Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-23 / 95. szám
1994• ÁPRILIS 23., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete a forró nyomon Legalább tíz azonosító jelet kell találni % Ujjlenyomatvétel Kováts Dénes Izgatott hangú telefonáló kéri a rendőrség ügyeletes tisztjét: az éj leple alatt feltörték a boltját. A nem kívánt látogatók jócskán megdézsmálták árukészletét. A szemlebizottság percek alatt indulásra kész, nyomozók és bűnügyi technikusok indulnak a tetthelyre, s megkezdik a helyszíni szemlét. A bűnügyi technikusok kezében fényképezőgép és videokamera, a többi eszköz is „bevetésre” készen, a rendőrkutyák ekekor még nyugodtan várják, hogy munkához láthassanak. Az már nyilvánvalóvá vált: az ablak rácsának lefeszítésével, majd az ablak kifeszítésével jutottak be a boltba az elkövetők. Már az első pillanatokban is szemmel látható: nemcsak a raktárból, de a polcokról is jó néhány áru tűnt el, — talán nem véletlen, hogy elsősorban ital, cigaretta és édesség. A bolt vezetője idegesen tördeli kezeit, még nem tudja, mekkora kárt okoztak az éjjeli tolvajok. A legfontosabb — tudom meg — hogy fényképpel, videofelvétellel és helyszínrajzzal pontosan rögzítsék és dokumentálják: milyen volt a helyszín a kiérkezéskor. (Nem véletlen, hogy addig senki semmihez nem nyúlhat a nyomozás eredményessége érdekében.) A dokumentációnak a későbbiekben szerepe lesz, hiszen ez alapján lehet bizonyossággal tudni az észlelt elváltozásokat, nyomokat, megalapozni a bizonyítékokat, így rekonstruálható a helyszín állapota. Miután mindez megtörtént, akkor látnak hozzá közvetlenül a nyomok, elváltozások felkutatásához, rögzítéséhez, különböző módszerek alkalmazásával. Most már szerepet kapnak a nyomkövető kutyák is. Steril anyagon rögzítik a szagmintákat, hermetikusan zárt üvegben raktározzák, ez alapján — ha a gyanúsított kézre kerül — a kutya ki tudja választani több ember közül: bizony, ő járt a helyszínen! Ha az időjárási és időbeli tényezők kedvezőek, könnyen nyomára vezethet a nyomkövető kutya a betörőnek. így bukott már meg nem egy bűnöző, mert a jól képzett rendőrkutya addig a helyig vezette a nyomozókat, ahol a lopott árut elrejtették, vagy ahol az elkövető meglapult. Természetesen másfajta nyomokat is rögzítenek a bűnügyi technikusok: ujj-, tenyér-, láb-, gumiabroncs- és eszköznyomokat, melyek szintén közelebb vihetik a rend őreit az ügy megoldásához, a tettesek felderítéséhez. A rácson és a polcokon jól kivehető ujjlenyomatokra bukkannak, az utóbbi időben már több, újfajta vegyi eljárás alkalmazására nyílik lehetőség, melyek jelentős segítséget adnak a rendőröknek. Az épület mellett, az ablak alatt tálálható lábnyom nagy könnyebbséget jelent: a puha földben gipsszel jól kiönthető és rögzíthető a bemászó tolvaj cipőjének mintázata. Persze az sem jelent gondot, ha ilyen nyomot nem találnak, mert egy új eljárás segítségével (ekkor kerül elő az an- tisztatikus pornyomtáska) a szabad szemmel nem láthatóak is rögzíthetők lesznek, és később azonosíthatóvá válnak. A lereszelt rács, a kifeszített ajtó, ablak is árulkodó jelekkel szolgál a bűnügyi technikusok számára: a vasreszelékek, a kül- sérelmi nyomok mind-mind újabb adalékokkal járulnak hozzá a bűncselekmény rekonstruálásához. Volt már példa arra, hogy ezek vizsgálatakor kiderült: zöld színű volt a feszítő szerszám; megpattant a festék rajta, s szemmel szinte nem is látható nyomként maradt a tetthelyen. De önbetörés elkövetője is lebukott amiatt, hogy a lakatot nem zárt, hanem nyitott állapotban fűrészelte el tudatlanul — a lakat vizsgálatakor kiderült: ha zárva lett volna, akkor ott nem tudták volna fűrészelni, mert az a rész becsúszik a lakat belsejébe... Perdöntő szakértői bielő a fényképeket, hasonlítják össze a fellelt nyomokat. A nyomszakértők még azt is meg tudják mondani: idegen kulccsal, más eszközzel, vagy a hozzávaló kulccsal nyitották-e ki a zárat. De az országban talán ők vizsgálják meg a legtöbb gépkocsit a metalográfia módszerével: már számos esetben megállapították, hogy a lopott autóknál az átütött alváz- vagy motorszámnak mi volt az eredetije, ezáltal jutottak el a sértetthez. Tavaly csak áprilistól júliusig 41 ilyen vizsgálatot végeztek el. A tenyér- és ujjnyomszakértők a helyszínen rögzített nyomokat vizsgálják: alkalmasak-e egyedi azonosításra. Ahhoz, hogy ezt teljes biztonsággal kimondhassák, legalább 10 azonosító jelet kell találniuk. A tettesek felderítésében jelentős segítséget nyújt az a — fővárosban található — PRINTAX számítógépes rendszer, mely a betáplált ujjnyom alapján azonosítani képes a tetteseket, még ha az ország különböző területein is követték el a bűncselekményeket. E rendszer jóvoltából már több elkövetőt kaptak el, még olyan ügyben is bizonyítva, amelyikben évekkel ezelőtt (ismeretlen tettes lévén) megszüntették a nyomozást. Végül csak lebukott az illető. Korszerű technika nélkül nehéz leleplezni a bűnözőket. Örömteli, hogy a bűnügyi technikusok az említetteken kívül is rendelkeznek modern eszközökkel, a video- mikroszkóp például szintén igen hasznos. Gépjárműparkjuk minőségében fejlődött, s a közeljövőben kapnak egy speciálisan felszerelt Volkswagen mikrobuszt, melyben már laboreszközök is helyet kapnak, és egy Opel terepjárót, ami több kutya szállítására is alkalmas lesz. S ha a számítógép parkjuk is nőne, akkor adaptálhatják a népszerű film címét: reszkessetek betörők! A lábbeli és a gipszöntvény alapján azonosít a nyomszakértő Magyar Erzsébet felvételei zonyítékul szolgált! Persze az is segítséget ad az elkövető személyének felderítéséhez, ha ruhája beakad valahova, és a szövetfoszlány ott marad, vagy ha elhagyja egyik gombját. Árulkodó jel az is, ha haj-, vagy szőrszál, vagy más biológiai anyag (vér, ondó sth.) maradványát lelik meg. A bűnügyi technikusok munkája természetesen nemcsak a helyszínen zajlik, hanem bent a rendőrség épületében is, itt végzik a laboratóriumi elemzéseket, hívják a km vendége A táncos lábú filológus V,;' a V / v, s. . t /X a Kovács Bertalan Mindenki, s nemcsak a gyerekek Böbe nénije, a folyton úton lévő, siető, de soha el nem késő tanárnő, Méhész Erzsébet. Az, hogy folyton mozgásban van érthető, hiszen mozgáskultúra-órákat tart mindhárom városi általános iskolában, délutánonként pedig a művelődési központban vezet foglalkozásokat. A gyerekek és a szülők — nem túlzás — imádják, mert minden gyermeknek sikerélményt szeretne adni. Soha nem a mindenáron való produkció a lényeg — magyarázza—, hanem, hogy minden gyermekből kihozzam a szunnyadó tehetséget. Ehhez el kell érnem, hogy leküzdjék az irigységüket, amit akkor éreznek, amikor az isten adta tehetséggel szembesülnek. Három éve települt át a kárpátaljai Me- zőkaszonyból, ahol évtizedeken át a helyi magyar tannyelvű iskolában tanított. Tulajdonképpen követte orvos fiát, aki idenősült. Mint mondja, az elviselhetetlen és gyakran megalázó gazdasági romlás adta meg az utolsó lökést az elköltözéshez, de a mai napig lelkiismeretfurdalást érez a cserben hagyás miatt. Amikor eljöttem, az ottaniak azt mondták: „Vigye a pulyát is Naményba, Böbe néni!” — emlékszik könnyes szemekkel a búcsúzás pillanataira. Korábban fel sem merült benne, hogy elhagyja régi iskoláját és szülőfaluját. Még ’89- ben, a kishatárok megnyitása idején, egy tánccsoporttal érkezett Barabásba, ahol felfigyeltek rá a naményi kulturális élet szervezői. Meghívás meghívást követett, de közben a táncos sikerek, nehezedő életkörülménnyel párosultak, s elérkezett az áttelepülés ide je- , Beszélgetésünk köz- ben észreve- szem, hogy a témánk fe' V'l /" csak a nép- ' *>. r>, ^ tánc, miközben tudom róla, hogy orosz nyelv és irodalom tanár a vég- ■ zettsége. A filológia és a tánc „rej- \ .' télyes” öszszefüggéséről ő lebbenti le a fátylat. — Még a drohobicsi tanárképző egyetemen történt, hogy egy tanárunk táncegyüttest alapított, s oda, mint más fakultatív képzést jelentő foglalkozásokra lehetett jelentkezni — meséli a tanárnő. Abban az időben odakint nagy inspirációt adott, hogy Szombathelyen megrendezték a Savaria táncversenyt, ez volt a példa. Nálam a tánc, a mozgás szeretete gyermekkoromtól megvolt, szüleim a művészetek igazi barátai voltak. Az egyetemen aztán szinte mindennapos vendégek voltak a baltikumi köztársa- ságok szakemberei, akik igen magas színvonalon őrizték meg hagyományaikat. A beregi vidék táncai pedig a véremben voltak, szerencsére a kisebbségi létben ezek az anyaországinál is hitelesebben megmaradtak. — Az első igazán komoly leckét itt Naményban akkor kaptam, amikor a gyerekek bizony enyhén szólva is fenntartásokkal fogadták még a néptánc ötletét is. Szívós, kemény munkával sikerült azért bebizonyítanom számukra, hogy micsoda értéket képviselnek hagyományaink, s felér a nemzet elárulásával, ha az ősi gyökerektől elszakadunk. Én minden gyereket színpadra viszek, nem hagyok elkallódni senkit. Legfeljebb nem táncol mindenki szólót, de a sikerből ugyanúgy kijár a csoportnak is, mint a legtehetségesebbeknek. A nemzeti ünnepen a gyerekek palotást táncoltak, mondhatom nagy élmény volt. Ami külön fontos számomra a szülők is eljönnek és büszkék csemetéikre. Hosszú idő után itt, a városban érezhettem igazán a teljes körű megbecsülést és elismerést munkámért. Az emberek megismernek és szeretnek, akár a határon túl. A gyerekek mindenütt egyformák, s nem is teszek különbséget közöttük soha. Otthon és jól érzem magam Naményban, de miért is lenne ez másként. Mondja búcsúzólag, majd órájára néz és sietve közli, mennie kell órája lesz Vitkában, el kell érnie a buszt. Felajánlom neki, hogy elviszem kocsival, de nevetve elutasít, majd hozzáteszi: — Engem a kaszásnak is nehéz lesz utolérnie, mert futok előle. Hja, kérem, így könnyű! Valóban? — tűnődöm el később a tavaszi szélben meg- lebbenő kabátját és sietős lépteit követve tekintetemmel. AT
