Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-22 / 18. szám
A KM vendége Az ezerarcú Bocs Nábrádi Lajos íme az ember, a sokoldalú, az ezerarcú, a mindent próbáló, a mindent kibíró. A lobbanékony, a sértődékeny, a segítőkész. A világjártas, a széles látókörű, aki a véletlen folytán jött az Isten háta mögé, a Tisza-parti faluba, Aranyosapátiba. Jött, látott, győzött, veszített, s megint győzni készül. Hozta magával szellemi, fizikai és anyagi erejét. Felpezsdítette az életet, a polgármester szerint szinte Istenként fogadták. Befogadták. Aztán kétkedve, gyanakodva fogadták. Most meg egyesek nem tudják hová tenni. Számít is az, hqgy egyesek mit hisznek. Fontos az, hogy a többség tiszteli és hasznosnak BŐCS Attila tartja. A neve Bocs Attila. Hosszas kitérő után Angyalföldről sodorta ide az élet. Miért épen ezt a helyet választotta? A világváros, Bécs után nem szűk neki ez az élettér? Mondja, hogy nem, hiszen az ide telepített rádiótelefonja, a telefaxa, meg a gyors járatú autója összeköti széles e hazával, sőt Európával. Ki is Bocs Attila? Vajon nem idealizáljuk, ha az ezerarcú jelzővel illetjük? Talán nem. Való igaz, hogy sokoldalú. Vállalkozó, üzletember, kereskedő, egy kicsit pedagógus, egy kicsit örök diák, természetjáró, sportember, író-újságíró, műfordító, zenész, műgyűjtő, művész, talán életművész. Nem tiltakozik az életművész elnevezés ellen, mert mint mondja, ezt a jelzőt nem csupán pejoratív (rosz- szalló) értelemben kell fogadni. Szerinte (és sokunk szerint) manapság valóban művészet élni, jól élni. Aranyosapáti közepe táján, de mindössze kőhajítás- nyira a Tisza töltésétől megvásárolt egy régi, de igen jó állapotban lévő nagy házat, tágas udvarral, hosszú kerttel. Ez a hely a háború előtt egy földbirtokosé volt. Most az ő birodalma. Otthonossá, modernné, európaivá tette. A bejáratnál borjú nagyságú bernáthegyi kutya vizsgálva fogadja az idegent. Az udvaron a fák között kutyák, macskák idézik az őstermészetet. Egy elkerített részen ficánkol, majd kirúgja a kerítést, tavaszt vár a nagy fülű szamárlány, a Saci. Az egyik gazdaisági épületben korszerű szárító- berendezés látható. A múlt ősszel itt száradt, aszalódon a gyümölcs. Az egybe nyíló szomszéd porta, az épületeivel, a fedett színnel a Vásárosnamény és Vidéke Áfész tulajdona volt, TÜZÉP-telepként használták. Ezt is megvásárolta. S ide telepített korszerű gépekkel egy asztalosüzemet. Munkahelyeket akar itt teremteni. Fajátékokat szeretne készíttetni főleg osztrák és német gyerekeknek. Ládaelemek is készülhetnek hazai piacra. Az egyik szemközti épületsort szintén megvásárolta Bocs Attila. Ennek egyik fele kisüzem, illetve tanoda. A kosárfonás mesterségét sajátítják itt el a munkanélküliek, főleg cigánylányok és fiúk. A kosarak zöme az osztrák „sógorokhoz” megy. Ennek az épületnek a másik fele egyelőre zenei napköziként szolgál. Több értékes zongora, hegedű, citera sorakozik itt a modem kis padok mellett. A falu tehetséges cigánygyerekei délutánonként, estenként hasznosan töltik el itt az időt. S nem csak zenét, sok mást is tanulnak. (Egy motorcsónakot is vásárolt Bocs úr, hogy a helybéli nebulókat úszni, csónakázni tanítsa. Idén egy német nyelvtanfolyamot is akar indí- A SZERZŐ FELVÉTELE tani ebben az „iskolában”.) A lakása belül olyan, mint egy szellemi műhely, mint egy kis múzeum. Antik bútorok, festmények, könyvek marasztalják a tekintetet. Megtalálhatók itt a keleti kultúra nyomai is. Néhány szakkönyvnek éppen ő a szerzője, vagy társszerzője. A sajátos zeneoktatásról írt könyvet. A korszerű táplálkozásról írott könyve színes fényképekkel gazdagon illusztrált. (Húsz éve nem eszik húst, mégis erős, egészséges, középmagas ember.) Beírta nevét a falu történetébe — a szó szoros értelmében is — írja, szerkeszti, stenciles formában terjeszti a helyi újságot. Előadásokat is tart nyugateurópai mintára. Néhány előadásának címe: A gyógynövény és a gaz fogalma, Diók és mogyorók gyógy- hatása, A növények lélektana. Vásárolt egy aprító-, hulladékfeldolgozó gépet is. Idén indítani akar egy újabb tanfolyamot, ezen az almafák nyesedékét és a szerves háztartási hulladékot tanulják meg feldolgozni és hasznosítani a hallgatók. Nyugati minta alapján Aranyosapátiban kipróbálta, hogy a komposztált anyagból milyen jó ágyat lehet verni különböző növényfajtáknak. Végül, de nem utolsósorban a szerkesztőségi szobában mesélt élete főbb állomásairól. E szerint Angyalföldön, a prolinegyedben, az aszfalton nőtt fel. Tanulmányai után a hatvanas évek legvégén és ’70-ben a Magyar Televízió munkatársa volt, főleg az Iskolatelevízió című műsorban láthatták őt. Egy munkahelyi csetepaté után Németországból nem jött haza, az akkori kifejezést használva disszidált. Már kifogástalanul beszélt németül, amikor áttelepült Bécsbe, itt kereskedett, vállalkozásokba kezdett, koncerteket adott, zenei tudását is pénzre váltotta. Összegyűlt kis vagyonkáját Aranyosapátiban akarja kamatoztatni... Egy kínai bukméker meggyilkolása Hamar Péter Bár többnyire csak budapesti filmínyencek lehetősége, mégis dicsérni való, hogy az utóbbi esztendők forgalmazási gyakorlata következtében egy-egy jelentős rendező egyszerre több filmjével van jelen a mozikínálatban. Aki meg akar ismerkedni John Cassavetes életművével, most könnyen megvalósíthatja tervét, mert annak fontosabbik fele, hat filmje (New York árnyai, Arcok, férjek, Egy hatás alatt álló nő, Egy kínai bukméker meggyilkolása, Premier) nézhető meg az Art mozi hálózatban. Az amerikai rendező pályája 1989-ben, korai halálával lezárult. A sors még 60 évet sem engedélyezett neki. Jól ismerhetjük őt színészként is, legutóbb a tévében sugárzott, Mazursky rendezte Shakespe- are-parafrázis, a Vihar főszereplőjeként láthattuk. Róla szólván föltétien meg kell említenünk, hogy munkássága csak vékony szállal kötődik Hollywoodhoz, mindvégig független filmesként valósította meg elképzeléseit. Nem volt hajlandó azokban a dramaturgiai sémákban és tematikai sztereotípiákban gondolkodni, amelyek az amerikai cselekményfilmet jellemzik, látásmódja sokkal közelebb áll az európai intellektuális film alkotóiéhoz. Most elérhető művei korábban már láthatóak voltak a magyar mozikban, kivételt képez az Egy kínai bukméker meggyilkolása. Ha valakiben — megnézvén a filmet — az az ördögi gyanú támadna, hogy az eredeti címet reklámokokból a ' magyar forgalmazás .ferdítette”, ezúttal téved. A cím pontos tükörfordítás, és annak ellenére, hogy bűnügyi filmet ígér, a rendező korábbi munkáit jól ismerők nem fognak csalódni: a gengsztertematika csak apropó szélesebb igényű társadalmi problematika megjelenítésére. Bár elgondolkoztató a címmel kapcsolatban, hogy a bűnszövetkezet áldozata valóban bukméker, de a foglalkozásának — azon kívül, hogy a pénzek mozgását bizonyos körben meghatározza — jelentősége nincs, lehetne akár vezérigazgató vagy adóellenőr is. Lehet azonban, hogy a* film eredeti változatában, amely fél órával hosszabb volt, mint a most látható, szerepe volt a bukmékerségnek is. (Az eredeti megrövidítését maga Cassavetes végezte el.) A film főhőse egy jelentéktelen éjszakai mulatóhely tulajdonosa. Ben Gazzara alakítása ebben a szerepben színészi remeklés. Érdemes őt magát idéznünk egy későbbi megnyilatkozásából: „...a figura, akit játszottam, egy dolgot szeretett igazán, azt a szórakozóhelyet, ami valóságos életműve volt, és amit a gengszterek el akartak venni tőle. Az Egy kínai bukméker... azonban nem csupán gengszterfilm, hanem metafora, annak a rendszernek a leleplezése, amely minden eszközfel megakadályozza a Cassave- tes-féle alkotó egyéniségek érvényesülését.” A filmbeli figura végzetes sorsát egyrészt az határozza meg, hogy kisszerű lehetőségei és ennél többet ígérő vágyai egyensúlyát nem tudja megtartani, másrészt a társadalmi erőtér vonzásával szemben nem tud megkapaszkodni. Cassavetes azt bizonyítja — nem a kalandfilm izgalmaival, hanem az analitikus realizmus pontosságával —, hogy a maffia ellen harcolni legfeljebb átmeneti siker lehet, mert aki egyszer, bármilyen módon bekerült a körbe, nem fog tudni többé kiszállni, mert vagy a banda nyírja ki egy idő után, mert túl sokat tud, vagy az ellenérdekű banda, s ha egyik sem, akkor a törvény csap le rá a maga szigorával. Ez a tökéletes esélytelenség filozófiája. Pesszimista filozófia kétségkívül, de nem megalapozatlan és nem öncélúan az. Cassavetes filmje annyiban jellegzetesen amerikai, hogy nem kedveli a jelképiséget, inkább a részletek pontosságát és a lélektani hitelt hívja segítségül választott világa ábrázolásához. Alapvetően eltér viszont az amerikai hagyománytól abban, hogy a cselekmény nála elveszíti fontosságát, és mintha a véletlent léptetné elő szervező elvvé. Jellegzetes bizonyíték erre, hogy a gengszterek aprólékos részletességgel magyarázzák el a főhősnek, hogyan hajtsa végre a gyilkosságot, s aztán minden egészen másként történik. Az Egy kínai bukméker meggyilkolásának képi világát egyrészt az határozza meg, hogy nappali jelenet alig van benne, és az esti utca- vagy szobabelsők mesterséges fényei teremtenek hangulatot, másrészt az, hogy sok a hosz- szú beállítás, amelyek a néző tér- és időélményét hitelesebbé teszik. Sajátos ellentmondás, hogy rengeteg a közelkép, ugyanakkor az ábrázolt világ természete kellőképp taszító, semhogy a néző lélekben közel kerülne hozzá. Egy meggyilkolt asszony. Egy félkarú ember. Egy megszállott nyomozó. Kezdődik a hajsza: — mindez Harrison Ford A szökevény című filmjében, amely január 27-től ; látható a mozikban InterCom-felvétel Könyvespolcunk Anubis, a bölcsesség könyve Tóth Kornélia .Földi szemünkkel nem látjuk a türelmet vagy a haragot, a féltékenységet vagy a kapzsiságot, csak ezek visszahatását. Ha én a szellem szemével nézek egy emberre, akkor a gondolatait, sőt mondhatnám az érzelmeit is színek képében látom. A féltékenység és a mohóság sötét, tompazöld, a rokonszenv, a részvét halványzöld, a bölcsesség tiszta halványsárga, a kincséhség meg agyagszínű, mint a sár, amelyből a téglát égetik. Azoknak az érzelmeknek a színe, amelyeket a leggyakrabban érzünk, határozza meg annak a fénynek a színét, amely valamennyiünkből kiáramlik.” Ma már sokan tudják, hogy az aura leírását olvashatták. De korántsem ilyen egyértelmű ez az ókori Égyiptomban, amelyben a fáraók nemcsak népük bírái és hadvezérei voltak, hanem szellemtudományi ismeretekkel is szolgáltak. Sekeeta, Za Atet fáraó leánya — aki maga is kezébe vehette a pásztorbotot és a korbácsot, míg testvérével, Neyah-val uralkodtak Kam (Egyiptom) népe fölött — páratlanul érdekes elbeszélését veheti most kezébe az olvasó. Joan Grant: Anubis című kötetét az Emil Coué Magyarország Egyesület (Veszprém) jelentette meg. Mint a kiadó előszavában kifejti: kevés olyan könyv lát napvilágot, amely a parapszichológia, a reinkarnáció titkait nem kézikönyvként tárgyalja, hanem bölcsességet kereső, különleges adottságokkal megáldott uralkodók élettörténeteként. Az Anubisban az élet és a halál, a bűn és a megbocsátás olyan megvilágításba kerül, amely valóságos katarzishoz, megtisztuláshoz vezet minden olvasó lelkében. S miért lehetnek ma aktuálisak az óegyiptomi parapszichológia tanai? Mert nem elvont isteni szabályokat akarnak ráerőltetni az emberekre, hanem hétköznapi dolgaink elrendezéséhez nyújtanak fogódzót. Mióta ember él a földön — bár technikailag előbbre lépett —, az érzelmeket ugyanúgy éli át. Szenved, ha bántják, örül a jónak, féltékeny a párjára, oktalan vagy jogos haragot táplál sérelmei miatt. A megélt eseményekre adott érzelmi reakciók azonban nem szükségszerűen egyformák. Ha kilépünk Szűkre szabott mikrokömyezetünkből és összefüggéseiben látjuk a körülöttünk végbemenő dolgokat, megzabolázhatjuk indulatainkat, s a lelkűnkben megbúvó kisördög sugallatait elnyomhatjuk. Ehhez persze, érzékelnünk kell a lélek újraszületésének, a reinkarnációnak a valóságát. Sekeeta fáraó(nő) egészen kisgyermekkorától élénken visz- szaemlékezett Álomországban tett utazásaira, felnőttes cselekedeteire, s reggelre kelve azon csodálkozott, miért egy kisgyermek testét viseli. Hamarosan gyakorlottá vált a testelhagyásban: tekintetét egy kristálygömb pontjára fókuszálta, és gond nélkül kilépett szellemteste a fizikaiból. Az alvás pedig természetszerűen megajándékozta ezzel a képességgel. Nem öncélú barangolásokra indult ekkor térben és időben: hol az elsüllyedt világban, Atlantison találta magát, hol a hó birodalmában kószált, látta magát férfi alakjában. Arra volt kíváncsi: miképp segíthetne Kam népének abban, hogy a földi boldogság mellett rátaláljon minden alattvalója arra a szellemi ösvényre, amelyen el kell indulnia. S csak ha ezt meglelte, remélheti, hogy az emberi gyarlóságokat leküzdve, bölcsen és megtisztulva juthat vissza igazi hazájába, a Fény birodalmába, ahonnan már nem kell újból a Földre születnie. Mindezt akkor éri el, ha a halál után a kihallgatási csarnokban a 42 bíró egy-egy kérdésére nyugodt lelkiismerettel adhatja meg a válaszokat: például nem láncolt magához senkit a gyűlölség bilincseivel, nem irigykedett, stb. Nem az anyagi, hanem az erkölcsi javak felhalmozását kérik majd számon az érkezőtől. Végigizgulhatjuk a négy napon át tartó beavatási rítust: a sírkamrába zárt fizikai testet elhagyva, a fáraó szellemteste legyőzte az elébe kerülő, a negatív tulajdonságokat megtestesítő szörnyeket. (A-könyvet az Emil Coué Magyarország Egyesülettől lehet beszerezni: 8200 Veszp- rém, 1-es sz. Postahivatal.) 14 JA 9(e(et-Magyarország hétvégi mettékfete 1994. január 22.
