Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-19 / 66. szám

1994. március 19.

Ä ‘Xeiet-iMaflifamrszäfl hétvégi rmílíklcte 13

Szórakoztatás — televíziós módra

Beszélgetés Szalay Károly stúdióvezetővel • Korábban levezető csatorna volt a humor

Antall Imre a Ki mit tud? döntőjének műsorvezetője — adás előtt

Balázs Attila felvétele

(MTI-Press) — A nevetés megszépít. Fölemel a mindennapok szürkeségéből. A modem lélektan szerint „gyógyír”. A nevető ember elfeledi búját, baját — egyszóval jól érzi magát. A pozitív élmény befogadójának biztonságot, egyfajta emelkedettséget nyújt.

A Magyar Televízió Szórakoztató Műsorok Stúdiója néhány esztendeje megszűnt. Idestova egy esztendeje — éppen a nézői igények „követelték ki” — ismét önálló stúdióként üzemel.

Szalay Károly stúdióvezetőt kérdeztük: — Az alkotók mit értenek szórakoztatás alatt? Milyen műsorokkal szolgálják a nagyközönséget?

— A szórakoztatás, ez a „könnyű” műfaj, az egyik legnehezebb, legösszetettebb műfaj a világon. Már csak azért is, mert mindenki másként értelmezi. Van, aki e percek alatt szeretné kikapcsolni a gondolatait. Mások könnyedén kívánnak ismeretekhez jutni. A következő szélsőséges kívánságok jutnak el hozzánk: legyen a tévében csak magyar nóta. Egy taktust se halljunk a rock zenéből! A másik csak a rockot követeli, kiirtaná a magyar nótát, az operettet, az operát. Ahány néző, annyiféleképpen szeretne a képernyő előtt szórakozni.

— Önök, a terület tévés felelősei, mit szeretnének a képernyő előtt ülőknek nyújtani?

— A stúdió alapfeladata,

hogy fölüdítő és lehetőleg könnyed műsorokat „termeljen”. Minden műfajban a játékos, a vidám változatokat keressük. Például olyan krimit, amiben nincsenek véres jelenetek, borzasztó képsorok. A színpadi játékban a bohózatot részesítjük előnyben: megőrizve a hagyományokat, keressük az új formákat is. Teret engedünk a kísérletező kedvű művészeknek (Sándor György, Galla Miklós produkciói). Meggyőződésem: a

szórakoztató műfaj is lehet ízléses, közvetíthet tiszta, emberi hangú mondanivalót. Ezért kerüljük a sekélyes mi több, gusztustalan alkotásokat.

— Manapság egyre többet halljuk azt, hogy a rohanó, fáradt emberek kikapcsolódásra vágynak. Hazaérkezve nem szeretik napközi gondjaikat

újrahallani. Bizonyára erre is hivatott ez a stúdió: a műsorok segítségével — ha néhány órára is — megszabadítson a gondoktól.

— Igen, erre is. Három fő profdunk van. A könnyűzenei osztályon a pop-rock, a dzsessz, a tánczene, a musical, az operett, a magyar nóta legkiválóbb műveiből készítenek összeállításokat. S itt bizony számolnunk kell a korosztályok teljesen eltérő ízlésvilágával. Bár — véleményem szerint kortól függetlenül — mindenfajta zene élvezetes, ha az színvonalas, s megfelelően „tálalják”. Még igazán nem sikerült megfejteni: miért szeretünk annyira játszani. Mindenesetre a vetélkedő, a kér- dezz-felelek műsorok igen népszerűek. A komikus-prózai osztályunkon filmsorozatok, kabarék készülnek, s szeretnénk, ha előbb-utóbb filmbohózatokat is gyárthatnánk, bár ez igen költséges műfaj.

— Milyen újdonságokkal lepik meg közönségüket?

— Hónapról hónapra, hétről hétre újabb és újabb műsorokkal jelentkezünk. Számunkra az a fontos, hogy tudjunk újítani. Megszámolta- e valaki, hogy egy esztendő alatt legalább ötven vadonatúj produkció született nálunk? A legfrissebbek között hadd említsem a Nevetni kell címűt. Tervezünk tematikus kabarékat, megújul az Uborka és a

Szeszélyes évszakok. Szeretnénk, ha a határainkon túl élő humoristák is szerepelnének nálunk. így jelen lesznek a szlovákiai magyar, az erdélyi humoristák is.

Hamarosan indul a Hangárverés című vegyes műsorunk, amelyben a játéktól, a népzenétől a dzsesszig minden megtalálható lesz. Havi negyven percben felidézzük a nagy operett-produkciókat archív felvételek segítségével. Az egyéni előadó estek szereplői: Demjén, Korda Görgy, Zalat- nay, Kovács Kati, Tolcsvay, Gergely Róbert. Minden hónapban jelentkezik a könnyűzenei híradó, Juhász Előd Zenebutikja, Népzeneiv híradó, vasárnap délelőttönként Nótatévé, cigányzene. A népzenei bemutatók közül kiemelkedik a doromb „bemutató”, valamint — ilyen még nem volt! — a szájharmonika-fesztivál. Jelentkezik a Táncfórum is, amely a szalontánctól a balettig láttatja a táncokat. Új játék a Fogadjunk és a Zsákbamacska.

— A közönségkritikák között gyakorta szerepel a kérdés: a külföldi modellek utánzása helyett hazai produkciókat szeretnének a nézők látni a Magyar Televízióban.

— Jogos a kívánság. Manapság mindenki annyi külföldi adást nézhet, amennyit csak akar. Keressük a hazai tehetségeket. Ily módon egyfajta

mecénási szerepkört is fölvállalunk. A nemzeti, közszolgálati televíziózás híveként a tíz-tizenöt millió magyarul beszélő számára szeretnénk értékes műsorokat nyújtani.

— Az elmúlt időkben megváltozott a humor tartalma. Ezt hogyan követik?

— Az elmúlt negyven esztendőben egyfajta „levezető csatorna” volt a humor. Humorunk politikai jellegű, de pártpolitika-mentességre törekszünk. Karinthy Frigyessel együtt valljuk: a humorban nem ismerjük a tréfát. A freudi elmélet szerint a nevetés nagy tápláló ereje a megfélemlítés, a tiltás elleni kibúvók keresése. Attól vált bonyolulttá helyzetünk, miután a megfélemlítés és a tiltás nem mindig a hatalom részéről nyilvánul meg. A poént poénra halmozó összeállítások helyett sokkal ízlésesebb az úgynevezett irodalmi humor. Ami komoly mondanivalót hordoz, s a végén van a csattanója. Ezért szeretnénk, ha a humoros produkciók alapja értékes irodalmi alkotások lennének. (Készül az így írtok ti Karinthy Frigyes mű adaptálása, s Rejtő Jenő ismeretlen műveinek feldolgozása.) Megemlíteném még a Ki tud többet hazánkról című játékos vetélkedőt. Tavasszal indítjuk, körbejárjuk hazánkat úgy is, hogy minden alkalommal más-más városból jelentkezünk.

Diogenészről

ta sziklás meredély feleúton áll a hivalkodó kastélyok ezredvégi pillanata, meg a hegyoldalon túl kitáruló, lovak és birkanyájak lépte legelő, a virágosnyereg nosztalgia-ideje közt. Egy gyanús és borzongató lidércligetben találod magad, ahol a történelem árny éklel kei, a bölcsek és orgyilkosok, a remeték és útonálló elrejtőztek...

Ismertem egy ezredvégi csavargót. Az utcán botlottam össze a rátarti, vén Dioge- nésszel. Nem barátkoztam könnyen, de ennek a meglassult öregembernek a tekintetében volt valami romlatlan derű.

Nem kéregetett, hanem arról elmélkedett mellém sodródva, milyen szörnyű is az oktalan rombolás — egy autó- buszmegálló szilánkokra zúzott üvegkalitkája előtt átcsorogtunk—, s csak a kölcsönös hüledezés után említette, hogy ő hajléktalan, ám ezt sem a törleszkedő ebek alázatával, inkább egy sebzett sas fogyó büszkeségével. Hívásomra hazáig követett. A konyhában megivott egy kávét, elszívott egy cigarettát, aztán újra nekivágott az utcának.

Később látogatásai rendszeresek lettek. Becsöngetett, kortyolta a kávát — reszketeg mozdulatokkal emelte szájához a csuprot, így a szakállára is csordult a fekete léből. Közben mesélt magáról, ám az első, világos mondatok után összekuszálódtak az emlékei — maga is érzékelte a zavart, ahogy pislákoló elméje fokról fokra elhomályosul, és gondolatai szilánkokká töredeznek. Egykor a köztisztasági vállalatnál dolgozott. Aztán a Máltai Szeretetszolgálatnál találta magát. A közbülső időről nem voltak értékelhető szavai. Elmondta — miközben a fiam egy óvatlan pillanatban ablakot nyitott, mert a konyhát egyre jobban megülte az öreg savanykás pince szaga —, hogyan lopták meg csavargó társai a „ máiiáiknál": míg aludt, elvették tőle a cigarettacsikkeket, a beváltani szánt üres üvegeket s egyéb limlomokat. Arról elmélkedett, a maga törékeny kóbor-eb-sorsát sosem hangsúlyozva, hogy a világból kivész a becsület. Ezért is választotta újra a csavargást, s nem is kíván tolvajok közé visszatérni.

Kapualjakban, parkokban húzza meg magát. Üvegek visszaváltásából tengődik. Súlyos vesebeteg y- úgy mondta: „húgykövei” vannak —, fájdalmak gyötrik, ám a gyógykezelésre nincs semmi kilátása. Azt is bevallotta, némi pironkodás közepette, hogy esténként leissza magát, nem is

az ital iránti kívánságból, hanem mert ez az árnyéksors józanul elviselhetetlen.

Egy ősz végi napon aztán elmaradt. Az okát nem tudom. Talán a tél elől mégis visszatért a Szeretetszolgálathoz. Csak azon elmélkedhetem, némiképp összemosva az öreg hunyorgó tekintetét a Gyöngyösi Gergely koldusáéval, a Hármashatárhegy oldalában álló idétlen kastélyokat az erdei rozzant vityillókkal, hogy a mi égtájunkon milyen könnyű a semmibe alámerülni.

em az érdem, sem az X érdemek hiánya nem óv KJ meg az örvényektől. Ezen a végvidéken a mindenkori purgatórium előidejét éljük. A történelem szeszélye egyeseket a mélybe ránt, másokat a magasba emel. Am hogy mi miért történik, komiszul rejtve marad.

Két Tolcsvay egy pár

Három évtizede indultak el a pályán

(MTI-Press) — László már 13 évesen játszott különböző amatőr zenekarokban, s amikor Tolcsvay Trió néven megnyerik az 1968 évi tv Ki mit tud-ot, Laci 17, Béla 20 éves, a harmadik tag, Balázs Gábor is hasonló korú. Városi népzenének nevezett produkciójuk — akusztikus gitárral, bőgővel, mindhármuk énekével — osztatlan szakmai és közönségsiker.

így kezdődött. Az eltelt 30 év megérdemel némi visszatekintést.

Az akkori Ki mit tud szereplő jó néhánya más pályákra lépett, esetükben csak az összetétel módosult időről időre. Hozzájuk csatlakozott Móricz Mihály gitáros, Németh Oszkár dobos és Czipó Tibor basszusgitáros, s nemsokára elismerten profi rockzenekarként működtek. Aztán a két testvér

— eltérő irányzatok híveként

— külön együttessel dolgozik tovább.

1974-ben megalakul a Fonográf együttes, felzárkózik Tolcsvay László,

Móricz Mihály és Németh Oszkár is. Ezt az időszakot nagysikerű koncertek és nagylemezek fémjelzik. Az 1981-ben kiadott Koncz Zsuzsa nagylemez minden egyes számát Tolcsvay Lász- ló-Bródy János szerezte (köztük a Vurstlit, az Amerikát,

Az első nyolcvan évet, a Holnapra kész-t, a Szólj, kedvesemet, a Csillagvirágot). Emlékezetesek a Várd ki az időt című, 1983-as Tolcsvay László nagylemez számai, Bródy szövegeivel (Macsó dal, Víziváros, Elmúlt a nyár, Visszavárlak, és a többi). László már nemcsak énekel és gitározik, hanem zongorán, szintetizátoron, száj- harmonikán is közreműködik, s ő a lemezek hangszerelője és zenei rendezője is.

Béla kezdettől a folk beat elkötelezettje, szerzőként, előadóként járja be az országot, mindenütt szívesen látják — és visszavárják. A gödöllői szabadtéren 1992- ben bemutatott nagyszabású művét, a Napfényfiát is elismerés övezte, közvetítette a tv is. Béla útja töretlen.

László életében törést jelentett Szörényi Levente váratlan elhatározása: megszűnik a Fonográf. Három teltházas búcsúkoncert, nagylemez, film a koncertről. Majd csönd. Ekkortájt már kételkedett László az eltelt másfél évtizednyi, együttes- beni siker maradandóságá- ban. A széthullás magyarázatai is lehangolták: megkoptak az eredeti célok, az avultságokkal szembeszegülő elhivatottságtudat, a muzsikálás átengedte magát az üzletnek, amely ráébredt, hogy a jó darabig tiltott beatzene hatalmas bevételi forrás, a szocialista biznisz- menek a maguk képére formálták, amit anno lelkes ifjú zenészek játszottak hasonló korú rajongóiknak. Kimó- dult üzleti szempontok, agresszív uniformizált, túl- technizált zene, tervszerű sztárcsinálás — mindez idegen László számára. Színházi kísérőzenéket szerzett, s közben fojtogatta a kiúttalanság. A búcsúkoncert 1984-ben lezárt egy nagy korszakot, de mi lesz ezután.

A művészi és egzisztenciális válság végül ihleterővé vált. Odahaza próbálgatta, mire telik a tálentumból, amikor Szörényi Levente felajánlotta: írja meg ő a Misét, amivel Koltay Gábor megbízta.

Megszületett a Magyar Mise. A zeneszerző László, a szövegíró Béla. A kezdősor korunk nagy társadalmi konfliktusát fejezi ki: — Egyedül vagyok, állj mellém...! Óriási sikersorozat, a

Margitszigeti és a Szegedi Szabadtéri Színpad után külföldi turnék, majd László megalkotja a Doktor Herzet (a pesti Madáchban túl a 250-ik előadáson, Manchesterben is sorozatsiker). A Madách évek óta műsoron tartja a Mária evangéliumát, amely sikerdarab Pozsonyban is, a szlovákok most az USÁ-ba viszik. A Bella István Testámentum című költeményére írt oratóriumot a budavári Hadtörténeti Múzeum udvarán mutatták be átütő sikerrel, s már próbálják a Győri Kisfaludy Színházban Tolcsvay László első balettjét.

Bélának mindmáig biztosítja a közönségkapcsolatot a folyamatos fellépéssorozat. Lászlóban csak újabban ébredt fel az élő közönség és a régi műfaj iránti vágy. És nemrég megjelent compact-disc kazettája, a Müler Péter Sziámi szövegére írt Kapcsolj át! Másik óhaja a 30 éves jubileumi Tolcsvay óriáskoncerttel teljesült. Amikor is a hangsúlyozottan politikamentes örömzenélés keretében előadták e három évtized legnagyobb sikereit, az eredeti felállásban. Természetesen a Nemzeti dalt is, valamint a Magyar Misét, az eredeti közreműködőkkel: Pitti Katalinnal, Begányi Ferenccel, Sasvári Sándorral, Vikidál Gyulával és a Pál Tamás vezényelte, több mint száztagú kórussal.

A két Tolcsvay MTI-felvétel