Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-06 / 4. szám
1994. január 6., csütörtök IBMBMBBMBWMMWi CSUPA ÉRDEKES BBBBBBMBMMHBBBIBIPKelet-Magyarország 15 Kismamának könnyű munka jár A munkáltató rendes felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt A szeretet megtartó vonzásában Balázs Attila felvétele Budapest (MTI-Press) — A család évének nyilvánította 1994-et az ENSZ. Vajon nálunk, a család alappillérének tekinthető anya-gyermek viszony létrejöttét nehezíthe- tik-e az életünk másik terét jelentő munkahelyi változások, amelyek az utóbbi években a munkavállalók nagyobb kiszolgáltatottságát is magukkal hozták? A Falutévé egy speciális példa kapcsán kért tájékoztatást dr. Horváth Istvántól,, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettesétől. Egy várandós kismama terhességének előrehaladtával egyre nehezebben tudja munkáját ellátni. Egészségesnek érzi ugyan magát, de szívesebben végezne valamilyen könnyebb munkát. Kérheti-e ezt attól a cégtől, amelynél dolgozik? — Az új munka törvénykönyve kimondja, hogy amennyiben valaki terhes lesz és a kezelőorvosa kiállít az állapotáról egy papírt, ezt a munkáltatónak kötelező figyelembe vennie abban az összefüggésben, hogy a várandós hölgy egészségi állapota és a betöltött munkakör mennyiben felel meg egymásnak. Magyarán: a munkakörben vannak-e esetleg olyan munkaköri hatások, amelyek vagy az édesanya vagy a magzat egészségét veszélyeztetik. Itt fontos fölhívni a figyelmet, hogy ezt nem kell külön kérnie r a dolgozónak. Amennyiben a munkakönyítést igénylő orvosi igazolást a cégnél bemutatja, akkor ennek kötelezően eleget kell tenni. Ám mi a helyzet akkor, ha nincs olyan munkakör a vállalatnál, amely egy terhes nő egészségi állapotának megfelel? — Úgy rendelkezik a törvény, hogyha nem tudnak ilyen munkakört felkínálni, vagy a munkakörön belül olyan változásokat létrehozni, amely az egészségi állapotnak megfelelő lenne, akkor ilyen körülmények között a terhes nőt mentesíteni kell a munkavégzés alól és erre az esetre, ilyen körülmények között a személyi alapbérét ki kell fizetni. Ez tehát elég méltányos szabály, hiszen a munkaszerződésben megállapított személyi alapbérhez a várandós kismamák ilyen esetben is hozzájutnak. Az előző esetben pedig, hogyha a munkakörében olyan változások történnek, hogy olyan munkakörbe helyezik át, ami az egészségi állapotának jobban megfelel, akkor mindig az eredeti átlagkeresetére jogosult a kismama abban az esetben is, hogyha esetleg ez egy olyan munkakör, ahol egyébként a díjazás alacsonyabb. Az pedig nyilvánvaló, hogyha olyan munkakörbe helyezik át, ahol magasabb a díjazás, akkor természetesen a kedvezőbb fizetés illeti meg. Nem áll fenn ilyen esetben az a veszély, hogy a vállalat az egészségesnek megfelelő munkakör hiányában egyszerűen felmondja egy kismama szerződését? — Itt a törvénynek egy másik helyütt kimondott szabálya érvényesül. Nevezetesen az, hogy a terhesség megállapításától a kismamák felmondási tilalom alatt állnak. Tehát a munkáltató rendes felmondással nem szüntetheti meg a terhesség alatt, ilyen esetben a munkaviszonyt. Hiszen ez a tilalom egészen a gyermek hároméves koráig védi a kismamát. Itt a védettség igen erős és a munkáltatót más megfontolások nem vezérelhetik. Ev eleji mérlegen a mérleg A kedvezőtlen fordulat éve • Beszélgetés Petschnig Mária Zita közgazdász-kutatóval Nyíregyházán folytatják a Dob, Holló és Sólyom utcák gázellátását szolgáló munkákat Harasztosi Pál felvétele Budapest (MTI-Press) — Évvégén — évelején számadást végzünk arról, hogy mit teljesítettünk, mit szerettünk volna elérni, mi az amit elmulasztottunk, s azok miként pótolhatók a következő esztendőben. Vagyis mérleget készítünk kicsiben a saját háztartásunkról, mint ahogyan teszik ezt nagyban az államháztartásban is. A sajátunkéhoz sem mindig értünk, a nagyhoz még kevésbé. Petschnig Mária Zitát, a népszerű közgazdász-kutatót kértük: segítsen eligazodni a számok világában. Milyen évet tudhatunk magunk mögött és mire számíthatunk a jövőben? — Az elmúlt év gazdasági helyzetét értékelve gyakorlatilag háromféle mércéhez viszonyíthatunk — kezdi az ismertetést a közgazdász-kutató asszony. — Az első és időben a legtávolabbi mérce az 1990- ben készült Nemzeti Megújhodás Programja. A második, amit egyszerűen Kupa-programnak nevezünk, a kormány egykori Négyéves Gazdasági Programja, amely az 1991-94- es évekre szólt. A harmadik, a legközelebbi mérce és viszonyítási alapunk, pedig az 1993. évi program. Tehát ezek tükrében nézhetjük a mögöttünk lévő tizenkét hónap gazdasági történéseit. Jó lenne, ha mindhárom mércét egybevetve végezhetnénk az értékelést. — Ha a Nemzeti Megújhodás Programjához hasonlítjuk a múlt évi helyzetet, akkor azt kell megállapítanunk: messze nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt négy évvel ezelőtt elképzeltük. Az akkori programban mindenek előtt az eladósodás megállítása szerepelt és szó sem volt arról, hogy az adósság nőhetne. Hasonló törekvést tükröz a Kupa-program is. Ám a valóság mindkettőre rácáfolt. A rendszerváltásig 1200 milliárd forint belső adósságállomány halmozódott föl az évek során. Most viszont azt látjuk, hogy a három év alatt nemhogy csökkent vagy megállt volna a belső eladósodás folyamata, hanem éppen fordítva: hallatlanul megugrott, több mint kétszeresére emelkedett és már megközelíti a 3000 milliárd forintot. A programok törekvéseivel ellentétes irányban mozgott a GDP is. Ez a fontos tényező úgy szerepel az említett tervekben, mint amire a fokozatos növekedés lesz érvényes: 1992- re 3 százalékos, 1993-ra 5 százalékos és 1994-re 6 százalékos növekedést prognosztizáltak. Ezzel szemben szintén a fordítottja következett be, a bruttó nemzeti termék értéke 1992-re 4,5 százalékkal 1993- ra 1-3 százalékkal csökkent. Szabó Iván pénzügyminiszter 1994-re csupán stagnálást ígér. Voltaképpen mi valósult meg a „megújhodási" programból? — A tulajdon átalakítása. A vállalkozók száma megnőtt. Közel 600 ezer vállalkozás van ma Magyarországon. Megindult az állami vállalatok lebontása, de mivel statisztikai adatok nincsenek, annak mértékét pontosan nem ismerjük. Például, hogy a részvénytársaságokon belül mennyi a magántulajdon aránya. A három év előtti program 30-35 százalékot jelölt meg. A rendszerváltás után voltak bíztató tendenciák a gazdaságban. Ezek érvényesültek? — A rendszerváltást követően három mutató tényleg kedvezően alakult. Ezek egyike az volt, hogy az infláció üteme 1991-92 között valóban mérséklődött, de ez ma már láthatóan csak átmeneti jelenség volt. Úgyszintén a másik is: a költségvetés deficitjének a hazai megtakarításokból való finanszírozhatósága. Az államháztartás pénzigénye tovább nőtt, miközben a lakosság megtakarítói pozíciója jelentősen romlott. A költségvetési deficitet, mint ismert három forrásból lehet finanszírozni: külföldi kölcsönökből, az inflációból és a hazai megtakarításból, ez utóbbi a legkevésbé rossz. Mostanra azonban a lakosság megtakarítói hajlandósága csökkent, tehát marad a külföldi hitel és az infláció, mint finanszírozási forrás. A harmadik „siker” mutató a külgazdasági egyensúly javuló tendenciája volt: 1990-ben 127 millió, 1991- ben 267 millió és 1992-ben 324 millió dollár aktívum jelentkezett a fizetési mérlegen. A múlt évben visszájára fordult ez a folyamat és jelentős passzívum keletkezett. Eszerint az 1993-as év a kedvezőtlen fordulat éve volt? — Sajnos, igen. Rossz pályára került a magyar gazdaság, olyanra, amilyenen még nem volt. Két nagyon fontos mutató bizonyítja ezt. Az egyik a recesszió, ami a GDP alakulásából olvasható ki; a másik az egyensúlyromlás, amely az eladósodáson mérhető le. Az eladósodás azért drámai, mert az adósságok nem a beruházást fedezik, hanem elfogyasztódnak. Az állam eladósodott kifelé és a lakosság felé is. Greta Garbo „remete éveiről” (MTI-Panoráma) — Greta Garbo, aki visszavonultan élt New Yorkban 50 éven át, megengedte egyik barátjának, hogy magnóra vegye telefonbeszélgetéseiket. Ezek új megvilágításba helyezik a nagy svéd színésznő életét, aki 1941-ben, karrierje csúcspontján elhagyta Hollywoodot. A Vanity Fair cínű magazin febrárban megjelenő száma kivonatokat közöl egy könyvből, amelyet Barry Paris írt „Garbo elveszett évei” címmel. Garbo állítólagos megjegyzése: „egyedül akarok maradni”, évtizedeken át anyagot szolgáltatott rádió és televízió történeteknek. Ezek szerint a filmsztár naponta csak egyszer hagyta el lakását, hogy sétáljon Manhattan utcáin. Bár gyakran felismerték, elutasított minden közeledést. Fekete fehér televízióján filmeket nézett, amelyeket általában „szemétnek” nevezett. Most először lehet bepillantani Garbo „remete életébe”. Sok telefonbeszélgetést folytatott ugyanis Sam Green műkereskedővel, akit 1970-ben ismert meg, s akivel 15 éven át jó barátságban élt. Green figyelmeztette Garbót, hogy minden telefon- beszélgetését magnóra veszi, mert üzleti ügyeit otthonából intézi, és szüksége van a magnószalagokra. így Garbóval folytatott beszélgetései is magnóra kerültek. A színésznő nem emelt kifogást és Green mostanáig nem közölte, miről szólt az a 100 órányi telefonbeszélgetés, amelyet a színésznővel folytatott. Barry Paris életrajzi művéből az olvasó megtudhatja, hogy Garbo igenis foglalkozott gyakorlati ügyekkel. így például gondot fordított 7 szobás lakásának berendezésére, vagy megbízta Greent, vásároljon neki egy pár cipőt, nehogy az áruházban felismerjék, ha személyesen vásárolna. Egyik telefonbeszélgetés során Garbo panaszkodott az öregedésről és elmondta, hogyan változnak meg arcvonásai. Elismerte, hogy plasztikai beavatkozás segítene, de, mint mondotta, „mire elhatároznám magamat, ráncaim olyan mélyek lesznek, hogy fél arcomat le kellene operálni”. 1985-ben a Globe című bulvárlap azt közölte, hogy Green feleségül akarja venni az akkor 80 éves Garbót, aki 35 évvel idősebb volt nála. A cikk megjelenése után Green biztosította a filmsztárt, hogy semmi köze a történethez. Garbo azonban szakított vele és élete utolsó öt évében többé nem beszélt vele. 1990 húsvét vasárnapján halt meg. Újságíró próbapere (MTI-Panoráma) — Fellélegeztek a lengyel újságírók — kollégájuk felmentésével végződött az a per, amely tulajdonképpen hivatásuk egyik alapkérdéséről folyt. Ewa Kopcik a krakkói Dziennik Polskiban közölt leleplező cikket egy autó- tolvaj-maffiáról, és az általa megvesztegetett rendőrökről. Értesüléseit saját informátoraitól szerezte, de hiába kérte megerősítésüket, az ügyben sem a rendőrség, sem az ügyészség nem volt hajlandó nyilatkozni. Annál aktívabbá váltak a cikk megjelenése után. Tanúként a bíróság elé idézték az újságírónőt, s az ügyész követelte, hogy fedje fel informátorai kilétét. Miután ezt a sajtótörvényre hivatkozva az újságírónő megtagadta, vádat emeltek ellene az igazság elhallgatása és hamis tanúzás címén. Az ügyész szerint a cikk lehetetlenné tette a nyomozás sikeres befejezését — ezért egyéves börtönbüntetést, az újságírói hivatás gyakorlásától való további egyéves eltiltást és pénzbírságot javasolt. A védelem rámutatott arra, hogy az ügyésznek nem volt joga követelni az újságíró informátorainak felfedését, mert a sajtótörvény bünteti a szakmai titok megsértését. A lengyel újságírók feszült figyelemmel kísérték az ügy menetét, hiszen a sajtószabadság egyik határvonalának meghúzásáról volt szó. A krakkói bíróság döntése felmentette a vádak alól az újságírót. Precedens értékű ítéletében úgy foglalt állást, hogy az újságírónak joga van információkat gyűjteni, a titokvédelem a nyomozó szervek feladata. A titoktartás csak abban az esetben kötelezte volna az újságírót, ha információit a rendőrségi, vagy ügyészségi aktákból merítette volna, s figyelmeztették volna arra, hogy a rendelkezésére bocsátott anyagokat nem publikálhatja. A per során azonban egyértelműen bebizonyosodott, hogy erről szó sem volt, a riporter maga jutott hozzá—a nyomozástól függetlenül — a kellemetlen értesülésekhez. A bíróság ugyanakkor határt is húzott — ítéletének indoklása szerint a sajtótörvényben előírt szakmai titoktartási kötelezettség alól az ügyésznek különösen indokolt esetben joga van felmenteni az újságírót. Az abszolút titoktartást a bíróság csupán a gyónási titok, és az ügyvédi titoktartás esetében ismerte el. Japán — új szupervonat Tokió (MTI) — Mágneses függővasút kifejlesztésén dolgozik a japán vasút- vállalat: a vonat sebessége a két év múlva esedékes próbafutásokon elérheti az 550 kilométer/órás sebességet is — jelentette az AFP a japán Jomiuri című napilap alapján. A szupervonat kocsijai már jövőre elkészülnek — jósolja a cég.
