt akkor ismerte meg az ország. De most se tud róla többet, mint kétes dicsőségét, amelyről a 2750 lakosú falucska szorgalmas, nem gyűlölködő népe örömest lemondana. Akit megállítok, szinte mind ismeri Eszter balladáját és a port, de kérlelnek, vagy haragvóan intenek, hogy hagyjuk már... Hurainé házát sem érdemes keresnem, ahol az illanó életű lányka utoljára szolgált. Három évre rá nagy árvíz volt és délkeletre költözött az is, aki még nem menekült el a Tisza mellől. Nyolcszáz évig dacoltak a lakók a csivirgő, szeszélyes folyóval. Egy nap is kevés lenne tán végiggyalogolni az új Tiszaeszlárt, ami négy nagyobb részből áll: a belterületből, ahol az üzletek, intézmények vannak; Újfaluból, Bashalom- ból és a MÁV Újtelepből. Harminc utca hálózza be, hosszuk egy híján ennyi kilométer, de csak három kilométernyi van kiépítve. Szerény, kertes házak sorjáznak rajtuk, szinte mind oldaltornácos. Látni köztük még egy-egy nádfedeles, csonkatornyos, vert falú hajlékot — a népi építészet emlékét. Négy templom tornya magasodik a falu fölé. Az itt élők negyven százaléka katolikus. Egy asszony ás a kertjében és nedves földet fordít ki belőle. Magas a talajvíz szintje, amióta megépítették a tiszalöki vízlépcsőt. Behív a portára és mutatja a sárga házfal alját. — Vizesedik, a szobában penészes a fal. Nem elég, hogy a fiam munkanélküli, a nyugdíj kevés, az uram beteg... — sorolja tovább keserűen. Nem is maradt más neki, csak a panasz, meg a remény, hogy jobb világ jön. Sokan sóvárognak utána. Tiszaeszláron a munkaképes korú lakosság egyharmada a téeszben dolgozott, közülük kétszázötvennél többen váltak munkanélkülivé. A faluban vagy hatszázan élnek járadékból, jövedelempótló támogatásból, segélyből, nyugdíjat 1200-an kapEz az út vezet a Tiszához Harangláb a görög katolikus templom mellett Harasztosi Pál felvételei nak. Didergető ebbe még bele is gondolni, mert ha leszámítjuk a 300 gyermeket, csak 300-350 embernek van munkahelye. — Nem a lakosokon múlik, hogy ide jutottunk, nincs munkahely — mondja Jármy Ferenc polgármester, aki úgy ismeri faluja történelmét, hogy az ritkaság. — Eszlár sajnos, elöregedő falu lett, mert a fiatalok nagy része a nyolcvanas években Nyíregyházára költözött. Az idősek közül sok a hadiözvegy, a Széchenyi utcát például özvegyek utcájának is hívják. Szóval, nagyon rosszak az adottságaink, jóformán nincsenek lehetőségeink. Április végén kétség- beesett hangú levelet írtunk a belügyminiszter úrnak, mert ezt az évet huszonkétmil- lió forráshiánnyal kezdtük, és kellene a pénz, hogy a gázprogramot befejezzük. Míg olvasom a háromoldalas levelet, amely egy kis falu jajkiáltása a kormányzathoz, eszembe jut, hogy itt a megyében legalább fél tucat magánvállalkozót ismerek, akinek nem okozna gondot ennyi pénz előteremtése. Két éve, októberben kezdték a gáz bevezetését, most ősszel kellene befejezni, de hiányzik hozzá tizenkétmillió forint. Az ezeregyszáz házból vagy hétszázban lenne t ázfűtés, ám csak négyszázig jutottak el. píteni kezdtek egy négytantermes iskolakomplexumot, mert hat tanterem élet- veszélyessé vált a régi iskolában. Megvan belőle a kazánház és a tornaterem — a többire nincs pénzük. Nyolc telefon köti össze Eszlárt a világgal egy kurblis központon keresztül, és belátható időn belül nem ígérik a fejlesztést. A harmadik évezred küszöbén itt az is sokszor előfordul, hogy a beteg emiatt nem jut időben orvoshoz, kórházba! Egy orvos látja el az egész falut, és a másik körzeti orvosi állás kialakítására a Népjóléti Minisztérium elutasította az önkormányzat igényét. Felháborító, antihumánus döntés. — Érthetetlen, hogy miért nem nyilvánították községünket a kedvezőtlen infrastruktúra és a súlyos foglalkoztatási gondok miatt hátrányos helyzetűnek — teszi hozzá kesernyésen a polgármester. — Sokan kérték vissza a földet, hisz itt hagyományosan mezőgazdaságból élt a lakosság. Ragaszkodnak is hozzá, mert megélhetési lehetőséget látnak benne, de egyelőre csak befektetést igényel a föld, pénzük viszont nincs az embereknek. Épp most számoltam ki, hogy az átlagkereset tízezer forint körül van. A felvásárlási gondok miatt az állattartási kedv is nagyon visszaesett. Pedig rettentő szorgalmasak az eszláriak. A bolt előtt két férfi ácsorog. Asszonyaikat várják, közben politizálnak. — Nem ez a legnagyobb baj Eszláron — mondja az egyik — hanem az, hogy félünk! — Mitől? Feleletképpen ránéz egy olajos bőrű legényre, aki a falat támasztja, és szája sarkában cigarettacsikk fityeg. A másik férfi elsötétülő tekintettel bólint. — Lopnak. Tyúkot, libát, mindent. Régen se szerették a munkát. Na, van köztük kivétel, de a többségnek ragadós a keze. Ezért ne is írja ki a nevünket, van velük elég bajunk. Egy körzeti megbízottja van a falunak, pedig itt elkelne három is, egy percre sem unatkoznának. — Azt üzenjük a rendőrfőkapitány úrnak, hogy rendet akarunk és nyugalmat. Ezt írja meg — bocsát utamra beszélgetőtársam. — Az új kormánytól meg azt várjuk, hogy csináljon munkahelyeket, mi nem koldulni akarunk, meg segélyből tengetni magunkat. Megállunk mi a lábunkon, csak segítsenek feltá- pászkodni! És elindulnak kíváncsian kérdezősködő asszonyaikkal hazafelé a sáros úton... a km vendége a vizek szerelmese Nábrádí Lajos ■ msmmSmSnmm Az egykori nagykállói fiú külföldön is híres vízügyi szakember lett. A zsebkendőnyi harangodi tavacska közeléből indult, azóta dolgozott Mongóliában, s nemrég bejárta az ezer tó országát, Finnországot. Az egykori egyetemista társa az Indiai-Óceánon lévő Mauritius szigeten él, s Budapesten találkozott vele, itt kapott meghívást a távoli, egzotikus szigetre. Nem biztos, hogy elutazik ebbe a messzeségbe, de az már bizonyos, hogy pár nap múlva a közeli Kárpátaljára megy, videofilmei készít folyóink vízgyűjtőjéről. Július 1-jén kinevezték vízgazdálkodási osztályvezetőnek. A víz mostanában időszerű téma, ezért is vállalkoztunk Illés Lajos bemutatására. A Felső Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság újdonsült osztályvezetője, Illés Lajos több fontos vezetői beosztást betöltött már. Leningrádban (most Szentpétervár) végezte az egyetemet, itt kapott hidrológus-mérnök diplomát. Azóta többször, elmélyülten gyarapította ismereteit, így lett környezetvédelmi szakmérnök, vízgazdálkodási szakmérnök, a menedzserképzőn pedig a pénzügyi, gazdasági ismereteket sajátította el. Természetes, hogy perfekt beszél oroszul, s elég jól angolul. Sokoldalú ember. Egyszerű családból indult, apja vasutas volt. A nyíregyházi építőipari és vízügyi szakközépiskolában kapott kedvet e ritka szakma megtanulásához. Szívesen emlékszik rá, hogy a lenin- grádi egyetemen 30 nemzet fiai, lányai tanultak. Már itt elismerte a másságot, megtanult toleránsán viselkedni, szerzett is soksok barátot. És milyen furcsa véletlen: az ENSZ környezetvédelmi szakbizottságának szervezésében nemrég ép- Illés Lajos pen Szentpétervárra utazhatott két magyar hidrológus. Az egyik ő volt, ismerősként mozgott e városban. Aztán pár nap múlva onnan a nemzetközi szervezet válogatott csapata átutazott Finnországba, hogy tanulmányozza az atomerőmű és több papírgyár környezetvédelmét, ezenkívül vízminőség-vizsgálatokat is végeztek. Nem szakmai gőggel, szerényen mondja: nemzetközi tapasztalatainak hasznát veszi itthon. Milyen is az itthoni munkája, s milyen a szűkebb hazánk vízrajzi helyzete? Bőven, szenvedéllyel beszél szakmájáról, amelyből kiragadunk néhány példát. Megyénkben naponta 350 adatot gyűjtenek megyei, országos és Balázs Attila felvétele nemzetközi hasznosításra. (Többek közt mérik a párolgást is.) Örömmel mondja, az utóbbi egykét évben javult a Szamos vizének minősége. Külön említi: a román kormány a közelmúltban hozott egy vízvédelmi rendeletet. Beszélgetésünk idején 36 fokos volt a hőség, s megnyugtatásként magyarázta: megyénk ivóvízkészlete jó. Különösen Tiszabecs és Tiszabercel térségében vannak nagy és jó készletek. Ám a víz kincs, gazdálkodni, takarékoskodni kell vele. Hozzátette: ha az ásott kutak szennygödörként, ha a tavak szeméttelepként működnek, veszélybe kerülhet a vízkészlet egy része. Júliusban Csutkái Csabával és a kárpátaljai kollégáival szakmai hasznosításra videofilmei készít Rahó, Kőrösmező környékén, meg a Latorca völgyében. Diákos izgalommal várja, hogy milyenek lesznek a légi felvételek, amelyek a vízrajzi, hidrológiai sajátosságokat mutatják meg. Felesége és két lánya is szereti a természetet. Gyakran pihennek folyóparton. Illés Lajos bátorsággal és szakértelemmel szeli a hullámokat. A minap Tiszateleknél ismét átúszta a Tiszát...
