Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-09 / 83. szám
10 ft léfíet-ÍAíagyarország Hétvégi meíféffete 1994. apriüs 9. Vendégjáték Az évad egyik legjobb előadásának mondják Jelenet az előadásból: az előtérben Hetey László és Gados Béla Csutkái Csaba felvétele Dombrovszky Ádám Budapest (ISB) — Idén kilencedik alkalommal került sor Budapesten az Országos Kamaraszínházi Találkozóra. A vidéki kamaradarabok seregszemléjét minden évben a Budapesti Tavaszi Fesztivál idején bonyolítják le a Radnóti Miklós Színházban, illetve az Arany János Színház Stúdiójában. Április 5—9-ig három vidéki színház négy darabját mutatták be, köztük a Nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház Itt a vége, pedig milyen unalmas napnak indult című produkcióját. A kamaraszinházi találkozó múltjáról, illetve a darabok kiválogatásának módjáról a zsűri egyik tagját, Nánai Istvánt kérdeztük. — Úgy egy évtizede született az ötlet — kezdte válaszát a Színház című lap fő- szerkesztő helyettese. — Akkoriban vidéken számos színvonalas stúdió-produkció jött létre, s ezeknek akartak egy fővárosi bemutatkozási lehetőséget teremteni. □ Mit gondol: az Országos Kamaraszínházi Találkozó alkalmas arra, hogy megtalálja azt a közönséget, amelyik valóban kíváncsi a vidéki színházak legjobb előadásaira? — A kezdeti időszakban ez mindenképpen nagy eseménynek számított. Nem tagadom azonban, hogy később lanyhult az érdeklődés. Pedig — ha csak az északkeleti térség színházaiban is gondolkodom — számos emlékezetes előadás jut az eszembe. Például a debreceniek két Havel-darabja, az Ibusár, vagy a mostani Dar- vasi-darab, a Vizsgálat a rózsák ügyében. A nyíregyháziaktól egy Határ Győzőelőadásra emlékszem szívesen, meg a Cyrano jut most hirtelen az eszembe. S igazán kitűnő előadásnak tartom a mostani darabjukat is. Mindezek ellenére a Budapesti Tavaszi Fesztivál programja annyira felduzzadt, olyan világsztárok, nemzetközileg is jegyzett művészek érkeztek a fővárosba, hogy sajnos, valóban egy kicsit a háttérbe szőrűit ez a seregszemle. □ Milyen alapon, mely színházak közül és kik válogatják ki az Országos Kamaraszínházi Találkozón részt vevő darabokat? — A vidéki színházak maguk jelentkeznek a darabokkal. Ezeket azután egy hét színházi szakemberből álló válogató bizottság megnézi és dönt. □ Idén mindössze négy darabot tartottak alkalmasnak? — Ennek pusztán pénzügyi okai vannak. És természetesen a minőség mellett bizonyos esetekben a technikát is figyelembe kellett vennünk. □ Tizenhat felkínált előadásból Önök két veszprémi és egy pécsi előadás mellett a Nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház Jókai-feldol- gozását választották ki. Vajon miért? — Mohácsi János rendezését személy szerint országosan is az évad egyik legérdekesebb előadásának tartom. Jókai Mór Milton című tragédiájának átdolgozásával egy roppant izgalmas előadás jött létre. — A pártharcoknak, pártvillongásoknak áldozatul eső kisember témája igazán aktuális, s ez nagyszerű rendezéssel, kiváló színészi alakításokkal társulva nagyon jó produkciót eredményezett. Csontváry-siker: talán most Az igazi nagyság az igazi közönségsikerrel találkozott • Életmű-kiállítás a Nemzeti Galériában Budapest (ISB) — Május 23-ig Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában látható a magyar festészet egyik kiemelkedő egyéniségének, Csontváry Kosztka Tivadarnak az életmű-kiállítása. A Budapesti Tavaszi Fesztivál, illetve az Európai Kulturális Hónap szenzációja ez az esemény, amelyről végre elmondható: az igazi nagyság az igazi közönségsikerrel találkozik. Szinte a teljes Csontváry- életmű látható, (hatalmas méretei, a szállítási nehézségek miatt a Baalbeck és a Mária kútja Názáretben maradt csak Pécsett) s a szakemberek nagy várakozással néznek a kiállítás nyugat-európai körútja elé. Vajon sikerül-e szert tenni az oly régen áhított világhírnévre? Részben erre voltunk mi is kíváncsiak, amikor Romváry Ferencet kérdeztük. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum képző- és iparművészeti osztályának vezetője személyében alkalmasabbat nem is találhattunk volna, hiszen ő már hét esztendeje készíti elő a Csontváry-életmű nyugat-európai megmérettetését. — 1987 májusában Amszterdamban a koronázó templomban volt egy „Magyar hét” kiállítás — kezdi összegzését a pécsi művészettörténész. — Akkor este elhangzott egy pohárköszöntő a meghívott magyar muzeológusok részére, és egy holland minisztériumi főtisztségviselő azt mondta: nagyon szeretnénk egy Csont- váry-kiállítást Amszterdamban. Aztán a holland minisztérium megkereste a magyart, bizottság is létrejött 1989 decemberében, amely eldöntötte, hogy a képeket érdemes lenne utaztatni, s előnyös volna számunkra, ha Csontváryt Nyugat-Európában bemutatnánk. A rendszerváltozás azonban lelassította e folyamatot. A kapcsolatok megszakadtak egészen 1990 szeptemberéig, amikor a minisztériumban egy radikális döntés született. Nevezetesen az, hogy a pécsi múzeumot és engem megbíztak, mint miniszteri biztost, hogy a nyugat-európai kiállítást készítsem elő. □ Akkor mindent elölről kellett kezdeni? — A legfontosabb az volt, hogy eldöntöttük: a tönkrement képeket restaurálni kell. Főleg a nagy képek voltak katasztrofális állapotban, amelyeknek ráadásul a szállítása sem olyan egyszerű. Eddig mindig tekercselve szállították azokat, és a festésmódból adódóan károsodásnak voltak kitéve. Ezek egyébként már 1949- ben nagyon sérült állapotban kerültek haza Párizsból. A képek a Rákosi-rendszerben tulajdonképpen megsemmisítésre voltak ítélve. Csontváry akkoriban egyszer volt kiállítva: valakinek sikerült becsempésznie a Képzőművészet a kertészetben című kiállításra... □ Mikor fejeződött be a restaurálás? — Mára tulajdonképpen a nagyméretű Taorminát kivéve befejeződött a restaurálás. Itt Pesten a megnyitón még szerepelt a Taormina, de a nyugat-európai kiállítássorozatra most készítik elő. Az állomások a következők: június 10- től Stockholm, szeptember 10: Rotterdam és november végén München. □ Mennyire teljes az itt látható Csontváry-életmű? — Minden olyan képet előbányásztam, ami csak elképzelhető volt. így gyűjtőktől kölcsön kértem Stockholmból, Losoncról, Pozsonyból, Prágából is. Sajnos, két magyarországi (egy budapesti és egy esztergomi) magángyűjtő is akadt, aki erre a kiállításra nem adta kölcsön a tulajdonát. Ezenkívül még két kevésbé ismert miskolci képet leszámítva tulajdonképpen minden most elérhető Csontváry-kép és -grafika ki van állítva. Még olyan grafika is, ami még Pécsen sem volt soha sem. Ezenkívül van a Magyarok bejövetele című híres karton, ami jelenleg is valahol lappang.... □ Korábban Londonról és Párizsról volt szó mint külföldi helyszínről. Nem mintha Stockholmot, Rotterdamot és Münchent lebecsülném. Milyen könnyű volt ma Csontkor a nyolcvanas évek végén Nyugat-Európában a posztimpresszionista kiállítássorozat lezajlott, akkor abba a sorba passzolt volna Csontváry. Mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egy csak általunk ismert festőt, akit odatartozónak vélünk, azt késleltessük, hogy mi szabjunk feltételeket. Ha akkor, annak idején 1987-ben azonnal beindul a gépezet, akkor London és Párizs is szóba jött volna a fogadó városok között. □ Milyenek lettek a képek a restaurálás után? — Most olyannak látjuk a festményeket, mint amilyennek Csontváry leírta őket. És nem olyannak, mint amilyennek 5-10 évvel ezelőtti állapotukban ismertük! Ezért sokan jajgatnak, hogy a képek túl „csicsásak”. De ez ugyanaz, mint ahogy a Sixtusi kápolna falán mi megszoktuk a sötét tónust, s most a japánok az eredeti állapotot rekonstruálták, ami sokaknak nem tetszik. □ Két képről: a Magányos cédrusról és a Sétakocsizás újholdnál Athénban címűről mostanában sokat cikkeznek... — Gerlóczy Gedeon lánya annak idején örökösként eladta Magyarországnak a Csont- váry-képek nagy részét Akkor kettőt megtartott magának. Ő azonban — apjával ellentétben — érzelmileg nem kötődik sem Magyarországhoz, sem Csontváryhoz -— szóval meg lehet érteni, hogy ezeket is el akarja adni. Valljuk be: százmillió forint, vagy egymillió dollár az pénz. Neki van három lánya, s most szüksége van erre a pénzre... □ Mit gondol: elvezetheti-e Csontváryt ez a „nyugat-európai körút” a világsikerig? — Sajnos nem hiszek benne! Ehhez borzalmasan sok dolog lenne szükséges. Mi most egy kísérletet teszünk arra, hogy Csontváry ismertebb legyen. De valljuk be őszintén, senki sem érdekelt abban, ami nem az övé. A szakemberek számára a Csont- váry-irodalom csak magyarul áll rendelkezésre, a képekhez sem könnyű hozzáférni. Az illető intézményekhez, az országokhoz sem kötődnek a képek. Nehéz lesz olyan Nagy Gábor (ISB) reprodukciói szakembert találni, aki mégis Csontváryval fog foglalkozni. A külföldtől ez nem várható. Naivság ezt feltételezni. □ Végeztek-e valamilyen jó értelemben vett reklámmunkát? — Ez borzalmasan nehéz. Nem készülhet levelezőlap, nem készülhet poszter, mert hatalmas jogdíjat kémek. Ezen sajnos Csontváry és a kultúra veszít. Szóba kerülhetne egy katalógus is. Én ezen két éve dolgozom. Már szponzort is szereztem, de így sem megy, mert mindenki előre kéri a pénzt... Pedig én a kezdetektől a minisztériumban is mindig hangsúlyoztam: a kiállítás mellett a katalógus is roppant fontos. Hiszen a kiállítás két hónapig látható, a katalógust viszont, ha világnyelveken adjuk ki, akkor a földkerekség összes könyvtárába eljuthat. Kétmilliót kértem rá, hogy a szerzőknek tudjunk előre fizetni... □ Mi lesz a nagy képek sorsa? Azok Nyugat-Európába sem mennek? — A Taormina részvétele feltétel volt. Ha nehézségek árán is, de azt tudjuk szállítani. Egy az egyben kiemelhető a kép. Át kell vinni egy másik épületrészbe, és egy ablakon át kivehető és szállítható. A speditőr cégnek van akkora járműve, amire ez így felfér függőleges helyzetben. A két legnagyobb méretű: a Baalbeck és a Mária kútja viszont hengerlés nélkül nem hozható ki a pécsi Csontváry Múzeumból csak falbontás árán. A restaurátorok hengerelt állapotban nem is javasolták e képek szállítását. Ez újabb kockázati tényezőket jelentett volna, így mindhárom fél tudomásul vette, hogy csak egy nagy kép megy. varyt „eladni”? — Nagyon nehéz volt. AmiA különálló csillag Nekem milliárdjaim nincsenek, hogy palotákat létesíthessek, Ha festményeimet Amerikába kivinném, ahova eladni nem akarom — s ha azok az ígért egymillió dollárt ki is fizetnék érették — gazdagabb volna e szegény hazánk az ötmillió koronával? Hát nem vagyunk gazdagabbak és nyugodtabbak azzal a tudattal, hogy még sok víz fog lefolyni a Dunán és a Missisipin, amíg Baal- bekhez hasonló festmény lát napvilágot? De addig, amíg *Részletek a festő írásaiból ezt túl nem szárnyalta, túl nem tökéletesítette valaki, még mindig többet ér a tudat a jenki milliójánál -— hogy pénzzel sem megfesteni, de még csak megvenni sem lehet azt a dolgot. Nem szólok magamról, — akinek egész élete egy láthatatlan Teremtő erőnek van kiszolgáltatva, olyannak, mint a görögök művészetében található, de sajnos a festészetben nem található: s így az én dolgaim mint különálló csillagok szerepelnek majd az égen, annak idején. Csontváry: Önarckép Csontváry: Magányos cédrus
