Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-19 / 66. szám
Tisztességes kampányt remélek Beszélgetés Boross Péter miniszterelnökkel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei látogatásakor Balogh József Nyíregyháza (KM) — Tisztességes hangvételű, de a kontúrokat határozottan megfogalmazó kampányban reménykedem. Sajnos, arra is van esély, hogy nem ilyen lesz. Ahol a gyűlölködés a végletekig fokozódik, és olyan fogalmazások kapnak újságokban és másutt teret, ott az ember nem egészen alaptalanul pesszimista. Magam például nem kívánom ezt a stílust egyikünknek sem — nyilatkozta Boross Péter miniszterelnök március 14-én a nyíregyházi ünnepséget követő sajtótájékoztatón. A kormányfő megyénkben töltötte ezt a napot, délelőtt Baktalórántházát várossá avatta, később Nyíregyházán ünnepi megemlékezés szónoka volt. A rövid sajtótájékoztatón arra az újságírói kérdésre, hogy milyen eredményre számít a választáson, amikor a közvélemény-kutatások az MDF-nek kevés esélyt adnak, így válaszolt: — Nem tudom, s nem is akarom minősíteni a közvélemény-kutatások eredményeit. Azt tudom, hogy májusban, ott a fülkében mindenki egy kicsit önmagára marad és saját felelősségére dönt. Hiszem, addigra felismeri, hogy ez a döntés kockázatokat foglal magában, és biztos, hogy sokan a kevésbé kockázatost fogják választani. Sokan megértik, hogy ez egy nehéz út, mint minden átalakulás veszteségekkel jár, de azt is észrevehették, hogy vállalva a népszerűtlen intézkedéseket, úgy alakítottuk át az országot, hogy ebből már visszaút nem, vagy alig, vagy csák erőszakkal lehetséges. Bízhatunk benne, hogy erre nem kerülhet sor. □ Változik-e a Magyar Demokrata Fórum stílusa a választásokig, illetve a választások után, mert most akik megszólalnak, nem csak a párt programjával foglalkoznak, keményen bírálják az ellenzéket is — hangzott a következő kérdés. — Ez a minősítés akkor lenné indokolt és jogos, ha csupa fátyolos mondat hangzana el az ellenzék részéről a kormány vagy a Magyar Demokrata Fórum minősítése során. Nem így hallom. Egy választási küzdelemben nem az a baj, ha a véleményét valaki határozottan körvonalazza és fejezi ki. A baj az, amikor tisztességtelen, aljas rágalmazó, és egyéb elemek vegyülnek bele. A magam részéről természetesnek tartom, hogy a Magyar Demokrata Fórum megmondja az ország népének saját véleményét önmagáról is, és a lehetséges más politikai erőkről is. Nem emlékszem rá, hogy valaha úgy nyilatkoztam volna, ami a politikai csatározásnak egy demokratikus közegben nem felel meg. □ A külföldi sajtószemlékből szinte csupa rosszat olvashatunk, hallhatunk Magyarországról. Miniszterelnök úr az elmúlt napokban Franciaországban és Németországban járt. Milyennek látta Magyarország megítélését ezekben az országokban? — Ez attól függ, ki szemléz és mit. Tény, hogy a Magyarországról alkotott kép kedvező. A magyar átalakulást a legjobbnak minősítik ebben a térségben, ez eléggé közdu- tott. Államférfiak, nyugat-európai vezető államférfiak nyilatkoznak, és azt hiszem, abban egybecseng a véleményük, hogy az átalakítás ütemét és módszereit talán mi találtuk meg legjobban. Mindez nem ellentétes azzal, hogy mint minden átalakulás, a mienk is bizony sokféle áldozatot követel és még egy darabig követelni fog. De mi a nehezén úgy jutottunk túl, hogy semmi szélsőségesre nem ragadtattuk magunkat. Nem lett három számjegyű infláció, nem lett millión felüli munkanélküliség és sorolhatnám tovább. Ez mindenhol kiváltja azt a véleményt, hogy Magyarországon egy tudatosabb átalakulási folyamat zajlott le, mint másutt. — Üzleti körökkel találkozván, mind Párizsban, mint Bonnban dicsérték a magyar jogalkotást, a magyar jogharBoross Péter Szekeres Tibor felvétele monizációt, az átalakulás vezénylését. Objektíve mindezt mégis csak alátámasztja, hogy messze itt ruháztak be legtöbben, pedig van tőlünk kedvezőbb gazdaságföldrajzi körülmények között lévő ország is ebben a régióban. Ezek után én úgy hiszem, ez a meghatározó. De utalhatnék az Európa Unióba való belépésünk visszhangjára is, hisz jelenlétemben és sajtótájékoztató keretében minősítette Kohl kancellár bölcs lépésnek. Emlékeztetek azokra a mondatokra, amelyek korábban ebbéli szándékokkal kapcsolatban elhangzottak, hogy korai, nem leszünk szívesen fogadottak, és így tovább. Mindez azt mutatja, hogy a mértékadó véleményekre kell figyelni elsősorban. □ Horn Gyula azt javasolta, hogy a kormány tegyen egy négyéves számvetést, mint ahogy a Németh-kormány tette. Elfogadja ezt a felhívást, vagy úgy érzi miniszterelnök úr, hogy az eddigi dokumentumok eléggé bizonyítják a kormány munkájának a számvetését? — hangzott a következő kérdés. — A megelőző kabinetnek valóban számvetést kellett készíteni, hisz a gazdasági folyamatok kormány és pártkörökön belül és korántsem a köz nyilvánossága előtt zajlottak. Mindazonáltal azt hiszem, hogy olyan számvetést nem szabad nekünk tennünk, mint amit a Németh-kormány tett, hanem egy jobb, alaposabb és egy nyíltabb számvetést kell tennünk. Nem akarok én arra utalni, hogy miként történt a kormányzati szervek munkaátadása e kormányváltás során. Azért nem akarok, mert nem szükséges örökké emlegetni a negatívumokat. Mindenesetre ha Horn Gyula e tárgyban megfontoltabban nyilatkozik, akkor a kérdést fel sem vetette volna. Mindazonáltal tisztességes átadást remélek, elsősorban önmagunknak. □ Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei látogatása során volt alkalma találkozni a helyi politika képviselőivel. Milyen benyomásokat szerzett ebben a halmozottan hátrányos helyzetű megyében? — Városavatón voltam. Egy nagyközség várossá vált, egy olyan nagyközség, amelyik az utóbbi esztendőben úgyszólván infrastruktúrában mindent megkapott, amit alapinfrastruktúrának nevezhetünk, ek ebben az évben be is fejezi ezt a fejlesztést. Tehát van víz, út, gáz, csatorna, telefon. Civilizációs alapkövetelmény ez minden magyar településen. Baktalórántházán ez megvalósult. Tájékoztattak arról, hogy ennek jelentős része saját erőből történt, aminek külön azért örülök, mert amikor az önkormányzati költségvetési keretekről folyt a vita, én belügyminiszter voltam akkor, előttem teljesen világos volt, hogy feltételeket kell teremteni. — Nemcsak egyedi támogatásokban, hanem az alapköltségvetésben meg kell teremteni a feltételeit annak, ami a lakossági áldozatvállalással és a költségvetési eszközökkel együttesen ilyen eredményeket produkál. Ennek a megyének és ennek a térségnek a helyzete hátrányos, ezt tudjuk nagyon jól. Ezért volt a kormány első kihelyezett ülésének színhelye Szabolcs-Szatmár-Bereg, és első programja e megyei program, amelynek én voltam a felelőse. Nyugodtan számolhatunk a teljesítményről már három esztendő után is, amióta ez a program működik. Mindez azt a benyomást erősíti bennem, hogy mégis csak van gyümölcse az erőfeszítéseknek— mondta végezetül a miniszterelnök. Múzsák ha találkoznak Kertész Klára: Maszk Elek Emil felvétele Győri László: Kolera A fél falu. De mennyi lélek? A templomkerti koleraemlékoszlop fölirata megmondaná, a régi véset. Atyafi hány, ki elenyészett? Elég annyi, hogy szinte a fél falu, fél galaktika lobbant utolsó, hősi véget. Az ártatlanok halni készek. Azért hősök. így él a fa. Ma eleven statisztika, holnapra száraz cinkefészek. A fél falu. De mennyi lélek? A templomkerti kólera- emlékoszlop fölirata megmondaná, a régi véset: egy fél ház is egész haza? Közbeszólás A szeretet parancsa Tóth Kornélia ____A______________ örökülésben kuporogtak nemcsak a későn jövők, hanem még azok az érdeklődők is, akik mindenáron meg akarták hallgatni Müller Péter szubjektív előadását szerda este a nyíregyházi művelődési központban. A kamarateremben a pótszékek is kevésnek bizonyultak, s az éjszakai órába nyúlt a különleges eszmecsere. Nem kevesebbre vállalkozott az előadó, a sikeres regényíró, minthogy beavatja hallgatóságát a lélek fejlődésének rejtelmeibe. Felvillantotta annak az útnak a küzdemes állomásait, amelyeket neki magának kellett maga mögött tudnia, hogy tisztábban lássa élet és halál, anyag és energia, magasabb rendű felettes énünk és ösztön- vagy kígyóénünk jellemvonásait. A hihetetlenül nagy érdeklődés igazolta a tényt: hazánkban is, csakúgy, mint a civilizált világban egyre nagyobb a vágy az emberekben, hogy bepillantsanak a hétköznapi élet jelenségei mögé. Mi miért történik velünk, felismerhetjük-e a sorsszerűséget az egyes dolgok mögött és akkor megpróbálunk aktívan bekapcsolódni élettervünk alakításába, vagy pedig sodródunk az árral. Különösen ma és a nagy korszakváltások idején akarnak jóval több ismerethez jutni az emberek, mint amit az iskola, a könyvek, a közélet egyáltalán nyújthat. Müller Péter is kiemelte: pár évvel korábban még nem jöhettünk volna össze ennyien, hiszen sem az irodalmi kínálat, sem a téma iránt fogékony olvasóréteg még nem alakulhatott ki. A Vízöntő kor küszöbére érve a szellemi, filozófiai ismeretek, az ezoterika, a misztika kérdései valamennyi lélek kiskapuján kopogtatnak. Nem lehet életkorhoz, foglalkozáshoz, társadalmi, vagyoni helyzethez kötni az érdeklődők körét, mert a természetgyógyásztól az orvosig, a kozmetikustól a katonatisztig, a nyugdíjastól a diákig igen széles réteg képviselőivel válthatott közvetlen szót a szerző. Az újraszületés vagy közismertebb nevén a lélekvándorlás, a szellemvilággal kialakítható kapcsolat hangsúlyos helyet foglal el Müller Péter munkásságában. A tragikusan korán, önkezétől elpusztult Dómján Edit, vagy a színművészet óriása, Latinovits Zoltán egyéniségének jobb megértését, földi küzdelmeiket, haláluk után a lelkűkben végbement változásokat hozta közelebb hallgatóságához a nagyon egyszerű szavakkal, fogalmakkal dolgozó szerző. Akik ott voltak, nem kérdezik, de mások joggal kíváncsiak lehetnek rá: miért jó az nekünk, ha nemcsak a 60-70 esztendőre kiporci- ózott évekre számítunk, s időljen a saját múltunk és a belátható jövendőnk ügyein töprengünk? Mint azt Müller Péter könyveiben és ebben az előadásában is kinyilvánította: a szellemi, lelki fejlődés előrehaladtával előbb-utóbb minden ember szembesül legmélyebb énjével, feltárulhatnak előtte élettervének előző inkamá- ciókban átélt eseményei, s a megvilágosodás pillanataiban rádöbbenhet: milyen szerepek, feladatok várnak rá, hogy itt és most boldogabb legyen, s környezetében a szeretet parancsa szerint éljen. Légy jó, tégy jót... ...és válj eggyé—ez volt a mottója az Indiában, a nyolc világvallás képviselőinek részvételével a közelmúltban megrendezett világtalálkozónak, amelyen megyénkből négyen is részt vehettek. Buddhista, keresztény, hindu és muszlim vallási vezetők—köztük Tenzin Gyátsző, a hivatalban lévő és hazánkban kétszer is látogatást tett Dalai Láma — előadásokat tartottak, sok ezer zarándoknak meditációkat vezettek. Bár az angol nyelv szolgált a hivatalos kommunikáció eszközéül, a nyíregyházi Kovács András természetgyógyász szerint lélektől lélekig nem a nyelv, hanem a közös gondolat teremtette meg a kapcsolatot. A kétszázezer ember, akárcsak Sant Kirpal Singh, a szeretet vallásának mestere fontos azonosságot fedezett fel saját magában: nem az számít, hogy.milyen vallást követünk, hanem az, hogy lakozik-e bennünk szeretet a másik ember iránt? Ugyanis bármelyik vallás mélyére ásunk, a tíz parancsolatnak megfelelő etikai alapelvek kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Ha nem szítják a különbözőségből fakadó ellentéteket mesterségesen, nem fog fegyvert a másikra a buddhista, a hindu, a muzulmán. Hogy a népek története mégis háborúk története, az nem véletlen, mivel a másik legyőzésének vágya a gének mélyén található. S arra az indiai világtalálkozó előadásaiban is rávilágítottak: a másik ember leigázása helyett sokkal nagyobb az önmagunkkal megvívható csata, amelynek során a jellemünkben található hibákat próbálhatjuk meg kijavítani. Nemcsak azért, hogy mi mások, jobbak legyünk, mint voltunk korábban, hanem hogy megsebzett, ezer sebből vérző bolygónkon komfortosabbá tegyük az életkörülményeket önmagunk, s az utánunk jövő nemzedékek számára. A szeretet, mint a világot kormányzó erő nem vadonatúj fogalom a vallási, filozófiai megközelítés hívei előtt. Hívhatják a mestert Allahnak, Jézusnak, Buddhának, Jehovának, vagy szólíthatják millió nyelven — nem ez számít. A lényeg az: a társai javát szolgáló ember egyforma az egész világon, szülessen bármely nép fiaként. Lehet sikeres, gazdag, vagy éppen elesett szegény, a boldogságát megtalálta. Ehhez a felismeréshez nyújtott kapaszkodót az indiai világtalálkozó. 1994. március 19.
