Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-06 / 4. szám
14 Kelet-Magyarország CSUPA ÉRDEKES 1994. január 6., csütörtök A francia tűzoltóság segítségével evakuálnak egy családot háziállataikkal együtt egy gumicsónakban a megáradt délnyugat-franciaországi folyón, ahol az árvíz következtében a házak helyenként 1,3 méteres vízben állnak Árvíz, eső Egy motorkerékpáros hajt keresztül a megáradt Szajnán Párizsban, így próbálva meg a lehetetlent, hogy átkeljen az elárasztott rakparton A windsori kastély a ’92-es tűzesetet követő helyreállítás után immár ismét fogadja a látogatókat. A borsos belépő (dollárban 11,75) ellenére a zuhogó esőben is sokan keresik fel az ősi helyet Egy 19 méter hosszú bálnát vetett partra a víz Franciaország délnyugati partjainál Bordeaux közelében. A hatalmas állat halálának oka ismeretlen AP-felvételek Harrison Ford sikertörténete Hogyan lett filmsztár a sztárok asztalosából? # Meghódította a hölgyközönséget MTI Press — Rekordbevételt ért el az Egyesült Államokban, most Európában hódít a Menekülő című amerikai film. A nyerő pozíciót egyértelműen a főszereplő játékának tulajdonítják. Mondhatjuk azt is, hogy előre leoszthatták volna a lapokat: Harrison Ford filmjei ugyanis tíz éve állnak a nézettségi listák élén. De ki is ez a színész, akiért a rajongók John Wayne, Errol Flynn, Gary Cooperhez mérhető módon lelkesednek? Ezekhez képest nincs múltja; Wayne már egyetemistaként rögbibajnok, Errol Flynn ismert vívó és keményöklű bokszoló volt. Harrison Ford egyszerűen nem volt senki. — Az elemiben én voltam a „kislány” az osztályban, akit szinte mindennap püföltek. És amikor megruháztak, az iskola mögötti lejtőn legurítottak. Éreztem ugyan, hogy harcolnom kellene, ugyanakkor féltem is, hogyha visszaütök még jobban helybenhagynak. Ha a verekedésben nem volt sikere, akkor a tanulmányairól azt kell tudni, hogy jelentős kudarcélményekhez jutott, sorozatosan. Diploma előtt kicsapták — Az egyetemen filozófiát tanultam, de semmi kedvem sem volt hozzá. Mindig azt mondták, hogy kiváló lehetnék, ha egy kicsit is ráhajtanék. Egyszerűen képtelen voltam összeszedni magamat, napokig is az ágyban maradtam, aludtam ahelyett, hogy az órákra járnék. A következmény: Harrison Fordot néhány héttel a diplomaosztás előtt kicsapták. Az egyetemi évek egyetlen eredménye az volt, hogy feleségül vette egyik évfolyamtársát. Mary Marquardt hosszú éveken kísérte tévelygésében. Ott állt tehát az élet kapujában, egyetlen ígéretbe kapaszkodva: egy színházi ember támogatást ajánlott arra az esetre, ha valaha is érdekelné a pálya. Úgy döntött tehát, hogy színész lesz... Minden magára valamit is adó amerikai színészjelölt kétféle úton képzeli a karriert: New York, azaz a Brodway, vagy Kalifornia, közelebbről a Hollywood induló állomással. Harrison és Mary ebben is tanácstalanok voltak, Miután minden holmijukat egy ócska furgonba gyömöszölték, a sorsra bízták a döntést. Harrison feldobott egy tízcentest, ha fej, akkor New York, ha írás, akkor Los Angeles. — Tudtam, hogy milyen kegyetlenek a New York-i telek, ezért kétszer is feldobtam a pénzt. Hála istennek, mind a kétszer írás jött ki. Elindulhattunk Los Angeles felé. Az ígéret földjén két fontos eseménnyel kezdődött az élet: megszületett első gyermekük és a színházi ember is állta a szavát. Helyet szerzett egy filmes cég tehetségfejlesztő stúdiójában. A kurzus azonban nem igazodott Fordhoz, kicsapták. Aztán újabb stúdióval próbálkozott, statisztált is, de itt is megtalálta azt, akivel összeveszhetett. Jellegtelen arc, nincs jövője A változást az jelentette, hogy megszületett a második gyermekük is, 1970-ben. Ford minden pénzét összeszedve megvett egy ósdi faházat a hollywoodi domboldalon, s úgy döntött, hogy rendbe hozza. Ehhez azonban kölcsön kellett, egészen pontosan azért, hogy asztalosműhelyét berendezze. Már fúrt-faragott, amikor meghallotta, hogy egy ismert zeneszerző stúdiót akar építtetni a háza mellé. Ford elrohant hozzá és elsöprő lendülettel magyarázta, milyen is az igazi stúdió. Chico Mendes elámult, hogy ilyen nagyszerű szakemberrel hozta össze a jósorsa, meg sem kérdezte, hol épített már stúdiót a mester... Ford a megegyezés után azonnal felkeresett egy szakkönyvtárt és kivette az összes ide vonatkozó szakkönyvet, beleértve az ácsmunkák ábécéjét is. És azonnal dolgozni kezdett a stúdión. Tökéletes munkát végzett. El is terjedt a híre, hogy „egy zseniális asztalos dolgozik Hollywoodban.” Jöttek a megrendelések, köztük filmpruducereké is. Fordot azonban nem elégítette ki a „sztárok asztalosa” cím. Nem adta fel a színészálmot, rendületlenül ostromolta a próbafelvételt hirdető stúdiókat, mint oly sok reménykedő társa. Egy valamiben azonban különbözött tőlük. — Én munkaruhában mentem a próbákra, mert így is ki akartam fejezni, hogy nem állok az éhhalál küszöbén. A két kezem munkájával is el tudom tartani a családot, tehát nem kötök kompromisszumot egy esetleges szerepért. Ha nem kellek, mint színész, van más, amihez értek. És azt akartam, hogy a filmesek tudják is ezt. Megtudhatták azonban azt is, hogy színészjelöltként is nehezen kezelhető. Sőt, a tehetségkutató szerint semmi jövője sincs, teljesen jellegtelen az arca. Az évekig játszott ötödrangú szerepek — azok is tévéfilmekben — erre utalnak. — Mindig ugyanazt kaptam, a jó amerikait kellett alakítanom. Már-már kezdte megadni magát a sorsnak, amikor George Lucas egy fiatal lázadó szerepére szerződtette, az American Graffiti című filmjében. De nem lett volna Harrison Ford, ha nem találja meg a veszekedés lehetőségét. Ezért a szerepért például heti 485 dollárt kínált a producer. — Köszönöm, nem kérem — mondta önérzetesen — asztalosként a kétszeresét is megkeresem. Asztalosból filmsztár Néhány nap múlva visszahívták és 500 dollárt ajánlottak. Tudta, hogy ez is alacsony gázsi, de elfogadta. Spórolós filmet forgattak, s ez úgy derült ki, hogy a sztárasztalost majdnem elbocsátották, amiért több szendvicset evett, mint amennyi járt... A forgatás ettől függetlenül meghatározó volt a karrierjét illetően. Még a rendezőt is meggyőzte, hogy másképpen, saját felfogásban kell eljátszani a szerepet. Nyert. Most már újabb próbafelvételre is hívták, s nem is akármilyen filmhez. Francis Ford Coppola A beszélgetés című filmjéhez kívánta szerződtetni. A szerepet ugyan nem ő kapta, de olyan hatással volt a rendezőre, hogy személyre szóló szerepet íratott neki. Ekkor Ford Harrison úgy döntött, hogy a jelmezét is maga tervezi. Ä forgatáson rikító színű zöld öltönyben jelent meg, a rendező elképedt, a producert pedig a számla idegesítette. Közölte, hogy saját zsebből fizeti, ám a szerepet csak ebben a ruhában és a saját felfogásában játssza el. Cop- polát magával ragadta a lelkes magyarázat — újraíratta a szerepet. A karrier most már sínen volt. Tíz évnyi próbálkozás, megaláztatás után eljött az idő, amikor a „jó amerikai” szerepet végleg levethette. Az American Graffiti után más pozícióból tárgyalhatott, miután úgy tekintették, hogy ő „Hollywood csodaembere”. George Lucas már csakis Harrison Fordra gondolt, amikor a Csillagok háborújához olyan színészt keresett, aki egyesíti a régi hollywoodi akcióhősök erényeit az emberséggel és a jósággal. A film, mint ismeretes, minden idők legnagyobb sikerét aratta, Harrison Ford pedig belépett az amerikai filmcsillagok közé. Amit az is jelez, hogy meghódította a hölgyközönséget, szívtiprónak kiáltották ki. A magánéletben azonban nyoma sem volt a szívrabló szerepnek. Igaz a házassága megromlott, Mary Marquard nem bírta ki a hirtelen jött népszerűséget. Hollywood legcsendesebb válásaként tartják számon az életközösség megszakítását — ettől függetlenül továbbra is jó barátságban vannak. Második felesége — Melissa Matheson forgatókönyvíró — tizenegy évvel fiatalabb. Az amerikai filmvilág legstabilabb házaspárjaként ismerik őket. Harrison Ford ismerte a titkot: minél messzebb menni a filmtől. Ilyen megfontolásból vett birtokot Wyoming állam egyik félreeső falucskájában. Ezt csak a forgatás idejére hagyja el. Nem hajlandó alávetni magát a filmipar szokásainak. Az egyetlen sztár, aki következetesen távol marad az Oscar-díj ünnepségétől. Nem jár filmbemutatókra és nem ad interjút. — Nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne az életem. Középkorú, meglehetősen unalmas ember vagyok, ám aki mindennél jobban szereti az otthonát és a családját. Harrison Ford és Melissa, a második feleség Értelmetlen háborús áldozatok Moszkva (AN) — A második világháború utáni években — egészen mostanáig — szigorúan titkosan kezelték a szovjet hadsereg áldozataira vonatkozó számadatokat. A hivatalos propaganda mindvégig hazudott. A közelmúltban tettek közzé egy adatot 27 millió áldozatról. Döbbenetes adat, de még ennek sem lehet hinni, hiszen majdnem biztos, hogy nem tartalmazza a polgári áldozatok és azok számát, akiket saját bajtársaik gyilkoltak meg. „1945. augusztus 13-án — a japán háború negyedik napján — a szemem láttára törölte el a föld színéről 27 IL-4 gép a mandzsurai Mulin kisvárost, amelyet egy nappal azelőtt foglalt el 5. hadseregünk — ezt írja visszaemlékezéseiben Szokolov háborús veterán. — 1943. december 24-én Mor- mal belarusz kisváros közelében három hadosztályunk kiűzte a lövészárkokból a németeket, s ami ezután történt, felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan: tüzéreink nem a menekülő németekre, hanem saját tisztjeikre és katonáikra lőttek. Három hadosztály maradt a fagyos földön... Más frontvonalakon is történtek hasonló szörnyűségek. A Szovjetunió valóban nagy árat fizetett a győzelemért, de ez nem ok arra, hogy futni hagyják a hasonló cselekmények végrehajtásában vétkeseket. Amikor az öbölháborúban az amerikai pilóták véletlenül a saját állásaikat bombázták és három amerikai katona meghalt, a hazai közvélemény nyomban tudomást szerzett az esetről és követelte a vétkesek felelősségre vonását. Ezzel szemben a szovjet hadsereg egyes tehetségtelen tisztjei egész városokat és hadosztályokat semmisítettek meg, s mindez titok maradt mind a mai napig. A társadalomnak joga van megtudni, mekkora véráldozat árán született a szabadság és hány millió ember pusztult el feleslegesen, értelmetlenül. Oroszországban és az utódállamokban is most fontolgatják hivatásos hadsereg felállítását. A jól képzett, hivatásos állomány talán nem fog tüzet nyitni a bajtársakra...
