Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-18 / 296. szám
Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Ki hinné, ötéves a Bujtosi Szabadidő Csarnok, amelyet pontosan öt évvel ezelőtt, 1988. december 17-én adtak Nyíregyházának, a megyének. A jubiláló csarnok nemcsak az ország második legnagyobb ilyen nagyságú létesítménye, hanem a legszebbek közé is tartozik. A küzdőtere 1800 négyzetméter, s egy-egy nagyobb rendezvény alkalmából hat-hét ezer látogató is elfér a nézőtéren. Az évek során számos emlékezetes kulturális- és sport- rendezvény szerzett örömet itt a nézőknek. De vajon menynyire változott meg a csarnok az öt év alatt? — tettük fel a kérdést Tompa Andornak, az intézmény igazgatójának. — Funkcióját tekintve ugyanaz a feladata, mint korábban, sportolóknak, fiataloknak biztosítunk edzéslehetőségeket, meccseket rendezünk, és lehetőségünk szerint rangos kulturális rendezvényeket szervezünk. Ami a csarnok technikai állapotát illeti, nagyon ügyelünk arra, hogy minden épségben maradjon. Vigyázunk a csarnok működőképességének megőrzésére; ne vegye észre a közönség, hogy öt-tíz éves sport- létesítményben jár. Az idén például a klímaberendezési hoztuk rendbe, a külső burkolatot javítottuk. Az eltelt időszakban néhány helyiséget az igények szerint alakítottunk át: így most kondíció- és aero- bikterem is áll a sportkedvelők rendelkezésére. Azóta született a szolárium, és a biliárdterem is. □ Ha már a sportról van szó, egy aktuális kérdés: korábban arról is beszéltek, hogy a csarnok mellett jégpálya is lesz... Tompa Andor Harasztosi Pál felvétele — Időközben kiderült, hogy a jégpálya készítése túl költséges, és az időjárás szeszélyeihez kötött. így egyelőre nem tervezzük a , korcsolyapálya kialakítását. Épültek viszont teniszpályák, amelyek népszerűek. □ Úgy tudjuk, hogy jóval kevesebben dolgoznak itt, mint korábban. Nem okoz ez gondot? — Valóban, most feleannyi munkatársam van, mint ameny- nyien az induláskor itt voltak. Hatvan helyett 34-en dolgoznak a csarnokban, ami olykor komoly feladatokat ró ránk. A múlt héten például három nap alatt két meccset tartottak meg itt, és egy karácsonyi rendezvény volt, így éjszakánként kellett átrendezni a pályát. □ Az öt év alatt valóban sok emlékezetes rendezvényt szerveztek a legkülönbözőbb igényeknek megfelelően, a csil- lagfénydiszkótól a komolyzenei koncertekig. De vajon mennyire elégedett az idei év programjaival? — Az idén 120 rendezvényünk volt: mindennap van nálunk valami, amiért érdemes betérni hozzánk. Ha másért nem, az aerobik foglalkozásra, vagy a konditerembe. Összesen 136 ezren fordultak meg nálunk, ami nagyobb szám, mint Nyíregyháza lakossága- , □ Ügy tűnik viszont, mintha kevesebb kulturális rendezvény lenne, mint a korábban... — Sajnos nagyon meg kell gondolni, hogy mit szervezünk a csarnokban, ahol több ezer nézőt tudunk fogadni. Kevés olyan együttes, műsor van, amelyik legalább ötszáz nézőt vonzana. Kevesebb nézővel viszont nemigen szabad itt szervezni semmit, mert sem a nézők, sem a fellépő művészek nem éreznék jól magukat az üresen tátongó nézőtér miatt. Mégis húsz koncertet, előadást tartottunk. Nagy siker volt például a Messiás koncert, A1 di Meoláék fellépése, a Rapülők koncertje, vagy a múlt heti Mikulásnap, amelyen nyolcezren voltak. De sikeres volt a másik karácsonyi rendezvényünk is. □ Valamelyest mintha szűkült volna a műfajok változatossága. Korábban például tárlatokat is rendeztek... —Most is igyekszünk olyan programokkal várni az érdeklődőket, amelyek változatosak, és olyanokkal is, amelyek az egész család érdeklődésére számíthatnak. A tárlatok rendezését valóban nem erőltetjük, nemigen valók a csarnokba, nehéz itt megfelelő módon kiállítást rendezni, és az állandó látogatottságról gondoskodni. □ Leggyakrabban tehát a sportolóké a csarnok? — Mint ismeretes, három NB I-es csapatnak adunk otthont, a kézi-, a röp- és a kosár- labázóknak. Nem ritka, hogy napi hat edzés van nálunk. Reggel 8.45 tői este fél tízig edzenek nálunk a sportolók. De a konditerem is reggeltől estig nyitva van. □ És mennyire nyitott e korszerű sportlétesítmény az iskolások számára? — Teljesen nyitott. Van olyan iskola, amely rendszeresen nálunk tartja a tornaórákat, de sok olyan sporteseménynek is mi adunk otthont, amelyen Nyíregyháza diáksága vesz részt. □ Úgy tudjuk, hogy a csarnokot a megye és a város önkormányzata közösen tartja fenn. Ez azt is jelenti tehát, hogy nemcsak a nyíregyházi diákok számára nyitott az intézmény? t — Természetesen. Nagyon sok megyei rendezvényt tartunk a megyei kispályás labdarúgó-bajnokságtól kezdve a diákolimpiáig. Februárban például nálunk adják át a megye legjobb sportolói díját is. □ Ha már egy jövő évi programot említett, soroljon fel még néhányat, mit szerveznek a következő esztendőben? — Márciusban például három olyan programunk lesz, mely bizonyára sok nézőt vonz majd. A Nemzeti Filharmónia bérleti sorozatában vendégünk lesz Kobajashi Ken Ichiro. Fellép nálunk Bonnie Tyler, a világhírű énekesnő, és a hölgyek örömére meghívtuk a Chippendale fiúkat is. Clayderman is ígérte, hogy ősszel visszatér hozzánk. Hadd említsek egy olyan sporteseményt is, amilyet még nem rendeztünk. Február 25- én nálunk tartják a Magyaror- szág-Hollandia válogatott kispályás labdarúgómeccset. Nálunk rendezik majd a női ifjúsági röplabda EB döntőt. Változatlanul több gyermek- rendezvény várja majd a fiatalokat gyermeknaptól Mikulásig. De továbbra is szívesen várunk bárkit: ha valaki betér hozzánk, mindig talál arra lehetőséget, hogy tornázzon, mozogjon, sikerélménye legyen. /A TARTALOMBÓL: • Vezetőváltás amerikai módra • Van, aki szeret • A megváltott ember felelőssége • A tökéletes inkognito KM galéria A ^NyíregyháziIFotókCuS Molnár Ferenc: Adalékok a fotográfia minőségéhez éve működik, a lelkes amatőr fényképészeket i J egy begyújtó Nyíregyházi fotóffub. 'Ez idő alatt szá- mos jelentős elismerésben, kitüntetésben nívódéban részesülte^ megkapták, a Kiváló együttes címet, képeikkel a különböző kiállításokon rendszeresen szerepelnek A legutóbbi időszakban egyebekkpzött az ‘Esztergomi fotóbiennálén arat- taknagy sikert, a X. Klafosz Szalonon a SzlovákTotószövet- ség díját kaptákmeg, ami rangos szakmai elismerésnekszámít, a íMagyar fotográfia ’93 című anyagban három szerző 25 képe képviseli a klubot, s kiállításokén vettekés vesznekrészt ‘Budapesten, Kómában, Párizsban, Lengyelországban, a Baltikumban, a határon túli magyarlakta településeken, (Németországban, Ausztriában, Kajaaniban, (Helsinkiben. A klub vezetője Boros György. Jókívánságok kontrafényben Marik Sándor rz edves Olvasóink közül xV már bizonyára sokan megkapták az első év végi üdvözleteket: Kellemes karácsonyt, boldog új esztendőt! Mondják, jókívánság sohasem jöhet rosszkor, de amikor a sokadik üdvözletei — netán egy régi ismerős sorait — veszi kézbe az ember, késztetést érezhet arra, hogy még rohanó világunkban is elgondolkozzék kicsit, miként is vagyunk kapcsolatainkkal. Most éppen az újévi szerencsekívá- natokkal. Tudom, van, aki hittel, érzéssel mondja, írja a köszöntést, és talán arra is gondol: a sok jókívánság végül is meghallgatásra talál, valóban szebb napok részese lehet a címzett. Azonban — sajnos — nem ritka a formális, proto- koll-üdvözlet sem, amikor az üzenet talán még a kézjegyét sem viseli annak, aki küldi. Hasonló ez ahhoz, mint amikor valaki úgy kérdezi meg, „Mizújs,,?”, hogy ha értjük is szavait és akarnánk, akkor se tudnánk válaszolni, mert közben már faképnél is hagyta a kedves ismerőst. A karácsonyi bejgli és a szilveszteri pezsgő természetesen nem ezen múlik, bár fontos a közérzet és az ünnep érzelmi „körítése". Anyagiakon múlik sok minden és e tekintetben bizony — valljuk meg —, szőkébb pátriánkban nem állunk túl jól, de lehet, hogy a „sokan nagyon rosszul állnak” kifejezés jobban megközelíti a valóságot. Csak néhány példa. Beszélgetek a gyesről munkahelyére visszatérni akaró kismamával, akit a szeretet ünnepe előtt egy bő héttel azzal üdvözölt időközben kinevezett új igazgatója, hogy a legjobb az lenne, ha vissza sem jönne. De ha mégis muszáj, akkor jöjjön, ám három hónap múlva — amikor a jog megengedi — úgyis felmondanak neki. Időközben ugyanis „megváltozott a helyzet”. Kérdezem a katonaviselt fiatalembert, ugyan miért akarja otthagyni állását, hiszen ma meg kell becsülni minden elfogadható munkahelyet. Mondja, ő is így van ezzel, de szeretné biztonságban érezni magát, mert látja, érzi: ha munkaadója ingatag lábakon álló vállalkozása befuccsol, a tulaj új bt., kft. élén kezdi a kővetkező manőverezést, az alkalmazott pedig örülhet ha utolsó fizetését egyáltalán megkapja. Látom a megszaporodott kéregetők, csövezők hadát, s csak nehezen tudom eldönteni, adjak-e pár forintot, ha kérnek, vagy ne. Arra gondolok, adnom kell, hiszen ha sem én, sem mások nem adnak, akkor később—csupán az életösztön okán is—bizonyára ők fogják elvenni. És vajon akkor miként reagálunk majd, hiszen „azokat” az elvételeket valójában lopásnak, rablásnak nevezik. Vagy mire gondoljak, ha az utcán szép arcú kislány kéri nélkülözhető tíz forintomat — a Vajdaságból menekült, s nemhogy azt nem tudja, lesz— e karácsonyfájuk és mi lesz az alatt, hanem azt sem, hogy mi lesz holnap. És mindezek ellentéteként vajon gondolnak-e a nehéz helyzetben lévőkre azok, akiknek úgymond „besikerült” a mostani gazdasági átalakulás, akik legálisan és jogosan könyvelik el számláikon a hétköznapi embernek elképesztően magas, sokmilliós jövedelmeket. Vagy akik a jog határ- mezsgyéjén kényesen egyensúlyozva gyarapítják jövedelmüket, netán maguk is tudják: ha rajtavesztenek, vége a fényűzésnek. Mert egyértelműen tilosban járnak, de az efféle dolgoknak is kedvez a mostani átalakulás. Nem arra gondolok, hogy amolyan mai Róbert bácsiként segítik-e a rászorulókat, hiszen a jótékonysági szervezetektől tudjuk: az adományok többsége éppenhogy nem a jómódúaktól érkezik. Jobbára azok segítenek, akik saját tapasztalatukból tudják még, mi az, ha hónap végén lapos a pénztárca. Igaz, még csak kevés idő telt el az egyenlősdi akarása óta. Arra azonban már elég volt, hogy nagyon sokan a nélkülözést tapasztalják meg, viszont arra még nem volt alkalmas, hogy a gazdagság kultúrája kialakuljon. Gondolom, minden eddiginél nagyobb különbségek lesznek az idei karácsonyon. Százezres ajándékok éppúgy kerülnek majd a fenyőfák alá, mint ahogy lesznek ezen az estén — a szeretet ünnepén — éhesen lefekvők is. Nagy kérdés: milyen karácsonya lesz a derékhadnak. Akiknek van munkájuk, lakásuk, akik — ha tehetik — második, harmadik munkát is vállalnak az év során, hogy tartani tudják a család megszokott életvitelét. n iztos vagyok benne, a ma- LJ gyár családok többségének jut fenyőfára, és lesz is ajándék alatta — még ha szerény is csupán. Megért már ez a nemzet szegényebb karácsonyokat is tisztességben. A IvFÍ hétvéai méiiekÍRe Aktuális kérdések ____________________________ » Sikeres öt év a csarnokban
