Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-25 / 96. szám

1994. április 25., hétfő KULTÚRA Koncertelőzetes Felföldi Oszkár Nyíregyháza — Lassan be- köszöntenek a meleg nyári napok, és velük megérkez­nek a forró hangulatok is a koncertpódiumokra. Igazi csemegékkel kedveskednek a szervezők, a kortárs, az alternatív, illetve a jazz- rock rajongóinak. A szín­hely Budapest. A sort a Balanescu Quar­tet kezdi május 4-én a Pető­fi Csarnokban. A román származású Alexander Ba­lanescu Angliában tanult meg hegedülni, a zeneel­méletet New York-ban sa­játította el, majd letelepe­dett a punkok fővárosában, Londonban. Tanára, akinek sokat köszönhet, Michael Nyman, a Peter Greena- way-filmek zeneszerzője. A vonósnégyes felállású csa­pat a saját számok mellett XX. sz. klasszikusok Sztra­vinszkij, Webern, Shoszta- kovics műveit tűzi műso­rára, de szolgálnak megle­petéssel is. Ilyen a nem­régiben megjelent Pos­sessed című CD-jük. Kraft- wer/fc-szerzeményeket hangszereltek át hegedűre, brácsára, gordonkára, plusz egy David Byrne (ex-Tal- king Heads) kompozíciót találunk a korongon. Kere­sik a másokkal való együtt­működést, legyen az Laurie Anderson, Kate Bush, vagy JackDeJohnette. Hisznek a műfajok közeledésében, megpróbálnak nem tudo­mást venni a skatulyákról. Három nappal később, május 7-én sokak örömére a PeCsa szabadtéri színpa­dán Nick Cave és zenekara muzsikál. A Melboume- ben született „trubadúr” el­ső bandája a Boys Next Door elnevezést kapta, majd a név The Birthday Party-ra módosult. A fe­kete mágia kultusza képvi­selőiként könyvelték el őket, stílusuk a dark wave, a post-punk jegyeit mutatja. 1984-ben jött létre az a su­pergroup, amely The Bad Seeds néven utazgat Cave- vel, immáron tíz éve. Tag­jai többnyire ismertek: Mick Harvey, Blixa Bar­geld, Thomas Widler, Mar­tin P. Casey, Conway Sa­vage. Megőrizték a szüle­tésnapi parti hagyományait, viszont fűszerezték a blues maradandó formáival. Dur­va bánásmódú előadásaik mára letisztultak. A turnék­ról a főnök így vélekedik: „Nagyon odafigyelek arra, amit csinálok, s mindent megteszek, hogy jóklegye- nek a koncertjeim.” Úgy le­gyen Nick! Végezetül a Brecker Brothers testvérpárosról es­sék szó! Ők szintén május­ban lépnek fel a főváros­ban. Randy (trombita), Mi­chael (szaxofon) a rhythm & blueson nőttek fel, mind­emellett tanulmányozták John Coltrane szabad im­provizációját. 1975-ben alapított családi együttesük az egyik legkiemelkedőbb jazz fúziós csoportnak szá­mít szerte a világon. A dombrádi általános iskola huszonkét tanulója a kö­zelmúltban egy nemzetközi gyermekfesztiválon vett részt Budapesten. A gyerekek a nagyszabású esemé­nyen India művészetét mutatták be. A színre vitt jele­neteket április 30-án a Magyar Televízió „Tökjó" című adásában tekinthetik meg az érdeklődők Amatőr felvétel — - ........| Módszertani... ...tanácskozásra várják az érdeklődőket április 27-én 9.30-tól a nyíregyházi Bár- czi Gusztáv Általános Isko­lában. A továbbképzés ke­retében bemutató foglalko­zásokat tartanak az enyhe és középsúlyos értelmi fo­gyatékosok osztályaiban, ezt követően előadások hangzanak el. (KM) » Könyvfesztivál... ...A budapesti Kongresz- szusi Központban nemzet­közi könyvfesztivál nyflt április 23-án. A szakma nagyszabású seregszemléje április 26-ig tart. (KM) Drámapedagógiai... ...foglalkozások lesznek áp­rilis 26-án a mátészalkai városi művelődési házban. Az ötödik-hatodik osztá­lyos tanulók közreműködé­sével megtartandó előadás 9 órakor, a hetedik-nyolca­dikosok bevonásával lezaj­ló pedig 14 órakor kezdő­dik. (KM) Nyilvános... ...vizsgát rendeznek a nyol­cadik osztályos tanulóknak történelemből április 25-én a nyíregyházi 10. számú Általános Iskolában. A vizsgabizottság munkájá­ban Szalga Zoltán megyei szakértőn kívül részt vesz Pénzes Sándorné igazgató és Ligeti Józsefné történe­lemtanár. (KM) Az iskolai értékek... ...átrendeződéséről, illetve az értékek „árfolyamáról” tart előadást Szekszárdi Fe- rencné, az OKSZI munka­társa április 27-én 11 órától a megyei pedagógiai inté­zetben. (KM) A titokzatos-hasznos mecénás Nem „mekkmesterek" felvonulása a Tanulás '85 •Jubileumi műsor lesz Nyíregyháza (KM - K. J.) — A napokban adták át hét ifjú embernek a Tanulás ’85 el­nevezésű megyei alapítvány díjait a nyíregyházi Művé­szeti Szakközépiskolában. Hogy miért éppen ott? Nos, a válasz igen egyszerű: ezt az évente kiosztandó elismerést tehetséges, fiatal, leendő mű­vészek támogatására hozták létre még a nyolcvanas évek közepén. — Van még más, természetes magyarázata is a díjkiosztás helyszínének — mondja Kere­kes Emese, az alapítvány ku­ratóriumának amolyan minde­nese, szebb szóval: titkára. — Egy magát megnevezni nem kívánó, nyíregyházi hölgy hozta létre a „tanulást” 1985- ben (innen származik az elne­vezés). Az induló tőke száz­ezer forint volt, ennek a kama­tait osztjuk ki minden alka­lommal. □ Milyen kikötései voltak a titokzatos mecénásnak? Mi­lyen feltételekhez kötötte az adományozhatóságot? — Az eslődleges feltétel — lévén megyei célzatú támoga­tásról szó — az, hogy a fiatal tehetség legyen megyei illető­ségű (itt született, tanult), illet­ve innen elszármazott. A má­sodik, nem kevésbé fontos momentum: folytasson tanul­mányokat valamelyik művé­szeti jellegű, felsőoktatási in­tézményben. □ E tekintetben van-e vala­milyen további megszorítás? — Az egyik: a díjazott első éves legyen, a másik szűkítés pedig a főiskolák körét érinti, így tehát a színház- és film- művészeti, a zeneművészeti, a képzőművészeti, az iparművé­szeti és a táncművészeti jöhet számításba. Azt hiszem, az ed­dig elmondottakból kitűnik: nem valamiféle partikuláris célzatú alapítványról van szó. Az érintettek — potenciálisan — sokan lehetnek, s az eddigi „osztások” azt igazolják: meg­lehetősen széles terepen mo­zoghatunk. A díjazott képzőművész-jelöltek kiállítása a Csontváry Galériában Harasztosi Pál felvétele □ Hányán részesülhettek már eddig a segítő szándékú pénzekből? — Először 1986-ban tudtuk átadni a díjat. Azóta, beleértve az idei hét ifjú művészjelöltet is — összesen tizenheten ve­hették át a kamat rájuk eső ré­szét. Érdekesség, de ebben nem keresendő semmiféle ten­dencia, hogy eddig a legtöbb elismert a zeneművészeti pá­lyára készülők közül került ki. □ Kik hozzák adott esetben a végleges döntést, milyen kri­tériumokat vesznek még fi­gyelembe a már említetteken kívül, egyáltalán: hogyan áll össze a névsor? — A kuratórium dönt, álta­lában hosszas mérlegelés után. A fentieken kívül nyilvánva­lóan meghatározó, hogy a, .ki­szemelt” tehetséges legyen. Erről — ha nem saját nevelésű jelöltről van szó — alapos tá­jékozódással szoktunk infor­mációkat szerezni. Természe­tesen más szempontokat — pl. szociális helyzet — is figye­lembe veszünk, úgyhogy, azt hiszem, eddig még nemigen fogtunk mellé.» □ Már a múlt évi díjátadás­kor megfigyeltem, hogy a ki­osztás nagyon prózai aktusát igyekeznek emelkedetté, tar­talmassá tenni. — Az átadási ünnepségekre gondol? Nos, az újjá alakult kuratórium arra törekszik, hogy ne csak egy szimpla pénztári művelet során kerül­jön az érintettek zsebébe a pénz. Ezért vannak az ünnep­ségek, melyek programjában ki-ki a boldog megjutalmazot- tak küzül bemutathatja: mihez ért igazán, meddig jutott el már a művészi pályán. Tavaly a zene és a tánc, idén a képző­művészet „színre lépése” volt a domináns. A művészeti szakközépiskola Csontváry Kamaragalériájában a most ki­tüntetett fiatalok kiállítását ad­tuk át a közönségnek: győződ­hessenek meg az emberek a saját szemükkel, nem „mekk­mesterek” felvonulása a Ta­nulás ’85! □ A kamatösszeg növekedé­sével a díjazottak számát vagy a kiosztandó, fejenkénti össze­get kívánják emelni? — Természetesen, ez utób­bit. A túlságosan kiszélesített osztási skála valószínűleg nem kedvezne a minőségnek, az ér­téknek. □ Milyen jövőt jósol az ala­pítványnak? Mennyire tartja hasznosnak? — Jól tudjuk: ma a művé­szetek, az alkotók támogatásá­ra minden fillért meg kell ra­gadni. Az alapítvány nyitott, lehet csatlakozni hozzá. Én, személy szerint — jóllehet nem csillagászati összegekről van szó — nagyon hasznosnak tartom az egészet. Azt pedig, hogy az adományozó megőrzi anonimitását, elegánsnak, sze­rénynek és emberinek érzem. A terveink között szerepel, hogy az első díjkiosztás tíz­éves évfordulóján, 1996-ban egy nagyszabású „parádét” rendezünk, melyre mindazo­kat elváljuk, akik Tanulás ’85- öt kaptak. Bár ez az esemény még meglehetősen messze van, hiszem: nagy és remek show lesz! És bízom abban is, hogy mindenki eljön majd. Mert hiszen, az „előírások” között szerepel a visszaigazo­lás kötelezettsége, azaz: néz­zétek, győződjetek meg róla, jól kamatoztattam a kapott ta­lentumokat. Tiszteletadó tanulmánykötet A könyvet a neves történész korábbi művei motiválták Páll Csilla Nyíregyháza — Szomszédaink közt Kelet-Európábán címmel jelent meg emlékkönyv Niederhauser Emil történész, akadémikus hetvenedik szüle­tésnapjára. Neve biztosan is­merősen cseng a történelem­mel foglalkozó szakemberek­nek. De nem kell feltétlenül a históriában búvárkodni, elég, ha valamelyik szláv nyelvet tanulmányozzuk közelebbről, akkor is találkozhatunk a tu­dós professzor műveivel. Lett légyen szó bolgárról, lengyel­ről vagy oroszról. A kötet a tanár úr tiszteletére Budapesten megtartott emlék­ülés előadásait tartalmazza, melyen először hallhatta a nagyközönség ezeket a tudo­mányos dolgozatokat. A mun­kák egy részének megszüle­tését a jeles történész-filoló­gus korábbi művei motiválták. Niederhauser Emil 1923- ban született Pozsonyban, ta­nulmányait az Eötvös-kollé- giumban végezte el. Szel­lemisége kisugárzását köze­lebbről is érzékelhette régi­ónk, hisz évtizedekig tanított mint óraadó a debreceni Kos­suth Lajos Tudomány Egyete­men. Ma már csak az ELTE-n tart előadásokat és vezet szemi­náriumokat. Szemügyre vett kötetünk kelet-európai törté­netiségünket szinte a Kárpát- medencébe való belépéstől tekinti át egészen napjainkig. Nem egymást átfedő tanulmá­nyokból áll a tomus, hanem e néhány évszázad apróbb rész­leteit is felkínálja a „mazsoláz- gatni” vágyóknak. Bizonyít­ván: a részletek nélkül nem építhetők fel a nagy axiómák sem. Néhány cikk, ajánlatkép­pen a gazdag tartalomból. Engel Pál A török-magyar küzdelmek legrégebbi fejeze­tét dolgozta fel. Egy magyar lovag 1361-ben, Rodoszból írt levele alapján. E levél rá­irányítja a figyelmet a XIV. századi magyarországi írásbe­liségnek egy kevésbé vizsgált megnyilvánulására, a magán- levelezésre. Ezek a missilisek jellemzik/jellemezhetik egy ország szellemi kultúráját. Comeniust leginkább mint kora nagy pedagógusát isme­rik. Ő az Orbis Pictus szerzője, aki először hívta fel a tanítók figyelmét a szemléltetés jelen­tőségére. Most R. Várkonyi Agnes Comenius Európa bé­kéjéről szóló átfogó gondo­latait teszi közzé. A nagy pe­dagógus javaslatának lényege: vallásilag, nyelvileg megosz­tott népek az egymással össze- keverten élő nemzetek szóér- tésévd többet kell foglalkozni, s ez most ismét nagy hordere­jű probléma. Comenius — ter­ve szerint — Európa kettésza­kadt régióinak kölcsönös fe­lelőségére kívánja helyezni a hangsúlyt, s ez a cseh gondol­kodót méltán avatja „a nem­zetek tanítómesterévé”. Talán sohasem volt olyan aktuális a szláv népekkel, tör­ténetükkel foglalkozni, mint napjainkban. Több tanulmány is foglalkozik ezzel a kérdés­sel. Czövek István a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Történettudományi Tanszéké­nek vezetője, képviselte régi­ónkat az emlékülésen, az 1867-es szláv kongresszus és a Habsburg birodalom nemzéti- ségei kapcsolatrendszerét, egymásra hatását vizsgálja. Dolgozatában kiemeli, hogy a rendező fél — Oroszország — hivatalosan nem vett részt az eseményen. Azonban a kongresszus hatása tagadha­tatlan. A tanácskozás idején megrendezett kiállítás szere­pet játszott a szláv egységtu­dat, de még inkább a kis népek nemzeti érzésének fejlődésé­ben. (Szomszédaink közt Kelet-Eu- rópában. Budapest, 1993.) m ” .................... ■ ........... Camus Párizs (MTI) — 1960 janu­áriénak egy esős hétfő dél­utánján Párizstól délre egy sportkocsi lecsúszott az út­testről, fának ütközött és utasa néhány órán belül belehalt sérüléseibe. Az autó roncsai közelében ott feküdt a vezető irattáskája — benne készülő új regé­nyének 144 kézírásos ol­dalával. A világhírű Irodal­mi Nobel-díjas francia író, Albert Camus — mert róla van szó — posztumusz re­gényét, amelynek címe Le Premier Homme (Az első ember) most lánya, a 48 éves Catherine adta ki. A befejezetlen önéletrajzi re­gény azon nyomban best­seller lett. Az irodalmi sikerei elle­nére sokak által különcnek tartott és a francia értelmi­ségen belül meglehetősen magányosan élő Camus eb­ben a befejezetlen írásában nagy őszinteséggel vall nyomorúságos gyermekko­ráról, amelyet Algír szegé­nyes külvárosában, Bel- courtban élt le. Nagy sze­retettel ír az észak-afrikai országról, ahol született, írástudatlan, félig süket édes­anyjáról és egy öreg taní­tójáról, akinek köszönhette, hogy nem maradt tudatlan. x

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents