Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-05 / 54. szám
Ä y&kt-Magyarorszfy hétvégi mefífék&te 1 1 1994. március 5. Kétarcú év a megye életében Gondok a gazdaságban, eredmények az infrastruktúrában • Mérlegen 1993 Hajnal Béla * Nyíregyháza — Az elmúlt évben is folytatódott Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye gazdasági és társadalmi fejlődésének ellentmondásos folyamata. Az infrastruktúrafejlesztésben (gázvezeték, szennyvíz- és csapadékcsatorna, telefon, közút, általános- iskola-építés stb) soha nem tapasztalt fejlődés bontakozott ki, míg a gazdaságban továbbra is várni kell a fellendülést jelző konjunktúra-mutatókra. Az infrastruktúra-fejlesztések eredményeként (a nyolcvanas évtized eredményeivel együtt) 1992 végére megyénkben mind a 228 településen elkészült a vezetékes ivóvízhálózat, megelőzve ezzel több fejlettebb megyét. Azzal, hogy már 174 településen megépült vagy épülőfélben van a ve- zetékesgáz-hálózat szintén az elsők közé kerülünk az országban. Számos települése van a megyének, ahol minden kis utca szilárd burkolatot kapott. Vannak azonban másfajta „elsőségek” is. Mivel a rendszerváltozással egyidejűleg megváltozott az ország külpolitikai és külgazdasági orientációja is, ez igen nagy hatással volt a megyei termékek piaci elhelyezésére. Szakértői becslések szerint a KGST összeomlásával Magyarország piacainak 25 százalékát elveszítette. A piacvesztés mértéke az Alföldön 40 százalékot tett ki, míg Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében elérte a 60 százalékot is. Megállapítható tehát, hogy a válság sokkal inkább piaci és nem termelési jellegű. A megindult ipari és mezőgazdasági szerkezetátalakításnak így egyik legnagyobb vesztese éppen ez a megye. A gondok nagyságát jól érzékelteti mind a munkanélküliek (1994 januárjában 21 százalék), mind a parlagon hagyott földek (1993 évben 23 százalék) kimagaslóan nagy aránya. Miközben az ország ipari termelése minden remény szerint túljutott a mélyponton, addig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ez valószínűsíthetően még nem következett be. Az 50 fő feletti ipari szervezetek 1993-ban folyóáron is kevesebbet produkáltak, mint az előző évben, ami összehasonlító árakon számolva 16 százalékos mérséklődést jelent. A termeléscsökkenésben szerepe van mind a belföldi piac szűkülésének, mind pedig az export visszaesésének. Különösen nagymértékű volt az élelmiszerek és az italok gyártásának csökkenése. A mezőgazdaság igen rossz évet zárt, amiben jelentős szerepet játszott az is, hogy 1990 után 1992-ben és 1993-ban is rendkívüli aszály sújtotta az * A szerző kandidátus, a KSH megyei igazgatója országot. Megyénkben a kalászosok termésmennyisége 30 százalékkal maradt el az előző évitől, mivel a termésátlagok igen alacsonyak voltak: búza 2,7 tonna/ha, rozs 1,5 tonna/ha, őszi árpa 2,2 tonna/ha, tavaszi árpa 1,9 tonna/ha. A kukorica termésátlaga is alig haladta meg a 3 tonnát hektáronként. Mint látszik nem csak a vetetlenül maradt területek nagysága jelent gondot, hanem a hasznosított területek alacsony hozamai is. Tovább csökkent az állatállomány, elsősorban a gazdálkodó szervezetek körében, de kisebb arányú visszaesés volt a kistermelőknél is. A piaci viszonyok sem javultak, dúlt az „almaháború”. A földtulajdon rendezése (a kárpótlási eljárások felgyorsulása) ütemes volt. A mezőgazdasági jellegű szövetkezeteknek várhatóan csak 20 százaléka zárja az 1993-as évet nyereséggel. A megyei kiskereskedelmi forgalom időbeli változása követi az országost, a visszaesés mértéke viszont számottevőbb, összefüggésben a gyengébb vásárlóerővel, a feketepiac nagyobb elterjedésével, s a mérsékeltebb valódi idegen- forgalommal. A megyei kiskereskedelem üzlethálózatában eladott áruk mennyisége 1990-ben 7 százalékkal, 1991- ben 14 százalékkal, 1992-ben 13 százalékkal, 1993-ban 4 százalékkal maradt el az előző évekétől. A megye gazdaságának és közvetve lakosságának súlyos gondjai jól visszatükröződnek a lakásépítésben. Az élet egyetlen területén sem találunk olyan mértékű visszaesést, mint éppen ebben. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1993-ban 1184 lakást építettek, ami az 1990. évinek alig éri el a 37 százalékát és 29 százalékkal (469-cel) maradt el az 1992. évben megépült lakások mennyiségétől. A csökkenés mértéke lényegesen, 9 százalékponttal meghaladja az országos átlagot is. A visszafogott lakásépítések hatására kevesebb volt a lakásmegszűnések száma. A megyében 1993-ban 473 lakást szüntettek meg, ezért a megye lakás- állománya az év során 711- gyel gyarapodott. A megyei székhelyű szervezetek 1993-ban 14 milliárd Ft beruházási értéket teljesítettek, folyóáron 40 százalékkal többet mint 1992-ben. Az összes beruházó által (ide értve a megyén kívüli cégeket is) teljesített érték már 1992-ben megközelítette a 23 milliárd Ft-ot. Feltételezve a 40 százalékos beruházásnövekedést az összes beruházóra, mintegy 32 milliárd Ft adódik. Az imponáló értékek rögtön más fényben látszanak, ha megyénként vizsgáljuk az egy főre jutó beruházásokat. Ez az arány meglehetősen állandónak mutatkozik, értéke Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1990-ben, 1991-ben és 1992-ben is csak kétharmada volt az országos átlagnak. A négy év (1990-1993) alatt teljesített megyei beruházások értéke mintegy 90 milliárd Ft- ra tehető, ami a lakásépítésekkel (4 év alatt 8596 új lakás) együtt jóval meghaladja a 100 milliárd Ft-ot. A beruházások nagy lendületét az is jelzi, hogy 1993 végén a folyamatban lévő, 50 millió forintot meghaladó költség- előirányzatú beruházások (számuk 69) összege 23 milliárd Ft-ot tett ki. A megyei beruházások sajátos helyzetét jól mutatja az a tény, hogy a beruházók között a helyi költségvetési szervek aránya messze itt a legmagasabb az országban. A tiszteletre méltó beruházási eredmények mögött tehát az önkormányzatok erőn felüli kötelezettségvállalása húzódik meg (számottevő részük eladósodott), ami együttjár a megyében élő lakosság tartalékainak teljes felemésztésével. A céltámogatások meghatározott rendszere miatt a helyi önkormányzatok szinte kényszerpályán vannak. A felkínált állami támogatásról nem szívesen mondanak le, amivel viszont a lakosság nagyon sok helyen túl nagy anyagi feladatvállalásra kényszerül. Egészen biztos, hogy a pénzhiány korlátozza majd a jövőbeni megtakarításokat és a vállalkozások fellendülését. A helyi költségvetési szervek beruházásai 1993-ban meghaladták a 10 milliárd Ft- ot, amiből egyebek között 21 középiskolai, 214 általános iskolai tanterem, számos tornaterem, 280 km vízvezeték, 200 km szennyvíz és csapadékcsatorna, 448 km fővonali gázvezeték, 462 km egyéb gázvezeték, 1015 km telefonkábel-hálózat, 31 400 távbe- szélőállomás-kapacitás és megfigyelésünk szerint mintegy 424 km hosszú közút épült meg. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye — területéhez, lakosságához és szervezetszámához viszonyítva egyaránt — a legkevésbé érdeklődésre számító térségek közé tartozik a külföldi befektetők között. 1992. év végén 220 vegyes vállalat működött a megyében, 1993-ban 58 ilyen cég jött létre — az átlagosnál lényegesen kisebb alapítói vagyonnal, illetve külföldi tőkerésszel. Az elmúlt évben alakult vegyes vállalatok átlagosan mindössze 4,1 millió Ft-os törzstőkével ill. 2,3 millió Ft-os devizatőke-résszel rendelkeznek. így az egy év alátt ideérkezett és új vegyes vállalatba vitt külföldi tőke nagysága mindössze 100 millió Ft-tal egyenértékű A Megyei Munkaügyi Központ regiszterében 1993 decemberében 52,0 ezer munka- nélkülit tartottak nyilván, szemben az egy évvel korábbi 61,8 ezerrel. így az ez alapján számított munkanélküliségi ráta 22 százalékról 19 százalékra csökkent. A fenti intézmény nyomon követéses vizsgálata 1992-1993 között mintegy 4-5 ezerre becsüli a megfigyelési körön kívül maradó munkanélkülieket. Munkanélküli ellátásban 26,9 ezer fő, a regisztráltak 52 százaléka részesült. Egy évvel korábban ez az arány még 74 százalék volt. A csökkenés oka, hogy az ellátottak mind nagyobb számban kerülnek át a jövedelempótló-támogatásban részesülők közé. Az ellátmány egy főre jutó havi összege 9,2 ezer Ft volt. A munkanélküliek meghatározásával, regisztrálásukkal kapcsolatos viták ellenére kétségtelen tény, hogy a munkanélküliségi ráta csökkenése nem eredményezte a népesség gazdasági aktivitásának fokozódásáét. Sőt, a KSH lakossági munkaerő-felmérése szerint az emberek egyre nagyobb része veszíti el gazdasági aktivitását. Nő a passzív munkanélküliek száma, akik az álláskeresést a munkaerőpiac adott állapota miatt eleve reménytelennek tartják és gyorsan emelkedik, különösen megyénkben a rokkantnyugdíjba menekülők száma. A megyében élők jövedelmi helyzetének romlását a megtakarítások mérséklődése is mutatja. Az elmúlt évben ugyan 16 százalékkal emelkedett a lakossági betétek állománya, de az országos fogyasztói árindexszel számolt volumenindex alapján a megtakarítások reálértéke több mint 5 százalékkal csökkent. A többszöri forintleértékelés hatására igen intenzívvé vált a devizában történő takarékosság. A 3,2 milliárd Ft-nyi évvégi devizabetét 85 százalékkal több a tavalyinál. így a betéteken belüli arányuk egy év alatt 8 százalékról 13 százalékra nőtt. A megye népessége 1994. január 1-jén 561 ezer volt. A vezetékesgáz-szolgáltatás megyénkben Közbeszólás Bezárt egy üzlet Nagy István Attila P ár éve még sanda öröm kíséretében kommentálták a tényt: tönkrement a kis üzlet, a butik. Helyrebillent az egyensúly, a rendszer épségét semmi sem veszélyezteti. Aztán megkezdődött a rendszerváltoztatás hosszú folyamata, hiszen dóré dolog lenne néhány esztendősre tervezni. Ami az agyakban is épül, annak a lebontása nem megy könnyen, mert ellenáll a lélek, a ne- velődés, a megszokás. Ez minden bizonnyal jól van így, mert különben gyorsan változnának az értékek (amelyeket az emberek annak hisznek), s ezt nagyon kevesen tudnák sérülések nélkül megélni. Jó a bizonyosság az életünkben. Még a rosszé is jobb, mint a bizonytalan jóé. S aminek hírértéke volt, mára már mindennapossá szelídült: egymás után mennek tönkre a vállalkozások. Nem állnak meg a járókelők minden bepapírozott kirakat előtt, legfeljebb bosszankodnak egy kicsit, mert megszokták az áruválasztékot, az eladókat, a minőséget. De azt is tudják, hogy néhány hét múlva új arcokat láthatnak a pult' mögött, vagy az eladótérben, új mosolyok invitálják őket. Persze, akinek be kell zárni a boltot, nem tér ilyen könnyen napirendre a dolog fölött, hiszen gyakran sokat veszít. De egyre inkább nemcsak azért zár be egy- egy üzlet, mert megbukott a tulajdonos, hanem más vállalkozásban, más üzletben nagyobb sikert, hasznot remél. Annak a mozgásnak az első jelei ezek, amit piacgazdaságnak hívunk, s amelyről, mint rémisztő vízióról olvastunk valamikor a köz- gazdasági tankönyvekben. Pedig ennek a mozgásnak vannak kétségtelen eredményei, s van nem lebecsülhető haszna is. Az ember nem arra született, hogy legyőzzék— írta Hemingway, vagy mai szóhasználattal—kicsit fellenzősen — sikerorientáltak vagyunk mindannyian. Nem akarunk veszíteni, győzni akarunk. Ez a szándékunk azonban hasonlókkal találkozik, s megkezdődik a küzdelem. Ebben a harcban különféle eszközökkel ugyan, de — hosszú távon — valamennyien részt veszünk. Az eredménye az, hogy felkészültebben megyünk a hivatalba, az iskolába, nem akarjuk becsapni a vásárlót, mert azt szeretnénk, ha minden nap hozzánk jönne. Igyekszünk a maximumot kihozni magunkból, hiszen az élet naponként arra figyelmeztet: csak a jobbak maradnak meg a pályán. S amikor a gondolkodásunk átáll erre a hullámhosszra, hirtelen azt vesszük észre: türelmetlenebbek vagyunk, ha a minőségről van szó, érzékenyebbek, ha késik a megrendelt bútor vagy hűtőszekrény, ha a szerelő úgy javította meg a televíziót, hogy csak addig működött, amíg ő ott volt. Türelmetlenebbek vagyunk, mert a magunk munkájának a lefokozását éljük meg a hanyagságban, a felszínességben, az olcsóságban, a talmiban. Akármiről legyen is szó. Lángoló könyvek F rancois Truffaut-nak sok híres filmjét ismerik a filmművészet iránt mélyebben érdeklődők. Most csak egyre szeretnék utalni, mert jórészt hitelesen jelezheti azt a lelkiállapotot, amelyben a kultúrát féltőt voltak/v annak. A Fahrenheit 451 (1966) különös című film arra utal, hogy a papír ezen a hőmérsékleten lobban lángra. Olyan hatalom szorítja présbe az embereket, amely nem engedheti meg magának, hogy az emberek megtanulják az önálló gondolkodást, vagy még tovább: használják az agyukat. A könyvüldöző egységek felkutatják az elrejtett szépirodalmi munkákat, letartóztatják az embereket, a könyveket pedig megsemmisítik. A film azzal a jelenettel ér véget, hogy valahol, egy ismeretlen helyen a felnőttek a szóról-szóra megtanult alkotásokat átadják a fiataloknak. Sétálnak, s közben megtanítják a Rómeó és Júliát. Hisznek abban, hogy lesz még olyan idő, amikor szükség lehet önmagunk művészi megfogalmazására. Mert, ha nem lesz emberarcú művészet, egészen biztos, hogy nem lesz ember sem. Ez a forrása annak a kétségbeesett kiáltásnak, amelyet a rendszerváltást követően sokan megfogalmaztak. A piac, az üzlet rászabadult a kultúrára. Az első tapasztalatok azt mutatták, hogy ebben a helyzetben csak vereséget szenvedhet. Néhány év alatt teljesen átalakult a közízlés, elburjánzott az értéktelen, a bóvli, a tucatáru; az elsősorban amerikai sekélyes film szinte elöntötte a filmforgalmazást. Aztán elkezdett polarizálódni a helyzet. Különféle fogyasztói rétegek formálódtak. Az egyiknek kizárólag a kaland, a másiknak az erőszak, a harmadiknak a szex, a negyediknek a szentimentális érzelgőssség kellett. A piac pedig kielégítette az igényeket. Eddig nincs is különösebb probléma. De a bóvli tolakszik, minden sarkon „megtámadja” az embert, kelleti magát. Az érték szerényen meghúzódik, ahogyan az is, akinek harcosabban ki kellene mellette állnia. Hiányoznak (vagy nincsenek elegendő számban) az értékek hívei a kiállításokon, a színházi előadásokon, könnyen lemondanak a színvonalas könyvről, s nem keresik meg azokat a filmeket sem, amelyekre pedig oda kellene figyelniük. Nincs idő. Semmire sincs idő. Meg aztán pénz sincs elegendő. Drága a könyv meg a film. Leszögezi az embert a székhez a fáradtság is este, nincs kedve felvenni a kabátot, kilépni a mindennapok szorításából. Értelmiségi életet élni. Nem azt a mindig vágyottat, amit talán sohasem lehet elérni, de az elérhetőt. Úgy látszik, abban nincs semmi érdekes.
