Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-03 / 257. szám
12 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1993. november 3., szerda Balogh Géza alkotása Elek Emil reprodukciója Móricz Zsigmond levelesládája Bodnár István Nyíregyháza (KM) — „Szerető Kedves Zsigabá- tyám és Jankanéném ezerszer csókolom a kezeiket szerető unokaöcse Papp Mihály. Kedves Zsigabátyám. Tudósítom magokat sorsom és állapotom felöl”. A levelet Móricz Zsig- mondhoz „a boldog ember”, Papp Mihály írta, erősen szorult helyzetében. Azért fordult az ő sorsát megének- lő íróhoz, hogy érdekében „folyamodványt készítsen”, mert „deczember tuló- ta orosz országba dolgozik mint hadi múnkás” és a család sanyarú helyzetbe jutott. A levél egyike annak a számtalan levélnek, amelyet az írófejedelemhez írtak, és a Petőfi irodalmi múzeumban őriznek. A hatalmas anyagot, most egy Móricz- kutató, Rádics Károly igyekszik feldolgozni. Az irodalomtörténész szerkesztésében a közelmúltban jelent meg a Móricz Zsigmond levelesládája című kötet, amely több száz levelet tartalmaz. Rádics Károly a múlt héten Nyíregyházán két előadást tartott, akkor kértük meg, beszéljen erről a hagyatékról, s a könyvéről. — A Petőfi Irodalmi Múzeumban olyan hatalmas Móricz-hagyaték van, amely egyelőre nehezen fölbecsülhető nemzeti kincsünk, mert feldolgozása csak néhány évvel ezelőtt fejeződött be. A hagyatékban 16 750 Mó- riczhoz írt levél található, közöttük nagyon sok irodalmi érdekesség. A könyvön én is hosszú évekig dolgoztam. Nem volt könnyű a megjelentetése, már csak azért sem, mert a levélírók örököseitől engedélyt kellett kérni, hogy napvilágot láthassanak a levelek. — Bizonyára szabolcsi vonatkozású anyagot is tartalmaznak a paksaméták. — Elég sokat. A kötetben viszont nem túl sokat publikáltam belőlük. A már említett Papp Mihály levelén túl több levelet is érdekesnek találtam, amelyeket Föl- dessy Gyula, „az Ady-ver- sek poéta-adminisztrátora” írt, akinek a szülőhelye Nyíregyháza. Móricz egyébként egy év múlva válaszolt Földessynek, s kérte, hogy látogassa meg. így szövődött aztán közöttük barátság. A hagyatékban Ady Endrétől és József Attilától sajnos egyetlen levél sincs, de annál több a „nyugatos” íróktól egészen a színházi világ számos kiemelkedő nagyságáig. A rendkívül gazdag anyag íróinak táborából néhány: Oláh Gábor, Bartók Béla, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Németh László, Illyés Gyula, Blaha Lujza. Sajnos egy cikk keretében nincs mód arra, hogy részleteket közöljünk azokból a Móriczhoz írt levelekből, amelyekből az író még jobban megismerhető. A Mó- ricz-kutató egyetlen mondatát mégis hadd idézzük. „A levelek olvasgatása után úgy vallom, hogy Móricz a legnagyobb prózaíró.” (Rádics Károly: Móricz Zsigmond levelesládája című könyvét a Püski kiadó jelentette meg.) Lendületben a Ritmikus Sportgimnasztika Klub lányai Művészkör Nvíreavházán A Móricz Zsigmond Színház kezdeményezése megyénk kulturális örökségének ápolásáért Baraksó Erzsébet Nyíregyháza (KM) — Sokszínű és izgalmas az évadkezdés a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. A színházi előadások bemutatása, az újabb premierek mellett valami újra, másra is nyitott és figyelmes a színház: a jelekből arra következtethetünk, sokkal nyitot- tabban jelen kívánnak lenni a közönség mindennapi életében, mint azt a korábbi időszakokban tapasztalhattuk. Kezdődött ez az évadnyitó gálaesttel, melyen a mi művéBalázs Richárd néptáncos szeinken kívül számos sztár vendégszerepeit, folytatódott a Ki mit tud? megyei győztesei műsorának bemutatásával, majd következett a művészet- barát közönség számára éveken át ígért Nyíregyházi művészkör megalakítása. Sokan örültünk, hogy végre október 31-én ennek is részesei lehettünk. Az este 6-tól majdnem éjfélig tartó programokról — túl a napi gyorshíren — lapunk készítésének technikai fázisai miatt ezúton jelentkezhetünk részletesebb információkkal. Egy nagyméretű fotó — rajta a Sóstói Múzeumfaluból jól ismert tiszakóródi szárazkapu — adta meg A szülőföld kincsei című indító beszélgetés hátterét, amelyben Pál István, Balázs Gusztáv és Németh Péter muzeológusok segítségével feltárultak Szabolcs-Szat- már-Bereg megye néprajzának, népművészetének jellegzetes jegyei, felrajzolódtak a felső-tiszai népi építészet egyedi formái, a népdal, a népművészet, a tánc sajátságos motívumai. Mi, e táj szülöttei, vérünkben e föld kötésével azt érezhettük, a házigazda műsorvezető Verebes István színházigazgató a megye néprajzi, népművészeti örökségének feltérképezésén túl annak gyökerét is kereste, ami alapján e sok szempontból hátrányos helyzetű térség lakói a nagyobb önbizalomhoz kurázsit, felmutatható és fontos értékeket tudhatunk a magunkénak. Megerősített bennünket ebben múzeumigazgatónk hozzászólása: kultúrák keresztútja volt e vidék, a honfoglalás után évszázadokon át vezéri központ, ahonnan az ország sorsát irányították, múltunkra jogos büszkeséggel tekinthetünk. Kulturális örökségünk, népművészeti kincseink egész vagyont tesznek ki, ebből adtak ízelítőt Spisák Krisztina és Antal István, Balázs Richárd, Demar- csek György és felesége — néptáncosok —, valamint Nagy Csaba tárogatóművész. Jó néhányan csak állóhelyet kaptak a második programra, és sokan nem is fértek be a kamaraszínházba, ahol Katona Béla író mutatta be vendégeit, a megyében élő írókat, költőket. Elhangzott több fontos mű, jelzéseként annak, milyen gondolatok foglalkoztatják a kortárs alkotókat a mindennapi megélhetés terhétől kezdve az egyetemes lét, az élet és halál, a szerelem, az emberi együttélés problematikájáig. Jánosi Zoltán, Antall Attila, Madár János, Magyar József, Cselényi István Gábor, Bodnár István, Hudák Erzsébet, Nagy István Attila és Kulcsár Attila műveit Gosztola Adél, Pregitzer Fruzsina és Bárány Frigyes tolmácsolta. Közreműködtek a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola növendékei: Suhanyecz Szilárd vibrafonon és harangjátékkal, valamint az iskola diákjaiból alakult vonósnégyese, továbbá Tóth Tamás trombitán, kísért a szakközépiskola fafúvós szextettje. A kortárs képzőművészet egy-egy reprezentánsa, Székhelyi Edit és Balogh Géza festőművészek munkásságával ismerkedhettünk ezután, a színidirektor kérdései nyomán. Szó került az alkotófolyamat legbensőségesebb szakaszairól, a művészi befogadás élményéről és a művészet menedzseléséről egyaránt, eközben feltárult két alkotóegyéniség portréja. Az alkalmi tárlathoz a Nyíregyházi Zeneiskola tanárai és növendékei adtak zenei illusztrációt: Magyar Péter vibrafonon, zongorán kísért Babka József, Nagy Gyula, illetve Bakó Levente trombitán,^ zongorán kísért Fesztóry Ágnes, valamint Filep Tímea zongorán. Késő este a Ritmikus Sport- gimnasztika Klub tagjai Cseke Mariann, Cseke Gabriella, Balogh Edina, Balogh Vanda mutatták be produkciójukat Balázsiné Batta Klára koreográfiájára, ezzel is pezsdítve az Akkor és most címmel hirdetett vitát, melynek résztvevői — művészek, sportolók, újNagy Csaba tárogatóművész ságírók, népművelők, helyhatósági elöljárók a kultúra közelmúltbéli és jelenlegi esélyeiről cserélték ki véleményüket. Az est folyamán zenét szolgáltatott Farkas Tibor, védnökök voltak Miklós Elemér és Baja Ferenc, a műsort szerkesztette Pankotai Éva. A sokak által régen várt művészkör találkozási, ismerkedési alkalmat kínál főként a különböző művészeti ágak alkotóinak, de külön meghívás nélkül a közönségnek, a mecénásoknak is. Az első találkozó kezdetén még külön asztalnál, egy csoportban foglaltak helyet a képzőművészek, egy másiknál külön a muzeológusok, ahogy azonban telt az idő, mind jobban beteljesülni látszott az eredeti elképzelés: pótolhatja ez a színházi alkalom a hiányzó értelmiségi klub szerepét. A megalakulás visszhangjára visszatérünk, egyelőre annyit: jó, hogy megtörtént, örüljünk annak, hogy a városban valami új szellemi pezsgés elkezdődött. Az irodalmi pódium asztalánál: Verebes István, Katona Béla, Nagy István Attila, Gosztola Adél, Pregitzer Fruzsina, Bárány Frigyes Balázs Attila felvételei A Kazinczy-emlékérmes diák Nyíregyháza (KM — B. L) — Sokszor a véletlennek köszönhető a siker. Szabó Krisztina, a nyíregyházi Sipkay Barna Szakközépiskola és Szakmunkásképző Iskola második osztályos tanulója ugyanis véletlenül került az Édes anyanyelvűnk nyelvhelyességi verseny résztvevői közé. A Sátoraljaújhelyen a napokban megrendezett országos döntőn mégis a legjobb nyolc szakmunkástanuló közé jutott be. Kedves, mosolygós kislány Krisztina. A hangja pedig akár egy színésznőé, érdekesen Szekeres Tibor felvétele artikulált. Némi lámpalázzal ugyan, de szívesen mond verset is iskolai rendezvényeken. Nem véletlenül biztatta tanárnője, induljon el a versenyen, ahol aztán 130 társával együtt bekerült a legeredményesebb döntősök közé, majd végül nyolcán kapták meg a Ka- zinczy-emlékérmet. (A versenyre Pintér Miklósáé készítette fel). Az irodalommal már régen eljegyezte magát, verseket, novellákat is ír. Ki is vívta magának ezzel osztálytársai, barátnői tetszését. Kereskedőnek készül, a vásárlók a Kelet áruházban végzett gyakorlaton találkozhatnak vele. Kérdezem tőle, mennyire hasznosíthatja szép beszédét eladás közben. — Nagyon sokat. Ha az eladó kedvesen szól a vevőhöz, az már fél siker. A meggyőzés is művészet. Persze a szakmai ismeretek tudása is nagyon fontos — válaszolja. Krisztina egyébként ruhatervező szeretne lenni, korántsem tekinti jövőre befejezettnek a tanulmányait. Már most is sokat tervezget, rajzolgat. Kíváncsi vagyok, mi lesz a tehetséges kislányból?
