Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-05 / 105. szám
1994 május 5.. csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Föld a cigányoknak Segítség Tisztelt Főszerkesztő Úr! Tudomásom szerint mostanában a megyei lapok tele vannak panaszokkal, üzengetésekkel, bíráló válaszcikkekkel. Én most több mint száz társam nevében egy szép, humánus cselekedetre hívnám fel a közvéleményt. Ilyen is van, erre is figyelni kell. A nyíregyházi székhelyű KEMEV Rt. iskolát, kollégiumot és a MATAV-nak műszaki helyiségeket épít. A munkásokat reggel autóbusz hozza Szabolcsból városunkba, Szerencsre, hogy az említett épületek bő egy éven belül átadásra kerüljenek városunkban. A busz napközben ott áll kihasználatlanul, este viszi vissza a munkásokat Szabolcsba. Városunk polgármestere, Magda Gábor úr megállapodott Pető András KEMÉV igazgatóval, így a buszt a mi nyugdíjasklubunk igény szerint időnként megkapja. Ingyen. Az első alkalommal április 28-án a nyíregyházi gyógyfürdőbe vitt minket a busz. A következő évben többször megyünk még busszal a szép Nyíregyházára, valamint Debrecenbe, Hajdúszoboszlóra és Borsod megye fürdőibe, turisztikai tájaira. Egyúttal ápoljuk a barátságot Borsod és Szabolcs megye emberei, polgárai között. Nekünk, kispénzű nyugdíjasoknak minden segítség jól jön. az ingyen busz is. Köszönet érte polgármesterünknek és a szabolcsi építőknek. Kelt Szerencsen és Nyíregyházán 94. ápr. 29-én. Mély tisztelettel Lukács Illés a Szerencsi Városi Nyugdíjasklub elnöke Katasztrófamentők Tisztelt Szerkesztőség! Érdeklődéssel olvastam lapjukban egy cikket, amely egy Nyíregyházán működő katasztrófamentő csoportról szól. A cikk egy része viszont elgondolkodásra késztetett, nevezetesen, hogy Budapesten már tudnak róluk, már pártfogolják a társaságot, a helyi illetékesek viszont nemigen vesznek tudomást róluk, így nem is segítik munkájukat. Kérdezem, ha történik valami, amikor búvárra vagy alpintechnikával dolgozó és menteni tudó szakemberre lesz szükség, meg fogják őket találni? Nem kéne az illetékeseknek a pártcsatározások közben erre is időt szakítani? Mert a baj akkor a legna-gyobb, ha felkészületlenül éri az embert, a közösséget. Úgyhogy ideje lenne megkérdezni, tudunk e segíteni benneteket valamivel, hogy majd ti is segíteni tudjatok — bár erre ne kerüljön sor. Orgonás Zoltán Búj, Toldi u. 13. A szerkesztőség fenntart ja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Szíves invitálásnak tettem eleget a minap. Fehér asztal melletti elmélkedésre, beszélgetésre, információcserére hívott meg egy nagyon kedves, az ügyünkért mindig tenni kész csinos hölgy társaságában Bíró András, az Autonómia Alapítvány ügyvezető igazgatója, akinek eddig is nagyon sokat köszönhetnek egyes, arra érdemes szervezeteink, mert hozzásegítette őket ahhoz, hogy ne csupán gyutacspénzhez jussanak az alapítvány e nemes célt szolgáló keretéből, hanem hitelek biztosításával a mondás szerint nem csupán halat, hanem hálót nyújtott a cigányoknak, hogy a jövő alapozására is gondolhassanak. így lett példaértékű a szat- márcsekei cigányok összefogása, s országosan is jó hír értékű a nagycserkeszi romák dinnye- és zöldségtermesztése. Nem nehéz elképzelni, hogy ismét a segítés szándékának reményében készülődtem a találkozóra Biró Andrással. És nemhogy nem csalatkoztam, de reményeimet felülmúlva olyan kísérlet lehetőségét vázolta fel előttünk, amely, ha eredménnyel jár — Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk 1994. április 12-i számának Tüskés sarok rovatában Meghatalmazás címmel a Postát érintő, konkrét eset megjelölése nélküli, általános megállapításokat tartalmazó cikk jelent meg, mellyel kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatom: Abban az esetben, ha valakinek nem a személyi igazolványába bejegyzett lakcímére érkezik postai küldeménye, de személyazonosságát megfe- leően igazolja, a kézbesítést megtagadni nem szabad. Ezzel valamennyi postahivatalnak tisztában kell lennie. A továbbiakban a cikk a postai meghatalmazással foglalkozik, mellyel kapcsolatban az alábbi megállapítást tartalmazza: „Ha ugyanis kitöltjük a formanyomtatványt — melynek során senkinek eszébe sem jut az adatokat egyeztetni —, ismerősünk ezen okmány segítségével könnyűszerrel hozzájut a mi pénzünkhöz.” Ezen állítást cáfolandó megTisztelt Szerkesztőség! Talán kissé furcsa kéréssel fordulok Önökhöz, de kérem, amennyiben lehetőség van rá, teljesítsék. Számomra fontos lenne. Szeretném, ha leközölnék következő soraimat. Hetekkel ezelőtt történt, de azóta sem tudok szabadulni e hatások alól. Moziban voltam egy délutáni előadáson. A film cselekménye, a szereplők jelleme, a lelki történések — maga volt az élet. Az élet, a maga csodájával és borzalmaival, szépségeivel és hibáival, gyengeségeivel, sikereivel és kudarcaival egyaránt. A hatásoktól kissé fejenvág- va indultam hazafelé. A Korona sarkán idős nénike álldogált, ibolyát árult. Kezében három csokrocska. Hirtelen eszembe villant néhány újságsor, melyet tavaly olvastam egy idős néniről, aki olykor virágot árult az említett helyen s s miért ne sikerülne?! — bizonyító erő lehet arra, hogy igenis a cigányság megtanítható a földművelésre, ha megkapja a bizalmat. Bíró András, az ügyvezető igazgató elmondta: kísérletképpen megyénk valamelyik arra alkalmas cigányszervezetének földeket vásárolna az alapítvány. Saját nevére íratná. E föld megművelésére a cigányszervezet hivatalosan szerződést kötne cigánycsaládokkal. Amennyiben a feltételeknek megfelelnek, úgy két-három év múlva az Autonómia Alapítvány a tulajdonjogot a cigány családokra ruházza, minden ellenszolgáltatás nélkül! Felcsillant a szemem, nem akartam hinni a fülemnek, kértem Biró Andrást, ismételje meg, amit az imént mondott. S az alapítvány ügyvezető igazgatója megerősítette ígéretét. Érthető, rögvest intézkedtem. Őszintén szólva elsősorban az öreg Danóra, a tiszabecsi szervezetünk nyugdíjas tsz-tag elnökére gondoltam, akinek vérében van a földművelés, az állattartás, a paraszti munka. Hívtam telefonon Balogh Sándort, a becsi polgármestert. jegyzem, hogy az érvényes postai előírások szerint a meghatalmazást adó személynek ezen szándékát egyértelműen ki kell nyílvánítania, ennek érdekében a meghatalmazás tartalmára (a meghatalmazó és meghatalmazott teljés neve, lakcíme és aláírása, a meghatalmazás köre és érvényességének időtartama) vonatkozóan jogosultságát kellően igazolnia, illetőleg arra jogosulttal hitelesíttetnie kell. Hitelesítő lehet a posta alkalmazottja, két tanú, bíróság vagy közjegyző, továbbá a helyi önkormányzat jegyzője is. Ezzel nagy valószínűséggel kivédhető, hogy valaki egy másik személy nevében meghatalmazást adjon. A Posta a meghatalmazásokat nyilvántartja, melyért nyilvántartási díjként egy esetre szóló meghatalmazás esetén meghatalmazott személyenként 10 forint, visszavonásig érvényes meghatalmazás esetén pedig — szintén meghatalmazott személyenként — 30 forint díjat számít fel. bizony kevesen figyeltek rá. Gondoltam, ő lehet az, veszek tőle ibolyát. Harminc forintért adta a parányi illatcsokrokat. Százas volt a zsebemben, nem tudott visszaadni. Hatvan forintja volt, s két kissé riadt, esdeklő szeme. A közelben lévő újságos segített a helyzeten, felváltotta a százast, én kiválasztottam a három közül a középső csokrot — középen egy szál fehér bóbitával — s odaadtam az érte járó pénzt. Olyan hálálkodó, kedves szavakat eddigi életemben még soha, senkitől nem kaptam. Mintha az életét mentettem volna meg. Elszégyelltem magam. Arra gondoltam, visz- szamegyek, megveszem a megmaradt két csokrot, hisz számomra ez nem olyan hatalmas kiadás, de neki sokat jelenthet. Valami megakadályozott abban, hogy megforduljak. Kegyetlen, csípős, hideg szél fújt. Meg tetszik fázni — Mit szólsz e lehetőséghez? Megörült, s ma már ott tartunk, hogy az öreg Danó Ber- tivel együtt elindultak földvásárlási ügyben, s remélhetően hamarosan kiderül hány hold, hány korona értékben vásárolható, s kik azok a cigánycsaládok Tiszabecsen, akik hajlandók részt venni e kísérletben úgy, hogy néhány év múlva a saját maguk művelt föld tulajdonosaivá váljanak. Kísérletet említett Biró András. Erről szóltam én is. A nagy lehetőség bukást is rejteget. Ha a tiszabecsiek összefognak, és akarják a sikert, a kudarc elkerülhető. Most az öreg Danón, a polgármester Balogh Sándoron és a többin van a világ szeme. És ez nem túlzás. Mert Biró András, az igazgató előrevetítette beszélgetésünk során: e szabolcsi kísérlettől függ, hogy megyénkén túl, elsősorban Szolnok megyében hasonló módon juttassák földtulajdonhoz elsősorban a cigányszervezeteket, majd példamutatásukként a cigánycsaládokat. Farkas Kálmán az MCKSZ megyei elnöke Meghatalmazás — válasz Egy csokor ibolya Kérem a fentiek szíves tudomásulvételét. Dr. Kovács József igazgató *** (A szerző megjegyzése:) Tisztelt Igazgató Vr! Az Ön által kifogásolt írás megtörtént esetet dolgoz fel: én személyesen jutottam a leírt „fondorlatos” módon a pénzemhez. Azzal a megállapításával messzemenően egyetértek: azt minden postahivatalnak tudnia kell(ene), hogy a személyazonosság igazolása után a kézbesítést nem tagadhatja meg. Megjegyzem, még az is időbe került, míg előkerítettek egy olyan alkalmazottat, aki egyáltalán tudta, hogyan kell a meghatalmazást kiállítani. Az igazoló lapra egyébként ötforintos bélyeget vetettek velem, s nem 50 forintosat, ahogy az a cikkben nyomdatechnikai okok miatt tévesen jelent meg. Mező Éva szóltam még vissza, mire ő meleg, szeretetet sugárzó szemekkel válaszolt: Melegen felöltöztem. Hirtelen anyám egyik bennem hordott tekintete rémlett fel. Az anyámé, aki életében oly sok hántást, bajt, keservet okozott a körülötte élőknek. Most már tudom ezek okát is. Ott állt előttem az anyám, akivel oly sokszor igazságtalan voltam, különösen élete utolsó hónapjaiban, napjaiban, pedig tudtam, hogy meg fog halni. Rohanunk a pénz után, a nyugati kocsi után, a jobbnál jobb ruhák után, játszuk megrögzött, hülye kisded játékainkat, s közben megfeledkezünk parányi, igazi emberi értékeinkről, melyek igazán naggyá tesznek bennünket. Köszönöm: Papikné Zajácz Judit Nyíregyháza Törzs u. 52. n/9 Lépre csaltak Darvas Iván, csarodai olvasónk Lépre csalva címmel lapunkban megjelent levelére válaszolt Zimányi Tibor, a TIB országos elnöke. A megjelenést követően hamarosan megérkezett a kétoldalas viszontválasz is, amelyet - terjedelmi okokból, tartalmának változtatása nélkül - most rövidítve közlünk: Tisztelt Zimányi Tibor! Meglepett, és egyben mélységesen felháborított a Kelet-Magyarországban április 28-án megjelent írása, amelyet írásomra válaszként küldött, amely az EMGV Kft. kárpótlási jegy felvásárlását bírálta. Sajnos, írásának nem tudok más értelmet adni, mint hogy csakis a becsapott emberek hibásak, mert Ön szerint elvesztettem tárgyilagos látásomat. Nézzük hát, mi is az a tárgyilagosság: Vén István és kft.-je nagy mennyiségű kárpótlási jegy vásárlásába kezdett megyénkben. Gondolom, nem került volna nagy fáradságába, sem pénzügyi nehézségébe, hogy bárhol is helyiségeket béreljen a kárpótlási jegyek megvásárlására. Ugyan, miért volt arra szükség, hogy nem ő, hanem a TIB megyei szervezete adja hozzá a helyiséget? Vajon miért a TIB hirdette a felvásárlást? Azért, hogy több ezer — Ön szerint meggondolatlan — ember besétáljon a kelepcébe. Ez tökéletesen sikerült! Egy olyan szervezet kellett, mint a TIB, amelyben a kárpótoltak feltétlenül megbíznak! Ha Vén István Önök nélkül teszi ezt, esetleg töredékét tudta volna felvásárolni a kárpótlási jegyeknek. így viszont mindenki bekapta a csalit! Annyira megbízhatónak tűnt a TIB jelenléte a felvásárlásnál, hogy erre senki nem gondolt. Biztos vagyok benne, hogyha akkor, időben Ön, mint a TIB országos elnöke megírja az újságban, hogy nem látja jónak ezt a felvásárlást, az emberek zöme visszalép ettől. Sőt! Önnek jogában állt volna megtiltani a TIB nyíregyházi szervezetének, hogy továbbra is Vén István háta mögött álljon! Ezzel szemben Ön megvárta, amíg kb. 2200 ember besétált ebbe a csapdába, és utána bölcsen kijelenti: tudta már akkor, hogy ez nem lesz jó. Azt elhiszem, hogy Ön a TIB-en belül mindig tiltakozott az akció ellen, de ez a tiltakozás nem érhetett el hozzánk. Inkább minket kellett volna értesíteni erről, mert a mi pénzünkről van szó. Elhiheti, Zimányi úr, hogy a TIB nélkül most nem tartozna kb. 400 millió forinttal Vén István megyénkben, nekünk pedig nem állna vesztésre a kárpótlási jegy értékesítése. Azt mondja, látnom kellett volna, hogy nem szerepelnek eredeti aláírások sem. Ezt mindenki látta ott! Még a TIB jelenlévő emberei is. Ön nem látott ezekből az úgynevezett szerződésekből egyetlen példányt sem, Zimányi Úr? Vagy soha nem kérdezte meg, a saját szervezete szárnyai alatt működő kft milyen formában vásárol fel százmilliókat? Én úgy gondolom, Önnek, mint a TIB elnökének először is meg kellett volna nézni, szervezete kivel köt szövetséget és kinek adja a nevét a kárpótlási jegy felvásárláshoz. Erre már csak a TIB jóhírének megőrzése miatt is szükség lett volna. Lehet, hogy mi meggondolatlanok voltunk. Ón viszont meggondolta és tudta, hogy ez az akció legalábbis gyanús. Mégis eddig elhallgatta előlünk. Vajon miért? Reméljük, hogy a TIB az Ön vezetésével mihamarabb teljes súlyával beavatkozik az ügy menetébe, és megakadályozza, hogy az áldozatok újra áldozatok legyenek! Tisztelettel: Darvas Iván C sár oda A fentihez hasonló tartalmú levelet küldött még szerkesztőségünk címére Pintér Árpád, nyugdíjas (Nyír- mada), Ráczné Nagy Ibolya (Nyíregyháza), Mándy Zsigmondné (Sóstóhegy), Murguly Lászlóné (Mátészalka) és Weis János (Rakamaz) olvasónk. (Szerkesztőségünk ezzel lezártnak tekinti a lapban folytatott nyilvános vitát. Az ügy további fejleményeiről természetesen tájékoztatjuk olvasóinkat.) Szemétlerakó a belvárosban A Kelet-Magyarország megyei napilap 1994. április 28-i (csütörtöki) számának második oldalán egy illegális szemétlerakóról megjelent Balázs Attila felvétele. E felvétel bizonyára Újfehértón készült, ezt nem is vitatom. Sajnos, a város belterületének több pontján van ilyen jelenség annak ellenére, hogy az önkormányzat hosszú évek óta komoly erőfeszítéseket tesz és nem kevés anyagi áldozatot vállal ennek megszüntetésére. Megoldottuk a város legtöbb utcájában a szervezett szemétszállítást, a városból kivezető utak végén szemétgyűjtő konténereket helyeztünk el. A városi szeméttelepet évekkel ezelőtt valóban vállalkozásba adtuk, de szerződésben kikötöttük, hogy a lakosságtól a háztartási szemetet térítés nélkül kell fogadni a telepen. A szerződést a vállalkozó pontosan betartotta, a lakosságtól díjat nem kért és nem kér. Tehát nem azért helyezik el az üres területeken a szemetet, mert annak elhelyezéséért fizetni kell a telepen, hanem azért, mert minden településen élnek olyanok, akiknek a környezetvédelem, a városkép fontosságát — fogadóképesség hiányában — senki nem tudja elfogadtatni. Tisztelettel: Varga László jegyző
