Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-23 / 95. szám

1994• ÁPRILIS 23., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete a forró nyomon Legalább tíz azonosító jelet kell találni % Ujjlenyomatvétel Kováts Dénes Izgatott hangú telefonáló kéri a rendőrség ügyeletes tisztjét: az éj leple alatt feltörték a boltját. A nem kívánt látogatók jócskán megdézsmálták árukészletét. A szemlebi­zottság percek alatt indulásra kész, nyomo­zók és bűnügyi technikusok indulnak a tett­helyre, s megkezdik a helyszíni szemlét. A bűnügyi technikusok kezében fényké­pezőgép és videokamera, a többi eszköz is „bevetésre” készen, a rendőrkutyák ek­ekor még nyugodtan várják, hogy munká­hoz láthassanak. Az már nyilvánvalóvá vált: az ablak rácsának lefeszítésével, majd az ablak kifeszítésével jutottak be a boltba az elkövetők. Már az első pillana­tokban is szemmel látható: nemcsak a rak­tárból, de a polcokról is jó néhány áru tűnt el, — talán nem véletlen, hogy elsősorban ital, cigaretta és édesség. A bolt vezetője idegesen tördeli kezeit, még nem tudja, mekkora kárt okoztak az éjjeli tolvajok. A legfontosabb — tudom meg — hogy fényképpel, videofelvétellel és helyszínrajz­zal pontosan rögzítsék és dokumentálják: milyen volt a helyszín a kiérkezéskor. (Nem véletlen, hogy addig senki semmihez nem nyúlhat a nyomozás eredményessége érdekében.) A dokumentációnak a későb­biekben szerepe lesz, hiszen ez alapján le­het bizonyossággal tudni az észlelt elvál­tozásokat, nyomokat, megalapozni a bizo­nyítékokat, így re­konstruálható a hely­szín állapota. Miután mindez megtörtént, akkor látnak hozzá közvet­lenül a nyomok, el­változások felkutatá­sához, rögzítéséhez, különböző módsze­rek alkalmazásával. Most már szerepet kapnak a nyomkö­vető kutyák is. Steril anyagon rögzítik a szagmintákat, hermetikusan zárt üvegben raktározzák, ez alapján — ha a gyanúsított kézre kerül — a kutya ki tudja választani több ember közül: bizony, ő járt a helyszí­nen! Ha az időjárási és időbeli tényezők kedvezőek, könnyen nyomára vezethet a nyomkövető kutya a betörőnek. így bukott már meg nem egy bűnöző, mert a jól képzett rendőrkutya addig a helyig vezette a nyomozókat, ahol a lopott árut elrejtet­ték, vagy ahol az elkövető meglapult. Természetesen másfajta nyomokat is rögzítenek a bűnügyi technikusok: ujj-, tenyér-, láb-, gumiabroncs- és eszköznyo­mokat, melyek szintén közelebb vihetik a rend őreit az ügy megoldásához, a tettesek felderítéséhez. A rácson és a polcokon jól kivehető ujjlenyomatokra bukkannak, az utóbbi időben már több, újfajta vegyi eljárás alkalmazására nyílik lehetőség, melyek jelentős segítséget adnak a rend­őröknek. Az épület mellett, az ablak alatt tálálható lábnyom nagy könnyebbséget je­lent: a puha földben gipsszel jól kiönthető és rögzíthető a bemászó tolvaj cipőjének mintázata. Persze az sem jelent gondot, ha ilyen nyomot nem találnak, mert egy új eljárás segítségével (ekkor kerül elő az an- tisztatikus pornyomtáska) a szabad szem­mel nem láthatóak is rögzíthetők lesznek, és később azonosíthatóvá válnak. A lereszelt rács, a kifeszített ajtó, ablak is árulkodó jelekkel szolgál a bűnügyi tech­nikusok számára: a vasreszelékek, a kül- sérelmi nyomok mind-mind újabb adalékokkal járulnak hozzá a bűncselek­mény rekonstruálásához. Volt már példa arra, hogy ezek vizsgá­latakor kiderült: zöld színű volt a feszítő szerszám; megpattant a festék rajta, s szem­mel szinte nem is látható nyomként maradt a tetthelyen. De önbetörés elkövetője is lebukott amiatt, hogy a lakatot nem zárt, hanem nyitott állapotban fűrészelte el tu­datlanul — a lakat vizsgálatakor kiderült: ha zárva lett volna, akkor ott nem tudták volna fűrészelni, mert az a rész becsúszik a lakat belsejébe... Perdöntő szakértői bi­elő a fényképeket, hasonlítják össze a fel­lelt nyomokat. A nyomszakértők még azt is meg tudják mondani: idegen kulccsal, más eszközzel, vagy a hozzávaló kulccsal nyitották-e ki a zárat. De az országban talán ők vizsgálják meg a legtöbb gépko­csit a metalográfia módszerével: már szá­mos esetben megállapították, hogy a lopott autóknál az átütött alváz- vagy motor­számnak mi volt az eredetije, ezáltal jutot­tak el a sértetthez. Tavaly csak áprilistól júliusig 41 ilyen vizsgálatot végeztek el. A tenyér- és ujjnyomszakértők a helyszí­nen rögzített nyomokat vizsgálják: alkal­masak-e egyedi azonosításra. Ahhoz, hogy ezt teljes biztonsággal kimondhassák, legalább 10 azonosító jelet kell találniuk. A tettesek felderítésében jelentős segítséget nyújt az a — fővárosban található — PRINTAX számítógé­pes rendszer, mely a be­táplált ujjnyom alapján azonosítani képes a tette­seket, még ha az ország különböző területein is követték el a bűncselek­ményeket. E rendszer jó­voltából már több elköve­tőt kaptak el, még olyan ügyben is bizonyítva, amelyikben évekkel ez­előtt (ismeretlen tettes lé­vén) megszüntették a nyo­mozást. Végül csak lebu­kott az illető. Korszerű technika nél­kül nehéz leleplezni a bű­nözőket. Örömteli, hogy a bűnügyi technikusok az említetteken kívül is ren­delkeznek modern eszközökkel, a video- mikroszkóp például szintén igen hasznos. Gépjárműparkjuk minőségében fejlődött, s a közeljövőben kapnak egy speciálisan felszerelt Volkswagen mikrobuszt, mely­ben már laboreszközök is helyet kapnak, és egy Opel terepjárót, ami több kutya szállítására is alkalmas lesz. S ha a számí­tógép parkjuk is nőne, akkor adaptálhat­ják a népszerű film címét: reszkessetek be­törők! A lábbeli és a gipszöntvény alapján azonosít a nyomszakértő Magyar Erzsébet felvételei zonyítékul szolgált! Persze az is segítséget ad az elkövető személyének felderítéséhez, ha ruhája beakad valahova, és a szövet­foszlány ott marad, vagy ha elhagyja egyik gombját. Árulkodó jel az is, ha haj-, vagy szőrszál, vagy más biológiai anyag (vér, ondó sth.) maradványát lelik meg. A bűnügyi technikusok munkája ter­mészetesen nemcsak a helyszínen zajlik, hanem bent a rendőrség épületében is, itt végzik a laboratóriumi elemzéseket, hívják a km vendége A táncos lábú filológus V,;' a V / v, s. . t /X a Kovács Bertalan Mindenki, s nemcsak a gyerekek Böbe néni­je, a folyton úton lévő, siető, de soha el nem késő tanárnő, Méhész Erzsébet. Az, hogy folyton mozgásban van érthető, hiszen mozgáskultúra-órákat tart mindhárom vá­rosi általános iskolában, délutánonként pe­dig a művelődési központban vezet fog­lalkozásokat. A gyerekek és a szülők — nem túlzás — imádják, mert minden gyermeknek siker­élményt szeretne adni. Soha nem a min­denáron való produkció a lényeg — ma­gyarázza—, hanem, hogy minden gyer­mekből kihozzam a szunnyadó tehetséget. Ehhez el kell érnem, hogy leküzdjék az irigységüket, amit akkor éreznek, amikor az isten adta tehetséggel szembesülnek. Három éve települt át a kárpátaljai Me- zőkaszonyból, ahol évtizedeken át a helyi magyar tannyelvű iskolában tanított. Tu­lajdonképpen követte orvos fiát, aki idenősült. Mint mondja, az elviselhetetlen és gyakran megalázó gazdasági romlás ad­ta meg az utolsó lökést az elköltözéshez, de a mai napig lelkiismeretfurdalást érez a cserben hagyás miatt. Amikor eljöttem, az ottaniak azt mondták: „Vigye a pulyát is Naményba, Böbe néni!” — emlékszik könnyes sze­mekkel a búcsúzás pillanataira. Korábban fel sem merült benne, hogy elhagyja régi iskoláját és szülőfaluját. Még ’89- ben, a kishatárok meg­nyitása idején, egy tánc­csoporttal érkezett Ba­rabásba, ahol felfigyel­tek rá a naményi kultu­rális élet szervezői. Meg­hívás meghívást követett, de közben a táncos sike­rek, nehezedő életkörül­ménnyel párosultak, s elér­kezett az áttelepülés ide je- , Beszélgetésünk köz- ben észreve- szem, hogy a témánk fe' V'l /" csak a nép- ' *>. r>, ^ tánc, mi­közben tu­dom róla, hogy orosz nyelv és irodalom tanár a vég- ■ zettsége. A filológia és a tánc „rej- \ .' télyes” ösz­szefüggéséről ő lebbenti le a fátylat. — Még a drohobicsi tanárképző egyete­men történt, hogy egy tanárunk táncegyüttest alapított, s oda, mint más fakultatív képzést jelentő foglalkozásokra lehetett jelentkezni — meséli a tanárnő. Abban az időben odakint nagy in­spirációt adott, hogy Szombathelyen megren­dezték a Savaria táncver­senyt, ez volt a példa. Nálam a tánc, a mozgás szeretete gyer­mekkoromtól megvolt, szüleim a művészetek igazi barátai voltak. Az egyetemen aztán szinte min­dennapos vendégek voltak a baltikumi köztársa- ságok szakemberei, akik igen magas színvonalon őrizték meg hagyományai­kat. A beregi vidék táncai pedig a vé­remben voltak, sze­rencsére a kisebb­ségi létben ezek az anyaországinál is hitelesebben meg­maradtak. — Az első igazán komoly leckét itt Naményban akkor kaptam, amikor a gye­rekek bizony enyhén szólva is fenn­tartásokkal fogadták még a néptánc ötletét is. Szívós, kemény munkával sikerült azért bebizonyítanom számukra, hogy micsoda értéket képviselnek hagyományaink, s felér a nemzet elárulásával, ha az ősi gyöke­rektől elszakadunk. Én minden gyereket színpadra viszek, nem hagyok elkallódni senkit. Legfeljebb nem táncol mindenki szólót, de a sikerből ugyanúgy kijár a cso­portnak is, mint a legtehetségesebbeknek. A nemzeti ünnepen a gyerekek palotást táncoltak, mondhatom nagy élmény volt. Ami külön fontos számomra a szülők is eljönnek és büszkék csemetéikre. Hosszú idő után itt, a városban érezhet­tem igazán a teljes körű megbecsülést és elismerést munkámért. Az emberek megis­mernek és szeretnek, akár a határon túl. A gyerekek mindenütt egyformák, s nem is teszek különbséget közöttük soha. Otthon és jól érzem magam Namény­ban, de miért is lenne ez másként. Mond­ja búcsúzólag, majd órájára néz és sietve közli, mennie kell órája lesz Vitkában, el kell érnie a buszt. Felajánlom neki, hogy elviszem kocsival, de nevetve elutasít, majd hozzáteszi: — Engem a kaszásnak is nehéz lesz utolérnie, mert futok előle. Hja, kérem, így könnyű! Valóban? — tűnődöm el később a tavaszi szélben meg- lebbenő kabátját és sietős lépteit követve tekintetemmel. AT

Next

/
Thumbnails
Contents