Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-09 / 83. szám

\A X K M ' h é t v é cj i mellé k 1 ete Aktuális kérdések ___________________________________________ Fantomcégek, fiktív számlák A bírságokról és az adómorálról nyilatkozik Mandzák László APEH-igazgató Máthé Csaba Nyíregyháza (KM) — Idén egy cégnél a vizsgálataink alapján százmillió forintos adóhiányt állapítottunk meg, nyilatkozta Mandzák László, az Adó- és Pénzügyi Ellenőr­zési Hivatal megyei igazgató­ságának igazgatója, akit a bír­ságokról és az adómorálról kérdeztünk. □ Bezzeg most először mu­lasztottam, és máris megbírsá­golnak. Azokat akik milliós, il­letve százmilliós adócsaláso­kat követnek el, azokat pedig futni hagyják — halljuk nap mint nap a megbírságolt vál­lalkozók morgolódását. Való­ban csak a kicsik futnak be az APEH hálójába? Kis és nagy „halak” — Ez a leggyakoribb vád el­lenünk, hogy csak a kishalakat fogjuk meg, a nagyok pedig szabadon úszkálhatnak. Nem így van. Ha csak az elmúlt év­ben az olajos ügyet említem, amely főszereplője, egy kft. fél év alatt 220 milliós forgal­mat bonyolított le, de az olaj után nem fizették be a fo­gyasztási adót. A másik nagy fogás volt, hogy lelepleztünk egy olyan budapesti magán- személyt, aki a megyénkben és a környező megyékben több nem létező vállalkozást is be­jegyeztetett és fiktív számlák alapján adott be áfa-vissza­igényléseket. Idén egy cégnél — az adótitok miatt nem mondhatom a nevét — vizsgá­lataink során százmillió forin­tos adóhiányt állapítottunk meg. □ Ha ilyen nagy halra akad­nak, akkor mennyire általános az, hogy az APEH budapesti központja átveszi az ügyet? — Egyáltalán nincs ilyen, mi vagyunk az elsőfokú adó­hatóság. Ha valaki megfelleb­bezi az ügyét, akkor természe­tesen másodfokon már a köz­pontban döntenek. □ Bírságol, behajt. A köztu­datban gyakorlatilag ez a két funkciója ismert az APEH- nek. Az egyéni és társas vállal­kozások képviselői sokszor szó váteszik, hogy minimális a hivatal tanácsadói, felvilágo­sító munkája. — Az APEH mindegyik in­duló egyéni és társas vállalko­zásnak nem adhat egyenként adótanácsot, de erre alakította ki az ügyfélszolgálati irodáit, ahol személyesen és írásban is lehet felvilágosítást kérni. Az Előkészítő és Adatszerző osz­tály a kezdő vállalkozók segí­tésével is foglalkozik, a hely­színen adnak tanácsot. □ Az APEH elől eltitkolt jö­vedelmekről eltérőek a véle­mények. 250 milliárdtól 800 milliárdig terjed az összeg. Ön szerint mennyire pontos ez a becslés? — A Pénzügyminisztérium, a pénzügyi kutató intézetek, magántanácsadók és az APEH is végez különböző méréseket az eltitkolt jövedelmekről, de ezek különböző módszereken alapulnak és mindenki a saját­jára esküszik. Nagyon nehéz megközelítő számadatot mon­Mandzák László: „Érdekeltté akarjuk tenni munkatársainkat az eltitkolt jövedelmek feltárásában” Balázs Attila felvétele dani, és ebből a megyére vo­natkozó összeget kialakítani. Jellemző a megyénkre is, hogy számla nélkül történik áruvá­sárlás és eladás, ilyen tételeket sok helyen találunk szabolcsi üzletekben. Ezen kívül megje­lenik a csempészett alkohol, kávé, ruhanemű, műszaki cikk. Nagyon sokan egyszerű­en nem jelentkeznek be egyéni vállalkozónak bizonyos tevé­kenységre, ők az úgynevezett kontárok, például kőművesek, autószerelők, karosszéria javí­tók. Ok egyszerűen számla­adás nélkül ténykednek, sokan be nem jelentett alkal­mazottakat is foglal­koztatnak. □ A számla nélkül dolgozó­kat főleg a köz­érdekű beje­lentések alap­ján ellenőrzik. Ennyire sok irigye van az * embereknek, | vagy a lakos­ság nagy részét Ijf irritálja az a ÍÉ tény, hogy ők az “ APEH elől eltitkol­ják milliós jöve­delmüket? — A közér­kat, akik tanácsadást, könyv- vizsgálói munkát, vagy köny­velést vállalnak különböző cé­geknél. Ezt a fluktuációt sze­retnénk egy plusz jövedelem nyújtásával megállítani. Más­részt pedig érdekeltté akarjuk tenni a munkatársainkat az eltitkolt jövedelmek feltárásá­ban. A teljesítményösztönzés nemcsak a revizorokra vonat­kozik, de elsősorban ők ennek az érdekeltségi rendszernek a kedvezményezettjei. □ Mennyire tudnak a mun­katársaik felkészülni az újabb kiskapuk felfedezésére, ame­lyekkel a gazda­sági élet fő­szereplői folyama­tosan élnék? Az adoza­fe­gyelem tésére, különböző összegek el­tüntetésére. Emellett gyakrab­ban élünk az úgynevezett elő­zetes biztosítási intézkedések­kel. Ez azt jelenti, hogy már azelőtt, mielőtt jogerős lesz egy határozat, és a körülmé­nyekből az feltételezhető, hogy vagyonkimentést tervez­nek, elvonják előlünk az adó­hiány fedezetét, megelőző in­tézkedéseket teszünk. □ Év végén és ez év elején óriási tumultus volt a magán- személyek áfa-visszaigénylése miatt a hivatalnál. Mennyire sikerült csökkentem a sor- banállást, és időre teljesíteni a visszaigényléseket? — Még mindig lemaradás­ban vagyunk, ami annak kö­szönhető, hogy az elmúlt év azonos időszakához képest megháromszorozódott a me­gyében a közművesítés miat­ti áfa-visszaigénylés. Ezeknél minimális volt a visszaélés, el­sősorban különböző vállalko­zók fiktív számláit érte kifogás. □ Ezekben az em­dekű bejelentéseket • elsősor­ban az motiválja, hogy a lakosság jelentős része olyan jövedelemből él, ami papíron követhető, tehát alkalmazot­tak. Nekik szigorú szabályok alapján levonják az adóelő­leget. Persze, hogy zavarja őket — mondjuk — a szom­szédjuk, aki úgy jut nagy jö­vedelemhez, hogy azt nem je­lenti be az APEH-nek. Ezekre a névvel, név nélkül érkező bejelentésekre is odafigye­lünk. — Ezen kívül vannak olyan kiemelt szakmák, amelyekre tapasztalataink alapján külö­nösen oda kell figyelni. Ta­valy például a kőfaragókat, a nemesfém-forgalmazókat, ér­tékesítőket, az olajjal foglal­kozó kereskedőket vizsgáltuk kiemelten. Több adóalanyi kört is vizsgálunk napjaink­ban, de ezt nem szeretném nyilvánosságra hozni. Elszív a magánszféra □ Eddig az APEH munka­társai a bírságokból és a fel­derített adóhátralékból nem részesültek, viszont január 1-jétől már igen. Milyen mér­tékben? — Január 1 -jétől vezettek be egy érdekeltségi rendszert. Bevezetésére elsősorban azért került sor, mert az ellenőrzést végzők magasan kvalifikált szakemberek kell legyenek. A magánszféra az utóbbi évek­ben jelentősen elszippantotta a hivatalból ezeket a dolgozó­ként, az adózási morál romlott, és emiatt többször kénysze­rülünk ellenőrizni az adóala­nyokat. Konkrét nyomozásra nincs felhatalmazásunk, de több esetben kell élni azokkal a szabályokkal, amelyek az ál­lamigazgatási eljárás kereté­ben nyújtanak lehetőséget. Gondolok itt a tanúk meghall­gatására, a kapcsolódó vál­lalkozások vizsgálatára (az ide-oda számlázgatás miatt). Többször felvetődött már az adórendőrség megalakításá­nak gondolata, de ez csak terv­szinten maradt. Szigorodott a mulasztási bírság, de mérle­geljük az adott helyzetet. Nem mindegy, hogy egy falusi sportegyesületet vagy egy több milliárd forintot forgal­mazó céget büntetünk ugyan­azért a mulasztásért. Emellett olyan jogkört is kaptunk, hogy többszöri mulasztás után az adott üzletet bezárhatjuk há­rom, öt, illetve tíz napra. □ A végrehajtások is az APEH jogkörébe tartoznak. Ismert azonban az úgynevezett vagyonkimentés is, amelynek lényege, hogy mire a hivatal dolgozói kiérnek a helyszínre, már csak értéktelen illetve alig értékesíthető eszközöket, fel­szereléseket találnak. Ezt hogy tudják megakadályozni? — A korábbi gyakorlat többségében valóban ezt mu­tatta. Ezért újabban (amikor jogerős lesz a végrehajtási ha­tározat), azonnal beindítjuk a végrehajtást, tehát nem ha­gyunk időt a vagyon értékesí­lített esetekben is van késedel­mi pótlék, amelyet az APEH fizet? — Igen, amennyiben kése­delmesen teljesítjük a visszau­talásokat, akkor késedelmi pótlékot fizet az APEH. Ugyanez vonatkozik a szemé­lyijövedelemadó bevallásokra is. Utóbbinál eddig 95 ezer szja-bevallás érkezett be, an­nak egyharmada volt vissza­igénylés, és abból közel hat­száz volt a késedelmes kiu­talás. Büntető eljárások □ Korábban említette a fan­tomcégeket. A megyében sok­kal inkább a fantombirkákról, jerkékről lehetett hallani, amelyeket éjszaka egyik vá­rosból a másik városba hajtot­tak, az APEH pedig kifizette az állami támogatást az igény­lőknek. — Még mindig zajlanak ezekben az ügyekben a bün­tető eljárások, de már nagyon sok ítélet is megszületett. Ter­mészetesen a felvett pénzeket vissza kell fizetni. Nehéz lett volna ezeket kifizetés előtt el­lenőrizni, ugyanis igen nagy számban történtek az igénylé­sek, amelyek ellenőrzéséhez nem volt apparátusunk. Más­részt szerencsétlenül fogal­mazták meg a jogszabályt, harmadrészt pedig egyes ese­tekben a nyomozás megállapí­tása szerint állatorvosok is ki­adtak a nem létező állatokra igazolásokat. A tisztító tűz Nagy István Attila önnyen lehet, hogy nosztalgiák­ból építkezik az ember. Az egyes nemzedékek olyan határo­zottan elkülönülnek egymás­tól, hogy ez még a felületes szemlélőnek is feltűnik. S nem is szükséges emögött di­vatos nemzedéki ellentétet felfedezni, mert ilyenek iga­zából sohasem voltak, vagy éppen ellenkezőleg: az egyes nemzedékek mindig is mar­kánsan megkülönböztették egymást. Vitákkal, indulatokkal vagy azok nélkül. Egyszerű­en másként nevelődnek. Vál­tozik a világ, benne az em­ber. Új értékeket fedez fel, eldobja a régieket, vagy jobb esetben átszínezi azokat a maga képére és hasonla­tosságára. Közben persze megéli annak is a tragiku­mát, hogy már nem tudja a régi értékek mentén elkép­zelni az életét, de még nem látja teljesen tisztán az úja­kat sem. Ilyenkor vetődik fel az örök emberi problémája, ilyenkor fordulunk a klasz- szikusokhoz, mint amelyek­ben a legegyetemesebben megjelennek azok az érté­kek, amelyekre támaszkodni lehet, ha összezavarodik a világ. Nagy átrendeződéseknek voltunk tanúi ebben a szá­zadban is a háborúk alatt és után. Európa nyugati felén viszonylag egyszerű volt a képlet, mert a nagy lelki trauma után vissza lehetett találni a több százados pol­gári eszményekhez. A keleti részeken azonban bonyolul­tabbá vált a helyzet, mert a Szovjetunió árnyékában új társadalmi formációk jöttek létre. Az új hatalom arra tö­rekedett, hogy kialakítsa a maga filozófiai, világnézeti, erkölcsi arculatát, megfo­galmazza a maga értékeit, illetve felépítse amjak hie­rarchikus rendjét. Évtizedek teltek el ebben a világban. Nagyapák, apák, fiúk, nagymamák, anyák, lá­nyok élnek ebben a hazában, akiket áthatnak azok az él­mények és tapasztalatok, amelyeket ebben az új világ­ban szereztek. Őszintén átél­ték, a magukévá tették őket. Nem azért, mert kényszerítve voltak, hanem, mert őszintén hitték, hogy értük épül az új világ, igazságai az ő igazsá­gaik, eszményei, erkölcse az övék. Az utolsó firauma nagyon friss még. Úgy hívják, hogy rendszerváltás. Dőre dolog lenne azt hinni, hogy ez is pusztán ünnepi felvonulás, ahol éltetni lehet az új vilá­got. A változás most is csak hosszú idő alatt mehet vég­be. A gazdaságban, a társa­dalmi kapcsolatokban, a kultúrában, az erkölcsben, a közgondolkodásban. Vegyük a legkézenfekvőb­bet. Százezrek keserű ta­pasztalata, hogy a kulturális javakhoz jutás bősége után — az árdagály következté­ben — kiszorultak a fogyasz­tók közül. Alig kínál a piac igényes szépirodalmat, s ha mégis, olyan áron, hogy két­szer meg kell gondolni a vásárlást. Korábban a tár­sadalom preferálta a kul­túrát, hogy minél többen hozzájuthassanak az érté­kekhez. (Most persze azt mondhatják, hogy természe­tesen csak azokat, amelyeket a maga érdekeit szolgálták. Ebben van igazság, de azért nem volt olyan merev a rendszer, hogy ne lehetett volna árnyalt a válogatás. Meg aztán a klasszikusok rendszeridegenek, s azokhoz is olcsón juthattak hozzá az emberek.) Kamaszkorom lelkesült pillanatai voltak azok, ami­kor Csoóri Sándor, Nagy László, Juhász Ferenc, Pi­linszky János, Ladányi Mi­hály köteteinek a megjele­nését vártuk. Ki emlegeti ma Nagy Lászlót, akinek pedig már a klasszikusok között lenne a helye? Egyetemisták legfeljebb a szemináriumi dolgozatokban. Csoóri Sán­dor neve merül fel talán a leggyakrabban. De ír még verseket? S egyáltalán: mi­után beszennyezte őt a poli­tika, szólhat-e még érvénye­sen és hitelesen? Kikaptuk egymás kezéből az Élet és Irodalom legfris­sebb számait, vagy az Új írást, a Nagyvilágot. S ott szorongtunk a moziban, hogy megnézzük a legújabb Bergman- vagy Truffaut-fil- met. S tudtunk vitatkozni a Hideg napokon és a Sze­génylegényeken. De tűzbe hozott Ember Judit egy-egy dokumentumértékű alkotása is. Ha ma véletlenül négy-öt magyar összehajol, néhány mondat után kiderül, hogy ki-ki melyik pártnak a tagja, s hamarosan sutba kerülnek az esztétikai értékek, feldug­ja a fejét a politika. Megfo­galmazódik a szembenállás, s attól kezdve már nincs semmi értelme az egésznek. Úgy látszik, hogy a gyűlö­let tisztító tüze szükséges az új értékek megfogalmazódá­sához. Ha ezen túlleszünk, visszatérhetünk a régiekhez. Csakhogy nekünk nincsenek százados hagyományaink, amelyekbe most kapaszkod­ni lehetne, hiszen folyamatos harccal vagy éppen aláve­tettségben telt az életünk. Számunkra éppen az iro­dalom volt a megtartó erő. Az írók és költők tartották bennünk a hitet, hogy a ku­darcok, a sorsunkba való belebukás ellenére is érde­mes munkálkodni, „mert előttünk egy nemzetnek sor­sa áll". most éppen ez az irodalom szorult az életünk peremére, egyszerű árucikk lett, mint akármelyik mosó­por. Pedig sohasem lenne szabad elértéktelenednie, mert amelyik nép elveszíti eleven, tartós kapcsolatát az irodalommal vagy tágabb értelemben a kultúrával, an­nak kiüresedik a lelke is. S akkor hiába érkezik meg Eu­rópába vagy a nagyvilágba, nem lehet őt elválasztani a többitől. S erre a különbség- tételre már ő sem lesz képes.

Next

/
Thumbnails
Contents