Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-14 / 61. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET 1994. március 14., hétfő Egy új megyei díj Antall István Budapest — Verset visszaadni senki nem tudott olyan kedves megbocsátással, mint Ratkó József. Rossz. Rosszak... — szögezte le. S hogy enyhítse a szerző fájdalmát, azonmód másra terelte a szót. Mivel foglalkozol? Mit csinálsz? Prózát nem írsz? — faggatta a többnyire ifjú versfaragót. S csak hosszú noszogatásra volt hajlandó visszatérni a verselemzésre. A makacs poéta a versboncolás anatómiai pontosságának lehetett tánúja. Ha nekem tetsző sorokat hajított el Jóska, magam is nyaggattam: — Mondd meg végre, miért rossz! És elmondta. Egy szavunk sem lehetett Nagy András Lászlóval, hiszen mindhárman elolvastuk e verseket, de Jóska érveivel nem lehetett vitatkozni. Nemcsak érezte, de tudta, hogy mi a költészet. Ahogyan tudta — fejből — a magyar líra legfontosabb verseit... Pillanatok alatt tudta a kavicsok közül kiemelni a féldrága, vagy éppen drágaköveket. Igazi elemében akkor volt, ha tehetséges írásokat méltathatott. Ha dicsérhetett. Ezt is el tudta intézni égy-két szóval, de ha faggattuk, szívesen „boncolt” élő, jó műveket is. Mi több: nem voltak görcsei, előítéletei. Ha ízlésétől, költői magatartásától távolabb álló munkákról kellett szólni, tudott dicsérni, értéket el-, és felismerni akkor is. A háromesztendős együtt- munkálkodás ezt a türelmet adta, adhatta tanulságul. A díj ötlete már akkor megfogalmazódott bennünk, amikor minden anyagi támogatás nélkül, a rádió nyíregyházi stúdiója, s az akkori megyei tanács szerény, ám mégis életbevágóan fontos segítsége mellett, „mókus őrsként” ügyködtünk az irodalom körül. Szerkeszthettük a Hangsúly hangos irodalmi és művészeti folyóiratot 1983-tól 1986-ig Nyíregyházán... A tízesztendős évfordulón, sajnos már Ratkó József nélkül, mi sem lehetett természetesebb, mint egy irodalmi díj, egy művészeti díj megteremtése. A kuratórium tagjai első szóra vállalták a feladatot. Antall Miklós műfordító Vásá- rosnaményból, Csikós Sándor színművész Nyíregyházáról, Gál Sándor költő Kassáról, Görömbei András irodalomtörténész Debrecenből, Karádi Zsolt tanár úr Nyíregyházáról, Kosa Ferenc filmrendező Budapestről küldte nyilatkozatát, a munka méltó, kedvük telik benne... Kő Pál Munkácsy-díjas szobrászművész a Képző- művészeti Főiskola rektorhelyettese, tanszékvezető egyetemi tanár elkészítette az érmet, ezt az égboltot, a csillagokat maga fölött tudó vándort, a tájban magányosan keresztútra érő embert, a Ratkói életmű szimbolikáját... (Pedig Kő Pál Móricz szobrát ekkor bontotta földre Nyíregyházán néhány minősítésre is méltatlan ember. S Kő Pál is csak egyszer, éppen e Böhm Katalin felvétele szobor avatásakor válthatott néhány szót a költővel.) A díjhoz méltó összeget, százezer forintot egy budapesti Kft., a Conturline reklámmal foglalkozó iroda bocsátotta rendelkezésünkre. Dr. Nagy Endre, a kft. történészigazgatója pontosan tudta hová, mely tájra kerül a Kő Pál által készített érem, s hová kerül az általuk „megtermelt” összeg. S persze tudta azt is, ki volt Ratkó... A kuratórium egyhangú döntése alapján Balázs József, a Koportos, a Fábián Bálint találkozása Istennel és más nagysikerű regények, filmnovellák szerzője kapta életművéért, mely hálistennek korántsem lezárt még. A díjat a Hangsúly 10 éves évfordulóján, november 13-án este, Nyíregyházán nem adhattuk át Balázs Józsefnek. A hó és a betegség távol tartotta az eseménytől. De december 3-án az írószövetségben, szűk baráti körben az első díjazott átvehette az elismerést. Folytatásnak immár egy alapítvány a garanciája. Mivel több szimpatizáns is megállított az utcán, érdeklődött levélben, telefonon, e valóban civil kezdeményezés számlaszámát szívesen közreadjuk: Hangsúly művészeti és művelődési alapítvány — Szabolcs-Szat- már-Bereg megye kultúrájáért, Magyar Hitelbank RT. 202-97561-7502. Akit rabul ejtett a szívdobbanás Dr. Rusznák Miklós Balogh József Nyíregyháza (KM) — Égj ökölnyi testrész a mellka: baloldalában. Ha végleteser leegyszerűsítjük, a szív csu pán ennyi. Mégis menny vers, dal, monda énekli meg Mégis mennyi öröm, menny gond forrása is egyben. Va rázslatos erejű ez a kis jelentéktelennek tűnő izomköteg aki egyszer megkísérli megismerni életet, vagy halált jelentő dobbanásait, azt örökre rabul tartja. Rusznák Miklós, a megyei kórház 3-as belgyógyászati osztályának vezetője több, mini három évtizede került közelebbi kapcsolatba e titokzatos szervvel. Az egyetem elvégzése után 1960-ban Sátoraljaújhelyre került, s hét:év után jön Nyíregyházára. Azt az osztályt, amelyiknek azóta vezetője, ő szervezte meg. Húsz év gyümölcse Az osztály pici kis főorvosi szobájában ülünk le feleleveníteni az itt töltött éveket. A beszélgetés apropóját az adja, hogy a megyében elsőkénl szerzett tudományos fokozatot, s lett kandidátus a belgyógyászok, a kardiológusok közül. A disszertáció egy év alati készült el, ám a benne sűrűsödő munka, s tapasztalat, kél évtized kemény munkájának gyümölcse. *— Ezt az osztályt én szerveztem meg 20 évvel ezelőtt — eleveníti fel az ember életében hosszú, a tudomány történetében röpke két évtizedet —, Még mielőtt létrejött volna, a rendelőintézetben már megkezdtük a szívbetegek gondozásának megszervezését, s amint megnyílt az osztály, szakosodtunk a szívbetegek ellátására. Akkor kapott nagy lendületet a szívbeteggondozás, vizsgálat és ellátás, amikor 16 éve megkaptuk az első ultrahangos szívvizsgáló gépet, az ECHO cardiográfot. Ez 1978-ban történt, Nyíregyháza volt Budapest és Szeged után az ország harmadik városa, ahol ultrahangos szívvizsgáló készülék volt. Ez akkor igen jelentős volt, mert sok plusz információt adott a szív szerkezetéről és lehetővé tette, hogy katéterezés nélkül sok olyan betegséget föl lehetett ismerni, amire korábban nem volt lehetőség. Nem bonyolódunk bele túlságosan a szakmai dolgokba, ám ha kihagynánk, nem igazán lenne érthető: mekkora energia kellett és kell ahhoz, hogy minél tökéletesebb gyógyító munkát végezhessen az orvos. — Az ultrahangos szívvizsgálat rendkívül nagy fejlődésen ment keresztül az utóbbi 15 évben. Először csak egyszerű leképezésre volt lehetőség, azután lehetővé vált doppler vizsgálattal a szíven belüli áramlás — a normális és a kóros áramlás — tanulmányozása, az utóbbi időben pedig már a színkódolás segítségével könnyen fel lehet ismerni a rendellenes áramlásokat, sőt nyelőcsövön történő vizsgálattal közvetlenül a szív közelébe tudunk férkőzni és még pontosabb információt tudunk nyerni a róla. Sok-sok közlemény született közben 16 év alatt. — Egyik nagy betegségcsoport, az akut szívbetegségek, a heveny életveszéllyel járó szívelváltozások, szívbetegségek csoportja volt a disszertáció egyik témája, másik részében pedig az echocardiográfiának az idült szívbetegek gondozásában játszott «zerepéről volt szó. Az akut szívbetegsé-1 gek diagnosztikájában a legfontosabb ilyen betegség volt a szívbelhártyagyulladás, amelyik nagyon súlyos, életveszélyes állapothoz vezethet. A másik ilyen betegségcsoport a szívbe beültetett műbillentyűk trombózisa és a súlyos műbil- lentyűdiszfunkció, vagyis a kóros működés. A harmadik nagy betegségcsoport a szívüregben lévő térszűkítő folyamatok, a trombusok, vérrögök, a szívüregi daganatok, a negyedik betegségcsoport pedig a szívburokban felgyülemlett különböző — kis és nagy mennyiségű — folyadékgyü- lem gyógyítása volt. Ez is közvetlen életveszéllyel jár, mert akadályozza a szív telődését, végső soron a szív működését. „Ez egy teammunka" — A disszertáció első fele erről a négy heveny életveszéllyel járó témakörről szólt, a másik fele pedig az idült szívbetegségek gondozása, kezelése, utókezelése volt. Ez elsősorban a szívbillentyű-betegségekre, a szívbillentyűvel élő betegek gondozására és más szívizombetegségekre vonatkozott — folytatja a tapasztalatait összegző munka ismertetését Rusznák főorvos —. így jutunk el február elsejéig, ezen a napon vált kézzel foghatóvá az eredmény, ekkor történt meg a nyilvános vita, a sikeres védés Budapesten. A gratulációt a főorvos úr viszont vonakodva fogadja. — Meg kell mondjam, hogy a szívbetegek gondozását munkatársaimmal együtt végezzük. Ez egy teammunka volt, amelyben az osztály kardiológus szakorvosai — Hadházi Csaba és Kohári Emőke főorvosok, Szilágyi Attila és Balogh Gábor adjunktusok — is részt vettek, együtt végezzük hosszú ideje a betegek gondozását, ellátását. De segített az ismeretek megszerzésében a debreceni klinika is, mivel azokat a szívbetegeket, akiknek műtétre, katéterezésre, koszorúér-tágításra van Szükségük, Debrecenbe küldjük, nálunk nincs meg a szív- sebészeti háttér, enélkül pedig ilyen beavatkozásokat kockázatos lenne végezni. És ne maradjon ki az Országos Kardiológiai Intézet sem, ahová azokat küldjük el, akiknél speciális vizsgálatra van szükség. Mindenki arra a szintre juthat tehát, ami betegségének megoldásához szükséges. És ha már megosztotta a sikert munkatársaival a kandidátus főorvos, ne maradjon ki az otthoniak segítsége sem. Mert a disszertációt számitógéppel szerkesztette, az ilyen fajta szakmai ismeretet pedig villamosmérnök fiától, Tamástól szerezte. Ha már a családnál tartunk, a felség sem maradhat ki, akinek egy évig tudomásul kellett venni, hogy férjének nincs szabad ideje. Ennyi időbe telt, míg a 16 év munkáját, tapasztalatait, új ismereteit tudományos dolgozatba foglalta. A megértést minden bizonnyal segítette, hogy felesége is kórházi dolgozó, a bér és a munkaügyi osztályt vezeti. Az apa nyomdokain És hogy az apa pályája nem maradt hatástalan otthon sem, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nagyobbik fia, Csaba is orvos lett. Három éve Londonban él és dolgozik gyermekorvos feleségével, Csaba pedig egy kutatóintézetben légzőszervi betegségek kutatásával — asztmával, idült hörghuruttal — foglalkozik, s részt vesz a betegellátásban is. Mellesleg ő is elkészítette kandidátusi disszertációját, a házi védés megtörtént Debrecenben, benyújtotta a Tudományos Akadémiához, várja, hogy a nyilvános vitára, a megvédésére kijelöljék a napot. Nem beszélgethetünk tovább, kopogtatnak, keresik, aztán főorvosi vizit következik. Reggel a gondozóban kezdte, de vannak ennél nehezebb, zsúfoltabb napok is. Előadások, olykor vidéken is, hogy minél többen hasznosíthassák azokat a tapasztalatokat, amelyeket évtizedek alatt a szívbetegségek gyógyításában szerzett. Elköszönünk. Az ajtóban még amolyan epilógusnak hozzáteszi: — Amikor kezdtem a pályámat, nemigen jutott eszembe, hogy egyszer majd kandidátus leszek. De ahogy télt áz idő, több és több tapasztalat gyűlt össze, akkor jutott eszembe: ennyi felhalmozódott ismeretet nem szabad veszni hagyni. Ha sikerül belőle másoknak valamit kamatoztatni, s akárcsak egy életet is meghosszabbítani, nem dolgoztam hiába. Az emberi szív makettje Elek Emil felvételei • «
