Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-11 / 136. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Városkép Szomorú sorsú csődbejutottak A felszámolók határozottabb jogi szabályok meghozatalában bíznak Néhány évi „Csipkerózsika- álom” után ismét lendületet vesz a megyeszékhely fejlődése: a város sok részén láthatunk szemrevaló új épületeket, lakásokat, üzleteket. Az első pillantásra is nyilvánvaló, hogy nagy többségében nem központi, közösségi beruházásokról van szó, hanem jobbára magánvállalkozásokról. A nagy — házgyári — lakótelepek helyett a tíz-húsz lakásos, egyedi tervezésű társasházak építése válik jellemzővé, de az OTP-önkor- mányzat együttműködéssel épülő közepes lakóegyüttesek, mint a Bercsényi utcai, Vay Ádám körúti, Dózsa György utcai is jócskán különböznek a korábbi egyhangúaktól, színesebb lett a város. Most adhatunk csak hálát a bő egy évtizeddel ezelőtti városvezetésnek, amely áldozatok árán is megakadályozta például a „piros házakkal” szembeni kiskörútrész házgyári elemekkel történő beépítését. Most modern bevásárlóközpontjával, sokszínű lakásaival, üzletsorával ékessége lehet a belvárosnak. Nem könnyű ma szolid határozottsággal irányítani, a távlatoknak megfelelő keretek között tartani a város átalakulását. Akinek történetesen van egy belvárosi telke, sokszor nem azt nézi, mi lenne ott jó a városnak (vagy neki később), a mai egyéni érdek és lehetőség a meghatározó. Rengeteg átalakítást lát az ember — egyben pénzpocsékolást is: tönkrement vagy eladott, egyébként sokszor szinte még teljesen új üzletek kapnak mégújabb portált, berendezést. Sok a garázsbutik, vagy annál is színvo- naltalabb „boltocska”. Mi is többször megírtuk már, hogy hovatovább a benzinkutak körútja lesz a város egyik legértékesebb területe, a nagykörút. Az is évek óta bosszantja a nyíregyházi patriótákat, hogy a Luther-házzal átellenben a közösségi akarattal szemben erősebb egyéni érdekeknek engedve elzárták a kiskörút folytatási lehetőségét, hosszú időre befagyasztva egy különösen értékes belvárosi terület átalakítását, állandósítva ott a forgalmi dugót. Új jelenség, hogy a Nyíregyházára bevezető nagyforgalmú utak némelyike — de különösen a vásáros- naményi — a vállalkozók martalékává válik, s olyan szedett-vedett kó- cerájra kezd hasonlítani, amelyet később nagyon nehéz lesz helyrehozni. Nyilván, nem lehet mindent megtiltani, de roncstemetőt, fűrészüzemet, sertéstelepet mégsem a városkapuban kellene létesíteni, vagy ha már mindenképpen ott akarják, akkor megfelelő védősávokkal, esztétikus portálokkal a nagyobb közösség számára is elfogadhatóan kellene tenni. A gondok ellenére mégis jó, hogy ilyesmiről lehet írni. Azt jelzi ugyanis: távolodni kezdünk a holtponttól. Marik Sándor AKTUÁLIS INTERJÚNK Bornemisza Andrea a Tízek Kft. ügyvezetője A szerző felvétele delkező cég. A felszámolói díj ugyan most változott, de a folyamatban lévő ügyek döntő többségére olyan konstrukció van érvényben, hogy a felszámolói díj az értékesített vagyonból elért árbevétel 2 amiben szabad keze van a felszámolónak, s miután nincsenek összefüggésben a díjával, vagyis a bevételének mértékével, csak a hozzáállásától függ, miként dönt. Ilyen rajtunk múló dolog például, hogy egy dolgozónak mikor mondunk fel, meddig foglalkoztatjuk. Ta- lálunk-e olyan megoldást, hogy másutt, más munkakört kapjon. Ezekben a kérdésekben igenis lehet jóindulatúan, de másként is dönteni. m □ Adott hát a szomorú helyzet: megyénk egyaránt vezeti mind a munkanélküliség nagysága, mind pedig a felszámolások száma szerint összeállított országos listát. Az önök tapasztalata alapján mi az oka az itteni cégek ilyen mérvű összeomlásának? — Ebben a megyében nagyon sok olyan gazdálkodó egység alakult, amelyik valamilyen távoli, elsősorban pesti anyavállalat leányvállalataként, kirendeltségeként jött létre. Függetlenül attól jól avagy rosszul gazdálkodott (ez utóbbi már csak azért is könnyen előfordulhat, mert rendszerint az elavult technológiát telepítették ide) együtt bukik a felszámolás sorsára jutott anyavállalattal. A másik ok, hogy nem egy helyen a vezetésben tapasztalhatók hiányosságok, úgymint hozzá nem értés, rossz üzletpolitika. A harmadik, talán a legáltalánosabb ok, hogy a legtöbb cég tartozik is valaki(k)nek, ugyanakkor meg nem kapott követelései is vannak. Ha megadnák neki, akkor ő is meg tudná adni a tartozását. Jócskán van olyan kisebb vállalat, amelyik egy nagy cégnek volt a beszállítója, s ha az fizetésképtelenné válik, akkor magával rántja a vétlen, ám korrekt partnerét. Ilyen például a hosszú évek során a megye egyik legjobb kisszövetkezete a baktalórántházi Vertikál sorsa. Azért ketül felszámolásra, mert a HAFE-ban, ahová szállított, s ahol hamarabb kezdődött a felszámolás, bennragadt 30 millió forintja, ami a kisszövetkezetet már a padlóra vitte. □ Az eddigiekből kiderült, hogy nem elégedettek az érvényben lévő felszámolási jogszabályokkal. Végül is mekkora mozgásteret igényelnének önök? — Mi szerettük volna, ha a felszámolási jogszabályban, annak tavalyi módosításakor egy sor dolgot megváltoztatnak. Olyanokra gondolok, amelyek egy kicsit emberarcúbbá alakították volna ezt a törvényt. Amelyekkel lehetővé válna például, hogy a felszámoló foglalkozáspolitikai szempontokat is érvényesíthessen a vagyon értékesítésekor. Tehát kisebb árat is megszabhassak egy vevőnek abban az esetben, ha kötelezettséget vállal a megvásárolt működő üzem dolgozóinak néhány évig tartó foglalkoztatására. De megtehessem ezt akkor is, ha arra vállal garanciát, hogy a birtokába került gazdálkodó egység profilját — ami egy nagyobb közösségnek nyújt például nehezen pótolható szolgáltatást — bizonyos ideig megtartja. Csak reméljük, hogy az új kormány megteszi ezeket az általunk is régóta remélt módosításokat. százaléka, de minimum 250 ezer forint. Ehhez a minimumhoz is nettó értéken számolva 12 és fél millió forint árbevételt kell elérnünk. Ez pedig az esetek döntő többségében nem megy. □ Ennyire szegények lennének, vagy inkább ennyire kifosztottak ezek a cégek? — Annyira szegények, hogy a felszámoló ebben a régióban egy ügy befejezésére megadott két év alatt átlagosan csupán a 250 ezer forintos díjjal számolhat. Azért, mert rengeteg az úgynevezett üres ügy, amikor a cégnek a vagyonát, olykor még magát a vezetőit sem találja meg a felszámoló. Ezekből így bevételünk nem, vagy alig származik, viszont a munkát ugyanúgy el kell végeznünk. A felszámolások megkezdésének elhúzására sajnos lehetőséget ad az adósnak a módosított csődtörvény. Ez már nem teszi kötelezővé az öncsődöt, s alkalmat ad az adósnak, hogy valamilyen módon — akár eszközökkel is kifizetve az ellene felszámolást kérő céget, netán folyamatos fellebbezgetésekkel — elodázza az elkerülhetetlen véget. Az időhőhúzás tehát arra jó a bajban lévő cég vezetőinek és megmaradt dolgozóinak, hogy más hitelezőktől elvéve, fokozatosan felélje a vagyont a felszámolás elkerülhetetlen kezdetéig. Mindent eladogatnak, hogy a saját munkabérükre és egyéb dolgokra fussa. □ Ha ennyire gyakoriak az ilyen „üres” ügyek, akkor önök csak „szerelemből” végzik a munkájukat? Lehetőségük van egyáltalában humánusnak lenni? — Nyilván nekünk is pénz a pénz, de ettől függetlenül azt mondom: összee^—_—_ gyeztethető az üzlet és a felszámolandó cég dolgozói iránt tanúsított szociális érzékenység. Egy sor dolog van ugyanis, A gazdaság zuhanórepülése az úgynevezett körbetartozásokkal kezdődött. Azután jött a csődtörvény, majd fokozatosan beindultak a fölszámolások is. Amilyen ütemben szaporodtak — és sajnos megyénk ebben hamar az országos mezőny élére tört — a tönkrement, fizetésképtelen cégek sorsát végérvényesen „le”rendezni hivatott, felszámolási határozatok, abban az ütemben mozdultak rá erre az új tevékenységre, s alakultak meg sorra a profi felszámoló cégek. E vállalkozások egyike megyénkben a néhány év alatt immár hetvennél több felszámolási üggyel megbízott Tízek Felszámoló Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. A cég ügyvezetőjével Bornemisza Andreával a nyíregyházi inkubátorházban lévő irodájukban beszélgettünk a munkájuk során felhalmozódott tapasztalatokról. — Talán érdekes lehet, miért alakultunk, s honnan a név: Tízek — megy elébe rutinosan a felvezető kérdésnek a cégvezető asszony. — Nos, annak idején léteztek az állami felszámoló szervezetek, amelyeknek a célja a szanálás sorsára jutott gazdálkodó egységek állami segítséggel történő megmentése volt. Aztán a cél megváltozott, s most a felszámolásokkal a cégek megszüntetését kell elérni. Miután lehetővé vált vállalkozásoknak is bekapcsolódni a felszámolásokba, tízen — közgazdászok, jogászok, köztük okleveles könyvvizsgálók is — megalakítottuk a Tízek Kft.-t. □ Nyilván valamennyien afféle könyörtelen számszaki emberek. Legalábbis egy felszámolást végző cég tagjait így képzelik el az emberek. — Nem tudom, mi a látszat, de az igazság nem ez. Valószínűleg a többi megyei cégre is, de ránk mindenképpen jellemző, hogy szociálisan érzékenyebbek vagyunk azoktól, akiket mondjuk Budapestről rendel ki ide a bíróság. Mi itt élünk, az itteni emberek dolgaival is kötelességünk foglalkozni. Akármennyire is a hitelezők érdekeit tartjuk szem előtt, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ezekben a szomorú sorsú szabolcsi gazdálkodó szervezetben dolgozó embereknek a zöme vétlen abban, ami körülötte történik. Tehát minden egyes felszámolást igyekszünk úgy megoldani, hogy az ott dolgozóknak ez a lehető legkisebb fájdalommal járjon. □ Mindez kicsit álságosnak tűnik egy felszámoló cég szájából, amelyik az „áldozat” vagyonának meghatározott százalékáig, de végtére is közvetlenül érdekelt a felszámolandó szervezet megszűnésében. Vagy mégis össze lehet egyeztetni üzleti érdeket és lokálpatrióta szociális érzékenységet? — Össze. Elsősorban azért, mert nagyon sokat számít az, hogy a későbbiekben is ezekkel az emberekkel kell együtt élnünk. De össze lehet azért is, mert sajnos megyénkben kevés a nagy vagyonnal renGalambos Béla ^ A felszámoló foglalkoztatáspolitikai szempontokat is érvényesíthessen ++ ** Itt élünk, az itteni emberek dolgaival is kötelességünk foglalkozni •• ** Sok cégnek a vagyonát, olykor még a vezetőit sem találjuk
