Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-10 / 34. szám
Béklyóban az aprófalvak Az egész jogrendszert át kell alakítani — hallottuk dr. Kónya Imre belügyminisztertől Egy sáros-poros nyírmihálydi utca A szerző felvétele Szimpá(r)tia Györke László Nyíregyháza (KM) — A „négyszemközt az országgal” jó alkalom arra megyénkben is, hogy valódi párbeszéd alakuljon ki nemcsak egy párt, az MDF, hanem a vezetők és a vezetettek között. A dr. Kónya Imre belügyminiszterrel folytatott párbeszédnek is van néhány megszívlelendő tanulsága. A téma tulajdonképpen az új önkormányzati törvény volt, ám a meghívott polgármestereket, jegyzőket — természetesen — nem csak az érdekelte, hogy miben különbözik a leendő a most érvényben lévő ÖTV-től. Kétharmados Az új önkormányzati törvény alapvetően nem lesz új. Maga az önkormányzat a demokratikus rendszer egyik pillére. Ugyanakkor a gyakorlat, az élet szükségszerűvé tett néhány változtatást, még ha az ÖTV alapjaiban bevált is. A hétharmados törvény megvitatása és elfogadása az új parlament első törvényhozatala lesz minden bizonnyal, hisz az ősszel esedékes hely- hatósági választások után az önkormányzatok eszerint működnek majd. — Melyek a leglényegesebb változások? A még érvényben lévő ÖTV a megyét szinte teljesen köz- igazgatási szerep nélkül hagyta („Az ellenzék kilúgozta a megyét”). Ez némileg módosulni fog: szervező jellegű tevékenységekhez kap a megye nagyobb hatáskört. Ugyanakkor a megye korábbi, pártállambeli hierarchikus szerepe nem állítható vissza, nincs szó arról, mintha az új ÖTV szerint a megye rátele- ped(het)ne a településekre. A polgármesterek kompetenciája nagyobb lesz, hiszen az önkormányzat feje nem lehet kiszolgáltatott helyzetben. Ezzel együtt nő a felelőssége is. Persze, egy sor olyan kérdésben továbbra is a képviselő-testület dönt. A jegyzők helyzete ma tisztázatlan, nem egyértelmű. Nem csoda, ha országszerte igen sok jegyzői állás betöltetlen. A jegyző szakmai feladatot lát el, tehát nem lehet kiszolgáltatott sem a testületnek, sem pártoknak. Ő képviseli a törvényességet, az államigazgatást, gyakorlatilag nincs alárendelve sem az ön- kormányzatnak, sem a polgármesternek. Együttműködés Az új ÖTV szerint mind a polgármester, mind a képviselő- testület elmozdíthatatlansága megszűnik. Abban a pillanatban, amint működésképtelenné válik az önkormányzat, gyakorlatilag feloszlathatja önmagát. A visszahívhatóság, a le- válthatóság vonatkozik az egyes képviselőkre is. Ameny- nyiben passzivitása miatt akadozik, netán leáll a gépezet, ha döntésképtelenné válik magatartása miatt a testület. Az önkormányzatok működéséhez az ÖTV felülről csak a keretet adja meg, tartalommal azt helyi testület tölti meg. A települési önkormányzat pedig ugyancsak kereteket ad, amelyet ez esetben maga a lakosság tölt meg tartalommal. Az ÖTV akkor fog jól működni, ha a kormányzat és az önkormányzatok között jó lesz az együttműködés. Mint már jeleztük, a diskurzusban nem csak az önkormányzati törvény volt terítéken. Dióhéjban megkíséreljük összefoglalni, miről folyt még a beszélgetés. Költségvetési szorításban él az ország — hallottuk a belügyminisztertől —, mely konfliktusokat szül. A szorítást, persze, elsősorban azok az önkormányzatok érzik igazán, amelyeknek saját forrásaik elenyészőek, s a nagy közös kalapból pedig egyre kevesebb jut. Sok önkormányzati képviselő, polgármester, jegyző sérelmesnek találta, hogy miközben a munkanélküliségi ráta kétszerese az országos átlagnak, az új lista szerint kiestek (vagy nem kerültek fel) a hátrányos helyzetű települések sorából. A belügyminiszter ígéretet tett arra: felülvizsgálják a listát, ha lehet tágítják a kört. 50 milliárd hiányzott Alig akadt kérdező, hozzá- és felszólaló, aki ne hozta volna szóba a közalkalmazotti törvényből fakadó részben anyagi, részben etikai jellegű problémákat. Tény: úgy fogadta el a parlament a törvényt, hogy nem volt meg a végrehajtáshoz szükséges 50 milliárd forint. Ez is elsősorban azoknak a kistelepüléseknek okoz szinte megoldhatatlannak tűnő problémát, ahol az intézmények normális működtetése veszélybe került, kerülhet. Volt, aki kifogásolta a pályázati rendszert, mert szerinte — mire elkészülnek a tanulmánytervvel és az összes többi szükséges dokumentummal, — elfogy a pénz. Tehát megint az jár jobban, aki közelebb ül a tűzhöz. Márpedig Szabolcs-Szatmár-Bereg elég messze került attól a bizonyos tűztök (Akadnak, persze, kivételek.) Felügyelet Nyíregyháza (KM - CS. GY.) — A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közlekedési Felügyelet 1993-ban nyolcvannégy ezer járművön végzett környezetvédelmi mérést, de ilyen vizsgálaton 96 ezernek kellett volna részt vennie. Ez azt jelenti, hogy 12 ezer jármű igazoló lapja vagy lejárt, vagy nem is volt neki. Ha az ellenőrzésekkor ilyen személy- és teherautóval találkoznak, a vétkest keményen szankcionálják. A mezőgazdasági területek felparcellázása nyomán egyre nagyobb igény mutatkozik bekötőutak létesítésére. A földek, kimérésénél arra is kellene gondolni, hogy az országos főútra valamennyi gazda földjéről nem vezethet bekötő út. Ez komoly gond, hiszen egy gazda sem veszi szívesen, ha közlekedési célra az ő területéből vennének el. A megoldáshoz vezető első lépcső talán az lenne, ha a meglévő földutakat jobban kihasználnák. A felügyelet a jövőben is folytatja az ellenőrzéseket, aminek eredményeképpen remélhetően a balesetek száma tovább csökken. Az ellenőri kocsikat a közeljövőben számítógépekkel is felszerelik, hogy a központi adatbázisból a helyszíni összehasonlításhoz azonnal lekérhessék a járművek paramétereit, hogy kiszűrhessék a hamis forgalmi rendszámmal közlekedőket. Szőke Judit L evélpapír van többféle, a finoman rajzolt mintástól a kapcaszerűig. Ki milyet kap, olyat érdemel? Nem hiszem. Modor is van annyifajta, ahány politikus. Vannak, akiknek mostanság, már a startvonalra lépvén egyenessé szűkül az ajkuk, fogaik közül kisziszeg a gyűlölet. Haj, minek nézünk elébe! A közszereplőkről tudnivaló, hogy arcuknak mindig a jobbik-szebbik felét mutatják. Ahogy így mostanában viselkednek egyesek, mintha lehullani látszanának az álarcok. Csakhogy a szavazó- polgári döntés javarészt szimpátiaválasztás, azaz érzelmi jellegű állásfoglalás. Figyelünk, várunk, figyelünk, várunk, aztán határozunk. Sokszor olyan „érv” szerint, hogy „bírom ezt a pacákot”. S ha éppen akkor bekopog jó ismerősünk, a kérdezőbiztos, beikszelünk neki. Nem tudom, hányán vannak, akik szeretik a körmönfont szavúakat, a gyűlölettől izzó szeműeket, az indulatosztókat, a hamis realistákat, azokat, akik séBalogh József M indjárt elnézést is kérek a címben zárójelbe tett B betűért, s ezt azért szögezem le előre: nehogy valaki birodalmi sasnak olvassa. Tisztán irodalmi sasról van szó. Ezt onnan tudom, hogy elolvastam a Magyarországi Zöld Párt egyik röpiratát, amely arról szól, hogy nekik semmi közük a fasizmushoz, s jelképüknek, a sasnak sincs semmi köze ahhoz a sasokhoz, amelyet Napóleon gárdistái, vagy Hitler SS katonái jelképként használtak, ellenben a sas évezredeken keresztül a nagyság, a reménység, az erő, tehát csupa pozitív tulajdonság jelképeként szerepelt. Arról meg végképp nincs szó — olvasom a szövegben —, hogy a Zöld Párt azért választotta volna a sast jelképnek, hogy a hazai, körülbelül 800 000 főre becsült zsidóságot hergelje, nem is azért, hogy a hasonló nagyságrendű cigányságot bántsa, hanem a következőkre kíván rámutatni: Most tessék jól figyelni! A ragadozó madarak a tápláléklánc végén helyezkednek el. A zsákmányállatok szervezetében lévő méreganyarelmeket hánytorgatnak fel, újakat provokálnak, és vaktában lövöldöznek. (Úgy tudom, a híd sem ilyen módszerrel épül.) A mégis ilyen karakterű mai politikusok legtöbbjének, akik nem tudnak uralkodni magukon, jót tenne, ha inkább Gyuluskát sétáltatnák a Duna-parton. Azt sem hiszem el, hogy a közhangulatot a tömegkommunikáció gerjeszti. Az embereknek tanult képessége, hogy maguk fordítanak le gesztusokat, sanda tekinteteket, olvasnak az arcokról, vonnak le nagyon mesz- szemenő következtetéseket. Rokonszenveznek, avagy nem. Az érdekellentétek a legtermészetesebbek, de az már nem olyan nyilvánvaló, hogy a párbeszéd süketek monológjává legyen, elsikkadjon, vagy az indulatok áldozatává váljék. A modern közélethez hozzátartozik a kifinomult, higgadt viselkedés. Ennek az elkövetkező néhány hónapban kitüntetett, akár döntő szerepe lesz. Én nézem-hallgatom-ol- vasom a dühödteket, mintegy belélegzem őket, majd hosszan elnyújtva kifújok. S ha eljön az idő, ikszelek. gok a testükben koncentrálódnak, emiatt a tojások sok esetben lágy héjúak, terméketlenek. A sasok indikátor szerepű élőlények, jelzik a környezetszennyezés előretörését és azt is, hogy mi emberek is sorra kerülünk. Aki nem hiszi, menjen el egy nőgyógyászhoz és kérdezze meg, hány nő keresi fel azzal, hogy nem tudr teherbe esni. Olcsó dolog lenne most a lágy tojáson, meg a teherbeesésen elélcelődni, mikor úgy tűnik, komoly a dolog. A sokakat ijesztgető sas mellett ugyanis a nem túl rég utcára került plakátokon ott az előző választások egyik sikerplakátjának ko- nyec szava is, csakhogy a demokraták szó után. Vagyis vége a demokráciának, a demokratáknak. Gondolom a demokrata fórumosok- nak, a keresztényeknek, a fiatal- és a szabaddemokratáknak. Még szerencse, hogy a kisgazdák és a szocialisták nem demokraták, így nekik nincs félnivalójuk. Ezután már nem is kell találgatni: mi következne. A demokraták pedig — ha maradna még kedvük — együtt énekelhetnék kerítésen belül a Zöldre van a zöldre van a rácsos kapu fest\’e. L átogatóban vagyok többedmagamrnal egy gimnázium szép, új kollégiumában. Az elsőéves, ismerős kislány sápadtan ül az ágyán, s kissé elfogódot- tan válaszol a záporozó kérdésekre. A honvágy már nem bántja úgy, mint kezdetben, a koszt jó, szobatársai rendesek, nem is lenne semmi baj, csak hát a tanulás... Éjszakánként virraszt (olykor titokban), reggel korán kel, mégse éri el azt az eredményt, amit szeretne. Sorolja a tantárgyakat, beszél a követelményekről, elmondja, mivel telik el egy napja, s közbe- közbé nagyokat sóhajt. Be van fogva reggeltől estig. A probléma ismerős. Második éve a nagyobbik lányom is gimnazista. A szobájában gyakran még késő este is ég az olvasólámpa. A tanév elején, amikor megmutatta az órarendjét, nem akartam hinni a szememnek. Három alkalommal nyolc, kétszer pedig hét órájuk van hetente. A tanítás minden második napon reggel hétkor kezdődik, s mivel az iskolájától elég messze lakunk, ez bizony gyakori koránkelést jelent számára. Otthon a felkészülés napiakét és fél óra, három óráját veszi igénybe, dolgozatok, felmérések előtt ez az óraszám felmegy négyre is. A szombat a különóráké, a vasárnap pedig a hétfő árnyékában telik el. Mondhatná valaki, hogy könnyebben is lehetne venni a dolgokat, felesleges délutánonként és esténként olyan sokat tanulni, különórákra járni pedig nem kötelező. nak is kellemetlen, megterhelő. Félreértés ne essék, nem azt vélem bajnak, hogy gyerekeinknek kötelességük szorgalmasan, kitartóan tanulni. Ki feledhetné Móra Ferenc: Szeptemberi emlék című megrázó elbeszélésének hősét, aki azért szenvedett, mert nem járhatott iskolába. Helytelennek csupán a túlzott megterhelést, igénybevételt tartom. Évekkel ezelőtt egy iskolai jelmezbálon az egyik nebuló csíkos ruhában és sapkában jelent meg. Mosolyogva néztük a nyakába akasztott táblán virító feliratot: „Az iskola rabja.” A meghívottak (rokonok, hozzátartozók) között aztán beszélgetés indult arról, hogy ez a jelmez nem is olyan nevetséges... r ávol áll tőlem a szándék, hogy túldramatizáljam a helyzetet, de sajnos nagyon sok sápadt, ideges kis arcot látok az utóbbi időben (aranyos, igyekvő gyerekekét, kamaszokét), s úgy tűnik nekem, hogy ezek az arcok mind szemrehányóbban tekintenek ránk, felnőttekre. Igen ám, csakhogy a közép- iskolások közül szeretnének sokan továbbtanulni, ez viszont a jelenlegi körülmények között kitartó munkát követel, s szinte elképzelhetetlen néhány világnyelv ismerete (s az ezt igazoló okmányok) nélkül. A középiskolás diákok egyes rétegeinek helyzetét— talán mondanom sem kell — riasztónak tartom, s a legfőbb problémát az elfogadhatatlanul magas óraszámokban látom. A körülmények a fiatalabb korosztályoknál sem sokkal jobbak. Hatodik osztályos kisebbik lányom a könnyebb napok között tartja számon azokat, melyeken csak hat órájuk van, s őket is elérte a nulladik órák divatja, ami nemcsak neki, hanem a családNyíregyházán a Gulíver Elektronikai szaküzletben kihúzták a Suzuki nyertesét, Szkiba Sándort Máriapócsról Harasztosi Pál felvétele (B)irodalmi sas 1994. február 10., csütörtök IIÁTTÉD -
