Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-19 / 66. szám
14 ft. ‘Kg.kt-fytagyarország tétvégi meííetfete 1994. március 19. A KM vendége ______________ Az igazgatók „benjáminja” Kovács Bertalan Kisvárda (KM) — A tavalyi év sok településen az igazgatóválasztások esztendeje volt az oktatási intézményekben. Az 1993/94-es tanévet a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium is új összetételű iskolavezetéssel kezdte. Sárossy Zoltán igazgató nyugdíjba vonulása után Bíró Gábor matematika-ábrázoló geometria-számítástechnika szakos tanárt bízta meg az önkormányzat az intézmény vezetésével. Nem ismeretlenül pályázott az igazgatói posztra, hiszen 1981 óta tanít az iskolában. Harminchat évesen kapott lehetőséget a megye egyik legnagyobb középfokú iskolájának az irányítására. — Kisvárdán születtem, de gyermek- és ifjúkorom nagyrészét Tiszalökön töltöttem. Szüleim munkahelye kötött bennünket a faluhoz. Ott jártam általános iskolába, s a helyi gimnáziumban érettségiztem. Mivel volt némi kézügyességem, és vonzott a számok világa, ezért a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem matamatika-ábrá- zoló geometria szakára jelentkeztem. Itt találkoztam először a Magyarországon akkor kibontakozó számítástechnikával, ami engem is érdekelt. Ez az érdeklődés az oka, hogy — már tanárként — számítástechnikából is diplomát szereztem. □ Az egyetem után rögtön Kisvárdára vezetett az útja? — Igen. Már akkor dédelgetett tervem volt, hogy a Bessenyei gimnáziumban segítek meghonosítani a számítástechnikát. Matematikát tanítottam, mellette részt vettem annak a megtervezésében, hogy milyen alapvető számítás- technikai eszközök beszervezésével indíthatjuk a számítógépes programot iskolánkban. Szakkör keretében tíz éve kezdtük a programozást, s az elmúlt időszakban szép sikereket értek el tanulóink a számítástechnikai versenyeken. Ma már ott tartunk, hogy az eredmények tekintetében a legjobbak között tartják számon a bessenyeis versenyzőket a megyében. Harmadik éve tanterv szerint is oktatjuk a számítástechnikát a matematika tagozatos osztályokban, a többi tanuló pedig szakkörön elégítheti ki ezirányú érdeklődését. □ Mikor gondolt arra, hogy megpályázza az igazgatói posztot? — Ez nem egy hirtelen elhatározás, hanem egy folyamat eredménye volt. Pályázatomat sem titokban készítettem el, hanem a tantestület véleményét, észrevételeit a lehető legteljesebb mértékben figyelembe vettem. Talán ennek is köszönhettem, hogy a tanárok 70%-a támogatta szándékomat. □ Milyen elképzeléstkkel látott munkához? Bíró Gábor Harasztosi Pál felvétele — Az 1993/94. tanév a változások éve a közoktatásban. Érvénybe lépett a közoktatási és közalkalmazotti törvény és ennek szellemében újra kell gondolni az iskola belső életét is. A szervezeti és működési szabályzatot a kollégákkal közösen dolgoztuk ki. Ezt a munkát segítette az új vezetés, a közalkalmazotti tanács, az osztályfőnöki munkaközösség, s a megválasztott diákönkormányzat is. Jó a kapcsolatom a szakszervezetekkel s az új kollégiumi vezetővel. Az oktató-nevelő munka tervezése és az iskola helységeinek célszerűbb hasznosítása megpezsdítet- te a gimnázium életét, az •igazgatói szoba és a tanári szoba egymás mellé költöztetésével külsőségekben is csökkenteni igyekszem a vezetés és a nevelőtestület közötti „távolságokat”. Meggyőződésem, hogy csak nyugodt hangulatban és demokratikus légkörben lehet hatékonyan dolgozni. □ Milyen elképzelései vannak a jövőt illetően, változik-e a gimnázium eddigi arculata? — Az iskola több, mint 80 éves múltja arra kötelez minden tanárt és diákot, hogy a hagyományokat ápolja. Színvonalas iskolának kell maradnia a Be- sinek, de nem válhat rossz értelemben elit gimnáziummá. Továbbra is a felsőoktatásban továbbtanulni szándékozók bázisa maradunk, de a csak az érettségit megszerezni vágyó tehetséges . fiatalok fogadásától sem zárkózhatunk el. A tehetséggondozást biztosítják a tagozatos osztályaink — angol, német, francia nyelvi; a matematika a testnevelés és az ének — zene rajz tagozatos osztályok. Az általános tantervűekben tanulók számára a fakultáción túl megszerveztük a tanórán túli ismeretszerzés lehetőségeit (konzultáció, szakkör, éreklődési kör). A vitathatatlan szaktárgyi és sportsikerek melett szeretnénk ha a jövőben az iskola a város kulturális életében meghatározó szerepet töltene be. Igyekszünk kapcsolatainkat bővíteni és szorosabbá fűzni a város közművelődési, közoktatási intézményeivel. Az iskola nyitottságának elvét valljuk, és úgy gondoljuk, hogy jó célt szolgálunk, mivel városunknak is ez az érdeke. Woyzeck itt járt közöttünk Hamar Péter ® Nehéz lenne arra a kérdésre válaszolni, hogy Georg — .► Büchner benne van-e nálunk az irodalmi köztudatban vagy nincs. Ehhez először az irodalmi köztudat fogalmát kellene tisztáznunk, ami maga sem tűnik gyerekjátéknak. Az biztos, hogy ma bármelyik gimnazista diák érettségizhet jelesre irodalomból anélkül, hogy akár Büchner nevét hallotta volna, ami amellett szól, hogy a Petőfivé 1 nagyjából egyidőben és azonos életkort élt német író kí- vülrekedt az említett körön, ugyanakkor kultúránkban való folyamatos jelenléte arra enged következtetni, hogy egy szűkebb, főként irodalmi ínyencekből álló réteg szá- montartja és kedveli. Vannak életművek, amelyek fokozatosan halványulnak, vesztenek időszerűségükből, Büchneré pedig az ellenkezőjére bizonyíték. Nem kell túl messzire visz- szamennünk bizonyítékokért az időben: Fodor Tamás 1978- as Stúdió K-beli előadásra hívta fel a figyelmet a Woyzeck- re, Szirtes Tamás a német író hatására készítette el Lenz című filmjét, Eszenyi Enikő nagy sikerrel állította színpadra a Leonce és Lénát, és az idei filmszemlén újra találkozhattunk egy Woyzeck-variá- cióval, a Szász János rendezte, némiképp stilizált, ám felismerhetően mai magyar környezetbe helyezett történettel. (S ne hagyjuk említés nélkül a nálunk is vetített Herzog-film- változatot Klaus Kinskivel a címszerepben!) Mi vezeti a színházi rendezőket, filmeseket újra és újra ehhez a XX. században megtalált, töredékekben ránk maradt darabhoz, amelynek alapját egy valóban megtörtént história képzete? Miért fordul makacsul a művészet többször is az egykori ezredborbély figurájához, aki megöli hűtlenné vált élettársát? Minden bizonnyal azért, mert Woyzeck sorsát archetipikusnak tekinti, benne a megalázottság és kiszolgáltatottság ősi és azóta is folytonos élethelyzetét véli felfedezni. Sajátos, hogy a XXV. Magyar Filmszemlén életműdíjat kapott Fábri Zoltán egy vele készült mai interjúban, Száz filmjétől teljesen függetlenül csak saját alkotásaira visszapillantóan így fogalmaz: „A kiszolgáltatottság századunk legnagyobb témája.” Száz mondja: „Woyzeck itt jár közöttünk és tudatja, hogy a nagy kísérlet a világ kitaszítottjaival folyik tovább” E megközelítés a téma‘időszerűségét van hivatva hangsúlyozni, márpedig aligha repeshet az örömtől az a társadalom, amelyben a Büchner teremtette emberi viszonylatrendszer fokozottan aktuálisnak vélhető. A rendező ugyanis aligha a divattól vezéreltetve nyúlt ehhez a történethez, s azzal, hogy nyilvánvalóan magyar viszonyok közé helyezi hőseit, figyelmeztető szándéka megkerülhetetlen. Habár: a veszélyekre a figyelmet felhívó művészet mindig Kaszandra-szerepre van kárhoztatva. Száz filmje modellálló típusú: helyszínei valóságosak és stilizáltak is egyben, figurái reális emberi mivoltukban ugyanúgy értelmezhetők, mint társadalmi erővonalak megjelenítőiként. A film egysége ott sérül, ahol ez a stilizáltság és kamarajelleg eltűnik, mint például a cigánydiszkó jelenetében, de ilyenre kevés példát találunk. Az eredeti történet kapitányából itt állomásfőnök lesz, akit — alkalmi szolgálatként — Woyzeck borotválni szokott. A hatalmat képviseli, s a film másik nagy ötlete, ahogy a pályaudvari hangszórók segítségével parancsait bárhova továbbítani tudja. Orwell világát idézi ez, az 1984-et. A hatalmi fölény mellé társul az orvos (Hau- mann Péter) képviselte szellemi fölény, a fizikai pedig — az eredetiben szereplő ezreddo- bos helyett — egy rendőr (Gáspár Sándor) társadalmilag jól hitelesített figurájában ölt testet. A nagy kísérlet mindig az: meddig működik a szervi- lizmus, hol a tűréshatár, mikor válik a társadalmi fölény elviselhetetlenné, és a megalázott ember indulatai milyen cselekvésekben fejeződnek ki. Abban-e, hogy nem hajlandó tovább enni a borsót, vagy abban, hogy a borotvát nem csak a szakái eltávolítására használja? Máthé Tibor mindent tud, amit a kamera fekete-fehér viszonylatokban kifejezni képes. Nagy kár, hogy a mai világ többnyire csak a színes filmre vevő. A szemlén neki ítélt operatőri díj méltó kezekbe került, mint ahogy Száz János is rászolgált a megosztott fődíjban kifejezésre jutó elismerésre. Könyvespolcunk ____________________________________ Évszázadnál tovább élhetnénk Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — A természet az embert száz évnél is hosz- szabb életre teremtette, de csak mi tudunk gondoskodni arról, hogy szervezetünk — ez a csodálatos alkotás—jól működjön. Ez a mottója Paul Bragg, a leghíresebb amerikai életmeghosszabbítási szakértő és lánya, Patrícia Bragg, a táplálkozástudomány jeles képviselője közös kötetének. Miért is érdekes nekünk ma a böjtről beszélni, amikor sok társunk küzd az elhízás nyomán fellépő betegségekkel? Arat a korai halál, szedi áldozatait az infarktus, a rák, idegeink nem bírják a magunkra erőltetett hajszát és időnap előtt felmondják a szolgálatot. Ezt a képet sajnos, mindannyian ismerjük és a szerző a sokkal egészségesebben élő Amerikából hoz példát arra: egy társaságban szóba kerül az egészség és a negyven év felettiek közt senki nincs, aki ne szenvedne valamilyen krónikus bajban. Nálunk még siralmasabb lenne ez a kép... Szellemes megközelítéssel egészség-milliomosnak nevezi magát a 85 esztendős Paul Bragg, aki pontról pontra igazolja a könyvben: az életkor előrehaladtával egyáltalán nem törvényszerűek a betegségek, az ízületi kopás, a reumás fájdalmak. S nem csodában kell reménykednünk, hogy megőrizzük egészségünket, hanem mi magunk lehetünk hosszú életünk legjobb kovácsai. Ehhez a nem mindennapi stúdiumhoz nyújt kezet a szerző és bebizonyítja: a kezdetben 24-36 órás táplálékmegvonás, a böjt rendkívül sok előnyös élettani hatást okoz a szervezetben, s ezt tudták eleink is. A böjt ugyanis egyidős az emberiséggel. Ha a szervezet megsérül, megbetegszik, azonnal jelentkezik a böjtölés ősi, génjeidben mélyen lakozó ösztöne. A keleti és más civilizációkban a vallásos szertartások részeként gyakran böjtöltek. A böjtnek nemcsak gyógyító, fiatalító erőt tulajdonítottak, hanem az egyben na C. »RAG« ÉS M'EKICIA A böjt csodája Ha&yáu mcrtgtdcnftSftk ■ Hogyan nyerjünk új életerői? szellemi megvilágosodást is hozott a böjtölő számára. A legtöbb ember ételeinek rabszolgája, esznek, akár éhesek, akár nem és szerencsétlen testüket túltömik, többnyire igen szegényes táplálékkal. Nem csoda, hogy sok testi roncsot látni embertársaink között. Az egyik leghíresebb táplálkozásspecialista, Arnold Ehret professzor szerint az élet a táplálkozás tragédiája. Közhely, de igaz: az ember a sírját késsel-villával ássa. A kötetben tanácsot kaphatnak a böjtölők arra, milyen étrendet állíthatnak össze maguknak. Azt azonban érdemes mindenkinek megszívlelni, hogy délig a nyers gyümölcs, a gyümölcslé tökéletesen kielégíti a szervezet szükségleteit. Ebédre nyers zöldségsaláta, néhány főtt zöldség, teljes kiőrlésű búzából sütött kenyér vagy kétszersült a legjobb. Húsételek közül a csirke és a pulyka a legkevésbé zsíros. A táplálkozás mellett a könyvben részletes tanácsokat kaphatunk arra, hogy napfény mellett, friss levegőn tartózkodjunk, tiszta vizet igyunk, természetes legyen az étrendünk, rendszeresen mozogjunk, fordítsunk gondot a pihenésre és a helyes testtartásra. Megéri, mert a szerző 85 évesen járja a világot, előadásokat tart, jogázik már fél évszázada, s frissességét megirigyelhetnék az unokái is... (Paul és Patrícia Bragg: A böjt csodája, Westinvest Kft. 1992) Kosztolányi Dezső Esti Kornél című novel lafűzéréből a fiatal Pacskovszky József készít filmet Igó Éva és Máté Gábor főszereplésével ♦ Szaladják István felvételi
