Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-07 / 107. szám

PROGRAM Van Gogh Arles-i nő című festménye augusztus 8-ig látható Budapesten. A híres képet — Edouard Manet Le- gyezős hölgyéért cserébe a párizsi Musée d’Orsay-tól kölcsön kapta a Szépművészeti Múzeum. Bár Van Gogh-tól őríz egy grafikát a Szépmű­vészeti Múzeum, festményei egyálta­lán nincsenek reprezentálva magyar köz- illetve magángyűjteményekben, így ez a műtárgycsere kiváló alkalom a magyar nagyközönség számára, hogy ízelítőt kapjon e géniusz mun­kásságából. XXX Dürer- és Lucas Cranach-grafikák a Szépművészetiben. Május 6-tól szeptember 30-ig látható a Lucas van Leyden Emlékkiállítás — ugyancsak a Szépművészeti Múzeumban. A tár­lat a 16. századi németalföldi mester születésének 500. évfordulója alkal­mából nyílik a grafikai gyűjtemény­ben. A mintegy 80 művet bemutató kiállítás Lucas van Leyden és kortár­sai munkásságáról ad keresztmet­szetet, és olyan művészek alkotásai is láthatók lesznek, mint Dürer, Alt­dorfer és Lucas Cranach. Lucas von Leyden: Fiatal férfi kopo­nyával (rézmetszet) XXX Ludas Matyi — a Honvéd Tánc­színház előadásában. A Margitszigeti Színpad nyári látványosságának ígér­kezik a Ludas Matyi énekes táncjáték előadása Fazekas Mihály „eredeti ma­gyar regéje” nyomán. A Honvéd Táncszínház augusztus 19-én és 20- án viszi színre Novák Ferenc rende­zésében. A „táncos” Ludas Matyi sokban különbözik majd eredeti ön­magától. Itt is háromszor veri ugyan sérelmeit vissza, de a módszerek ma­ibbak. XXX Hangversenyek sorozatban. Május 22-én a Budavári Mátyás templom­ban a Magyar Rádió rendezésében kerül sor a Pünkösdi fesztiválra, melynek keretében Handel: Saul című oratóriuma hangzik el. Másnap a Gumma szimfonikus zenekar ad kon­certet a Budapesti Kongresszusi Központban. Az 1945-ben alapított japán zenekar Bartók II. hegedű- versenyét is előadja. A Budapesti Ré­gi Zenei Fórum programjai sorában pedig május 25. és 31. között a ren­dező Nemzeti Filharmónia Palestrina, Lassus, Schütz, Vivaldi és mások műveivel próbálnak örömet szerezni a régi muzsika kedvelőinek. A nyitó­napon a Debreceni Kodály Kórus a budapesti Kálvin téri Református Templomban lép fel. XXX Somló Tamás — az ősidőkben ő is megfordult az Omegában — is tartott Budapesten egy sajtótájékoztatót, amelyen országos körútját jelentette be. A május 5-én kezdődött turné során a Mex együttes közremű­ködésével Somlóék a hónap végére jutnak el az ország északkeleti csücs­kébe. Május 31-én Miskolc, június 2- án Debrecen, 5-én Nyíregyháza, 7-én pedig Mátészalka szerepel a tervük­ben. Napkelet • A KM hét végi melléklete 1994. MÁJUS 7., SZOMBAT Cseh Tamás Márciusban mutatták be, s azó­ta állandóan telt ház mellett játsszák Budapesten a Katona József Színházban a Levél nővé­remnek 2. című előadást. A cím — legalábbis a középkorosztály számára ismerősen csenghet, hiszen 1976-ban színpadon, lemezen, átjátszott magnósza­lagokon ezerszer meghallgattuk a (mostmár nevezhetjük így) el­ső részt. Az előadók — akkor is — Cseh Tamás és Másik János voltak, a szövegeket pedig Bereményi Géza írta. Az új műsorról, a két levél között eltelt 18 évről Cseh Tamással beszélgettünk. — 1975-ben találkoztam Má­sik Jánossal, s akkor Bereményi Gézával hármasban szinte „per­cek alatt” írtuk meg a Levél nő- véremneket — emlékezik Cseh Tamás. — Ebből lett az első le­mezünk. Azt már egyébként megelőzte egy színházi műsor, aminek „A dal nélkül” volt a címe, s ment vagy három-négy évig. A Levél nővérem­nek már csak azért is emlékezetes nekem, mert eddig ez volt az egyetlen lemez, ame­lyen ketten énekeltünk. Utána egészen mos­tanáig mindig egyedül énekeltem. Majd­nem kivétel nélkül mindig Bereményi Géza szövegére. Egyetlen lemez van, amelynek Csengey Dénes írta a szövegét. A Levél nő­véremnek „szereposztása” is ugyanaz volt, mint most a második résznek: Másik János és én voltunk a színpadon. Mi voltunk az a fiú, akinek két „énje” beszél, s az a fiú akkor elmondta a fiktív nővérnek, Irénnek, hogy mit lát, hogyan érez, milyen a sorsa. □ Kinek az ötlete volt a levél folytatása? — A Katona József Színház kért fel, hogy csináljunk valamiféle retrospektív vissza­tekintést, amelyben a korábbi dalokból válogatnánk. Ezzel hívtuk fel Másik Jánost, aki viszont azt javasolta: jobb lenne, ha in­kább egy új levelet írnánk. Ezt én is jó el­képzelésnek tartottam, hiszen egy-egy ré­gi műsort nagyon nehéz felújítani, ugyanis az embernek azóta már egészen más lett a „szíve”. □ Hogyan születnek a dalaik? — Mindig a dallamok vannak kész előbb, és Bereményi Gézát azután ezek ins­pirálják a szöveg megírására. Most is ír­tunk vagy negyven-ötven dalt, és abból utána kegyetlen kézzel kisöpörtünk húszat. Ez már önmagában kiadott egy fűzért. Amikor összeálltak a dalok, már látszott: mit is akar ez a fiú, mit is akar a két én­je mondani. Hármunk között egyértelmű a leosztás: mi szállítjuk a dallamokat, Géza ebből írja a dalt, amelyekbe a színpadon mi próbálunk „lelket lehelni”. Biztos, hogy meg lehet különböztetni: melyik dal kié, hiszen mindkettőnknek megvan a saját stílusunk. Bár már hallottam homlok- egyenest más véleményt is! □ Honnan a „levél”-forma? — Géza találta ki, s ez mindig is izga­tott bennünket, mert ez egy furcsa, varázs­latos forma. S ha már a for­máknál tartunk: én például már 15 éve unszolom Beremé­nyi Gézát, hogy írjon egy mi­sét. Nem olyat, mint a baráta­ink, Tolcsvayék, hanem kifeje­zetten egy liturgiaszerűt. □ Mi a viszonya a fiú két énjének egymáshoz. Van-e benne valamiféle tudathasadá­sos Esti Kornélos kettősség? — Az első levélben volt a fekete bohóc és a fehér bohóc, de ez most teljesen összemo­sódik. Akkor inkább szerep­dalok hangzottak el, most a két „én” nagyon közel van egymáshoz. Szó nincs valami­féle tudathasadásos kettősség­ről. A fiú most egy napját mondja el a borotválkozástól a lefekvésig. Délben megiszik egy kávét, este beül a presszóba. Lehet tudni, merre jár, Buda­pesten szinte követni lehet az utcákat, tereket, a fiú útját. A helyszíneknek azon­ban nincs semmi jelentőségük, ez pusztán egy kedves játék, amit már a Nyugati Nagy Gábor (ISB) felvételei pályaudvar című műsorunkban, meg pél­dául a Frontátvonulásban is alkalmaztunk. □ Van-e valimilyen kötődés, párhuzam az első Levél nővéremhez című lemezhez? — Nagyon szeretek kettesben énekelni, s a Levél nővéremnek első része óta erre nem volt túl sokszor lehetőségem. Mártha Pistáékkal, Novák Jánosékkal sokat ját­szottam együtt, de ők inkább hangszeren kísértek. Másik János viszont nemcsak tud, hanem szeret is énekelni, így nagyon örü­lök ennek az újabb közös műsornak. A ke­ret, a szerkezet is hasonló az első levéléhez, de dallamilag nem. Pusztán egyetlen dal van, a Budapest, amelynek egy variánsa a második levélben is elhangzik. Ugyanaz a fiú írja, csak eltelt vele 18 év. Azóta férfi­korába ért, s most írja le: mit érez, mi tör­ténik vele egy napon. □ Mi változott 18 év alatt? Van-e a szövegekben politikum? — Nincs benne politikum. Az a napisajtó dolga. Ha a metrón ülök, vagy borotválko- zok, nem a politika érdekel, hanem az éle­tem, a fájdalmaim, a szorongásaim. A Csengey-féle lemezt kivéve mindig ügyel­tünk is arra, hogy ne legyen dalainkban di­rekt politizálás. Megegyezés is van közöt­tünk: nekünk a dalok függetlenségére vi­gyáznunk kell! Természetesen mindannyian kötődünk valahová, mindenkinek van egy irányultsága, s az nem feltétlenül azonos. Nagyon nem szeretném azonban, ha ezek a dolgok bármiféle jelet hagynának a da­lokon. □ Hallgatva műsoraikat valamiféle furcsa nosztalgikus érzés fut át az emberen. — Ez a nosztalgia kizárólag a mi fiatal­korunkra vonatkozik. Hiszen az ember akárhol, akármikor tölti el fiatalságát, az csak gyönyörűséges lehet. Ennek azonban az égvilágon semmi köze a korhoz, a politi­kájához. Hiszen akkor ott ültünk a nagy lapos konszolidáció alján, a béka seggén. Most meg betört az üzlet, de hát ez ellen nem lázadozok. Nyilván ma is élnek itt A színpadon: Cseh Tamás és Másik János fiatalok, akiknek majd ez a kor lesz a gyö­nyörűség. Persze, nem irigylem őket, ha a Mc Donaldsokra fognak emlékezni. Igaz, látok már jeleket: például jó hangulatú di­ákkocsmák létesülnek Szegeden, Pécsen. A fiatalságot úgysem lehet sehonnan sem ki­szorítani. □ Vajon mi lehet e dalok elődje? Honnan ez a furcsa nosztalgia bennük? Mitől az az érzés, mintha az ember már hal­lotta volna őket? Tényleg: hon­nan jönnek ezek a dalok? — Talán Géza fejtette ezt meg, amikor azt mondta: mind­ketten a háború idején szület­tünk, s akkor voltak divatban a városi kupiék. Mi állandóan hallgattuk ezeket az 5 órai teá­kat, egyvelegeket, a Karádi kup- lékat. Igen, a mi dalaink talán valahol a kupiéra emlékeztemek, de nyilván Bereményi Géza sze­mélye nagyon meghatározza a műfajukat. Én Bob Dylant, Le­onard Cohant, Roy Orbisont hallgattam ifjú koromban. Az volt az én világom. Valami kö­zöset nyilván érzek velük, de ez semmiképpen sem tudatos, sem­miképpen sem vonatkozik egy elkészült dalra. □ Milyen a viszonya a mai zenéhez? Hallgatja egyáltalán? — A fiam miatt néha muszáj, mert böm­böl az MTV. De hát inkább átmegyek a másik szobába, mert nem akarom, hogy a Bereményi Géza fülem teljesen összezavarodjon. De nem érzem veszélyeztetve a mi zenénket. Hiszen egy krónikásnak más a dolga, mint egy di­vatzenésznek. □ Mit jelent az, hogy krónikás? — Mondja, mondja mindig, ami érinti, ami foglalkoztatja. Egy kicsit a végvári éne­kesek stílusában. Ha föltesszük a lemezt, egyszerűen ott a kor hangulata. Mégis: a színház, a Katona József Színház örökösen tele van tizen és huszonéves fiatalokkal. Talán azért, mert ezek a krónikások nem próbáltak soha sem hazudozni, divathullá­mokra ülni. Ezért hallgathatók. □ Hogy érzi magát a mai Magyarorszá­gon? Liszt-díjat, tiszti keresztet kapott. El­érkezett a hivatalos megbecsülés is. Vajon nem zavarja meg ez a művészt? — Megleptek az elismerések. Bár egész életemben nem ezekért hajtottam, nem ta­gadom: nagyon jól estek. Kizárt, hogy ez megzavarjon bármilyen értelemben is. □ A folytatás, a jövő foglalkoztatja-e? — Legfeljebb álmodozunk. De a jövőn soha nem gondolkozunk. Most a Levél nő­véremnek 2. annyira lefoglal minket, hogy én például másra nem is tudok gondolni. A műsor menet közben is állandóan alakul, formálódik. Tavaly például a Nyugati pá­lyaudvar című előadás igen nagyot válto­zott a kezdettől a végéig. De mostmár azon is túl vagyunk. Nekem nehezemre esne most például régebbi dalokat elénekelni. Van, amelyiktől már teljesen elidegenedtem. □ Ezt a darabot a Katona József Szín­házon kívül másutt is előadják? Például vi­déken? — Hát persze. Annál is inkább, mert én vidéken sokkal jobban is érzem magam. Bár 14 éves koromtól Budapesten élek, de az a tapasztalatom, hogy Győrben, Pécsen, Debrecenben, Szegeden tisztábbak a fülek, egészségesebb a kíváncsiság, az érdeklődés. Terveink között szerepel, hogy rövidesen . Debrecenben a Kossuth Egyetemen adjuk elő a Levél nővéremnek 2-t. Dombrovszky Ádám A dalok függetlenségére vigyáznunk kell! T

Next

/
Thumbnails
Contents