Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-19 / 42. szám
14 >1 rK$kt-9,{agyarországtótvégi mefíékfete 1994. február 19. A KM vendége__________________ A matematika mestere Nyíregyháza (KM) — A matematika az emberiség legősibb tudománya. Amióta ember él a földön, minden bizonnyal létezett matematika, valamiféle elvont fogalom, amelynek használatával felmérte az ember ellenségeit, életterét. A jelek, a beszéd mellett aztán kialakult a számok világa, amely újabb tudományok forrása lett. Matematika nélkül ösz- szegabalyodna az élet, zűrzavar lenne világunk. Kik lehettek az első matematikusok, ma már nem tudhatjuk. De ősidők óta, a világ szinte minden fertályán élő népek hozzájárultak ennek a tudománynak a fejlődéséhez. Az egyiptomi és a babilóniai építők és földmérők gyakorlati ismeretein épült fel. Az ókor történelme például sok görög matematikus nevét megőrizte: ki ne ismémé Pythagorasnak és követőinek nevét, Plafonét vagy Archimidesét. Bizony ezeknek az okos embereknek a tudására épül ma is ez a nemes tudomány. Persze ma is vannak a matematikának tudósai. Ki tudja például, hogy a nyíregyházi tanárképző főiskola docense Czeglédy István és felesége (aki Nyírpazony- ban tanít) írják társszerzőként Magyarország általános iskolai tankönyveinek többségét. Mintegy húsz matematikakönyv megalkotásában vettek részt, s ma is több millió kisdiák forgatja szeretettel vagy méla undorral azt a könyvet, amelyet ők és egy-két más szerzőtárs alkotott. Bizonyára azt is kevesen tudják, hogy Czeglédy tanár úr a „mester” címet is elnyerte. A könyvek írásához az adott indítékot, hogy gyakorló tanárként tapasztalták; a régebbi könyvek nehezen tanulhatók voltak. Persze azért az első könyvek megírásához sok időre és gyakorlatra volt szükség. — Tizenhárom évig dolgoztunk egy teamben, hogy az első tankönyv megszülethessen — meséli a tanár úr. — Ki is kellett próbálni. Tíznél is több pedagógus kísérletezett vele; Budapesttől Szabolcsig. Gondos megfigyelések, tapasztalatok alapján jöttek létre azok az iskolai tankönyvek, amelyek az ötödik osztálytól nyolcadikig használatosak lettek. Bizonyára nem minden tanár örül annak, ha gyakran kell újabb könyvekkel felváltam a régit. Pedig erre még a matematikakönyvek esetében is szükség van. Ha másért nem, a feladatok miatt, hiszen a példatárak még ebben a tantárgyban is a kor kifejezői. Furcsák lennének ma egy harminc évvel ezelőtti tankönyv példái, ha mondjuk háromforintos kenyér árával kellene megoldani feladatot, vagy mondjuk egy szovjet kolhoz kiváló. terméseredményeit kellene kiszámolni. Ezért kell időnként átdolgozni ezeket, na meg a tudomány is fejlődik. Czeglédyék tizenöt éve ítják szinte folyamatosan a tankönyveket. A legújabb például tavaly jelent meg. A tankönyvek készítésekor természetesen különböző iskolatípusokra is tekinSzekeres Tibor felvétele tettel kell lenni. Nem mindegy, hogy négy-, hat-, vagy nyolcosztályos iskola számára írják. A tankönyvek megírása előtt tanulmányoznak-e kül- födi szakirodalmat? Meny-' nyíre használhatók a külföldi tankönyvek? — Szinte semennyire — hallom a választ. Az osztrák vagy a német tankönyvek egészen mások, mint a magyarok. A miénk a felfedeztetésen alapul. A gyerek saját maga jön rá a megoldásokra, összefüggésekre, így nemcsak a sikerélmény nagyobb, hanem a tudás is tar- tósabb, aktívabb lesz. Czeglédy István a közelmúltban rangos kitüntetést kapott, „hosszú idők óta, eredményesen kiemelkedő, tudományos tevékenységéért” a témavezető mesteri címet nyerte el. Köszönhető ez annak is, hogy a tanárképző főiskolán tanítványai rendszeresen és sikeresen vesznek részt a tanulmányi versenyeken. A legtöbben első, második vagy harmadik — esetleg egyszerre több — helyezést szereznek meg. Bizonyára mindez hozzájárul a főiskola jó hírnevéhez is, és talán ennek is köszönhető, hogy ősszel Nyíregyházán rendezték meg az osztrák-magyar matematikai didaktikai konferenciát. Ezen Czeglédy tanár úr is tartott német nyelven előadást. A tanárképző főiskola jó hírét jelzi az is, hogy az itteni tanárok már Líbiában is vendégtanároskodtak, és az itt végzett matematikatanárokat szívesen hívják az ország minden részébe. Czeglédy István tankönyvíró úgy tűnik, még sokáig aktív lesz. A közelmúltban nyert el két komoly pályázatot újabb könyvek írására. Az egyik a tanárok posztgraduális képzését segíti majd. Befejezésül kérem, fogalmazza meg, mit köszönhetnek a diákok a matematikának azon túl, hogy megtanulnak számolni? A matematika a számolási készségen túl fejleszti a gondolkodást, a problémaérzékenységet, az ötletgazdagságot, az eredetiséget, a divergens gondolkodást, a megoldás megtervezésének képességét, egyszóval a kreatív személyiség kialakítását. A gondolkodási műveletek közül például az analízis, a szintézis, a rendezés, az ítéletalkotás fejlesztésében játszik komoly szerepet. Röviden úgy lehet megfogalmazni: minden olyan területen fejleszti a tanulók gondolkodását, amelyek a társadalomba való eligazodáshoz nélkülözhetetlenek. Tiltott ösvényeken ti Karádi Zsolt , , Azok számára, akik annak ide- jén olvasták Al- berto Moravia ....Unalom című regényét, bizonyára nem lehet szokatlan az író egyik novellájából, A péntek esti villából forgatott produkciónak, A szerelem tiltott ösvényeinek bizarr világa. Akik egykor mohón lapozgatták Dino, Cecilia és Luciani túlfűtött szexualitásé történetét (micsoda tűrt irodalom volt az hajdan!), ízelítőt kaphattak a mester lélekelemzést, társadalomrajzot és erotikát merészen egyesítő stílusából. A mostani filmben e sokoldalúságból semmi sem maradt: a lelki folyamatok analízisének nyoma sincs, a társadalmiság csak közhely szinten szüremkedik be a normális és a némileg perverz nemi aktusok diszkréten fényképezett jelenetei közé. Pedig éppen lenne miről beszélni, hiszen a sztori fölöttébb meghökkentő. Legalábbis azok számára, akik kedvelik a meghökkentő erotikát. Moraviával kapcsolatban a szakirodalom gyakran emleget pornográfiát. Pomográf-e A szerelem tiltott ösvényei? Pornográfnak az olyan mozgóképi alkotás nevezhető, amelyben a szereplők zömmel nemi egyesülés közben láthatók. Az effajta mű a genitáliák kendőzetlen, funkció közbeni bemutatásával a szemlélő izgalmi állapotának fölkeltésében érdeket. Erotikus viszont az olyan opusz, amely bizonyos történés keretén belül gyakran a meztelen emberi test, illetve a szeretkezés visz- szafogott képeit közvetíti. Mindkét típus a nemiség szabad (szabados) kiélését sugallja, csak amíg a pornó a mechanikus szexusra redukált, tárgyként kezelt ember reprezentációja, addig az erotikus alkotás esetenként felmutathat bizonyos értékeket is. (Emlékezhetünk rá, sokáig milyen homály és titok, tiltás és megvetés övezte a minap életműdíjjal kitüntetett Jancsó Miklós Magánbűnök, közerkölcsök című rendezését, illetve mekkora eseménynek számított az Oshima-íWm, Az érzékek birodalma magyarországi megjelenése.) A pornográfia és erotika megítélése nyilvánvalóan társadalmi-szociálpszi- chológiai-ízlésbeli kérdés: koronként változó. A fogalmak persze tovább finomíthatok, s megkülönböztethető a hard pornó és a soft pornó, amelyet kevés választ el az erotikus filmtől (lásd az Emmanuelle- sorozat). A szerelem tiltott ösvényei annyira soft, hogy már szinte érdektelen. A történet fölöttébb épületes: az ifjú értelmiségi házaspár tagjai, Alma (Joanna Pacula) és Stefano (Julian Sands) a nő kezdeményezésére megegyeznek abban, hogy — bár kapcsolatuk lényegében konfliktusmentes — nyitott házasságban élnek. Ennek jegyében Alina egy héten öt napot tölt a férjével, kettőt pedig a szeretőjével, Paoloval (Tcheky Karyo). Az ötlet az elején kivitelezhetőnek tűnik, később Stefano egyre nehezebben viseli az asszony rendszeres távollétét. Föltámad benne a kínzó féltékenység, amely csaknem gyilkosságba sodorja. Alma Paoloban emberére akad: a férfi szeretkezés előtt minimum félholtra ven. A nő ezt új, kéjes érzésként éli meg: egymásra talál a szadista és a mazochista. Paolo nyers extázisához képest a Stefano által kínált gyönyör talmi: Alina szadomazochízmusa Paolot feltételezi. Néhány frenetikus hatású együttlét után azonban mégiscsak visszatér a korábban túlzottan entellentüelnek titulált férjéhez. A szerelem tiltott ösvényem — mint megfogalmazza — eljutott a gyűlöletig. A happy end menthetetlenül bekövetkezik... A mű egyetlen értéke a zenéje: Enmo Morricone a képekhez hangulatilag mindig illeszkedő muzsikát szerzett: a dallamfutamok kifejezik a szereplők lélekállapotát. Mauro Bolognini angolul beszélő olasz filmje bővelkedik gyönyörű tájfelvételekben, tengeri alkonyatokban és meghitt belsőkben. Valami mégis hiányzik: a művészet ereje, nélküle e film csak tucatáru. Könnyen felejthető iparosmunka. Ezen Joanna Pacula szépsége sem képes segíteni. A Pusztító Főszereplők: Sylvester Stallone, Wesley Snipes. Forgatókönyv: Daniel Waters, Robert Reneau és Peter M. Lenkov. Fényképezte: Alex Thomson, B.S.C. Rendezte: Marco Brambilla. Míg az első zavargás 1992-ben csak felkavarja az Angyalok Városát, addig 1996-ban a második már véres lidércnyomásként vonul be Los Angeles történetébe. John Spartan őrmester (Sylvester Stallone) — akit hihetetlen hatásfokkal végrehajtott, brutális akcióinak köszönhetően csak „Pusztító” néven ismernek — ekkor találkozik először Symon Phoenixszel (Wesley Snipes), akiben mintha csak az ősi Rossz, a Sötét Oldal testesült volna meg: pokolian gonosz és őrülten kegyetlen. A felvételen Sylvester Stallone. Forgalmazza az InterCoom Könyvespolcunk Az éjszaka mély gödreiben Nagy István Attila ^Még a sűrű hó- \ ' esésben megígér- "ipW’v tem Fábry Szakái '—s' Sándornak, hogy írok néhány üdvözlő mondatot első kötete megjelenése alkalmából. Aztán hamar véget ért a tél (legalábbis most úgy látszik), s az adósságom csak a kamatait növelte. Szokatlan dolog, hogy a szerző a „fülszöveg” önajánlásának is címet ad. Szakái Sándor Ártatlanság és bizalom című rövid bevezetőjében a következőt írja: „Torz mondatainkat szeretnénk a gyermek hibátlan, nárcisz-illatú szavaira cserélni. Hiábavaló törekvés ez. Mégis, mintha a kegyelem pilanatai- ban megfejthetővé válna a megfejthetetlen, áttekinthetővé az áttekinthetetlen. Ilyesformán kísérletezünk tehát.” A szerző viszonylag későn érkezett el az első önálló kötet-publikációhoz (valószínűleg nem csak az ő hibája), ezért aztán érthető, ha most szinte egyetlen lendülettel a világegész megragadására törekszik. Ebben az elkésettségben a hit mellett ott bujkál a hitetlenség is: vajon sikerül- e most, a krisztusi koron túl beleszólni a világ dolgaiba, vagy marad a csöndes szemlélődés, az élet apró csodáiban való elmerülés, a gyermek első mozdulatainak a felfedezése, az ámulás, hogy mindenen túl van valami fontosabb: az egyetlen, aki érte született. Az óvó tenyérbe simuló gyermek, a rozoga sámlin üldögélő Anya, a „forradásos arcú hegy” Apa az élet szent hármasa, amely felveszi a küzdelmet az elsivárosodás fenyegető rémeivel. Szakái Sándor szerencsés ember is lehetne. Együtt van jelen benne a költő és a festő. Az élet nagy adománya, hiszen a reneszánsz teljesség ideálja munkálhat benne tovább, de olykor zavarhat is. Nem véletlen, hogy a kötetben jó néhány olyan vers olvasható, amely egy-egy nagy festő emléke előtt tiszteleg. (Elritkulok — Claude Monet, Egy Kondor-kép alá, Bujdosók álmait — Mednyánszky László, Zöld brokát — Michelangelo). De a festőiségre való törekvés jelen van számos versében, talán legmarkánsabban a Bobomon álma címűben. Műiden első kötet izgalmas kérdése, hogy kiktől tanult leginkább a szerző, kiknek a munkássága hatott rá a leginkább. Szakái Sándor nem titkolja, hogy Pilinszky János szelleme maradandó nyomot hagyott ezen a világképen. Mellette Ratkó József versvilágának jegyét érezzük a leginkább jelenlevőnek. De van néhány maradandónak tűnő alkotás is a kötetben. Az előbb említett Robinson álma, vagy szép szerelmes verse, a Csúcsaid körül című szonett. Az ízléses kötetet, amely a Tiszta szíwel-sorozatban jelent meg, Krivánik József illusztrálta, tökéletesen alkalmazkodva, a maga módján újjáteremtve Szakái Sándor hithez menekülő, hitből építkező költői világát. (Váci Mihály Művelődési Központ, Nyíregyháza, 1993.)
